125 ÉVE SZÜLETETT

CSÓKA BÉLA OPERAÉNEKES, ÉNEKTANÁR

Csóka Béla

(Budapest, 1898. július. 4. - Budapest, 1972. július 2.)

Ninon - Sztojanovits Jenő - Ábrányi Emil: Bordal

Csóka Béla (ének), Herz Ottó (zongora)

A budapesti Zeneakadémia hallgatójaként magánéneket Sík Józsefnél és Szabados Bélánál, színpadi játékot Hegedűs Gyulánál tanult.

Oklevelének megszerzése után (1923.) szerződtették az Operaházba, majd két év múlva – már a Városi Színház tagjaként –, két esztendő leforgása alatt több mint 200 fellépést abszolvált.

Gyakran szerepelt világhírű vendégművészek – Gigli, Fleta, Piccaver, Saljapin, Guglielmetti partnereként.

1931-ben elnyerte Budapest Főváros 1000 pengős Színészeti Ösztöndíját.

Énekelt Európa számos színpadán és koncerttermében. Főbb helyszínek: Breslau, Koppenhága, Helsinki, Stockholm, Tallinn, Varsó, Párizs, Brüsszel, Bázel, Bécs, Saarbrücken).

Hangfelvételeket készített vele a német, francia, belga, svájci, oslói és a lengyel rádió.

1931–1944 között a debreceni Városi Színház baritonista művésze volt. Eközben 1941-től ismét tagja lett a Budapesti Operaháznak, ahol 1948-ig énekelt.

1936-ban Dohnányi Ernőnek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola főigazgatójának meghívására a tanárképző kar óraadó tanára lett, majd később átkerült a művészképzőre, ahol egészen 1966-os nyugalomba vonulásáig tanított az énektanszakon.

Az 1950/51-es tanévben a Színművészeti Főiskolán is hozzájárult tanári munkájával a művészi éneklés és hangképzés szolgálatához.

A Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolán is tanított, majd 1967-től Szegeden is, a Tömörkény István Gimnáziumban, ahol növendékei között volt jeles énekművésznőnk Tokody Ilona is.

Pedagógiai munkásságát gazdagította amatőr énekkari együttesek vezetése, valamint szakfelügyeleti tevékenysége az ország számos zeneiskolájában.

A nagy műveltségű, „gyönyörű orgánumú” lírai bariton énekes 1964-ben lépett utoljára színpadra a Debreceni Csokonai Színházban; itt ünnepelték meg 40 éves művészi jubileumát, ahol Verdi Traviata-jában Germont szerepét alakította, Korondi György, Marsay Magda, Vaszy Viktor közreműködésével.

Főbb szerepei: Almaviva gróf (Mozart: Figaro házassága), Don Carlos (Ernani), Luna grófja (Verdi: A trubadúr ), Valentin (Gounod: Faust), Marcel (Puccini: Bohémélet), Scarpia (Puccini: Tosca ), Tiborc (Erkel: Bánk bán ), Miller (Verdi: Luisa Miller ), Figaro (Rossini: Sevillai borbély), Silvio (Leoncavallo: Bajazzók), Never (Meyerbeer: A hugenották), Ottokár (Weber: A bűvös vadász)

Togyeriska Csóka Anikó

(Parlando 2017/3.)

II.

KABOS ILONKA / KABOS ILONA (SZÜLETETT ROSENBERG ILONA) ZONGORAMŰVÉSZ

(Budapest, 1898. december 7. – London, 1973. május 27.)

A fénykép adományozója: Szilágyi Marianna.

