85 ÉVE SZÜLETETT DEVICH JÁNOS
Liszt Ferenc-díjas csellóművész, zenepedagógus,
a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusa,
a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Devich János
(Szeged, 1938. április
3. – Budapest, 2017. szeptember 27.)
„Tisztelem a műveltséget..." - Portréfilm Devich János gordonkaművészről (előzetes) (4:19)
Dr. Vigh Andrea, a Liszt
Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora az alábbiakban búcsúzott a Tanár
Úrtól:
„Tudja az ember, hogy az élet véges, és tudjuk
azt is, hogy minden halál felfoghatatlan. De vannak, akikről azt
gondoljuk, örökké élnek. Megrendülten és kimondhatatlan
szomorúsággal búcsúzom Devich János Tanár Úrtól és
nem elsősorban a Zeneakadémia rektoraként, annak az intézménynek a
vezetőjeként, amely legendás tanáregyéniségét vesztette el. Egykori
diákként és jelenlegi kollégaként búcsúzom, hiszen több száz szerencsés
zeneakadémista sorstársammal egyetemben én is tőle kaptam azt az
alapélményt, amely egy egész zeneakadémista generáció számára éppen Devich tanár úrnak köszönhetően vált evidenciává: hogy
a kamarazene elementárisan fontos. Devich tanár úr több
mint harminc évig tanított a Zeneakadémián, ahol maga is tanult, s bárki, aki
hozzá járt, ugyanolyan emlékeket őriz róla, mint jómagam. Imádtuk az
óráit, a precizitását, hogy mindig tökéletes eleganciával jelent meg, hogy
rendkívüli szaktudását képes volt személyes élményeinek elbeszélésébe
csomagolva számunkra is élményszerűvé tenni. Számára a kamarazene esetében
éppolyan fontos volt a hangszeres muzsikus, mint az adott zenedarab. Azok közé
a valóban legendás tanáregyéniségek közé tartozott, akik nem csupán a
tananyagot tanították, hanem a diákokat is, nem elsősorban ismereteket
adtak át, hanem szemléletet. Életszemléletét az egészséges életvitel, a lelki
kiegyensúlyozottság, a szeretni tudás képessége jellemezte. Hiányát semmi nem
pótolja, mégis, megnyugtatja az embert a tudat, hogy abban a vészterhes és
számos politikai viharral tűzdelt időszakban, amely osztályrészéül
jutott, képes volt valóban teljes és boldog életet élni. Amelybe egyaránt
belefért a koncertezés, a tanítás és a család. Nem mehetünk vele, de
szellemisége itt marad velünk, s nem tehetünk mást, mint hogy megpróbálunk
példát venni róla, őrizzük és továbbadjuk szellemi hagyatékát.
Kedves Devich tanár
úr, soha nem fogjuk elfelejteni!”
Fülei Balázs, a Kamarazene Tanszék vezetője
így emlékezik a tanár úrra:
„Másodéves voltam a Zeneakadémián. Már akkor is
több felállásban játszottam kamarazenét, mégis elvállaltam egy újabbat. Mondták
a többiek, hogy Devich János lesz a tanárunk. Bach
Triószonátáját vittük órára, a Musikalisches Opferből. Pontosan emlékszem erre az első
találkozásra: beléptünk a 23-as terembe, és úgy fogadott engem, az új
hallgatót, mintha már régóta ismertük volna egymást. Mert ő tényleg
mindenkit ismert a Zeneakadémián, mindenkinek figyelemmel követte a
fejlődését, pályáját. Számomra nagyon inspiráló volt, hogy a mi szerdai
óráink olyanok voltak, mint a házihangversenyek. Alig vártam, hogy a 23-asban
eljátsszuk Devich tanár úrnak azt, amivel készültünk.
