A TEREMTÉSTŐL A MEGSEMMISÍTÉSIG

A Filharmónia három hangversenyéről

1.

HAYDN: A TEREMTÉS

Bécsen kívüli első előadására 1800. március 8-án, Budán került sor Haydn vezényletével, József nádor és Alekszandra Pavlovna Romanova esküvői–születésnapi ünnepségei keretében. Az eseményre emlékezve a Magyar Haydn Társaság emléktáblát helyezett el a Magyar Nemzeti Galéria C épületének Duna felőli oldalán. Egy legendás történet szerint a budai Alkotás utca a mű hatására készült dombormű után kapta a nevét, amely ma a Kiscelli Múzeumban található.

A Vaszy- és a Fricsay-bérlet Bónusz-koncertjeként hirdette meg a Filharmónia Haydn A teremtés c. monumentális oratóriumát; a Mester főművének, de legalábbis egyik főművének tekinthető alkotás valóban, s több szempontból is bónusz volt. Minden szempontból tökéletes interpretációban volt részünk, mely mindenekelőtt Gyüdi Sándor Liszt Ferenc-díjas karmesternek, a Szegedi Szimfonikus Zenekar nemrégiben újraválasztott igazgató-karnagyának volt köszönhető. (Újraválasztásához szívből és őszintén gratulálunk, számtalan sikert kívánunk az elkövetkezendő évekre!). 35 éve áll a szegedi Vaszy Viktor Oratóriumkórus élén: A teremtés rendkívül igényes, nagyszabású kórustételei hatalmas erővel, kifogástalan zeneiséggel szólaltak meg. S legfőképpen: az egész produkciót ő fogta össze, ő építette föl, mintegy zenei katedrálist hozva létre a szegedi katedrálisban – ezúttal még az a csoda is megtörtént, hogy szinte alig érzékeltük a Szegedi Dóm kiszámíthatatlan akusztikáját, mert az előadóapparátus szerencsés elhelyezkedése és Gyüdi Sándor pontos vezénylése folytán szinte nem volt utánzengés.

J. Haydn A teremtés c. oratóriumának előadói

Balról jobbra: Gyüdi Sándor, Komáromi Márton, Gyüdi Eszter, Kósa Lőrinc

(Krisztin Németh István felvételei)

A „mennyei” szólisták – kik közül ketten az oratórium III. része végén Haydn dramaturgiája szerint földiekké, Ádámmá, Évává válnak – kiválasztása igen jól sikerült. Három tiszta tekintetű, tiszta hangú fiatal énekes tárta elénk a Milton - Lindley - van Swieten által költőien megírt bibliai történetet. Telitalálat volt Gyüdi Eszter Gabriel szerepében: könnyű, áttetsző hangjával teljesen hiteles angyalként énekelt, Haydn pontosan így képzelhette el Gabrielt komponálás közben. Kósa Lőrinc hajlékonyan, de kellő súllyal jelenítette meg Rafaelt, szép, mértéktartó ellensúlyt képezve magas hangú társaival szemben. Komáromi Márton (Uriel) ideális oratórium tenor, recitatívóit, áriáit szépen, muzikálisan formálta, bizonyára halljuk előbb-utóbb a nagy Bach-passiók Evangelistájaként (bár lehet, hogy már bemutatkozott e művekben is).

Egy héttel Húsvét után, negyven nappal Pünkösd előtt valóban a Menny szállt le a földre két órára Haydn zenéjével Gyüdi Sándor keze által. Boldogok, akik hallhatták.

2.

ELEKTROCSÁRDÁS ÉS HALÁLTÁNC

Ősbemutatóra hívta a szegedi közönséget, különösen a Tisza bérlet tulajdonosait a Filharmónia 2023. április 23-án a Szegedi Nemzeti Színházba. A jelen sorok írója ugyan távol tarja magát a malíciózus megjegyzésektől, emellett tudja, hogy a közönséget nem lehet leváltani, mégis meg kell, hogy jegyezze: esetenként bántó, hogy a T. Bérlők már talán a koncertműsorok elolvasása során eldöntik: miután magyar kortárs szerző műve is szerepel a műsorban, aznap este inkább más programot keresnek. Pedig jobban járnának, ha ezen nézőpontjukon változtatnának; miként jobban jártak volna ezen az estén is. Vajda Gergely, e hangverseny karmestere saját művét tanította be és vezényelte a koncert első számaként: az Elektro Csárdás igazán kellemes meglepetés volt. Az alig tizenegynéhányperces zenekari darab remekül felépített, nagyszerű ötletekkel sziporkázó alkotás. Címével ellentétben nincs benne elektronika: az „elektro” inkább jelzőként értelmezhető. Viszont rendkívül szellemes, ahogyan felvillannak – sokszor csak röpke motívumként – a néha azonosítható, néha csak stílusjáték csárdás-motívumok, melyek soha nem válnak paródiává. A mű így már-már szórakoztató jellegű (félre ne értse valaki ezen jelzőt), így amikor hirtelen végetér, úgy érezzük: szívesen hallgattuk volna még.

