100 ÉVE SZÜLETETT

MELIS GYÖRGY

(Szarvas, 1923. július 2. – Budapest, 2009. november 27.)

Kossuth- és háromszoros Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes (bariton), érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

TELJES LEJÁTSZÁSI LISTA MEGTEKINTÉSE (96 felvétel)

Békés megyei szlovák paraszti családból származott. A Szarvashoz tartozó Csipkár soron lévő tanyán született, hetedik gyermekként. A család szlovákul beszélt, fiuk is csak ötéves korára tanult meg magyarul. Apja, Melis Mihály fiát is földművesnek szánta, csak tanítója rábeszélésére engedte, hogy hat osztályt járjon, majd a helyi gimnáziumot is elvégezte. Az Evangélikus Újtemplomban énekelt, Bartos Pál lelkész fedezte fel tehetségét, és a gyülekezet patronálta. Önképzéssel megtanult nagybőgőzni is, játszott a város zenekarában.

1943-ban került Budapestre, hogy a Műegyetem építészhallgatója legyen, de a vonzóbb énekesi pálya miatt próbát énekelt Rosthy Annie-nál, akinek rövid időre magántanítványa is lett. Az ő tanácsára felvételizett 1944 tavaszán a Zeneakadémiára, de tanulmányait a háború miatt csak a következő évben kezdhette el, Molnár Imre, Sallay Józsa, majd Révhegyi Ferencné növendékeként. A Magyar Állami Operaházba Tóth Aladár szerződtette egy vizsgaelőadás alapján, 1949-ben. Az év október 18-án debütált Bizet Carmenjének Moraleseként. Első főszerepe a Don Pasquale Malatesta doktora volt, 1950. március 24-én. 1951-ben szerezte meg énekesi oklevelét.

Rossini: A sevillai borbély – Figaro

Donizetti: A Csengő – Enrico

(Fotó: Winkler Gábor: Portré Melis Györgyről című könyve)

Wagner műveinek kivételével az operairodalom szinte minden jelentős baritonszerepét (közel hetvenet) elénekelte. Énektudása mellett színészi tevékenysége is elismert. Szlovák anyanyelve ellenére, egyetlen énekesként a Kazinczy-díjat is átvehette. 1988-ban alapította saját díját: a Melis György-emlékplakettet évente adják a legszebb, legtisztább magyar kiejtésű énekesnek. Két évtized alatt csaknem húsz művész vette át az elismerést. 1989 óta az Operaház örökös tagja. 1991 decemberében ünnepelték kétezredik operai fellépését, a Così fan tuttéban.

Szerte Európában és a tengerentúlon is (Egyesült Államok, Mexikó) nagy sikerrel vendégszerepelt, legnagyobb külföldi sikereit Mozart Don Giovanni Leporellójával aratta. A Milánói Scalában – Marton Évával – énekelte a Kékszakállú herceg vára címszerepét. Gyakran és szívesen énekelte a magyar nóta remekeit is.

II.

SCHWARTZ OSZKÁR

(Rákospalota, 1923. április 26.– 2005)

ütőhangszeresművész, tanár

Elment a Tanár Úr! … Akaratlanul is abban a hitben éltünk, hogy soha nem hagy itt bennünket, hogy halhatatlan, mint az a szellemiség, amit felénk árasztott.

Schwartz Oszkár meghatározó személyisége volt az elmúlt fél évszázad zeneoktatásának. Tartalmas élete alatt több muzsikus generációt nevelt fel, ütőhangszeresek sokaságát; alig van Magyarországon olyan ütős, aki közvetlen vagy közvetett kapcsolatban ne lett volna Vele.

Ifjú korának tanuló éveit két hangszer határozta meg: hegedű és üstdob. Ez szinte szimbolizálja muzsikus létének ars poéticá-ját: melódia és ritmus. „Kezdetben volt a ritmus”, hangsúlyozta sokszor, de ugyanakkor minden ütésének dallami jelentőséget adott.

Tanári működésének színhelye a Belváros patinás, régi épülete, a legendás „Konzi”, a Semmelweis utcai Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola (később Főiskola). Tanterme nekünk is szinte otthonunkká vált, fél napokat töltöttünk ott, hogy minél több titkot lessünk el Tőle, és közel kerüljünk a zenei műfajok sokaságához, szimfóniákhoz, operákhoz, kortárs zenéhez. Pedagógiai hírneve határon túl nőtt; 1995-ben Japánban tartott kurzust.

Tanári működését számtalan kitüntetés fémjelezte, de elismerés övezte művészi munkáját is. Három évig a Rádió zenekarában is játszott, de igazi fellegvára az Operaház zenekara volt. Részese és résztvevője az Operaház klasszikus aranykorának.

Elismert szólistája is volt hangszerének; apostola, művelője és tanítója volt a múlt század egyik legnagyobb remekművének, Bartók kétzongorás-ütős szonátájának.

