Tanítás – XXI. századi eszközökkel

Ambrus Ákos zeneszerzésről, éneklésről s a tudás továbbadásáról

(Fotó: Madách Színház)

Ambrus Ákos

Mindig is vonzotta a technika világa, így hatalmas lelkesedéssel keresgéli az audiovizuális szemléltetés technikai lehetőségeit, mindazt, ami segíthet az oktatói munkában is. Fontosnak tartja, hogy olyan eszközöket használjon, amelyek a XXI. századi „Z” generáció érdeklődését is felkeltik. Ambrus Ákos saját, remekül berendezett és folytonosan fejlesztett házi stúdiójában számos izgalmas alkalmazást mutat be, amelynek nemcsak zeneszerzőként látja hasznát, hanem tanítványainak adandó feladatok esetében is. A magánének és a zeneirodalom oktatása új feladat a számára, a komponálás azonban régi szerelem. Zeneszerzőnek készült annak idején, de aztán a sors úgy hozta, hogy az éneklés, az opera kapta a főszerepet pályáján. Szerzeményei azonban rendszeresen születtek, már fiatal korában az általa írt reklámzenéket hallhatták a tévénézők, s videójátékokhoz is írt dallamokat. Később rendhagyó operája, oratóriuma is készült, az utóbbi években pedig gyerekdarabjai kerülnek rendszeresen színpadra. Sok éve adják elő sikerrel a Bogáncsot, amelyben énekesként is pódiumra lép, és amelyet az Operaház Királylépcsőjén is sokszor előadtak. Tavaly ősztől a Mátyás király korát idéző Szállt a holló című műnek tapsolhatnak a kicsik a rákoshegyi Bartók Zeneházban.

Nagykörút - 2022.11.12. II. rész. - hatoscsatorna (15:03)

Ambrus Ákos - operaénekes, zeneszerző és Bokor Jutta - operaénekes, kuratóriumi elnök, Rákoshegyi Bartók Zeneház

Szerkesztő-műsorvezető: Dombóvári Gábor

A baritonnal, aki 38 esztendeje énekel, s több mint két évtizedet töltött a Magyar Állami Operaházban, pályáról, s programokról, technikai újdonságokról beszélgettünk, valamint „mézes bödönéről” és a YouTube-on is fellelhető OperaTv nevű oldaláról, ahol szemléltető filmek, oktatási segédanyagok is akadnak.

– Mézes bödön?!

– Igen, ezen a néven fut az egyik weboldalam, és tele van olyan, egy böngészőből is egyszerűen online futtatható programokkal, amelyek alkalmasak rá, hogy az ember játsszon a zenével, vagy akár inspirálódjon. Én már a saját, zeneirodalomra járó növendékeimnek is innen szoktam különböző feladványokat adni, ugyanis ezeknek a programoknak a használatával ők is könnyen tudnak alkotni. Az „IKT eszközök használata a zeneoktatásban” komoly lehetőségeket ad mind a magánénekórákon, mind az otthoni tanulás során. S azt is fontosnak tartom, hogy ezek ingyenes, platformfüggetlen, processzor- és memóriabarát alkalmazások, így valóban jó szívvel ajánlhatom mindenkinek. Vegyük például a Kandinsky-programot, amelyben a színekkel, formákkal játszva – nagyon élvezetes módon – születik a zene. A zeneirodalom tantárgyam egyik vizsgafeladata is ezzel foglalkozik, s azt tapasztalom, a növendékek nagyon élvezik. Tényleg akadnak olyan programok, amelyeknél egyetlen gombot kell csupán megnyomni, és már íródik is a zene. Azaz az egyes zenei frázisokból csak össze kell állítani az elképzelt dallamot, s ez meghozhatja a kedvet a komponáláshoz.

– Ön is használja ezeket a programokat zeneszerzőként? De gondolom, nem a számítógépes effektekkel indult a komponista pálya…

