ELHUNYT JOÓ TIBOR CSONGOR
kürtművész,
nyugalmazott intézményvezető, Dabas Város Pro Urbe díjjal kitüntetett
zenepedagógusa
(1954-2023)
Joó Tibor Csongor
Mi marad egy zenész életéből? Hangszerek a tokban, kopottan vagy
felújítva. Felvételek, hangok, képek, amik lassan a múltba vesznek. Joó Tibor
pályája, hivatása egész életében Dabashoz és térségéhez kötötte. Budapesten
született, itt végezte el középiskolai tanulmányait a Szent István
Gimnáziumban, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola
tanárképző szakán szerzett kürttanári diplomát
1978-ban.
Friss diplomásként a
Dabasi Körzeti Állami Zeneiskolában helyezkedett el, ahol rézfúvós
tanszakvezető, majd az iskola 1989-es jogi átalakulása és névváltozása
után igazgatóhelyettese, 1993-tól 2009-ig igazgatója lett a Sugár Rezső
Zeneiskolának. Mi marad egy tanár életéből? Tablók, bizonyítványok, az
érettségi találkozón felemlegetett sztorik.
1980 és 1993 között
munkát vállalt az ócsai Bolyai János Gimnáziumban.
2009-ben megtörtént zeneiskola átszervezése, ennek eredményeként a ceglédi
Erkel Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tagintézményévé vált.
Tibor továbbra is a dabasi intézmény lelke, mozgatója maradt, mint az iskola
tagintézményvezetője. 2017-ben szintén szervezeti átalakulás zajlott le,
amelynek eredményeként a dabasi Múzsák Alapfokú Művészeti Iskolával
történt összevonást követően is intézményvezető-helyettesként vezette
hőn szeretett zeneiskoláját egészen 2019-es nyugdíjba vonulásáig.
Mi marad egy apa
életéből? Minta, mozdulatok, tekintetek – sejtekbe kódolva.
Három gyermeke született, Gábor 1981-ben, Gergő Csongor 1998-ban, Máté
Csongor pedig 2004-ben. Családcentrikus ember volt, kiváló apa, aki nagyon
büszke volt fiaira, szerető, odaadó férj volt, kiegyensúlyozott,
harmonikus kapcsolatban élt feleségével Adriennel.
Mi marad egy aktív élet
elmúltával? Rengeteg kotta, fotók, meghívók, utak emlékei.
Számos zenekarnak volt tagja, alapítója 1969-76-ig a Szent István Szimfonikus
Zenekarban, 1976–78-ig a ÉDOSZ Szimfonikusokkal, 1978-ban a Magyar Posta
Szimfonikus Zenekarban, 1998–2006 között játszott a Pest Megyei Szimfonikus
zenekarban is. Számos zenekar megalapítása és működése kötődik a
nevéhez, nagy szerepe volt az ócsai Sugár Brass Band és a Kalimba
Ütőegyüttes megalakításában, alapító tagja volt a Salon Brass kvintettnek, valamint feleségével együtt a Pátria
Énekegyüttesben is énekeltek. Munkája mellett szívesen részt vállalt a helyi
közösségi élet alakításában, a városi és térségi kulturális események
megvalósításában. Évekig tagja volt a Kúria Kompánia és az Ász Színpad helyi
színjátszó körnek. Dabason évtizedekig szervezte az iskola hangversenyeit,
tanítványaival és zenetanár társaival rendszeresen fellépett a városi
eseményeken. Több rockopera helyi előadásában vállat zenei rendezői
feladatokat, ilyen volt többek között a Magyar Ének című rock-oratórium, a
Honfoglalás című rock színmű és az István, a király rockopera.
Megmarad a szépségbe
vetett hit, a zenélésben, alkotásban, játékban lelt öröm azok számára, akik
tovább viszik.
Joó Tibor egész életében
azért fáradozott, hogy minél többen megszeressék a zenét, különösen is a
komolyzenét. Szívügye volt a fiatalabb nemzedékek képzése, tanítása, számos
növendéke vált az évtizedek alatt tanár kollégájává, művésztársává.
Sosem volt harsány, önmagát inkább a háttérbe szorította, szeretettel
irányította, formálta tanítványait, kollégáit, intézményét. Szívügye volt a
kultúra közvetítése, nem csak igazi „magvető” volt, hanem csendesen,
szelíden segítette is kultúra, a művészetek elvetett magvait,
míg azok szárba nem szökkentek.
Személyében Dabas és a
térség egy sokrétű, értékes, a közösségért önzetlenül sokat fáradozó
művészt, egy igazi kultúrembert veszített el.
Nyugodjon békében!
Forrás:
2023. I. 24.