Gondolatébresztés – nosztalgiával

Talán semmi sem véletlen: hogy az Anyák napja és a Pedagógusnap közelében megrendezésre került zenepedagógiai konferencia olyan emlékfoszlányokat hozott bennem felszínre, amelyeknek esetleg közérdekű haszna (is) lehet.

„Tanulj, hogy taníthass!” – az emlékkönyv-szöveg elementáris hatással ért célba nálam, amit már-már sorsszerűnek is tekinthetnék. Tegyen hozzá rögtön: nem bántam meg! Éppen ezért mindenkor érzékenyen reagálva figyeltem az oktatás-nevelés tendenciáira, örökérvényű és tiszavirág-életű jelenségeire, függetlenül attól, hogy magam része voltam-e (s mely oktatási szinten) ennek a tevékenységnek. Amely számomra mindig volt inkább hivatás, mint munka.

Éppen ezért került érdeklődésem fókuszába az a „Zenepedagógiai konferencia két felvonásban” című rendezvény, amelyre – a KÁROLI 30, 1993–2023 keretében – 2023. május 26-án került sor Nagykőrösön a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karán (Hősök tere 5).

Emberközpontú tervezés, a közlekedés lehetőségeivel is számoló: a regisztrációt követően 10 órakor megnyitó, az öt félórás előadást követően egyórás szünet, majd ismét öt előadás, s a 16 óra 30 percre tervezett Összegzés után ki-ki útjára indulhat. Ember tervez…

Igenám, de ez a Pünkösd előtti „hosszúhétvége” nyitánya volt, ami igencsak megcsappantotta az érdeklődők létszámát. Ekkor jön a „technika áldása”: a rendezvény online is követhető, akár későbbi időpontban is. És rögtön tegyük hozzá a „technika átkát” is: a visszajátszások „korrektül” megörökítik a hibákat is…

Rutinos szimpózium- és konferenciahallgatóként tetszéssel olvastam a jól felépített, nemritkán érdekfeszítő címmel ellátott előadások programját. A délelőtt a „célközönség” életkora szerint rendeződött, módszertani „crescendo” volt, óvodás kortól a főiskoláig. A „Zenehallgatás gyermekkorban és azon túl” cím azért is telitalálat volt, hiszen minden életkorban olyan környezetben élünk, ahol a tudatosan megtervezett élmények mellett megannyi spontán-véletlenszerű-esetleges élmény ér mindenkit, mondhatni, kiszámíthatatlanul. S ez utóbbiak „módosító” hatásával aligha lehet számolni

A nyitó előadásban (Tudta-e, hogy…? Érdekességek egy kérdőív elemzése kapcsán címmel) Varró-Sasi Ildikó elsősorban a hallgatóságot „célozta meg”, megosztva tapasztalatait, egyszersmind módszertani mintát kínálva tapasztalatok általánosítására. Az önmagukban akár fárasztónak is tűnő adatokat jótékonyan ellensúlyozta a plasztikus szemléltetés, ábrákkal, diagramokkal. A technika áldása.

Az átok azonban nem késett soká: Murphy – mint mindig – szorgoskodott, ami elromolhatott, elromlott, és a hallgatóban egyfajta szolidáris együttérzés uralkodott el. Visszatértek szorongások, amelyek korábbi saját előadói élmények kísérői voltak, ugyanakkor rá kellett döbbenni: megnőtt a súlya-jelentősége a technikai „hibáknak”, éppen a virtuális tér-idő tágulása következtében. Mert a fiatal(abb) érdeklődőtől, aki még nem került hasonló szituációkba, aligha várható el megértő tolerancia. „Zárt térben” lehet poénkodni a technika ördögén, de amikor világhálóra kerül, hogy tiszteletreméltó (többségükben) egyetemi tanárok „bénáznak”, feszengős érzést kelthet bárkiben. Leginkább potenciális egyetemi hallgatókban, akik – jogosan – nem tolerálják a kettős mércét: tőlük minőségi munkát követel meg, aki maga sem felel meg hasonló követelményeknek?!

Mindenesetre, a kis számú, de lelkes érdeklődő együttérzéssel „drukkolt” az előadóknak, és igyekezett nem zavartatni magát a bosszantó apróságoktól. Annál is inkább, mivel tartalmát illetően, értékes közlendőkkel gazdagodtunk. (Ismerős pedagógiai helyzet, amikor a „külalak”, a kivitelezés rontja az össz-teljesítményt).