– Nem, hagyományos hangszerek, kottapapír és toll kellett annak idején hozzá, hiszen már tényleg nagyon fiatalon beleszerettem a zeneszerzésbe. Gyerekként zongorát kezdtem tanulni, s aztán már a zeneiskolában is zeneszerzés-zeneelmélet tanszakra jártam, Károlyi Pál növendékeként. A Zeneakadémia zeneszerzés tanszakára 1981-ben vettek fel Bozay Attilához. Úgy éreztem, hogy nem fogadták be igazán az avantgarde elköteleződésemet, pont akkor, amikor mániákusa lettem a minimálzenének, ami nem volt része a tananyagnak, s bár nagyon sokat tanultam, három szemeszter után „tanulmányi szabadságra” mentem. Viszont nagyon hamar kezdtem pénzt keresni ebből a hivatásból. Megtalált egy régi gimnazista osztálytársam – akkoriban már a magánénekesi tanulmányaimé volt a főszerep –, akinek reklámfilm-vállalkozása volt, s elkezdtem neki gyártani sorban a reklámzenéket. Nemcsak a komponálást végeztem el, hanem szintetizátorral fel is játszottam az adott darabokat. Mindez kiváló megélhetést jelentett akkoriban. Ezen referenciák után egy másik területen is számos felkérést kaptam, ez pedig a számítógépes játékok piaca, ahol szintén szükség volt kísérőzenékre.

– Hogyan érkezett az első megbízás?

– A véletlennek köszönhettem, a Roland hangszerbolt munkatársával, aki maga is zenész volt, kerültem munka-, majd baráti kapcsolatba, s ő olyan számítógépes cégek munkatársa lett, ahol nemzetközileg is számontartott játékokat gyártottak, s ajánlott engem, mint zeneszerzőt. Úgy kell elképzelni a játékokhoz írott muzsikát, mint egy filmzenét, hiszen itt is különböző jellegű kompozíciókra van szükség az adott játékpályákhoz. Akkor már nagyzenekari hangmintákat is használtam egy sci-fi játékhoz, de olyan zene is készült, amelynek felvételéhez a Magyar Rádió Ének- és Zenekarát kérhettük fel, Kovács László vezényletével. Amikor alkalmam nyílt rá, akkor mindig igyekeztem kiváló hazai muzsikusainkra bízni a feladatot, vagy a kisebb projektekhez egy-egy hangszeres művészt felkérni. Érdekes, kemény világ a számítógépes játékoké, hiszen az is előfordult, hogy a világ legjobb játékát akarta elkészíteni egy cég, sok munkát belefektettünk mindannyian, aztán nem lett a projektből semmi, mert a félkész anyagot felvásárolta egy másik cég, amely végül elsüllyesztette az egész kezdeményezést. Azért sajnáltam ezt, mert az egyik legjobb munkám volt…

– Akkor tehát annak ellenére, hogy nem ebből szerzett diplomát, a felkérések megtalálták, s persze közben énektanulmányokat folytatott.

– A magánénekesi tanulmányaimat Izsák Imrénél kezdtem, aztán Bikfalvi Júliánál, Pauk Annánál és László-Sőtér Ilonánál folytattam. A Honvéd Férfikórusnak 1985-ben lettem a tagja, három évet töltöttem ott, majd a Tomkins Énekegyüttesbe kerültem, végül 1992-ben a Zeneakadémia opera tanszakán diplomáztam Sziklay Erika és Mikó András tanítványaként.

TELJES LEJÁTSZÁSI LISTA MEGTEKINTÉSE (10 felvétel)
℗ 1995 HUNGAROTON RECORDS LTD.

TELJES LEJÁTSZÁSI LISTA MEGTEKINTÉSE (34 felvétel)

℗ 1999 HUNGAROTON RECORDS LTD.

A zeneszerzés-tanszakon oktató mesterek amikor hírét vették, hogy énekelni tanulok, sokszor kértek meg a növendékeik vizsgadarabjainak, majd diplomamunkáinak interpretálására. Később a mesterektől is kaptam jócskán énekelnivalókat, komoly megtiszteltetésnek éreztem a dalokat, dalciklusokat, hát még később az operáikban kapott szerepeket! Ugyanis a diplomázásom évében vettek fel a Magyar Állami Operaházhoz, ahol 20 éven át magánénekes voltam. A dalszínházban olyan szerepekben léphettem pódiumra, mint Wagner: Tannhäuser – Wolfram von Eschenbachja, Balassa Sándor: Karl és Anna – bariton főszerepe, a Bohémélet – Schaunardja, Vajda János: Leonce és Léna – Valériója, Gyöngyösi Levente Gólyakalifájának bariton főszerepe, vagy Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok Beckmessere, és még számos más karakterszerep. Mindez egészen a közalkalmazotti társulat megszűnéséig, 2013-ig tartott. Ezt követően az operanagyköveti programban vettem részt, nagyon sok iskolába ellátogatva az ország számos pontján, így volt alkalmam arra, hogy kiváló oktatási intézményeket ismerhettem meg, ahol előadásaimban a klasszikus zene és a zenés színházak szépségeit, érdekességeit, a függöny mögötti világot tárhattam fel. Ebben az időben is nagy hasznát vettem az otthoni stúdiómnak, hiszen amikor a pandémia miatt nem lehetett személyesen megjelenni az iskolákban, akkor élőben közvetítettem az előadásaimat, a hallgatók kaptak egy-egy linket, arra kellett csak ráklikkelniük. Nagyon megható volt, hogy sokszor ezt a képernyős bejelentkezést is megtapsolták a gyerekek. Sokat tanultam belőle, például azt is, hogy miként kell élvezetesen, a gyerekek számára is érdekfeszítően beszélni a művekről. Több intézménybe hívtak vissza rendszeresen.

