CZAKÓ DÓRA – BODNÁR GÁBOR[1]

MŰVÉSZETKÖZVETÍTÉS MESTERFOKON:
A MŰVÉSZETI INSTRUKTOR SZAK INDÍTÁSÁNAK TUDOMÁNYOS-SZAKMAI ELŐKÉSZÍTÉSE AZ ELTE BTK-N

Bevezetés: A zenekultúra alapképzési szak, mint a művészeti instruktor MA előzménye

A Parlando 2022/1-es számában megjelent tanulmány (Egy új bachelor képzés tapasztalatai – a zenekultúra szak)^{^[2]} részletes tájékoztatót adott a 2018-ban induló alapszakról, amely új távlatokat nyitott nemcsak az ELTE Bölcsészettudományi Kar Művészetközvetítő és Zenei Intézetének képzési struktúrájában (többek között ehhez igazodott a korábbi Zenei Tanszék 2019-től hivatalos megnevezése), hanem országos viszonylatban is, lévén, hogy számos más felsőoktatási intézménnyel közösen, az ELTE által vezetett konzorciumban dolgoztuk ki az akkori Képzési és Kimeneti Követelményeket (KKK).

Bár a zenekultúra szak célja, természetszerűleg, de nevéből is adódóan, a művészetközvetítő alapképzési szakok részeként (ezek: a drámainstruktor, a képi ábrázolás, a kézműves tárgykultúra, a környezetkultúra, a mozgóképkultúra és médiaismeret, – illetve, legújabban akkreditált képzésként a kortárs könnyűzene, amely szakirányai révén elsősorban a hangszeres és vokális képzést helyezi előtérbe) a zenei művészetközvetítésre koncentrál, oktatóink jelentős energiát fordítanak a művészetközvetítői ismeretek teljességének megismertetésére, legalább alapvető vonatkozásokban, már az alapszakon. Erre a fentebb említett tanulmány szövege több helyütt utal.

„Az Általános művészetközvetítői ismeretek tantárgy az első két félévben 2-2 órát foglal magába és már a kezdetektől zenespecifikus, mindamellett összművészeti témákkal is foglalkozik az edukációra fókuszálva. [...] A Rendezvényszervezési ismeretek 1-2. tantárgyakat heti 4-4 órában oktatjuk, azonban ebből 2-2 óra elméleti előadás, a másik 2-2 óra gyakorlat.”^{^[3]} Emellett a művészetközvetítői tantárgycsoport hat nagy témaköre közül több egyértelműen jelzi, hogy a zenei művészetközvetítésre irányuló képzés nem lehet teljes a terület általános megismerése nélkül, lásd: „Intézményi struktúra, finanszírozás, pályázatírás [...] Kulturális és művészmenedzsment, projektmenedzsment [...] A művészetközvetítéshez tartozó jogi ismeretek.”^{^[4]}

A fenti tendencia arra irányult, hogy már az alapképzési szakaszban előkészítse az összes művészetközvetítői szakra épülő egységes mesterképzés létrehozását, amelyet, természetesen, valamennyi érdekelt felsőoktatási intézmény a saját képzési portfóliójába illeszthet be, a rá jellemző specializációkkal, ám a közösen meghatározott törzsképzési anyagra támaszkodva. A továbbiakban e folyamat részletesebb leírása követhető nyomon.

A művészeti instruktor mesterképzési szak alapkövetelményeinek kidolgozása: a szaklétesítés

Mivel a konzorciumi megoldás rendkívül hatékonynak bizonyult már az alapszakok esetében, evidens volt ennek újbóli megalakítása – ezúttal nem egységes művészetközvetítői területre épülő, de különböző irányultságú képzések létrehozására, hanem olyan szak megalkotására, amely a szakterület valamennyi lényeges alkotóeleméről megadja a szükséges ismereteket a hallgatóknak, egyúttal, specializációi által, a választott orientációt kiemelten kezeli.

A konzorciumnak – tagjai (az egyetemek jelenlegi nevét használva): az Eötvös Loránd Tudományegyetem mint konzorciumvezető, továbbá a Budapesti Metropolitan Egyetem, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, a Nyíregyházi Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, a Szegedi Tudományegyetem, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem képviselői – már munkája elején olyan sajátos feladatokkal kellett szembenéznie, mint a leendő szak magyar és angol nyelvű megnevezésének kérdése.