Egykori „hospitálási” élmények keltek életre, az élményszerű beszámolókat hallgatva. Kicsiknek – nagyoktól, zenei élménynyújtás klasszikusokkal címmel Bartáné dr. Góhér Edit megannyi olyan szempontot érintett, amelyek az óvodai-iskolai élet mindennapjainak részesei, ám nem mindig kerülnek reflektorfénybe. Az iskolai zenehallgatás több „mintapéldáját” felsorakoztató előadásában (Hallgasd újra, hallgasd másképp!) Heverdle Péterné dr. Köncse Kriszta aktivizálta a hallgatóságot, ezzel is oldva a figyelemnek a befogadói szempontot túlsúlyba helyező passzivitását. Az élményszerűség irányába nagy lépést tett dr. Gáspár Tamás, aki jelenidejű együtt-gondolkozásra késztette a közönséget, amikor szemléltető ábrájával fokozatosan illusztrálta gondolatmenetét, rámutatva a zenehallgatásnak ideális esetben többdimenziós szerkezetére (Ének – zene – hallgatás?). Dr. Méhes Balázs előadása pedig már-már egy főiskolai/egyetemi előadás módszertani hátterébe adott betekintést (Franz Joseph Haydn életművének megismertetése iskolai keretben?).

A délután a zeneirodalom, a zenetörténet iránt érdeklődőknek jelentett kivételes csemegét. „Ádám Jenő életműve három részben (I.)” volt a programja a „Feltáruló hagyaték” címet viselő délutáni előadás-sorozatnak. Ami pontosan sejtteti: további két részt remélhetünk. Ugyanakkor szerényen elhallgatta azt a tényt, hogy ez a kutatási terület korántsem új: már 2021-ben is volt egy konferencia, amelyen Ádám Jenővel foglalkoztak. Tehát, úgy értékelhetjük: a korábbi egyszeri vállalkozás többrészes projektté nőtte ki magát, s ezúttal az éppen aktuális fázisokba nyerhettünk bepillantást. Ennek a délutánnak az élményéhez nagyban hozzájárult az, hogy az előadók többsége számára a leírott anyag mindössze emlékeztetőül szolgált (esetleg az elkalandozásokat, a kitérőket kordában tartandó), szinte szabadon osztották meg tudásukat, tapasztalataikat. És ne maradjon említés nélkül: olyan ismeretekhez jutottunk, amelyek máskor-máshol aligha hozzáférhetőek. Kutatómunka eredményei, tanulságai sorjáztak, imponáló információsűrűséggel. A hospitálás-jelleget felváltotta az odaadó érdeklődés, a hallgató „vevő” lett minden szóra, minden gondolatra.

Ádám Jenő és Szigetszentmiklós – ez volt a címe Miss Nándor beszámolójának, akiből sugárzott az elhivatottság, Történelem, földrajz, szociológia, családtörténet – megannyi érintkezési pont, amelyek segítségével többdimenziósan tárult fel egy jelentős kultúrtörténeti munkásság! Szervesen kapcsolódott ehhez Hargita Péter Ádám Jenő-portréja, amelyhez a zeneszerző-pedagógus életrajzi kazettáinak folyamatban lévő kutatása, elemzése adott biztos alapot. A hangfelvételek felidézése, a hallottak kommentálása olyan érdekfeszítő volt, hogy kétségkívül kedvteremtő lehet a következő generációk számára. Dialógus a múlttal: megannyi választ kaphat a figyelmes és értő kutató, ha a megfelelő kérdéseket teszi fel. Az adat-pontok között feltárulnak az összefüggés-háló részei, és máris érthetővé válnak olyan jelenségek is, amelyek előtt egyébként tanácstalanul állnánk.

Ádám Jenő Énekes könyveinek ismertetésére vállalkozott második előadásában Heverdle Péterné dr. Köncse Kriszta, majd megint nóvum következett: Kamenik Klaudia, az egyetem végzős hallgatója szakdolgozatának tanulságaiból osztott meg egy csokorra valót a hallgatókkal. Az Ádám-Kodály énekeskönyv-sorozat metamorfózisai – ezt a címet adta, s miközben gondosan elszámolt a módosulásokkal-változásokkal, arra is vállalkozott, hogy ezek okát is feltárja. További forráskutatással további összefüggésekre derülhet fény; érdemes a téma a kutatómunka folytatására. Annál is inkább, mivel nyilvánvalóan elkötelezett team részese lehet.

A tartalmas délután Tamás Margit előadásával zárult: Ádám Jenő hangképzésterve nyolc évfolyamra.

Vannak konferenciák, amelyek szinte a későbbi nyomtatvány „főpróbájának” minősülnek. Ezúttal az „in progress” jelleg érvényesült. Hogy mikor kerül sor folytatásra, azt elsődlegesen az újabb kutatási eredmények fogják meghatározni. Mindenesetre, nagyon érdemes odafigyelni a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karának tudományos munkásságára. És köszönet jár, amiért érdemben törlesztik a magyar zenetörténeti kutatómunka szégyenletes fehér foltját, ami Ádám Jenő munkásságát illeti.

Fittler Katalin