Mi az, amit Tőle meg lehetett és meg kellett tanulni? Az egy alapvető dolog, hogy maximális igényességgel, és a jóság szigorával megkövetelte a szakmai tudást, precíz ritmust és helyes technikát. De éreznünk kellett, hogy mindez a zenét szolgálja; ritmuson keresztül kellett megközelíteni a zenét, és zenéből kiindulva született meg az élő ritmus.

Akik hallhatták őt játszani, akár az operai árokban, akár a koncertpódiumon, ezt tapasztalhatták; a mérhetetlen zenei alázatot és vezetői rátermettséget.

A klasszikus ütőhangszer-játékot tanultuk meg Tőle, a szó legtisztább, legnemesebb értelmében. Ugyanakkor a XX. századi modern ütőhangszer-repertoárt is útjára indította Magyarországon, addig a határig, amíg az zenének volt nevezhető.

Még életében legenda volt; most, hogy átlépett az örökkévalóságba, tanítása reális valóság, amit hordozunk, ápolunk és átadunk. Aki ilyen gazdagságot hagyott maga után, az mások lelkében tovább él, halhatatlanság az osztályrésze.

Medveczky Ádám

III.

SINKÓ GYÖRGY

Budapest, 1923. július 20. – Szeged, 2004)

operaénekes

Operaénekes. Budapesten született 1923. július 20-án. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte tanulmányait 1946 és 1953 között, Závodszky Zoltán és Luigi Renzi növendékeként. 1951 és 1953 között a budapesti Operaház ösztöndíjas magánénekese, 1953-tól 1977-ig a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese. Vendégművészként Bulgáriában, Jugoszláviában, Lengyelországban és az NDK-ban lépett fel. Főbb szerepei: Sarastro, Leporello, Ozmin; Don Pasquale, Dulcamara; II. Fülöp, Fiesco; Daland; Rocco; Ochs báró; a Kékszakállú. 1967-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatának tanára. Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész.

Dr. Bartolo A sevillai borbély-ban

La calunnia György Sinkó Il barbiere di Siviglia (sung in Hungarian) (4:29)

Dulcamara a Szerelmi bájital-ban

Ochs báró A rózsalovag-ban (1971)

Születésének centenáriuma alkalmából a SZTE Klebelsberg Könyvtár Biblio Téka kiállítóterében nyílt kiállítás, melynek fotóanyagához a Szegedi Nemzeti Színház is hozzájárult. A tárlat 2023. június végéig tekinthető meg.

🎵 Kiállításmegnyitó - 🎵 Sinkó György 100 🎵 (19:39)

00:00 Dr. Nagy Gyula köszöntője (nem teljes)

01:58 Wagner - Tannhäuser - Csarnok ária - Prof. Dr. Temesi Mária és Klebniczki György

06:00 Prof. Dr. Temesi Mária emlékezik mesterére, Sinkó Györgyre

08:54 Dr. Nátyi Róbert megnyitó beszéde

17:30 Kiállítási pillanatképek 100 éve született Sinkó György Liszt-díjas operaénekes, Érdemes művész, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja, kiállításunk alakja és munkássága előtt tiszteleg.

„Az opera szerelmeseit bizony zavarba ejti, mely arcát is idézzék föl. Nevének hallatán a Don Carlos rettegett és rettegő Fülöp királya, A végzet hatalmának Guardianja vagy a Nabucco jövendölő Zakariása éppoly feledhetetlen operai estékre emlékeztetnek Sinkó György rendkívüli tehetséggel, művészi elhivatottsággal megálmodott és kifaragott hősei közül, mint az Aida pince mélységű basszusszólamára alámerülő Ramfis királya, a Bohémélet jó lelkű filozófusa, a Turandot sorsüldözött Timur fejedelme vagy a bölcs Sarastro és Rocco és Gremin, a zsémbes Leporello és a furfangos Dulcamara, a fondorlatos Basilio és a rideg Kékszakállú, és Koncsak kán és Daland és Osmin. Dőre próbálkozás fölkeresni valamennyit. Az opera maszkot levetve Sinkó György elénekelte az oratóriumirodalom igényes szólamait is Beethoven IX. szimfóniájában, Mozart Requiemjében, a János passióban, az Évszakokban, a Júdás Makkabeusban, a Budavári Te Deumban.” (Forrás: Délmagyarország)

A kiállítás a művész hagyatéki anyaga, illetve a Szegedi Nemzeti Színház fotóarchívuma felhasználásával készült; szerkesztette és rendezte Kiszely Zoltán, az SZTE Klebelsberg-könyvtára Zenei Könyvtárának munkatársa. Az esemény könyvtár és az SZTE Bartók Béla Művészeti Kar közös rendezvénye. A kiállítás könyvtár nyitvatartási idejében 2023. június végéig látogatható.

Sinkó György és Gregor József 2001-ben (10:08)

Sinkó György operaénekes 50. éves művészi jubileumi megemlékezése a Szegedi Nemzeti Színház Operabarátok Egyesülete rendezésében. Részlet a Gregor Józseffel folytatott közös jelenetből.