A művészeti instruktor „ernyőkifejezést” végül kompromisszumként alkalmaztuk arra a szakmai kompetenciák megszerzését nyújtó képzésre, amelynek elsődleges célja a művészet és az emberek kapcsolatának erősítése, fokozottabb integrációja. A bizottság tagjai természetesen tisztában voltak azzal, hogy maga az instruktor szó számos jelentéssel rendelkezik, s közöttük oktatással, tanítással kapcsolatba hozható (akár elavulóban lévő vagy ma is érvényes) egyaránt akad, fontosnak tartottuk azonban az elnevezéssel annak a definíciónak a megerősítését, miszerint az ilyen „okleveles művészeti instruktor” munkája a legkülönbözőbb korosztályokkal, mint célközönséggel zajlik, az óvodától az egyetemig, sőt, tovább, egészen (például) a nyugdíjas klubokig – korántsem pedagógusi, hanem olyan segítői minőségben, ahol a művészet és a befogadók közötti kapcsolat érdekében ez szükséges. Nem utolsósorban kerülni szándékoztuk a menedzser szót a képzés jellemzésére, mivel ez a köztudatban erősen a gazdasági területre koncentrálódik.

Angol nyelven az Arts Communication és a szakképesítés megnevezésére szolgáló Arts Communication Expert mellett szólt, hogy ezek a kifejezések felelnek meg leginkább a mi művészetközvetítéshez kapcsolódó, hasonló terminusainknak (ennek következtében lett az ELTE BTK Művészetközvetítő és Zenei Intézete angolul Institute of Arts Communication and Music). Kutatásunk szerint ugyanis az angol ’arts’ szó ez esetben mindig többes számban használandó (az ’art’ csak a vizuális nevelésre vonatkozik), míg a ’communication’ a magyar szaknyelvben, jelen esetben, a közvetítésként értelmezett szakszó parallelje. A ’mediation’, amit, sajnálatos módon, sok helyütt alkalmaznak a művészetközvetítésre, ’arts mediation’ formában, inkább foglalkozással, például konfliktuskezelő pszichológusokkal kapcsolatban használatos – s ehhez hasonlóan az angol ’instructor’, amely magyarul, a fentebb ismertetett okok miatt, elfogadható, ott legtöbbször olyan személy, akinek nincs mesterfokozata vagy azt nem az adott területen szerezte, így szakoktatóként alkalmazzák – de használják még mesterszakot végzett, ám PhD-vel nem rendelkező egyetemi, főiskolai oktatóknál is.

Mindenekelőtt azonban a képzés létesítésének legfőbb indoka az volt, hogy a közelmúltban önálló szakterületté előlép művészetközvetítés végre rendelkezhessen önálló mesterszakkal. Könnyű volt feltérképezni, hogy hasonló mesterképzés nincs a magyar oktatási palettán, pedig a művészeti értékek, produktumok színvonalas átadáshoz (ami rendkívül fontos a művészek számára is) ennek létrehozása elengedhetetlen – a művészetközvetítés alapszakjai szintén ezért jöttek létre. A más mesterképzési szakoktól való úgynevezett szaktávolság felmérése ugyancsak a konzorcium alapvető feladata volt. Ám e téren könnyebbséget jelentett, hogy a művészeti képzések esetében a szakokhoz kapcsolódó eltérő képzési cél és tartalom miatt a szaktávolság igénye sok estben szinte értelmezhetetlen, illetve, legalábbis, nehezen értelmezhető, hiszen a gyakorlatorientált szakoknál főként a képzési cél okozza a különbségeket – ami ráadásul intézményenként jelentős eltéréseket mutathat, mivel sokszor ez hozza létre a művészeti és művészetelméleti szakok intézményi karakterét. (Mindez teljesen megfelel a nemzetközi művészképzés gyakorlatának is.) A máskor sok problémát előállító szaktávolsági kérdésre tehát nem volt nehéz megnyugtató indoklást találni.

Nagy hangsúlyt helyeztünk továbbá a szakmai szervezetekkel történő együttműködésre, mivel ők jelenthetik a végzett hallgatók legfontosabb felvevőpiacát, egyben a képzés alatti szakmai gyakorlatokon is helyet adhatnak számukra. Örömmel állapítottuk meg, hogy leendő partnereink megkeresésünkre rendkívül nyitottan reagáltak, támogatásukról biztosították a szaklétesítési szándékot. A legfontosabb zenei szervezetek az alábbiak voltak:

Bárdos Lajos Társaság, Budapest Music Center, Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft., Flauto Dolce Egyesület (Kolozsvár), Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége – KÓTA, Magyar Állami Operaház, Magyar Rádió Művészeti Együttesei Nonprofit Kft., Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége, Müpa Budapest.

Emellett további támogatások érkeztek, példaként felsorolva a következőktől:

Bálint Sándor Művelődési Ház (Szeged), Független Előadó-művészeti Szövetség, Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetsége, Magyar Színházi Társaság, Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Vántus István Társaság Közhasznú Egyesület (Szeged).

