95 ÉVE SZÜLETETT
I.
ERDÉLYI MIKLÓS
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester, érdemes és kiváló
művész.
(Budapest, 1928. február
9. – Budapest, 1993. szeptember 1.)
Főiskolai tanulmányait 1946-1951 között
végezte a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (a
Zeneakadémián). Tanárai voltak többek között Ferencsik János (karmesterképzés), Kókai
Rezső (zeneszerzés) és Zalánfy Aladár (orgona).
Pályafutását fiatal karmesterként a budapesti Vígoperában kezdte. 1950–51-ig
a Magyar Rádió énekkarának helyettes vezetőjeként működött.
1949–51 között a budapesti Harmónia Hangversenyzenekar karmestere
volt.
1951-ben az Operaház korrepetitorává,
majd 1957-ben karmesterévé nevezték ki. Hamarosan ő lett az Operaház
egyik legtöbbet foglalkoztatott dirigense. Legkiemelkedőbb sikereit Mozart operáinak
vezénylésével érte el, de számos jelentős zenemű felújításának és
bemutatójának is irányítója volt. A kortárs művek sorában az ő
nevéhez fűződik Mihály András: Együtt és egyedül (1967)
és Ránki György: Az ember tragédiája (1969) c. operájának ősbemutatója.
Ő irányította Monteverdi: Poppea megkoronázása c.
operájának magyarországi bemutatóját (1968).
A Római Rádió 1969-ben Erdélyi Miklós
vezényletével rögzítette Prokofjev Háború és béke c.
zeneművét. 1979-1982 között a Holland Rádió Szimfonikus
Zenekarának állandó vendégkarmestere volt. 1986-tól a tokiói Jomiuri
Nippon Szimfonikus Zenekar állandó vendégkarmestereként is működött.
Erdélyi Miklós előadásmódját aprólékos
zenei kidolgozottság és líraiság jellemezte. Szakmai felkészültsége,
muzikalitása, zenetörténeti és irodalmi tájékozottsága, zenei stílusismerete a
legkiválóbb, legsokoldalúbb magyar karmesterek közé emelte. Munkásságát 1960-ban Liszt
Ferenc-díjjal, 1975-ben Kossuth-díjjal ismerték el. 1967-ben
megkapta az érdemes művész, 1985-ben a kiváló művész címet
is.
Mozart: A varázsfuvola -
Nyitány (Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara) (7:18)
Beethoven: Fidelio -
Tercett (Kasza Katalin, Simándy József, Szalma Ferenc) (5:58)
L. van Beethoven: Fidelio – Tercett a II.
felvonásból
Leonóra: Kasza Katalin Kasza, Florestan: Simándy
József Simándy, Rocco: Szalma Ferenc Vezényel: Erdélyi Miklós
Donizetti: Anna Bolena -
Anna-Giovanna duet (Etelka Csavlek, Éva Pánczél) (6:20)
Donizetti: Boleyn Anna / Anna Bolena VIII.
Henrik és Jane Seymour kettőse, 1. felv. /
VIII. Henrik: Begányi Ferenc, Jane Seymour:
Pánczél Éva Pánczél
Vezényel: Erdélyi Miklós
Magyar Állami Operaház / Hungarian State Opera House – 1987
A CSENGŐ ( IL
CAMPANELLO ) - GAETANO DONIZETTI - 1966 (54:10)
Don Annibale Pistacchoo: Várhelyi Endre,
Enrico: Melis György, Serafina: László Margit,
Madama Rosa: Barlay Zsuzsa, Spiridione: Palcsó Sandor, vezényel: Erdélyi
Miklós
Rimsky-Korsakov: Mozart and
Salieri / Моцарт и
Сальери (L. Polgár, L. Márk) (39:09)
Rimszkij-Korszakov: Mozart és Salieri
Mozart: Márk László, Salieri: Polgár László
Magyar fordítás: Szabó Miklós, vezényel: Erdélyi
Miklós
II.
HIDAS
FRIGYES
Erkel Ferenc-díjas érdemes
művész zeneszerző, karmester
(Budapest, 1928. május
25. – Budapest, 2007. március 7.)
HIDAS FRIGYES YOUTUBE
FELVÉTELEI
TELJES
LEJÁTSZÁSI LISTA MEGTEKINTÉSE (65 felvétel)
Zeneszerző.