– Ahogy mesél róla, abból az derül ki, hogy lelkesen látott neki ennek a feladatnak. De mennyire hiányzott a színpad, miután távozott az Operaházból? S mit tud ilyen helyzetben kezdeni magával egy énekes?

– Apátiába esik. Ha ugyanis szervesen összenő, gyakorlatilag szimbiózisban él az ember a dalszínházzal, akkor a teátrumon kívül minden lépés fáj. Nem volt könnyű időszak. De az operakövetség mellett egy másik – különleges – feladatot is elláttam: a tökéletesebb színházi élmény érdekében speciális hangeffekteket készítettem az Operaház zenekara részére (Tosca, Mefistofele, Manon Lescaut), és legfőképpen a „Parsifal-harangokat”, amit később magam szólaltathattam meg. Korábban ugyanis a Parsifalban második lovag voltam, és úgy éreztem, hogy lovagi kötelességem segíteni ezt a gyönyörű misztériumjátékot a modern kor eszközeivel. A Grál-zongora és az igazi haranghangzás keverékét akartam életre kelteni. Elkezdtem hát keresgélni a stúdiómban valami normális haranghangot, amiből kiindulva, sok más hangszer hangjával keverve zengjen, s aztán ezt nemcsak az Ybl-palotában szólaltattam meg, hanem a Müpában, a Wagner Fesztiválon is. Emellett pedig szinte másodszor is elvégeztem a Zeneakadémián az operaszakot… Kevés baritonista, basszista növendék volt ugyanis akkoriban a Zeneakadémián, így 2015–17 között a vizsgaelődásokon mint „alumnus” segítettem ki az opera tanszakot.

Chrisztu Olympia és Ambrus Ákos duettje (3:01)

(Mozart: Don Juan – Don Juan és Zerlina kettőse)

– Itt kapott ihletet a pedagógiai munkára?

– Részben igen. Már addig is volt alkalmam betekinteni a zeneiskolák működésébe, hiszen a feleségem, Chrisztu Olympia végigjárta ezt az utat, ő is az operaházi magánénekesi évek után kezdett el tanítani, jelenleg a Komáromi Egressy Béni Zeneiskola oktatója. Sokszor asszisztáltam neki, helyettesítettem, így megismerhettem a tennivalókat, metódusokat. Nagyon örültem, amikor a tatai Menner Bernát Művészeti Iskolában lehetőségem nyílt a pedagógiai munkára. Fontosnak érzem ugyanis, hogy mindabból, amit a tanáraimtól annak idején kaptam, a lehető legtöbbet visszaadjam. Mert tényleg annyi jót köszönhetek nekik. Úgy vélem egyébként, ez mindenkinek a kötelessége lenne! S izgalmas feladat a mai fiatalok érdeklődését felkelteni a zene iránt. Ráadásul mindaz, amivel a saját stúdiómban dolgozom, az oktatásban is segít. Én már a rádióban – mert annak idején a Radio M Classic egyik műsorvezetője voltam – megtanultam, hogy a zenék konferálásához érdekes információk összegyűjtésével kell felkészülni. Ezeknek a háttérmunkáknak a zeneirodalom órákon külön hasznát látom. S most Tatán tényleg azt érzem, hogy megtaláltam „életem kikötőjét”. Álmodni sem lehet ideálisabb énekműhelyt. Az intézményben magánéneket és zeneirodalmat tanítok.

– Ebben is segít az informatika?

