CSEPREGI
GYÖRGY
GRADUS AD PUBLICUM – A JÖVŐ ZENÉJE
A Vida-Kun testvérek koncertje a Marczibányi
téri Művelődési Központban, 2023. január 29-én
Gradus ad Publicum – ezzel a címmel látható-hallható a Marczibányi
Művelődési Központban Eckhardt Gábor zongoraművész-tanár
sorozata, amely időről időre fiatal tehetségeket invitál
színpadra. Az estek a beszélgetős hangversenyek hagyományára épülnek,
Eckhardt Gábor ötleteivel, kommentárjaival és rögtönzéseivel. A humorban is
bővelkedő, kalandos zenei utazásra ezúttal a három Vida-Kun fiút
invitálta a szerkesztő-műsorvezető. A család legifjabb
sarjai Komárom-Esztergom megyéből indulva váltak koncertező
muzsikus-növendékekké, megjárva a „Virtuózok” tehetségkutatót, interjút adva a
Bartók Rádióban, megállás nélkül járva az országot közös és szóló
koncertjeikkel.
Íme a három Vida-Kun
testvér: Dávid, Áron és Gábor
(Lendvay Miklós fotója)
Íme, a három testvér.
Három tizenéves fiú.
Vida-Kun Áron, a
legidősebb, aki mind közül talán a legotthonosabban mozog a zene
legtöbb területén. A szőke, szemüveges zenész-növendék
zongoráján annyit fejlődik évente, mint egy filozófus bölcsessége,
emellett kétségtelen, hogy verbálisan is erős, volt már műsorvezető
de alkalmi tanárként is szerepelt kiscsoportos gyerekek előtt.
A középső fivér,
Dávid portréja: a barna hajú, arisztokratikusan
vékony hegedűst látva az a benyomásunk támadhat - és talán nem
is tévesen -, hogy a józan mérték és a racionalitás benne testesül meg
leghatékonyabban a testvérek között. Mintha líraiságát, finomságát is szüntelen
és szigorú tudatossággal kontrollálná.
Végül a legkisebb, az álmodozó: a csellójába kapaszkodó, máris érzékenyen
muzsikáló Gábor. Szőke hajának lehetetlen esése, vagy inkább
vízesés-szerű fodrozódása image-nek sem utolsó, valójában egy ártalmatlan
szindróma alakja: „kifésülhetetlen haja” van, amely létező jelenség, és
ahogy néhány erről értekező tanulmány óta már ezt is tudjuk:
mindössze száz embert érint a világon az ilyen bozont, és ezek közül
valószínűleg Gábor az egyetlen csellista.
A Vida-Kun testvérek: Áron (Pf.), Dávid (Vl.) és
Gábor (Vlc.)
(Vida Csaba felvétele)
A BAROKK ITÁLIA ÉS
ANGLIA
A műsor szelíd
pizzicátóval indult, Vivaldi Sento in Seno című áriájának instrumentális
átiratával. A darab a velencei szerző eredetileg Nicolo Beregan
librettistával közösen írt „Il Giustino” című operájában debütált annak
idején Rómában. Az előadás érdekessége, hogy a részletet maguk az ifjú
Vida-Kun testvérek írták át hegedű-zongora-cselló trióra, három ízre
osztva ezzel a kontratenor áriát.
Vivaldi: Sento in Seno
(Vida-Kun testvérek)
https://youtu.be/uX20yT59lQk (1:04)
Ezt John Eccles g-moll szonátája követte még
mindig a barokk jegyében. Gábor, a szólista talán legjobb pillanatai voltak
ezek az est folyamán. A cselló beszédesen szólt a kezében és figyelemre méltók
voltak árnyalatnyi dinamikai váltásai is. A zongorista Kertész Rita volt.
Eccles: g moll szonáta
(Vida -Kun Gábor, Kertész Rita)
https://youtu.be/Kw9hHuXVTQc (4:21)
BÉCSI KLASSZIKA
Dávid következett,
Mozart E-dúr Adagiójával. Az eredetileg zenekarra és szóló hegedűre
komponált mű duó-átiratában is remekül szólt, köszönhetőn
elsősorban a fiatal hegedűs-szólistának. Dávid a 32. ütem mély,
egyvonalas cisz-hangját éppoly artikuláltan szólaltatta meg, mint a 8. ütem
glissando előtti háromvonalas é-jét, de szépek és kifejezők voltak a
20. taktus beszédes, panaszos harminckettedei is. A zenekart ezúttal Bokor
Ildikó zongorajátéka helyettesítette.
És még mindig bécsi klasszika: egy teljes Haydn-szonáta trió-formációban,
majd Áron ült a zongorához, hogy Beethoven muzsikáját szólaltassa meg.
Zanza-zenetörténet: a jeles bécsi újító zenéje egyenesen a romantika felé
mutat, már a tizenkilencedik században járunk, sebesen forognak a színpadon az
időgép kerekei.
Mozart: E-dúr
Adagio, K 261 (Vida-Kun Dávid, Bokor Ildikó)
https://youtu.be/_1TpNerzEe4 (6:50)
LISZTTŐL KODÁLYIG
Ideje volt, hogy egy
szóló zongoraciklus részletének trió-átirata is
felcsendüljön: Csajkovszkij „Évszakok” c. opusának „Június: Barkarola”
tételét játszották most már közösen a testvérek.
