„HANG-SZERELJÜNK!”
GYERMEKHANGSZEREK
KÉSZÍTÉSE
A
„PETTYEGETŐTŐL” A „TÜTTYÜGETŐIG”
Szakmailag és emberileg
is sokat köszönhetek annak zenepedagógusi pályámon, hogy közel húsz éve
formálódnak a gyermekhangszerek készítéséhez köthető élményeim.
Feledhetetlen az a perc, amikor gyermekem próbálta ki otthon az első
kurzusra (vele közösen) készített mintadarabjaimat vagy az a sok-sok közös
alkotás, mely az évek alatt a különböző csoportokkal való együttes
tevékenység során született. Nehéz összesűríteni és szavakba önteni azokat
a pillanatokat, melyek emlékezetessé teszik ezeket az alkalmakat: az alkotás
közbeni beszélgetések, a közös „ötletelések”, a mesedramatizálásokra való
felkészülés folyamata és a bemutatók izgalma, a közösen létrehozott produkciók
felemelő élménye.
Az összeállítás, amelyet kezébe vesz az
Olvasó, a gyakorlatból kristályosodott és sok éves „együtt gondolkodás”
terméke. Hiszem: ahogy számomra és tanítványaim számára is az ötletek és az
élmények kimeríthetetlen tárháza ez a terület, úgy az Olvasót is magával
ragadja majd az alkotás, az önkifejezés, a „saját képemre formálás” öröme
gyermekként, szülőként, pedagógusként, „homo ludens” -ként – életkortól
függetlenül.
Ahogy Sütő András gyerekkoráról
írt vallomásában találóan megfogalmazta: „Hacsak
lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává. Ha zenész
lennék, eszembe jutna talán a gyermekkori „zeneszerzés”, kamarási
hangversenyeink minden kis mozzanata. Zeneszerszámunk volt: a kórómuzsika, a
cérnahúrú hárfa, a büröksíp, hagymaszár-flóta, fűszál-csimpolya, a
falevél-pánsíp, s mi minden.”
(Sütő 1982:8)
E hangszerek elkészítése egyszerű
technikákkal lehetséges, alkotásuk és használatuk kifogyhatatlan közös
élményeket eredményezhet, örömforrást biztosíthat felnőttnek és gyermeknek
egyaránt, miközben az elkészült produktum egyediséget és kreativitást hordoz
magában.
A gyűjtemény „szakácskönyv”
formájában épül fel, így egy-egy oldal a hozzávalóktól az elkészítés útján át a
felhasználás lehetőségeit foglalja magában, majd játékötletekkel,
módszertani útmutatással, mesedramatizálások forgatókönyvével és végül színes
illusztrációkkal zárul. Az ismertetett hangszerek java a ritmushangszerek
körébe tartozik, illeszkedve a Kodály Zoltán által megfogalmazott
gondolatokhoz, melyek szerint kora gyermekkorban sokkal hatékonyabban kellene élnünk
a ritmushangszerek adta lehetőségekkel. A leírtakhoz kapcsolódó
lábjegyzetek az egyes hangszercsoportokhoz, a magyar néphagyományokhoz és az
európai kultúrtörténethez köthető információkkal szolgálnak az
érdeklődők számára. Az alapanyagok eltérő adagolását,
színesítését és az íz(lés)világ további alakítását,
az elkészült produktumok sajátos elnevezését a pettyegetőtől a tüttyügetőig a Tisztelt Olvasóra bízva.
Ajánlom e gyűjteményt
pedagógusoknak, családoknak, közművelődési intézmények dolgozóinak,
táborok szervezőinek és minden játékos, alkotó kedvű felnőttnek
és gyermeknek, aki kedvet érez a hangszerek barkácsolásához és mások vagy maga
örömére jól tudja hasznosítani, egyéni ötletekkel gazdagítani a leírtakat.
Nagyné dr. Árgány Brigitta
egyetemi adjunktus
MATE Neveléstudományi
Intézet