Vajda Gergely karmester Kovács Gergely zongoraművész

(emb.hu) (molalapitvany.hu)

Merőben más volt a hangverseny folytatása: a Haláltánc Liszt egyik legsúlyosabb, legfélelmetesebb műve, melyben a Dies irae szekvencia szinte folyamatos dübörgése folyamatosan figyelmeztet bennünket: Memento Mori! (Emlékezz a halálra!). E darab elsőrangú szólistája Kovács Gergely zongoraművész volt, aki világszínvonalon szólaltatta meg a művét, szinte átvette a hatalmat a Haláltánc megszólaltatása idejére; természetesen Vajda Gergely biztonságosan tette partnerré a Szegedi Szimfonikus Zenekart. A siker nem is maradt el: a tapsokat Kovács Gergely szép, virtuóz ráadással köszönte meg.

A közvélekedéssel ellentétben Liszt Haláltáncát nem Hans Holbein ismert fametszetsorozata, hanem a pisai Camposanto monumentale (Nagy temető) falán található, A halál diadala (Trionfo della Morte) című freskó ihlette (a festmény a második világháborúban komolyan megsérült). Erről Lina Ramann, Liszt kortársa és életrajzírója számolt be. A szerző a freskó festőjének Andrea Orcagnát jelölte meg, később Francesco Traininek tulajdonították, az igazi alkotó azonban a Boccaccio által tréfás kedvűként említett firenzei festő, Buonamico Buffalmacco.

A hangverseny második részében Schubert csodálatos zenéjében merülhettünk el: a tévesen „negyedik bécsi klasszikusnak” nevezett mester – aki ezzel ellentétben az első bécsi romantikus komponista volt – tizenkilencévesen már IV. szimfóniáját fejezte be, s bár ő maga nevezte el később „Tragikus”-nak, ezt mi, XXI. századiak már egyáltalán nem érzékeljük. A c–moll szimfónia nagyon szépen fölépített mű, melyben szinte alig érezhetők a nagy elődök (Mozart, Beethoven) stílusjegyei, annál inkább Schubert későbbi szimfóniái önálló, izgalmasan kontrasztáló formai megoldásai. Ezek felmutatásával a legkevésbé sem maradt adós Vajda Gergely: szépen formálta a II. tételt (Andante), és nagy lendülettel, de mértéktartással zárta a szimfóniát a IV. tétellel.

Mindent összevetve: jelentős élménytől fosztotta meg magát, aki aznap este távolmaradt.

3.

A MEGSEMMISÍTÉS ZENEI EMLÉKMŰVE

Szimfónia énekhanggal

Lehet-e a megsemmisítésnek emlékműve? Régóta tudjuk: lehet. Aki már járt mementónak megőrzött koncentrációs táborban, aki már látta a szegedi Dóm téren a múlt századi ukrajnai éhínség millió áldozatának emlékszobrát, annak már lehetnek erről képei. A hangversenyévad egyik legnagyszerűbb, de mindenképpen legmegrendítőbb, legkatartikusabb estjén közvetlenül szembesülhettünk a megsemmisítés – szörnyű még leírni is – apoteózisával, Henryk Mikolaj Górecki (1933–2010) III. szimfóniáján („Szomorú dalok”, op. 36) keresztül.

Henryk Mikołaj Górecki

lengyel zeneszerző

(wikipédia)

Pedig a koncert első része minden ízében az életigenlést közvetítette. W. A. Mozart erőtől duzzadó, 27 évesen 4 nap alatt komponált C–dúr (Linzi, K. 425) szimfóniája csodálatos elixírként töltött fel bennünket, s ezt még tovább fokozta a Bella mia fiamma koncertária (K. 528) Somogyvári Tímea Zita gyönyörűen formált, telt, de mégis lágy hangokkal építkező előadásában. Már ekkor érezhető volt, hogy e nagyszerű énekesnő ezen estén pályája egyik csúcspontjához érkezik.