A szaklétesítés fontos pontja a képzési cél precíz kijelölése, valamint az elsajátítandó szakmai kompetenciák részletes kidolgozása. Előbbit a konzorcium, hosszas egyeztetést követően, így fogalmazta meg:

„A képzés célja művészeti instruktorok képzése, akik átfogó elméleti és gyakorlati ismeretekkel, valamint széleskörű nemzetközi kitekintéssel rendelkeznek a művészetek komplex, integratív jellegű közvetítése, a művészet értő befogadásának elősegítése és az érzelmi intelligencia művészetközvetítéssel történő fejlesztése terén. Választott specializációjuknak megfelelően képesek átlátni, megtervezni, megszervezni, összefogni, irányítani és lebonyolítani olyan tevékenységeket a művészeti és kulturális élet különféle színterein, amelyek vizuális, illetve előadó-művészeti területekhez tartozó tevékenységek társadalmi közvetítésére irányulnak. Alkalmasak arra, hogy művészetközvetítői feladataikat önállóan, illetve művészeti, bölcsészet- vagy társadalomtudományi területen képesítést szerzett szerzett szakemberek egyenrangú szakmai partnereként,csoportmunkában is végezzék Magyarországon és az európai kulturális térség más országaiban. Felkészültek tanulmányaik doktori képzésben történő folytatására.”^{^[5]}

A tudás / képesség / attitűd / autonómia és felelősség kategóriájú kompetenciákat itt nincs lehetőség teljességükben felsorolni (számuk 8-tól 15-ig terjed az egyes területeken), lényegük azonban összefoglalható:

- tudás tekintetében az átfogó és rendszerezett ismeretanyag birtoklása, a művészetközvetítés összetett, integratív feladatrendszerének átlátása, eligazodás a szakterület kommunikációs rendszerében;

- képesség terén a munkafolyamat-tervezés, az anyagi és infrastrukturális feltételek komplex, egyben integratív módon történő kezelése, valamint a teljes kulturális intézményrendszer ugyanilyen szemlélete, a hatékony, konstruktív együttműködés, illetve kommunikáció és konfliktuskezelés;

- attitűd vonatkozásában mindenekelőtt az új ismeretek, projektek és módszerek figyelemmel kísérése, valamint a művészetközvetítői munkafolyamatok során az érzékenység, a tolerancia, a türelem, a kompromisszumkészség, a tájékozottság, a motiváltság és a kreativitás;

- autonómia- és felelősségként az önálló, egyéni kutatómunka és az ugyanilyen indíttatású gyakorlati tevékenység, ehhez társuló felelősségérzettel a kollégákért, a közönségért és a teljes munkafolyamat összefogásáért.^{^[6]}

Általános jellemzőként megemlítendő még a megfelelő szaknyelvhasználat és idegennyelv-ismeret, a technikai és informatikai eszközök használata, a produkciók minél tökéletesebb tervezésének, szervezésének és megvalósításának előtérbe helyezése, a célközönség bevonásával (ami a művészetközvetítői tevékenységben kiemelten fontos), továbbá a szerzői és etikai normák betartása. A kompetenciák fokozottan érvényesek, természetesen, a hallgató által választott specializációra – erről részletesebben lásd a szakindítás leírásánál.

A képzés szakmai jellemzőit a hivatalos szakindítási dokumentum az adott szakképzettséghez vezető szakterületek meghatározásához köti. Itt az egyes területek kreditarányos („tól-ig”) lebontása is szükségessé vált, ezért a konzorcium ezeket az arányokat határozta meg:

- művészettudományok (elméleti és gyakorlati ismeretek, a művészetközvetítéshez kapcsolódó, vizuális és előadó-művészeti területeken), 14-32 kredit;

- a komplex művészetközvetítés elmélete és gyakorlata, 14-32 kredit;

- kommunikációs ismeretek, 10-16 kredit;

- integrált művészeti projekt gyakorlat, 5-10 kredit;

- társadalomtudományok, 10-16 kredit;

- gazdasági, jogi ismeretek, 10-16 kredit.^{^[7]}

A fentebb összefoglaltak szerves részét képezték a művészeti instruktor mesterképzési szak leendő KKK-jának, amely, a teljes szaklétesítési kérelem (nem részletezendő okokból kissé hosszú idő után megvalósuló) elfogadásával legálissá vált.

Ezután „mindössze” a leendő mesterszak szakmai tartalommal történő feltöltése következett – vagyis a szakindítási beadványok kidolgozása. Itt már az addig konzorciumban együtt dolgozó felsőoktatási intézmények saját profiljukra szabhatták a képzést, tehát a kérelmeket önállóan nyújtották be az illetékeseknek.