(Magyar Nemzeti Digitális Archívum)

Nem tudom elhinni, hogy meghalt: hogyan is múlhatna el az örök, elpusztíthatatlan fiatalság? Ha rá gondolok, ezt a sugárzó frisességet érzem; mintha most is hallanám koncertjét a húszas években, amikor Brahms f-moll szonátáját játszotta. Brahmsot akkoriban alig adták elő, zongoramuzsikáját még kevésbé — olyan zenekritikus is akadt, aki egyáltalán nem ismerte ezeket a darabokat. Én Kabos Ilonka előadásában melegedtem fel Brahms húszéves korában komponált szonátája iránt, akkor éreztem meg, hogy ez a zene milyen fiatal, mennyire a romantikus tradíció örököse, akkor nyílt ki fülem a klasszicizáló Brahms ifjúi hangjára. És Kabos Ilonka számomra mindig ilyen fiatal maradt: sugárzó, érdeklődő, mindig a fiatalok dolgával törődő ... Nemcsak bámulatos külsejében őrizte meg az ifjúság tüneményét, hanem szellemében is. Anglia leghíresebb zongoratanára volt, a new-yorki Juilliard intézetben tanított és mindig növendékei problémáival bajlódott. Amikor tavaly nyáron idehaza járt, édesapja, Kabos Endre emléktáblájának leleplezésén, azonnal telefonált: Kocsis Zoltánt és Ránki Dezsőt akarta megismerni. Én betegen feküdtem, nem találkozhattunk. De őrzöm hangjának üde csengését, néhány éves személyes találkozásunk utolsó, sugárzó emlékét, és nem hiszem el, hogy nincs többé.

Ilona Kabos Plays Variations on "Weinen Klagen"(by J S Bach)and "Old Christmas Carol". (21:04)

Ilona Kabos plays Liszt "Weihnachtsbaum" (Christmas Tree, excerpts) (17:32)

Kodály az angol—magyar zenei barátság megtestesítőjének nevezte, s csakugyan: Kabos Ilonka londoni házában a zenei élet különleges centruma alakult ki. Moura Lympani, Shoura Cherkassky, John Ogdon, Gina Bachauer úgy jártak hozzá tanácsért, ahogyan a neves orvosprofesszorral konzultálnak kollégái. De nemcsak kollégái vették körül, nemcsak az ő számukra tudott mindig valami bölcset mondani — Solti György is az ő rábeszélésére vállalta el a Covent Garden főzeneigazgatását. S hát még mi, magyarok, mennyit köszönhettünk neki: szakmai tanácsait, közvetett és közvetlen segítségét a karrier felé vezető úton — és mindenekfelett: barátságát. Párizsban éltem, a pálya elején álltam, amikor a Rio de Janeiro-i versenyen meghallgatott, „szárnyai alá vett", s biztatott: telepedtem le Angliában. Vásáry Tamás is, én is az ő pártfogásával vágtunk neki itteni életünknek, s hogy megnyíltak előttünk a londoni hangversenytermek kapui, ez valahogyan az ő műve is volt. Zongorapedagógiája Angliában legendás hírű — nemzetközi tekintélyét Amerikában szerezte meg. 1965 óta évenként hat hónapot tanított a Juilliard School-on. Különleges varázsát, szakmai tekintélyét hihetetlen fogságának és mindent átfogó érdeklődésének köszönhette: megőrizte neveltetésének közép-európai szellemi hátterét és ezt a művészi felfogást egyesítette a modern nyugati iskolák lendületességével. A fiatalok problémái nemcsak azért vonzották annyira, mert maga is hihetetlenül fiatal maradt, hanem azért is, mert minden új jelenség érdekelte. Élete utolsó pillanatáig kapcsolatban — és tökéletes szinkronban — maradt a kor zenei jelenségeivel, mindenről tudott; vonzották az izgalmas megnyilvánulások és leperegtek róla a taszítóak. Amíg hangversenyezett, rengeteg kortárs zenét mutatott be; a nyilvános szerepléstől 12 éve vonult vissza. Gyönyörűen zongorázott, különösen Chopin zenéje állt közel hozzá. Tóth Aladár valahányszor Londonban járt, a h-moll szonátát akarta hallani tőle. Barátai még nem eszméltek rá, mekkora űrt hagyott maga után. Még úgy érezzük, köztünk van — akármikor felhívhatjuk, elmehetünk hozzá, meghallgathatjuk tanácsait, megcsodálhatjuk örökké fiatal szellemét. Pedig elbúcsúztattuk: temetésén Kodály Sírfelirata csendült fel egy hanglemezről. Kabos Ilonka játszotta:

Frankl Péter

(Muzsika 1973/8.)