S rövidesen elkezdődött minden idők egyik legnagyobb szegedi zenei interpretációja. Górecki a zenekar legmélyebb hangjaival indítja műve első tételét: a nagybőgők utolsó pultjától; a néhány hangból álló kánon lassan, fájdalmasan növekszik újabb és újabb vonóscsoportok belépésével újabb és újabb hangnemben, hogy aztán amikor már kilenc szólamban játszik a vonóskar, megszólaljon a XV. századi siratóének a kopárhegyi szent kolostorból: az anya éneke megölt fiához és gyilkosaihoz. A második tétel szövegét a 18 éves Helena Wanda Blazusiakówna karcolta a zakopanei gestapo-börtön falára kitört fogával: „Anyám, ne sírj kérlek, mennyek tiszta királynője, támogass engem mindig. Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes.” A III. tétel népdal Opole Vajdaságból származik: „Hová lett a fiam, az édes fiam, akit gonosz ellenség megölt a felkelésben? (…) Ha egy másik Odera–folyó árad ki szemeimből, a fiamat akkor sem tudom feltámasztani. (…) Isten madárkái, énekeljetek, vigyetek neki vigasztalást, Isten virágai, nyiladozzatok, vigyetek neki vidámságot. (…) Ti gonosz emberek, a Szent Istenért, miért öltétek meg a fiacskámat?” Górecki szimfóniájában a megsemmisítés csak a föltámadás előzménye.

Somogyvári Tímea Zita Somorjai Péter

(szinhaz.szeged.hu) (jegy.hu)

Somogyvári Tímea Zita rendkívüli átéléssel, drámaisággal, rengeteg színnel énekelte a szimfónia két különböző szerepét (anya, leány), a Szegedi Szimfonikus Zenekar hatalmas fegyelmezettséggel, kifejezéssel játszott. Az est igazi főszereplője – több mint karmestere: varázslója, sámánja – azonban Somorjai Péter volt. Sokan és régóta tudjuk, hogy kiváló karmester, nem egyszer és nem kétszer bizonyított az elmúlt évtizedekben. 2023. május 9-én a hangversenyen mindhárom műsorszámával remekelt, a Górecki-művel azonban csodát művelt: keze intésére a szólista, a zenekar és a közönség egyetlen nagy egységbe került, együtt sirattunk az anyával, együtt fohászkodtunk a fiatal lánnyal. Ez a zseniális karmester még az utolsó utáni pillanatokat is a kezében tartotta; s amikor nagyon lassan leengedte karmesteri pálcáját, percekig tartó csend következett, ami a katarzis legbiztosabb jele, s csak ezután hangzott fel a taps.

Somorjai Péter főállást tekintve a Szegedi Szimfonikus Zenekar ütőhangszer szólamának vezetője, hiszen első végzettsége szerint ütőhangszeres művész – de immár 18 éve egyetemi diplomás karmester. Kedves Színházi és Szimfonikus Zenekari Igazgatók: megengedhető-e, hogy egy ilyen tehetség csak iskolai (na jó, művészeti kari) zenekart vezényelhessen és az Universitas Szimfonikus Zenekart, napközben pedig szolgálatban álljon a Szegedi Szimfonikus Zenekar ütőhangszeresei élén, valódi karmesteri, koncertfeladathoz pedig csak közel az 50-hez jusson? A választ a krónikás egy szóval megadná. Ehelyütt azonban csak azt lehetséges újra és újra leírni: Szeged város hangversenyélete krónikájában kimagasló, nagy esemény volt Górecki III. szimfóniája szegedi bemutatója. Szólót énekelt Somogyvári Tímea Zita, a Szegedi Szimfonikus Zenekart Somorjai Péter vezényelte.

Kiss Ernő

_________

Kiss Ernő művészeti író, népművelő, az újszegedi Bálint Sándor Művelődési Ház igazgatója. Számos tanulmány és cikk szerzője (írt például Dér Endréről, Rózsa Jánosról, Szécsi Józsefről, Szatmári Gézáról, Vántus Istvánról, a bioépítészetről). Írásai különféle kiadványokban jelennek meg (Szeged folyóirat, Dél-Alföld, Szegedi Szépírás, Parlando). 1997 óta számos kötet, köztük a Szegedtől Szegedig antológia több évfolyamának szerkesztője. Kötete: Vántus István (1935-1992), Vántus István Társaság, Szeged, 1997