75 ÉVES

(Budapest, 1947. április 14.)

zongoraművész, orgonaművész

A kecskeméti Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd ezt követően a soproni főiskola erdőmérnök szakán folytatta tanulmányait.

A diploma megszerzése után megismerkedett Kárpáti József orgonaművésszel, aki a későbbiekben tanára lett, majd 10 évig magánúton tanult zongorázni Bartók Béla növendékénél, Székely Máriánál. A Filharmóniánál 1978-ban szerzett kísérési engedélyt, s attól kezdve többek között olyan híres művészekkel lépett fel, mint Moldován Stefánia, Melis György, Berkes János, Pitti Katalin, Kincses Veronika, Kalmár Magda, Bessenyei Ferenc, Zentai Anna, Kállay Bori, Talabér Erzsébet, Máté Ottilia, Bozsó József, Teremi Trixi, Jankovits József, Oszvald Marika, Egyházi Géza és Csák József.

1980-ban találkozott Béres Ferenc legendás dalénekessel, akit a magyar dal „utazó nagykövetének" is tartottak. Béres fedezte fel igazán a szakmának, s mintegy 17 évig lépett fel vele egy pódiumon. A Művészetbarátok Egyesülete a Béres Ferenc-emlékplakettet az énekművész halálának évében alapította, hogy így ismerje el a magyar népzene, a népdal terjesztésében és ápolásában legeredményesebben munkálkodókat. Első alkalommal, Béres Ferenc születésének 75. évfordulóján hárman – az özvegy, Czine Mihály és Hegedűs Valér – vehették át az elismerést.

Önálló estekkel és mint kísérő bejárta a világot, 1982-ben járt első alkalommal az USA-ban és Kanadában, amit tucatnyi újabb út követett. Háromszor Ausztráliában, négy alkalommal Japánban járt, ahol Déki Lakatos Sándorral és fiával adtak közös koncerteket. Európa szinte minden országában, illetve a határon túli magyaroknál turnézott. Csák József operaénekessel Moszkvában és Szentpéterváron is szerepelt.

Orgonakoncertjei közül kiemelkedő a Belvárosi Templomban megtartott előadás, melyen Moldován Stefánia és Melis György részvételével J. S. Bach és Liszt Ferenc műveiből válogattak.

Egy alkalommal Kertesi Ingrid operaénekessel a Mátyás-templomban zártkörű esküvőn Placido Domingóval is együtt szerepelt.

Pitti Katalin Liszt-díjas operaénekessel számtalan komolyzenei, opera- és egyházi hangversenyen működtek együtt.

Tagja a Fészek Klub Zeneművészeti Tagozata Választmányi Tagságának, a Keresztény Kulturális Akadémiának, a Krúdy Gyula Körnek és a Fehér Holló Baráti Körnek.

1979-től zenei munkatársa volt a Budai Operatársulatnak Szőnyi Ferenc és Madarassy Albert vezetése alatt. Csaknem egy évtizedig dolgozott az OSZK stúdiójában Vörös Sári, majd a Vasutas Szakszervezetek zeneiskolájában Horváth Eszter mellett. Nógrádi Tóth István nótaénekes-iskolájában éveken keresztül zenetörténeti előadásokat tartott.

Több nagyszabású koncertet is szervezett, pl „Liszt Ferenctől – Dankó Pistáig” vagy a „Mozarttól a Musicalig” címmel. Ezeken a koncerteken nem csak, mint kísérő, hanem mint zongoraművész is szerepelt, többek között Liszt Ferenc Esz-dúr zongoraversenyét játszotta.

Számtalan jótékonysági koncerten vesz részt, egyházi, állami és civil szervezetek szervezésében. Rendszeres fellépője a Fészek és a Rátkay Klubnak.

Kis megszakítással csaknem 40 éve orgonál a zuglói Hermina kápolna vasárnapi szentmiséin.

Megjelent hanghordozójának címe: Liszt Ferenctől Dankó Pistáig.

2004-ben a magyar kultúra lovagja lett.

/Forrás: Wikipédia/

Lillásreggeli vendég: Hegedűs Valér (52:04)

Hegedűs Valér (3:54)

(Fészek Művészklub, 2009)

II.

FALVAINÉ KEVEHÁZI GYÖNGYI

BILLENTYŰS ÉS AKKORDIKUS HANGSZEREK TANSZÉKE, RENDKÍVÜLI TEHETSÉGEK KÉPZŐJE

Zongora főtárgy, zongora kötelező

Született: Budapest, 1948. április 4.