Mindent végighallgatott, az első ütemtől az utolsóig, és éreztük,
igazán ránk figyel. Talán nem is tudott róla, de személyiségével és odaadó
figyelmével újabb és újabb attrakciókra ösztönzött minket. Ha valamelyik
társunk nem tudott jönni órára, és kevesebben voltunk, akkor is tanultunk
műveket, mert vágytunk rá, hogy játszhassunk neki. Bach gambaszonátáit, Beethoven és Brahms szonátáit egymás után
vittük órára. Későbben zongoraötössel vettünk részt az óráin. Itt is a
hiányzásoknak köszönhettem, hogy rengeteg brácsa-zongora darabot tanulhattunk
meg. Átiratokat készítettem neki zongoradarabokból vonósnégyesre, duó
formációkra. Sőt, ha történetesen csak egyedül mentem órára, hát úgy is
meghallgatott Tanár úr, és szólókoncerteket játszhattam neki. Számomra ezek az
alkalmak meghatározóak voltak. Színpad nélkül gyakorolhattam a színpadot egy
kivételes műveltségű ember társaságában. Úgy sejtem, oly kiváló
pedagógus volt, hogy tudhatta, nekem erre van szükségem. Igen, Tanár úr, nekem
tényleg erre volt szükségem. Órái közben figyeltem, hogyan viszonyul
kamaratársaimhoz, milyen instrukciókat ad nekik. Mindenkinél pontosan tudta,
érezte, hogy miben kell fejlődnie. Volt egy visszatérő mondata, ami
mindig csodát tett. Miután nem volt még megelégedve az eredménnyel,
elmosolyodott, és ezt mondta: „Most pedig felejtsék el, amiről eddig
beszéltem, játsszák el még egyszer, de most adják hozzá a tehetségüket”. És
akkor egyszercsak megszületett az, amit kért. De ez
már nem egy kérés teljesítése volt, hanem a mi saját megnyilatkozásunk.
Az egész Zeneakadémia sorsát szívén viselte.
Minden fórumon, amin csak tudott részt vett, és megosztotta a tapasztalatait.
Nagyon fontosak voltak számára a fiatalok. Ő
maga is örökifjú volt, teli energiával, lendülettel. Úgy váltunk el pár hete a
tanévkezdő értekezlet után, hogy amint túl lesz a műtéten, és
megerősödik, már jön is vissza tanítani. Devich
tanár úr, aki soha sehonnan sem késett el, hozzánk már nem fog visszaérkezni.
De talán megérkezett egy olyan helyre, ahol együtt lehet legkedvesebb
művészeivel, festőivel, zeneszerzőivel, költőivel,
szeretteivel. Nyugodjék békében."
Devich János tanít
(Fotó: Zeneakadémia / Schiller Kata)
Devich János 1938-ban született Szegeden. Középiskolai
tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium
gordonka szakán végezte, Sebestyén Sándor
tanítványaként. 1957 és 1962 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen
Friss Antal hallgatója volt, majd 1963-ban a római Accademia
de Santa Ceciliá-n Enrico Mainarditól tanult.
1961-től 1975-ig a Magyar Állami Operaház
zenekarának tagja, 1975-től 1985-ig szólamvezetője, 1985 és 1991
között az Országos Filharmónia szólistája volt. 1966-tól 1997-ig a Sebestyén,
későbbi nevén a Kodály Vonósnégyes csellistájaként koncertezett
világszerte.
1985 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Egyetem tanára, 2005 óta rektori tanácsadója volt. Pályája során gyakran
tartott mesterkurzusokat itthon és külföldön.
Számos lemezfelvétel örökítette meg játékát, lemezre játszotta többek között
Haydn, Mozart, Schubert, Beethoven, Debussy, Ravel, Kodály, Dohnányi
vonósnégyeseit, számos zongora- és klarinétötöst, valamint kortárs magyar
zeneszerzők műveit.
2013 óta a Magyar Művészeti Akadémia
Zeneművészeti tagozatának rendes tagja volt, Érdemes Művész,
kitüntették Liszt Ferenc-díjjal és Bartók-Pásztory díjjal is.
(lfze.hu)
Zoltán Kodály - String Quartets 1 & 2 (56:26)
Kodály Zoltán: I és
II. vonósnégyes
Falvay Attila· Szabó Tamás· Fias Gábor· Devich János
℗1995 HUNGAROTON RECORDS LTD.