Szakindítás: a művészeti instruktor MA ismeretkörei és tantárgyai az ELTE BTK képzésében

Az ELTE BTK Művészetközvetítő és Zenei Intézete – az Egyetem és a Kar megfelelő testületeinek teljes támogatásával – magától értetődően a művészeti instruktor mesterképzési szakot zenei specializációval kívánta indítani. (A továbbiakban lehetőség nyílna vizuális specializáció indítására is az ELTE-n, amelyhez jelenleg elsősorban a szombathelyi székhelyű Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ Vizuális Művészeti Tanszékén adottak a feltételek.)

A négy féléves képzési idejű mesterszak két fontos pillérre épül: egyrészről a Művészetközvetítő és Zenei Intézetben már meglévő, nagy népszerűségnek örvendő zenei szakok (zenekultúra alapképzés, ének-zene tanár osztatlan képzésű, illetve másoddiplomás, úgynevezett „rövid ciklusú” képzés),^{^[8]} másrészről a Bölcsészkaron létező rendkívül gazdag, a mesterszintű művészetközvetítéshez nagyszerűen illeszkedő tantárgyi kínálat. Ez utóbbihoz szükség volt az képzésben érintett intézetek (Könyvtár- és Információtudományi Intézet, Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet, Művészettörténeti Intézet, Néprajzi Intézet, Nyelvi Közvetítés Intézete) és a vonatkozó intézeti tanszékek önzetlen részvételére az indítás dokumentumainak kidolgozásában.

Az együttes munkával kialakított képzési programban a felveendő tanórák száma 854 (az összes hallgatói tanulmányi munkaidőn belül), a Képzési és Kimeneti Követelmények (KKK) a létesítési dokumentáción alapulnak. Eszerint a tantárgyak ismeretkörökön belüli megoszlása az alábbiak szerint történik:

- a komplex művészetközvetítés elmélete és gyakorlata:

1. A zenei művészetközvetítés gyakorlata: A zeneirendezvény-szervezés gyakorlata 1-2

2. Művészettörténeti ismeretek: A muzeológia elmélete és gyakorlata, Kurátori és műkereskedelmi ismeretek

3. Színház- és filmművészeti ismeretek ismeretkör: Színjátéktípusok, Bevezetés a filmtörténetbe;

- kommunikációs ismeretek ismeretkör:

Kulturális örökség, Kommunikáció-, média- és kultúrtörténet;

- integrált művészeti projekt gyakorlat:

(az ismeretkörrel megegyező nevű tantárgy);

- társadalomtudományok ismeretkör;

Európa folklórja, Kortárs társadalom etnológiája

- gazdasági, jogi ismeretek ismeretkör:

Gazdasági alapismeretek, Jogi alapismeretek, Korszerű információmenedzsment- és marketing módszerek, Forrásszerzési, pályázatkészítési műhelymunka

- művészettudományok ismeretkör (elméleti és gyakorlati ismeretek, a művészetközvetítéshez kapcsolódó, vizuális és előadó-művészeti területeken):

1. Vokális-hangszeres előadó-művészeti ismeretek: Vokális tanulmány, Vokális-hangszeres kamarazene, Társasének

2. Kóruséneklési ismeretek: Énekkari hospitálás, Előadói gyakorlatok

3. Kreatív zenei ismeretek: Kreatív zenei gyakorlatok 1-4^{^[9]}

Ehhez társul a szakdolgozat készítése – amely, a kari gyakorlatnak megfelelően, rendszeres konzultációval támogatott egyéni felkészülés formájában valósul meg –, a szabadon választható tárgyak elvégzése az intézmény kurzuskínálatából, valamint a szakmai gyakorlat.

Lényeges újítás a tanmenetben a nemrégiben hivatalossá tett, s a nemzetközi együttműködési igényeknek megfelelő „mobilitási ablak” a hallgatói mobilitás megvalósítására, amelyhez a művészeti instruktor mesterképzési szakon az ELTE elsősorban a 3. tanulmányi félévet ajánlja. (Bár a hallgatónak megadható a szabadság, hogy kiválassza a számára legideálisabb időszakot a mobilitásra, ezért a közreműködő intézetek nyitottak a mintatanterven belüli esetlegesen több mobilitási ablak betervezésére is.)