Budapesten született 1928. május 25-én. Tanulmányait 1946 és 1951 között a
budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán,
Viski János növendékeként végezte. 1950/51-ben az Ifjúsági Színház karmestere,
1951-től 1966-ig a Nemzeti Színház zenei vezetője, 1974 és 1979
között a Fővárosi Operettszínház zenei igazgatója. Művei operák (Az
asszony és az igazság; Bösendorfer; Dunakanyar), balettek (A cédrus),
oratórium, versenyművek, zenekari és fúvószenekari darabok, vonósnégyesek
és fúvósötösök, egyéb kamara- és szólókompozíciók, számtalan film, tévé- és
rádiójáték, valamint színházi produkció kísérőzenéje. Kétszeres
Erkel-díjas, Érdemes Művész, a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj
kitüntetettje.
Muzsika 2003. május)
|
HIDAS
FRIGYES ZENESZERZŐ PORTRÉJA VISSZAEMLÉKEZÉSEK ALAPJÁN I-III. RÉSZ[1] |
Hidas Frigyes
zeneszerző portréja visszaemlékezések alapján 1 rész (8:36)
Hidas Frigyes
zeneszerző portréja visszaemlékezések alapján 2 rész (8:59)
Hidas Frigyes
zeneszerző portréja visszaemlékezések alapján 3 rész (9:02)
Közreműködik: Amigó Péter, Bieliczkyné Buzás Éva*,
dr. Csikóta József, Dohos László,
dr. Marosi László, Hajas Béla, Horváth Ádám,
dr. Hőna Gusztáv, dr. Szabó Ferenc
dr. Sári József
A film alkotói:
Lovas Hajni - operatőr, vágó és
rendező (www.LovasFilm.com)
Továbbá:
Buda János, Lukács B. Ottó és Pethő Attila
Egy kép az I. részből
BIELICZKYNÉ BUZÁS ÉVA
HIDAS
FRIGYES ZENESZERZŐRŐL[2]
(Budapest,
1928. május 25. – Budapest 2007. március 7.)
1974-ben költöztünk
Debrecenből Budapestre. Férjem újságíró volt, én pedig a Magyar Rádióban
kezdtem dolgozni, ami eltartott 1974 – 2007-ig. Ehhez a 33 évhez sok emlék
fűződik: hangversenyek, operaelőadások és személyes barátságok,
ismeretségek a kortárs zeneszerzőkkel. Az akkor összegyűjtött
dokumentumok feldolgozása évtizedeket vett igénybe, és még ma is tart.
1992-ben bíztak meg a
Rádióban a Zenei Lektorátus ügyeinek intézésével. Én voltam az „összekötő”
a három lektor és a zeneszerzők között. A Zeneszerzők beadták
legújabb műveik kottáját, azt én körbeadtam a lektoroknak. Ők
véleményt írtak róla, majd közösen döntötték el, hogy ajánlják-e a művet
rádiós felvételre, vagy nem. A válaszokat pedig én írtam meg a komponistáknak.
Így szinte mindenkit megismertem, tudtam, kinek milyen műve szerepel a
Rádióban, és mi a vélemény róla.
Hidas Frigyes egyike
volt a legtöbbet alkotó zeneszerzőknek. A Zeneakadémia elvégzése után
1951-től kezdve karmesterként is dolgozott fővárosi színházakban, a
Nemzeti Színházban és a Fővárosi Operettszínházban pedig zenei igazgató
volt. E mellett a Rádiózenekarban is gyakran alkalmazták zongoristaként. Az
évtizedek távolából most csak három művét emelem ki.
Gyászzene
(Requiem egy hadseregért) (1974)
1974. október 16-án a
Budapesti Művészeti Hetek alkalmával hangzott el a Rádióban Hidas
Frigyes Gyászzene c.
műve, Palcsó Sándor, Miller Lajos, Sólyom-Nagy Sándor,
valamint a Rádió ének- és zenekara előadásában. A karmester pedig – mint a
legtöbb magyar mű bemutatásakor – Lehel György volt.
1974-ben nagy
elhatározottság kellett ahhoz, hogy valaki történelmünk gyászos korszakára,
azaz a doni 2. magyar hadsereg pusztulására emlékezzék. Az előző
évben, – a tragikus esemény 30 éves évfordulóján jelent meg Nemeskürty István Requiem egy hadseregért című
könyve. A történész feldolgozta az 1943. januárban történt szörnyűségeket.
Az oroszországi Don kanyarban 200 ezer magyar katona harcolt 35 fokos hidegben,
hiányos öltözékben, megfelelő táplálkozás nélkül, rossz felszereléssel.