– Élvezettel keresgélem a különféle zenei alkalmazásokat, s ha kell, a kollégáknak is a segítségükre vagyok. Hiszen használhatunk valós idejű pitch-analizert, ami kijelzi a hamis hangot, ami még a reménytelenebb eseteknek is nagy segítség. Van emellett virtuális zongora is, akad olyan alkalmazás, amellyel a növendékek beállíthatják maguknak a kíséretet, s tudnak rajta hangmagasságot, tempót is állítani. A www.operatv.hu oldalon találnak metronómot, hangológépet – a számos más program, oktatási segédanyag mellett. De olyan alkalmazás is akad, amely megmutatja, mennyire énekel valaki tompán, mert színekkel ábrázolja, hogyan szól a hangja. Ennek egyébként nemcsak az ének- hanem a hangszertanításban is nagy hasznát lehet venni. Van, ami megmutatja az arc anatómiai ábráján keresztül, hol kell lennie a nyelvgyöknek, mire kell figyelni, hogy ne az orron keresztül szólaljon meg az énekhang. Ezt is remekül lehet használni a tanításhoz. Rengeteg program van, igyekszem a legjobbakat kiválogatni. Érdekes és élvezetes a zenepedagógusi pálya 38 év zeneművészi tapasztalattal.

– Közben pedig komponál is, hiszen tavaly ősszel volt a Szállt a holló premierje… Hogyan lettek a reklámzenékből, számítógépes játékok kísérődallamaiból gyerekoperák?

Ambrus Á. - Bartos T.: Anettka - opera (részlet) (8:03)

km.: Marton Kovács Katalin, Domahidy László, a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar, vezényel: Philipp György

– Született már korábban is operám, Anettka címmel, Forgács Rezső felkérésére, aki nagyon modern művet szeretett volna, s ezt a különleges darabot több helyen is előadták. Aztán az öszödi beszédből is komponáltam oratóriumot. Később a gyerekdarabok – Bokor Jutta felkérésére – a Bogánccsal indultak el. A gyakorlati zeneszerzés kicsit más, mint az elméleti, de erre már korábban is rájöttem. Ha az ember jó muzsikát akar írni, akkor fogja a füzetét és kimegy sétálni, a zene ugyanis benne van a levegőben. Gyalogol a szabadban, s azt érzi, összeállnak a dallamok, harmóniák maguktól. Nagyon fontos persze a jó szövegkönyv is, mert ha egy kiváló költő – Baranyi Ferenc – librettójával dolgozhat az ember, akkor már ahogy olvassa a leírtakat, azonnal hallja a zenét is, csak le kell írnia. Persze a gyerekeknek szóló művekben fontosak az ismétlődő dallamok, amelyeket újra és újra felismerhetnek, de a visszajelzések szerint – hiszen sok éve játsszuk már sikerrel a darabot – számukra is élvezhető mű született. Ez szintén jellemző a Mátyás korát idéző Szállt a holló című, újabb darabra, lelkesen adjuk elő tavaly ősz óta, s ebben ugyancsak élvezettel bújok bele számos figura bőrébe. De hogy ne csak emberi figurákat alakíthassak, itt egy aktualitás, amelyet három évtizede boldogan keltek életre – a Madách Színházban Webber: Macskák előadásában Old Csendbelenn szerepe – aki „csuda bölcseket mond, néha verset farag”. Hát remélem, hogy ezt a figurát még sokáig alakíthatom… De tényleg, a zene világának „mind a két végén” sokat dolgoztam, nemcsak énekesként, karmesterként, senior producerként, hangmérnökként, hanem például zenei rendezőként is a Magyar Rádió (néhai) 6-os, 11-es, 22-es stúdióiban. S így jó ez, hogy alkotó- és előadóművész is vagyok, s most pedagógus lettem. Az én korosztályom olyan műhelymunkáknak lehetett részese a Magyar Állami Operaházban, amelyek ma már világviszonylatban is ritkaságnak számítanak. Épp ezért kell az így szerzett tudást megosztani a fiatalokkal. Különben elsorvad az egész zenei élet… Az alapfoktól kezdve kell nevelnünk az új, igényes növendékek generációit!

Réfi Zsuzsanna

Orff: Carmina Burana - Medveczky Ádám - 2000.04.30. - Százhalombatta (1:01:105)

Orff - Medveczky - Carmina Burana: 18. Circa mea pectora (2:09)

Orff - Medveczky - Carmina Burana: 22. Tempus est iocumdum (2:21)

Medveczky Ádám – karmester, Győri Filharmonikus Zenekar, Péter Anikó – szoprán, Fülöp Attila – tenor, Ambrus Ákos – bariton Liszt Ferenc Vegyeskar, Budapest Liszt Ferenc Kórus, Veszprém Liszt Ferenc Kamarakórus, Szeged Liszt Ferenc Vegyeskar, Százhalombatta Capo di Tutti i Capi, Budapest MOM Bartók Béla Vegyeskar, Budapest Iskolai Gyermekkarok.

(2000.04.30., Százhalombatta)