Részletesebben az egyes tantárgyakról:

A Zeneirendezvény-szervezés gyakorlata: A hallgatók az egyetemi oktatás keretein belül – az ELTE más, művészetekhez kötődő oktatást is nyújtó intézeteivel, adott esetben társművészeti felsőoktatási intézményekkel, továbbá az ország partnerszervezeteivel együttműködve − koncertek, zenei szerepléshez is kapcsolható rendezvényeket (például kiállításmegnyitó) illetve egyéb zenei ismeretterjesztő eseményeket szerveznek meg, bonyolítanak le, többek között az ELTE BTK Művészetközvetítői és Zenei Intézet Kodály kamaratermében, ehhez felhasználják kommunikációs és marketing ismereteiket. A gyakorlati központú oktatás során betekintést nyernek a hazai zenei intézmények munkafolyamataiba, emellett a felsőoktatási zenei művészképzésekben résztvevőknek szerveznek hangversenyeket − ezáltal segítenek a tehetséges fiatal művészek karrierjének elindulásában.

A muzeológia elmélete és gyakorlata: Áttekintés néhány európai és magyar múzeum általános helyzetéről, feladatairól, szervezeti felépítéséről, munkaszervezéséről. A tárgy kurzusa az alábbiakkal foglalkozik: A múzeumok előtt álló új kihívások, a közgyűjteményekkel szemben támasztott társadalmi elvárások és veszélyek, a megújulás és az átalakulás útjai, a múzeumokban alkalmazott régi és új technológiák, a digitális eszközök lehetőségei. Ehhez a hallgatók nemzetközi példákat is megismernek.

Kurátori és műkereskedelmi ismeretek: A tárgy alapvető áttekintést kínál a kortárs művészeti kurátor szerepéről a projektek kreatív tervezésétől (tematika, művészek, helyszín, időpont stb.) a megvalósítás gyakorlati (intézményi, finanszírozási, szervezési, logisztikai stb.) kérdésein át a kommunikációig és a közönségkapcsolatok ápolásáig. A hallgatók betekintést nyernek a műkereskedelem szervezeti felépítésébe is.

Színjátéktípusok: A különböző színjátéktípusok megismertetése, különös tekintettel a zenés és a táncszínházra. Így vizsgálati tárgyát képezi a tánctörténet és annak esztétikai megközelítése, a sajátosan színpadi tánc születésétől egészen a kortárs irányzatokig. Másrészt − ezzel párhuzamosan és gyakran összefonódva – a tárgy a zenés színház kialakulását, törvényszerűségeit és hagyományait vizsgálja, különös tekintettel három zenés színházi műfaj: az opera, az operett és a musical történetére, dramaturgiai működésére, színpadi feldolgozásának munkafolyamatára. A hallgatók megismerik a legfontosabb opera-, operett- és musicaltörténeti irányzatokat és alkotókat, valamint tájékozódnak a modern és a kortárs opera / musical főbb irányzatairól.

Bevezetés a filmtörténetbe: egyetemes filmtörténet a kezdetektől az 1950-es évekig. A filmgyártás és forgalmazás kialakulásának, fejlődésének, a filmes elbeszélés megjelenésének és változásainak, a némafilm történetének bemutatása, a hollywoodi filmgyártás kezdeteinek összefoglalása, áttekintve az amerikai film első évtizedeinek legfontosabb történéseit egészen az ötvenes évekig, egyes filmek elemzésén keresztül bemutatva a születő műfajokat. Az európai művészfilm meghatározó tendenciái (például a ’20-as évek különböző európai avantgárd mozgalmai, a francia lírai realizmust vagy az olasz neorealizmus). Az oktatás nagy hangsúlyt fektet az egyes trendek hatásainak bemutatására is.

Kulturális örökség: A fogalom elméleti meghatározása és megértése – a kulturális örökség gyors elterjedésének egyik oka, hogy bármely közösségszerveződési szinten identitásképzővé tud válni, így külön kerül bemutatásra a világ-, a nemzetei, a regionális és a lokális örökség. Ennek kapcsán szó esik a kulturális örökség jogi szabályozásáról is, az ismertetett szinteken.

Kommunikáció-, média- és kultúrtörténet: A kommunikációs eszközök és médiatartalmak kultúraképző jellemzőinek megismerése. A kommunikáció alapkérdése, a kommunikációs eszközök defamiliarizálása, a szóbeliség és írásbeliség gondolkodásbeli különbségei, a sajtó eredete és szerepe a modern társadalomban, a kulturális tőke, a közoktatás, a városiasodás, továbbá a választójog és a tinédzser megjelenésének összefüggései. Emellett az alábbiak: a technológiai eszközök megjelenésének és háttérbe szorulásának kulturális-társadalmi okai (különösen a rádiózás és a televíziózás születése), a technológiai kommunikációs eszközök

szerepe a II. világháborúban, illetve a játék, mint médium, a hely és a tér társadalmi konstruálása.

