130 ÉVE SZÜLETETT[1]
VECSEI, BÖRÖLLŐI ÉS IZSÁKFAI BÁRÓ VECSEY
FERENC
(Németországban Franz von Vecsey, Olaszországban Ferenc de Vecsey)
(Budapest, 1893. március 23. – Róma, 1935. április
5.)
hegedűművész és
zeneszerző
Vecsey Ferenc a 20. század elején Hubay Jenő zeneakadémiai
osztályából kikerült és világszerte nagy feltűnést keltett hegedűs
csodagyerekek első generációjának képviselője. Valamennyi közül a
legfényesebb karriert ő futotta be, és a század első évtizedeiben a
magyar előadó-művészet legnépszerűbb „világmárkái" közé
tartozott. Alakját már életében legendák övezték, és sok megalapozatlan,
ellentmondásos híresztelés látott napvilágot vele kapcsolatban, ami az utókor
számára még rejtélyesebbé tette személyét. Élete és művészete
megismerésére és megalapozott értékelésére csak azóta nyílott lehetőség,
hogy Rakos Miklós a közelmúltban feldolgozta a
művész olaszországi hagyatékát.
Vecsey Ferencet kezdetben édesapja, Vecsey
Lajos tanította hegedülni, aki tisztviselőként is képzett zenész volt,
hiszen Hubay Jenővel egy osztályba járt a Nemzeti Zenedében. Fia oktatását
annak öt éves korában kezdte meg, két évvel később Hubay tanította magánúton,
1901-től pedig hivatalosan is tanítványa lett a Zeneakadémián. Vecsey első ismert fellépésére 1899 nyarán
Tátraszéplakon került sor, ezt követően Budapesten keltett feltűnést
szerepléseivel. Az alig tíz évesen már kész művésszé érett gyermek külföldi
bemutatkozására 1903 októberében Berlinben került sor, s és egy csapásra
világszerte ismertté tette a nevét. Egy hónap alatt tucatnyi hangversenyt adott
Németországban, játszott Vilmos császár és felesége előtt Potsdamban, és
karrierjének minden képzeletet felülmúló sikereihez a hegedűsfejedelem,
Joachim József meghatott dicsérő szavai is hozzájárultak, amelyeket a
sajtó széles körben visszhangozott: "Nem
találok szavakat... hetvenkét esztendőt értem meg, anélkül, hogy ilyen
csodának hitelt adtam volna valaha, amilyennek most magam voltam tanúja...".
Impresszáriója a siker érdekében Joachim tanítványaként reklámozta mindenütt,
de ez csak csekély mértékben felelt meg az igazságnak.
Vecsey berlini debütálásával [Hubay Joachimhoz adott ajánló sorokat]szédítő iramú karrier vette kezdetét.
1904-től több orosz, német és angol turné következett, 1905 elején az
Egyesült Államokba is elérkezett diadalútján (a Carnegie Hallban január 10-én
mutatkozott be). 1906 tavaszi ibériai körútján Bartók Béla volt zongorakísérője.
Néhány év alatt több száz hangversenyt adott világszerte, az utazások
szüneteiben pedig tovább folytatta a tanulást mesterénél. 1907-től a
rendszeresen ismétlődő turnék között (1911-ben és 1913-ban
Dél-Amerikában is járt) Berlin volt fő tartózkodási helye, ahol Paul Juonnál, a főiskola zeneszerzés-professzoránál
összhangzattan-, majd ellenpontoktatásban részesült, és ő maga is
komponálásba kezdett. Elsősorban saját maga számára írt rövidebb, virtuóz
karakterdarabokat. Ezek közül a legnagyobb sikert a Valse triste érte el, amelyet más neves
művészek is szívesen illesztettek műsorukba.
Valse triste
[Vecsey, Franz von] - Arthur Grumiaux,
violinist (2:41)
Valse triste
(Franz von Vecsey) - Magdalena
Ceple, Jelizaveta Vasiljeva (2:47)
Vecsey Ferenc-Valse
Triste (Szűcs Dávid-nagybőgő, Németh
György-zongora) Muzsikáló Udvar 2020 (2:48)
Cziffra's "Valse
Triste" Transcription Audio + Sheet Music (3:08)
Vecsey Ferenc: Valse triste - GYURKOVICS MÁRIA (3:02)
Vecsey, az egyik első igazi hegedűs világsztár, már egy új
korszak képviselője volt az előadó-művészet történetében, amikor
a koncertezésben egyre inkább az üzleti jelleg és a professzionális módon
kivitelezett szenzációkeltés került előtérbe. A felülmúlhatatlan technikai
tudást és mély átélést nemes eleganciával ötvöző játékával ugyanakkor a
virtuózok letűnt, hősi korszakának hagyományát is továbbörökítette.
Repertoárjának középpontjában a romantikus virtuóz
karakterdarabok és
versenyművek álltak (fontos szerepet játszott Sibelius koncertjének
népszerűsítésében), és emlékezetesek Dohnányival közösen adott
szonátahangversenyei is (1909, 1916–17).
Franz von Vecsey
plays his Caprice #2, "Cascade"
in F#! (3:18)
Gyermekkorát
követően Vecsey kevés időt töltött
hazájában. 1907 májusában a Zeneakadémia új épületének avatási ünnepségein
Hubay 3. hegedűversenyének
bemutatásával vett részt, és az I. világháború végéig évente többször is
fellépett Magyarországon. Életének utolsó másfél évtizedét hazájától távol
töltötte, csak 1926-os jótékony célú turnéja és a következő évben
Budapesten rendezett hangversenyei alkalmával tért haza. De külföldön is
mindvégig magyarnak vallotta magát, és (Németország kivételével) ragaszkodott a
Ferenc keresztnév feltűntetéséhez. Itáliában telepedett le, Perugiában,
majd Velencében élt. Ebben az időszakban már ritkábban lépett fel, de
mindvégig rendszeresen és magas színvonalon játszott. Több időt fordított
pihenésre és olvasásra, érdeklődéssel tanulmányozta a buddhizmus tanait
anélkül, hogy buddhista lett volna. Negyvenkét évesen, alkotóereje teljében
váratlanul érte a halál.
Gombos László