Csajkovszkij: Évszakok, op. 37/b – Június: Barkarola (Vida -Kun testvérek)
https://youtu.be/SVqidKwfY9U (5:31)
Vida-Kun Áron
(Lendvay Miklós fotója)
Egy kérdés
vetődött fel bennem, de ez már a következő két műsorszám
kapcsán. Mi vonzhat egy tizenéves zongoristát az élet nagy és végletes kérdéseihez,
a lét árnyékos oldalához, egy bölcs és érett férfi kútba néző
komorságához? A technikai kihívások mindenképp. Az Áron által interpretált két
zongoradarab, Kodály „Sírfelirat”-ja és Liszt „Ab Irato” c. műve ugyanis
jócskán bővelkedik – mondanivalójának súlyosságán és szuggesztivitásán
túlmutatóan is – olyan bravúros technikai megoldásokban, melyekben a
fiatal zongoristának jócskán meg kellett küzdenie. Becsületére legyen mondva,
precíziója mellett Áron még egy erényét megcsillanthatta: a darabbal való
azonosulás képességét, egyfajta adottságot az erőteljes és impulzív
előadásra. A Liszt-darab „bevezetés a virtuozitásba”, már képzett
zongoristák számára. A 37. ütem bravúrját szépen abszolválta a fiatal muzsikus,
a 44. és 48. taktus látványos, ereszkedő futamaival is ott volt a szeren.
E két darabban Áron egészen különleges, komor hangulatot varázsolt a
színpadra, különös, sötét színekkel. Meggyőzően határozott,
erőteljes és virtuóz volt.
Ezt Gábor újabb csellójátéka követte. Kodály. Nagy kihívás. Nem csak a zene, az
alkat. A tartás. Az emberi méltóság, az alázat, a törékenység és
elsősorban a hit. Kodály nevel, ilyen a természete, a zenéjének
fiziológiája, szikársága. A tartást nem fitnesszel, hanem Kodállyal kéne
trenírozni.
Kodály Zoltán:
Sírfelirat; Liszt: Ab Irato (Vida-Kun Áron)
https://youtu.be/Wqu-7aCLgjw (10:15)
DE FALLA ÉS A MAI ZENE
De Falla kedvenc
huszadik századi spanyol komponistám lehetne, ha nem Rodrigo lenne az. Természetes,
hogy Kodály után de Falla következett, hiszen Dávidnak is járt egy virtuóz
epizód a műsorban. Ez volt az első „Spanyol tánc”, amelyben a darab
lázas temperamentuma ütközött az előadó józan és szigorú természetével. A
meggyőző interpretációt heves tetszésnyilvánítás fogadta.
Manuel de
Falla: Spanyol tánc No.1 (Vida-Kun Dávid, Bokor Ildikó)
https://youtu.be/xR8ceMnvKEw (3:56)
Wolf Péter és Eckhardt
Gábor
(Lendvay Miklós fotója)
Máris megérkeztünk
napjaink zenéjéhez, méghozzá a több műfajban is jeleskedő Wolf
Péter komolyzenei kompozícióival. A koncerten a szerző is jelen volt,
olyannyira, hogy Eckhardt Gábor kérdésére egy beszélgetésre is szívesen
vállalkozott a műsor végén. Az első Wolf-mű a „Poéma” volt.
Vida-Kun Gábor csellójátékát ezúttal Kertész Rita kísérte. Az érzelmes, dolce
jellegű műben megmutatkozott Gábor árnyalatok iránti érzékenysége, amelyet
korához képest meglehetős technikai biztonsággal támasztott meg.
Wolf Péter: Poéma
(Vida-Kun Gábor, Kertész Rita)
https://youtu.be/WXQkUqJSLhA (4:03)
Wolf Péter: Adagio, Akvarell, Kacér (Vida-Kun Áron)
https://youtu.be/qS2Xep48j1o (10:37)
Újra a zongorista
Áron lépett színpadra, aki ezúttal a „Wolf-temperiertes clavier” című
darab három tételét játszotta Wolf Pétertől. Nem csak a darab címe
leleményes, de a különböző formanyelveken, stílusokban megírt zenei
anyag is igen gazdag poénokban, fordulatokban, amiket Áron hallhatóan érzékelt
is. Az „Adagio” tétel a címben rejlő szójátékra ráadásul kétszeresen is
rímel barokkos hangzása miatt. Az „Akvarell” tétel izgatott, montázs-szerű
képeit nagyon színesen játszotta Áron, a „Kacér” címet viselő jazzes tétel
pedig gyors futamaival tette próbára a fiatal zongoristát.
A Vida-Kun testvérek:
Áron (Pf.), Dávid (Vl.) és Gábor (Vlc.)
(Lendvay Miklós fotója)
Az elmaradhatatlan
Piazzolla-sláger, a Libertango (1977) zárta a papírforma szerinti
műsort, természetesen most már a testvérek triójával, a
zongora-hegedű-cselló felállásban.
Astor Piazzolla: Libertango (Vida-Kun testvérek)
https://youtu.be/5t0cbHkHiUg (3:59)
Mivel a közönség nem akarta elengedni Eckhardt Gábort és vendégeit, a program
ráadás-számmal zárult.
Rózsa Miklós
megejtően szép „Cigány” című művére esett a választás, a
szerző Kaleidoscope (Op. 19) sorozatából. A kétségkívül semmilyen mai
irányzatba nem sorolható, egyfajta "népi neoklasszicizmust"
képviselő, dallamos muzsika méltó befejezése volt az estnek.
Rózsa Miklós: Kaleidoscope Op. 19 - Cigány (Vida-Kun testvérek)
https://youtu.be/-1r3thtko2c (1:21)