Két hét alatt a 2. magyar hadseregből mintegy 150 ezren meghaltak,
megfagytak, megsebesültek, fogságba estek. Mindez egy értelmetlen háború miatt
történt.
Hidas Frigyes az öt
tételes mű három tételének szövegét Nemeskürty István könyvének
felhasználásával állította össze. Míg a darab nyitó- és záró kórusa
latin nyelven szólal meg.
Lehel György karmester vállalta a darab felvételét a
Rádióban, amelyre később így
emlékezett: „A doni hadsereg
tragédiájáról beszélni nem volt szokás, még 1974-ben sem,
sőt, requiemet írni, zenében elsiratni őket – ez inkább
tiltott dolognak számított. Hidas Frigyes azonban volt olyan bátor, vagy
megszállott, vagy elhivatott, hogy írt egy kantátát az elpusztult magyar
hadsereg emlékére. A Rádióban csak az éjszakai órákban engedték bemutatni a hangfelvételt.”
CÉDRUS – balett (1975)
HNBC Cedrus pdd Hágai
Katalin & Cserta József - Seregi (8:30)
1975. március 28-án a
budapesti Operaházban mutatták be a Cédrus című
balettet. Csontváry Kosztka Tivadar festőművész életét Seregi László
koreográfiájával állították színpadra. A Cédrus című festmény talán a leghíresebb
Csontváry-mű. A csodálatos megjelenítést Hidas Frigyes zeneszerző
ihletett kompozíciója egészítette ki. Az óriási színházi rutinnal
rendelkező Hidas annak a kornak dallamait dolgozta
fel, amelyben a festőművész alkotott. Azaz: a századforduló
éveinek, főként első évtizedének dallamait, ritmusait, hangzásvilágát
szőtte bele a partitúrába.
Egy alkalommal
megkérdeztem, hogy emlékszik-e a bemutató est hangulatára?
Így válaszolt: „Igen, jól emlékszem rá. Azon a premieren
véletlenül egy páholyban voltunk Lehel György karmesterrel. Én szándékosan
hátra húzódtam, hiszen a próbák alatt már sokszor láttam a művet. Gyuri
pedig előttem ült. Amikor az Adagio tételre
került sor, ő hátra hajolt és megszorította a kezem. Éreztem, hogy tetszik
neki. Szavak nélkül is ki tudta fejezni a bíztatását és elismerését.
Később szólt, hogy készítsek a balettből zenekari hangversenydarabot
is. Amit aztán Adagio címen
nagyon sokszor dirigált felvételen vagy hangversenyen itthon és külföldön
egyaránt. Az Adagio története,
karrierje tehát a Cédrus operaházi
bemutatóján kezdődött azzal a kifejező kézszorítással.”
Budapestre költözésünk
után az első nagy élményem éppen Hidas Frigyes e művének operaházi
előadásához fűződött.
Hidas Frigyes az egyik
legtermékenyebb zeneszerzőnk volt: komponált népszerű filmzenéket,
televízió- és rádiójátékokhoz kísérőzenét, zenekari kompozíciókat,
operákat, kantátákat, valamint számos fúvós darabot (szóló, kamara- és
kisegyüttes számára). Majdnem mindegyik hangszer szerepelt a palettáján:
fuvola, oboa, klarinét, fagott, kürt, trombita, harsona, hárfa, zongora,
hegedű, brácsa. A versenyművek ajánlása rendszerint a hangszer
virtuóz előadóművészének szólt.
Többek között erről
kérdeztem a komponistát 1990. január 11-én. Íme a válasza:
„Valóban sok versenyművet írtam.
Elhatározott életcélom az, hogy a partitúrát végig komponáljam, és minden
hangszerre versenyművet írjak. Még hiányzik ugyan az orgona, a tuba, a
nagybőgő, valamint az ütőhangszerek. Van, amiből már nem is
lesz, mert nem érzek affinitást hozzá, hogy legyen. De van olyan hangszer,
amelyikre már több mű is készült.”
Hárfaverseny
1981. április 15-én a
Rádió éttermében együtt ebédeltem Maros Éva hárfaművésszel és
édesanyjával, aki a Rádiózenekarban hegedűn játszott. Az esti
hangversenyről beszélgettünk, amikor Hidas Frigyes Hárfaversenyét mutatták be. A szólót Éva
játszotta. Még azt is megbeszéltük, hogy este milyen ruhát vegyen fel. Ha jól emlékszem,
a fehér estélyi ruhát ajánlottuk.