Integrált művészeti projekt gyakorlat: Célunk, hogy a hallgatók bepillantást nyerjenek egyes, számukra kevéssé ismert művészeti ágak működésébe, s a projektben elsajátítsák az az alkotói-előadói együttműködés különféle módjait. A gyakorlati tevékenység hangsúlyozottan „kézzelfogható” eredménnyel zárul, amely lehet előadó- és vizuális művészeti produktum, illetve (többek között) kulturális intézményekkel közösen lebonyolított munkafolyamat. A projekteket a Művészetközvetítő és Zenei Intézet oktatói vezetik, de munkájukhoz segítségül hívhatják a Kar, illetve az Egyetem további szakembereit. A munka dokumentálására a hallgatók szabadon választott technikai eszközöket is igénybe vehetnek.

Európa folklórja: Az új kultúrtörténet (mentalitástörténet, történeti antropológia, mikrotörténet, mindennapi élet története), valamint a történeti néprajz és történeti folklorisztika nemzetközi és hazai irányainak, eredményeinek, legfőbb módszertani jellemzőinek áttekintése. A hallgatók egy kiválasztott mentalitástörténeti témából közép- és kora újkori fókuszú, nemzetközi szakirodalmon alapuló referátumot és szemináriumi dolgozatot készítenek.

Kortárs társadalom etnológiája: A kortárs (posztmodern) társadalom működésének gyakorlati szempontú feltárása, az adott társadalmat uraló korszellem vizsgálata: annak ellensúlyozása, miszerint az etnológia a modernitás korszakában intézményesült, és mind a fogalmi apparátus, mind a megközelítési mód megragadt a modernitás korszakában. Az oktatás célja, hogy − elsősorban az online tér, az örökség jelenségét példának hozva −, gyakorlati megközelítésmóddal értelmezze a kortárs társadalomban végbemenő egyes folyamatokat.

Gazdasági alapismeretek: A mikroökonómia és a makroökonómia fogalma. A gazdasági rendszerek osztályozása. A piac működési mechanizmusa. Vállalatok a nemzetközi piacokon. A valuta és a deviza fogalma. Makroökonómiai alapfogalmak: a makrojövedelem számbavételéhez használt mutatók. A bankrendszer kialakulása. A pénzügyi lízing fogalma. Költségvetési politika, az adóztatás rendszere. A társadalombiztosítás rendszere. 9. A gazdaságpolitika finanszírozása. Kormányzati kiadások. A Magyar Államkincstár. Nemzetközi pénzintézmények. Árfolyamrendszerek: rögzített és lebegő árfolyamrendszerek. Aktuális nemzetközi és hazai gazdaságpolitikai kérdések.

Jogi alapismeretek: A jog és a jogrendszer fogalmával kapcsolatos bevezető előadás, valamint az államszervezet felépítésével és az alkotmányjog alapjaival foglalkozó órák nemzetközi kitekintéssel ismertetik meg a hallgatókkal a magyar jog egyes intézményeit. Emellett a magánjogi előadások összehasonlító jelleggel tárgyalják a kártérítési, szerződési és társasági jog alapkérdéseit. A hallgatók megismerkednek továbbá a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos jogterület alapjaival, ezen belül különös figyelmet szentelve a szerzői jogi védelemnek − elősegítve ezzel a művészetközvetítői munka során előforduló, jogi jellegű tevékenységek megfelelő teljesítését.

Korszerű információmenedzsment- és marketing módszerek: A képzés megismerteti a kulturális intézményekben alkalmazható menedzsment- és marketingmódszereket:

szolgáltatásmarketing és -menedzsment, CRM – ügyfélkapcsolat-menedzsment, a „mystery shopping”, frontvonalmenedzsment; kultúramarketing, coaching.

Forrásszerzési, pályázatkészítési műhelymunka: A hallgatók megismerik a forrásszerzés legfontosabb információs felületeit, betekintést nyernek uniós és magyarországi pályázatok követelményeibe, a sikeres pályázat formai-tartalmi egységének kialakításába. Jártasságot szereznek az elektronikus pályázati rendszerek kezelésében (például a Visegrad Fund, CEEPUS, Erasmus stratégiai pályázatok, NEA, NKA) és a pályázatok értékelésében.

Vokális tanulmány: A leendő művészetközvetítő szakemberek gyakorlati vokális ismereteinek fejlesztése, egyúttal olyan, átfogó jellegű tudás átadása, amellyel a művészeti instruktorok jelentős ismeretanyagot szerezhetnek jövőbeli szervezőmunkájuk szakmai megalapozásához, a vokális előadó-művészek tevékenységének megértéséhez. Ennélfogva az oktatás elsődlegesen az énektechnikai alapozó ismeretek megszerzésére szolgál, amely nagymértékű önálló gyakorlást igényel, természetesen folyamatos oktatói kontroll mellett. Így a hallgatók megismerkednek mind a vonatkozó magánének-repertoárral, mind az énekművészek munkájához nélkülözhetetlen anatómiai-énektechnikai alapismeretekkel, s egyidejűleg maguk is gyakorolhatják azokat.