Tudományos fokozat, egyetemi beosztás: művésztanár

Tanulmányok:

Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem

1972-73: Moszkva, Csajkovszkij Konzervatórium, posztgraduális képzés

Oktatói tevékenység:

1973-tól: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Kivételes Tehetségek Tagozata (ma Előképző Tagozat), zongora főtárgy, kötelező zongora

Mesterkurzusok, vendégtanári állások:

Balassagyarmat (15 éven keresztül), Nyíregyháza, Budapest, Svédország, Kanada, Olaszország, Szlovákia

Fontosabb koncertek, felvételek:

1972-1984: Országos Filharmónia szólistája

Párizs, Ausztria (Chopin Fesztivál), Svédország, Bulgária, Szovjetunió, Olaszország, Kanada, Németország

Négykezes és kétzongorás hangversenyek

Chopin-CD, Német Chopin Társaság kiadása

Zsűrizések: Magyarország számos városában, Szlovákiába

Tagságok:

Liszt Társaság

Díjak, kitüntetések:

1972: „Musikverein" Nemzetközi Zongoraverseny, Bécs, V. díj

ÉLMÉNYT ADNI

Ábrahám Mariann beszélgetése Keveházi Gyöngyi zongoraművésszel,

a LFZE rendkívüli tehetségek osztályának tanárával (2016)

– A zene hatása már egészen kicsi korban meghatározó lehet egy kisgyermeknél. A mai napig világos emlékeim vannak arról az előadásról, amire szüleim 2 évesen vittek el az Operába, Puccini Pillangókisasszonyára. Frenetikus hatással volt rám.

Otthon édesanyám kedvtelésből zongorázott. Én utánozgattam és egyszer ezt egy kedves zongoratanárnő – Ili néni – aki a házban lakó Sebők György zongoraművész unokaöccseihez járt tanítani, meghallotta. Amikor megtudta, hogy nem tanulok zongorázni, rábeszélte anyámat, hogy tanítson. 4 éves voltam és nekem nagyon tetszett a dolog. Körülbelül 1 év után ő ajánlott Barabás Ernő tanár úrhoz, hogy immár rendezettebb körülmények között, állami zeneiskolában

tanuljak. Később Magyar Gyuláné Szalay Irén volt a tanárom. 10 éves voltam, amikor a legendás hírű Máthé Klári nénihez, mint koron aluli növendék bekerültem a Bartók Konzervatóriumba. A csodálatos művész- és embernél, Sándor Renée-nél 15 és 18 éves korom között tanultam. Hálával gondolok minden tanáromra, mert valamennyiükre jellemző volt a személyes és szeretetteljes bánásmód, a zene szenvedélyes szeretete és a zenetanulás fontosságának ügye.

Kodály jelenlétének abban az időben meghatározó szerepe volt a zenei nevelésben. A művészeti ágak, vagyis a zene, képzőművészet, tánc, dráma, óriási jelentőségű a személyiség fejlesztésében, a léleknevelésben. Katartikus élményt tudnak adni! Ebben részesültem én is.

Érettségi után a zeneakadémián Bächer Mihály osztályába kerültem. Személyiségének rendkívüli kisugárzása nemcsak a pódiumon jelent meg, akkor amikor Liszt döbbenetes Haláltáncát, h-moll szonátáját, Beethoven, Brahms vagy más szerzők. műveit játszotta. Mindig hihetetlenül átjött a mű üzenete akkor is, ha az előadás technikailag nem volt egészen steril. Ez a hatás az órákon előjátszott részletek tökéletes tartalmi megfogalmazásában is megjelent. A nagy mesterek iránt való alázatra nevelt bennünket. Nem tűrte a mű szellemétől idegen megközelítést. Szókimondása talán egyesek számára néha kicsit nyersnek is tűnhetett. Kétszer egy héten 2-től 8-ig közös óráink voltak, ahol egymást is hallgattuk. Bächer fontosnak tartotta, hogy ne csak a hibákat fedezzük fel egymás játékában, hanem az erényeket is. Rendkívüli pszichológiai érzéke volt. Máig tartó közösséget kovácsolt növendékeiből. Otthona, családjával együtt nyitott volt mindenki számára, ahol izgalmas beszélgetések, viták, zenehallgatások, sőt gyakran nagy sütés-főzés is zajlott. Különleges szerencsének és megtiszteltetésnek vehettük, hogy olyan zseniális művészeknek, tanároknak óráit hallgathattuk, sőt játszhattunk is nekik, mint Rados Ferenc, Kurtág György, Simon Albert.

— Úgy tudom, tanultál külföldön is…

— Diploma után elnyertem a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium ösztöndíját. Hihetetlenül pezsgő zenei és kulturális élet zajlott ott akkor. A legnagyobb művészekkel találkoztunk nap mint nap, bejárhattunk Rosztropovics, Kogan, Ojsztrah, Merzsanov, Baskirov, Visnyevszkaja és mások óráira. Koncertélmények Richterrel és másokkal, nagy karmestereket hallhattunk.