A koncerten
természetesen én is ott voltam. Székely András kritikájából idézek:
„Hidas Frigyes Hárfaversenyének bemutatóján azt kaptuk, amit vártunk: remekül
megírt, a szólóhangszer testére szabott, jól meghangszerelt, arányos, formás és
mindenekfelett: derűt keltő zeneművet. A Hárfaversenyt záró kettős vonalon
1979. november 1. dátum áll és az ajánlás Maros Évának szól. Az ősbemutató
előadást tehát Maros Éva játszotta, avval az őszinte hittel, ami új
művek tolmácsolására vállalkozó szólista elsőrendű kötelessége.”
Lehel György gondolatai
1988. október 17-én
Lehel György karmestert arra kértem, hogy mondja el véleményét azokról a
zeneszerzőkről, akiknek műveit ő mutatta be a Rádiózenekar
élén, illetve gyakran vezényelte azokat, itthon és külföldön. Egy részletet
idézek a hosszú interjúból: „Hidas
Frigyest nagyra becsülöm, mert ő az a fajta művész, aki ebben a
hetenként változó világban, soha másra nem hallgatott, csak arra, ami
belőle szólt. Nem rohant együtt a változó divattal. Hű volt
önmagához, és ez az önmaga egy nagyon mély, lírai, gazdag lélek.”
Hidas Frigyest rádiós
munkám közben ismertem meg. Meglátogattam az Attila u. 133. szám alatti
lakásukban, készítettem vele interjút és figyelemmel kísértem zeneszerzői
munkásságát mindvégig.
2007. március 7-én a Zenei Lektorátus megbeszélését tartottuk,
amikor megjött a hír, hogy életének 79. évében meghalt. A három lektor: Lendvay
Kamilló, Decsényi János, Sári József és én szomorúan emlegettük vele
kapcsolatos emlékeinket, hogy milyen nagyszerű és sokoldalú
zeneszerző, muzsikus volt. Képes volt együtt lenni barátaival jóban,
rosszban. De akkor, és még hosszú évek multán is nagyon sajnáltuk, hogy elment.
Eeva Saarela
Az igazán értékes
emberek története azonban folytatódik haláluk után is. Így történt Hidas
Frigyessel is. 2013. május 25-én lett volna 85 éves. Érdekes módon erre
egy finn zenetörténész Eeva Saarela hívta
fel a figyelmemet. Meglepetésemre a Facebookon keresett meg. Kiderült
róla, hogy Finnországban Hidas Frigyesről írja a szakdolgozatát és
tőlem kért hozzá segítséget. Ennek örömmel tettem eleget, elküldtem neki a
nálam fellelhető dokumentumokat. Évekig írogattunk egymásnak az internet
segítségével, sőt egyszer meg is látogatott itt Hajdúszoboszlón, magyar
férjével és kisfiával együtt.
A magyarországi
kapcsolatáról ezt tudtam meg: „2003-ban Magyarországon töltött egy évet
cserediákként és harsonán tanult a Debreceni Egyetem Konzervatóriumában. Ott
hallotta először Hidas Frigyes Rapszódia (basszusharsonára
és fúvószenekarra) című művét.
Majd Finnországban
folytatta tanulmányait az ottani egyetem zenetudomány szakán. Szakdolgozatának
címe Hidas Frigyes
– A legutolsó magyar romantikus zeneszerző lett.
Megkérdeztem, miért választotta ezt a témát? Ezt válaszolta:
„Az 1900-as évek második felére jellemző
művekkel szemben, Hidas zenéje hagyományos és romantikus stílusú, de
dallamaiban és a ritmus kezelésében felfedezhető jazz-ösztönzés is. Hidas
nem csak az egyik legnépszerűbb magyar fúvószeneszerző, hanem nagyon
sokoldalú muzsikus is volt: kiválóan játszott billentyűs hangszereken,
főleg zongorán, valamint nagyon kedvelt karmester is volt.
Zeneszerzőként Hidas mindig a saját stílusát követte. Igaz, hogy néha
emiatt kritizálták is, de a közönség szívesen hallgatta az ő
természetes, sőt, szórakoztató zenei nyelvezetét.”
Eeva Saarela valóban
megírta a szakdolgozatát, de sajnos nem fordította le magyarra. Az interneten
azonban megtalálható. Jó lenne, ha valaki lefordítaná, hogy azzal is
gazdagodjon a Hidas Frigyesről alkotott véleményünk.
(Lovas Hajni operatőr és Lukács
Borbély Ottó kérésére elmondta: Bieliczkyné Buzás Éva 2018. augusztus 22-én)