Vokális-hangszeres kamarazene és Társasének: az oktatás célja e tárgyak esetében elsősorban az, hogy az adott évfolyam(ok) hallgatói – esetlegesen más szakokról társult kamarapartnerek segítségével – bármely típusú zenei hangszeres, illetve énekes formációt hozzanak létre, előadói, stilisztikai és zenetörténeti ismereteik bővítése céljából. Az együttesek összeállításával, repertoárjuk kialakításával, fellépéseik megszervezésével egyidejűleg az is teljesül, hogy a tevékenységben részt vevő hallgatók fejlesszék koncentrációjukat és együttműködési készségüket.

Énekkari hospitálás: A tantárgy a művészetközvetítéssel foglalkozók számára azt a célt szolgálja, hogy a hallgatók, a kórusművekkel ismerkedve, jelentős mennyiségű hallási emlékképet halmozzanak fel, megismerjék a többszólamú művek feldolgozásának útját, tapasztalatokat szerezzenek a kórushangzás és a zenei folyamatosságérzet terén. Ezzel egyidejűleg történik a különböző kóruséneklési technikák megismerése, az ezekhez szükséges megfigyelések, tapasztalatok összegyűjtése.

Előadói gyakorlat: a különféle fellépések (például egyetemi és más ünnepségek, fesztiválok, koncertek) atmoszférájának átélése, zenei élmények gyűjtése, valamint a szereplésekre történő felkészülés, amely rendszeres önálló gyakorlást igényel, folyamatos oktatói kontroll mellett. Mindez, természetszerűleg, együtt jár az évszázadok kórusmuzsikájából elsajátított repertoárismeret növekedésével, továbbá a próbákon és az előadásokon szerzett művészi tapasztalatokkal, élményekkel.

Kreatív zene: A tárgy mindenekelőtt segítséget nyújt a hallgatóknak a problémamegoldó gondolkodás elemei elsajátítására, innovatív és kooperációs képességeik kibontakoztatására, többek között szolmizációs gyakorlatok, zenei készségfejlesztő játékok, testritmusok használata, a mozgás és a zene összekapcsolása, hallás- és ritmuskészség-fejlesztés útján. Ezen kívül olyan kreatív zenei jógyakorlatokat ismertet meg, amelyek intézménytől és helyszíntől függetlenül alkalmazhatók (például az improvizációs technikákban) – általuk a

hallgatók zenei kreativitása, improvizációs, innovatív és kooperációs készsége szintén fejlődik. A befejező időszak főbb témakörei: a vezetői attitűdök tisztázása és a vezetői szerepek gyakorlása, tananyagtervezés.

Oktatói és hallgatói személyi feltételek, az első felvételi

A leírtakból egyértelművé válhat, hogy az ELTE BTK érintett intézeteinek oktatói gárdája az adott szakterületeket kiemelkedő szakmai színvonalon képes gondozni, a művészetközvetítő mesterszak így kellő szakmai színvonalat biztosíthat a leendő hallgatóknak. A zenei specializáció okán kiemelendő a Művészetközvetítő és Zenei Intézet egyes oktatóinak speciális, szakmai felkészültsége a művészetközvetítők képzésében – a teljesség igénye nélkül említhetjük Fekete Anikót, aki az általa fejlesztett kreatív zenei gyakorlatokat már sok éve oktatja (már 2019-ben közzétette Kreatív zene a felsőoktatásban című tanulmányát),^{^[10]} valamint Horváth Ágnest, aki az élményközpontú zeneoktatás bevezetője a megújuló zeneelmélet- és szolfézsoktatásban.^{^[11]} Bodnár Gábor a zenei művészetközvetítés alapképzésben történő oktatásának tapasztalatait, tanulságait foglalta össze, intézetigazgatói minőségében.^{^[12]}

Nagy reményekkel vártuk tehát az első felvételit, s nem is csalódtunk: a 2023/2024-es oktatási évre 14 hallgatót vehettünk fel, ami kari szinten, valamint a specializáció esetében egyaránt kiemelkedő. Leendő hallgatóink számottevő része intézetünk zenekultúra alapképzési szakját folytatja, mások például bölcsészet- vagy társadalomtudományi alapképzések után jöttek hozzánk – ezért az első évben nagy gondot fordítunk majd a bemeneti különbözőségekből fakadó esetleges egyenlőtlenségek egységes szintre hozására.