Tanárom M. Fjodorova volt, aki Neuhausnál tanult. Meglepő volt az a munkamorál, ami a tanárokat és diákokat egyaránt jellemezte. Nem volt meglepő, ha a tanár szibériai koncertkörútja után közvetlenül a repülőtérről jött be tanítani, de a növendékek is már reggel 5-kor sorban álltak, hogy gyakorló termet kapjanak.

— Régebben sok koncerted volt, mostanában kevesebbet játszol. Hogyan éled ezt meg?

— A koncertezés és a tanítás is egész embert kíván. Emellett a család, háztartás, unokák nagyon sok tennivalót jelentenek.

A Filharmóniánál több mint 10 évig volt szerződésem, de az első nagyobb leépítésnél ez megszűnt. Én később nem tettem lépéseket azért, hogy koncerteket kapjak. Ehhez sem energiám, sem kedvem nem volt. Ha hívtak valahová, elmentem. Ez a mai napig így van. Sok külföldi szereplésem is volt. Itthon a zeneakadémián játszottam Liszt Esz-dúr koncertjét, Csajkovszkij b-moll koncertjét, ezen kívül szóló és négykezes koncertjeim is voltak. Érdekességként többször játszottunk négykezes és szóló darabokat lányainkkal, közös családi koncerten. Rendszeresen tanulok valami új, eddig nem játszott művet és persze a növendékeknek is előjátszom. Szívesen játszanék többet is, de igazán örömet okoz az is, ha leülhetek gyakorolni.

Keveházi Gyöngyi Bodor Bernadett tanítja (Bodor László felvétele, kb. 2015)

— Mióta tanítasz?

— 25 évesen Moszkvából hazatérve kaptam állást a Zeneakadémián zongora kötelező tárgy tanítására. Ez jó gyakorlat volt számomra, mert a csaknem kezdőtől a magasabb szintig vegyesen voltak növendékeim. Hasznos és érdekes feladatnak éreztem. Következő évben bíztak meg az első rendkívüli tehetségű növendékkel és folyamatosan kaptam utána a többieket. Ez nagyon megtisztelő volt számomra. Mindig éreztem és most is érzem ennek a felelősségét. Ugyanakkor rendkívüli örömöket is okoz. Kicsi és nagyobb növendékeink gyakran voltak kint nálunk egy jó beszélgetésre, „bulira”, sütés-főzésre. Ez is nagyon szükséges. Manapság ritkábban kerül erre sor, de remélem sűríteni tudjuk majd.

— Jónak tartod-e, hogy ilyen fiatal korban ennyire professzionális munkát vár el az Egyetemi Tagozat az ott tanuló kisgyerekektől. Nem esnek-e el olyan gyerekkori élményektől, melyek később hiányozni fognak?

— Nem érzem, hogy valamiből kimaradnának, sőt több élményt kapnak. Egyrészt soha nem éreztem, hogy nekik nyűg a gyakorlás, még ha fáradságos is, mert ez a szenvedélyük, ez érdekli őket a legjobban. Másrészt ők sem gyakorolnak állandóan, csak fontos, hogy koncentrált legyen a gyakorlásuk. Van idejük másra is, játékra, kirándulásra, és szinte kivétel nélkül a legjobb tanulók között vannak. Üresjárat azonban nemigen van, minden idejüket kihasználják.

— A mi generációnk nem járt rendkívüli tehetségek iskolájába, mégis képeztek kiváló szólistákat. Mi a véleményed erről? Fontos ez a megkülönböztetés?

— Egyáltalán nem. Bárhonnan kikerülhet egy tehetség, akiből nagyszerű művész lehet. Kovács Dénes annak idején azért hozta létre ezt az iskolát, hogy a legeldugottabb faluból is lehetősége legyen egy tehetséges gyereknek olyan közegbe kerülni, ahol a szakma szeme előtt van, és több lehetősége van a fejlődésre. De a háború előtt is kerültek be az Akadémiára gyerekkorban növendékek, mint például Fischer Annie, Földes Andor, Cziffra György, csak nem nevezték ezt külön osztálynak. Azonban nagy húzóereje van annak, hogy tucatnál több gyerek tanul a rendkívüli tehetségek osztályában.

Nagyon fontos kérdés, miként találjuk meg azt a helyes arányt, hogy a közönség által mindig nagyon kedvelt „csodagyerekeket” mennyit szabad szerepeltetni, mutogatni, versenyekre engedni. Úgy gondolom, a túlzásba vitt szereplés visszájára is fordulhat, kiégéshez vezethet, akadályozhatja a nyugodt elmélyült tanulási folyamatot.