IRODALOM, FORRÁSOK

Bodnár Gábor: Az ének-zene tanárok képzése mellett megjelenő, a tanárok munkáját is segítő képzési forma: a zenei művészetközvetítés. In: K., Udvari Katalin (szerk.): Kodály Zoltán zenepedagógiai örökségének időszerűsége a 21. század globalizálódó világában. Budapest, Psalmus Humanus Association for Arts Education (2021), 21–30. http://tehetseggondozaskodaly-psalmus.hu/kecskemeti-pelda/07/kodalyi_zenepedagogia.html

Czakó Dóra: Egy új bachelor képzés tapasztalatai – a zenekultúra szak. Parlando 2022/1. http://www.parlando.hu/2022/2022-1/Czako_Dora-bachelorkepzes.pdf

Fekete Anikó: Kreatív zene a felsőoktatásban. Parlando 2019/4. http://www.parlando.hu/2019/2019-4/Fekete_Aniko.pdf

Horváth Ágnes: Élményközpontú zeneoktatás a tanárképzésben – megújuló zeneelmélet- és szolfézsoktatás az ELTE BTK Művészetközvetítő és Zenei Intézetében. In: Gombocz, Orsolya; Juhász, Márta Klára; Mongyi, Norbert (szerk.) Pedagógiai változások - a változás pedagógiája IV. Budapest, Pázmány Péter Katolikus Egyetem (2022) 160–169. http://btk.ppke.hu/uploads/articles/1734918/file/valtozasok_pedag_22_nettre.pdf#page=160

18/2016. (VIII. 5.) EMMI rendelet - a felsőoktatási szakképzések, az alap- és mesterképzések képzési és kimeneti követelményeiről, valamint a tanári felkészítés közös követelményeiről és az egyes tanárszakok képzési és kimeneti követelményeiről szóló 8/2013. (I. 30.) EMMI rendelet módosításáról 5/6. oldal. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1600018.EMM&timeshift=20201218&txtreferer=00000001.TXT&pagenum=5

ELTE BTK, Képzések, tanegységlisták, záróvizsga-követelmények. https://btk.elte.hu/content/kepzesek-tanegyseglistak-zarovizsga-kovetelmenyek.t.5429?m=366

^{^[1]} Dr. Czakó Dóra egyetemi adjunktus (ELTE BTK Művészetközvetítő és Zenei Intézet); Bodnár Gábor prof. dr. egyetemi tanár, mestertanár, ELTE BTK Művészetközvetítő és Zenei Intézet intézetigazgató, Zenekultúra Tanszék vezető.

^{^[2]} Czakó Dóra: Egy új bachelor képzés tapasztalatai – a zenekultúra szak. Parlando 2022/1. http://www.parlando.hu/2022/2022-1/Czako_Dora-bachelorkepzes.pdf utolsó megtekintés: 2023.07.23.

^{^[5]} 18/2016. (VIII. 5.) EMMI rendelet - a felsőoktatási szakképzések, az alap- és mesterképzések képzési és kimeneti követelményeiről, valamint a tanári felkészítés közös követelményeiről és az egyes tanárszakok képzési és kimeneti követelményeiről szóló 8/2013. (I. 30.) EMMI rendelet módosításáról 5/6. oldal. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1600018.EMM&timeshift=20201218&txtreferer=00000001.TXT&pagenum=5 utolsó megtekintés: 2023.07.23.

^{^[10]} Fekete Anikó: Kreatív zene a felsőoktatásban. Parlando 2019/4. http://www.parlando.hu/2019/2019-4/Fekete_Aniko.pdf

^{^[11]} Horváth Ágnes: Élményközpontú zeneoktatás a tanárképzésben – megújuló zeneelmélet- és szolfézsoktatás az ELTE BTK Művészetközvetítő és Zenei Intézetében. In: Gombocz, Orsolya; Juhász, Márta Klára; Mongyi, Norbert (szerk.) Pedagógiai változások - a változás pedagógiája IV. Budapest, Pázmány Péter Katolikus Egyetem (2022) 160–169. http://btk.ppke.hu/uploads/articles/1734918/file/valtozasok_pedag_22_nettre.pdf#page=160

^{^[12]} Bodnár Gábor: Az ének-zene tanárok képzése mellett megjelenő, a tanárok munkáját is segítő képzési forma: a zenei művészetközvetítés. In: K., Udvari Katalin (szerk.): Kodály Zoltán zenepedagógiai örökségének időszerűsége a 21. század globalizálódó világában. Budapest, Psalmus Humanus Association for Arts Education (2021), 21–30. http://tehetseggondozaskodaly-psalmus.hu/kecskemeti-pelda/07/kodalyi_zenepedagogia.html