Természetesen kell szokni a pódiumot, rutint szerezni. A gyerekek is szeretnek kiállni, de hogy hol a határ, azt fontos szem előtt tartani. Nehéz helyzetben vannak a szülők is, hiszen manapság nem lehet elég korán kezdeni egy karrier építését. A tanuláshoz drága hangszerek kellenek, kották, könyvek stb., a versenyekre kimenni rengetegbe kerül. Egy külföldi kurzus horribilis összeg. Léteznek segítő alapítványok, de ott is csatolni kell az elért (verseny) eredményeket. Nem könnyű a mai helyzet…

— Tanári hitvallásod?

— Türelemmel rávezetni a növendéket arra az élményre, amit egy zenemű tartalmának helyes megfejtése és annak megélése ad.

— A vidéken tanító tanárok állandó panasza, hogy növendékeik nem elég tehetségesek. Milyen tanácsot adnál nekik?

— A tehetségnek sok összetevője van. Van, aki ügyetlen, van, aki nem elég érzékeny és sok egyéb. Én elsősorban bizalmat adnék a növendéknek, hogy azt érezze, tudom, hogy többre is képes. Türelemmel lennék a próbálkozásaiban, és megdicsérném, ha valamit jobban csinált. Az ügyetlenségnél megpróbálnám kideríteni, milyen gátlás, görcs okozza a nem megfelelő hozzászokásokat. Egy motívum helyes zenei elképzelése és annak mozgásban való megvalósítani tudása oldhatja a gátlásokat.

Az érzékenységet is lehet fejleszteni a fantázia felkeltésével. Kapaszkodókat kell találni. Például: milyen természetű zene az, amit a növendék legjobban kedvel. Nem túl nehéz feladatot adni, de a darabok lehetőleg igazi kis remekművek legyenek! Varró Margit a legendás művész-tanár nagyszerű könyvében a Tanítás módszertanában nagyon sok segítséget nyújt minden téren. Visszatérve az előző gondolathoz: a könyvben a technika című fejezetnek mottója „a mozgás kifejezés!” Érdemes belegondolni, mennyire igaz ez.

Szeretném megemlíteni, az a tapasztalatom, hogy a mai gyerekek többsége nem szeret énekelni, nem ismeri népdalainkat. Az iskolai énekóráknak nagyon fontos szerepe lenne a zenetanulásban. A kóruséneklés élmény és közösségformáló erő. A hangszeren való hangképzés igényét is befolyásolja az éneklés hiánya. A levegővétel, a hangok egymáshoz kötődése a hangképzés ujjvégben való megérzése ugyanúgy történik, mint ahogy az énekes a levegővel végigviszi a hangokat, a zenei összetartozó motívumokat. Sokan mondják, hogy könnyűzenét kéne tanítani az iskolában. Szerintem mindenféle zenének helye van az életünkben, de a komolyzene emberformáló ereje nem helyettesíthető a könnyűzenével. A mai fiatalok is képesek a komoly dolgok befogadására, dacára annak, hogy a világ egyre agresszívebb, nem az igazi értéket becsülik csak a gyors sikert.

— Gyakran kérdezik azt, hogy kell-e nekünk ennyi hivatásos muzsikus? Állandóan halljuk, hogy nem kell ennyi zenész. Mi a véleményed arról, hogy Budapesten és közvetlen környékén csaknem 10 zeneművészeti szakközépiskola működik?

— Lehet, hogy ez sok, és a színvonalra nagyon kell ügyelni, de minél szélesebb rétegnek kell megadni a lehetőséget a tanulásra. Ahhoz, hogy valaki nagyszerű művésszé váljék, kiváló tanárok is kellenek. Hogy a profi muzsikusok kiválasztódhassanak, egy széles bázisú kezdő alap- és középfoknak kell lennie. Másrészt nem csak profi muzsikusokra van szükség, hanem zeneszerető közönségre is. Jó, ha sokan kaphatnak magasabb zenei képzést is.

— A Zeneakadémián nagyok sok a külföldi, japán, kínai, koreai növendék. Másképpen kell tanítani őket?

— Ők Lisztet, Bartókot, Kodályt és Magyarországot, a magyar zeneoktatást nagyon tisztelik. Nagy várakozással jönnek ide tanulni, és rájuk is hatnak a másfajta hatások, szokások és természetesen a másfajta tanítás elvárásainak sajátosságait igyekeznek megérteni és beépíteni a tudásukba. Úgy gondolom, hogy a mi korunknak is feladata, hogy a magyar zeneoktatásra, muzsikusainkra a 21.században is ugyan így felnézzenek majd, mint ők elődeinkre és képesek legyünk olyan örökséget átadni a mai fiataloknak, mint amit mi kaptunk tanárainktól. Ahogy Kodály Zoltán mondta: „A kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettő elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.”

(Első megjelenés: Parlando 2016/1.)