ITTZÉS PÉTER ZONGORA MA DIPLOMAKONCERTJE

(LFZE SOLTI TEREM 2023.VI.7.)

Hummel: 2. (a-moll) zongoraverseny, op. 85
Közreműködik az Era Nova Kamarazenekar, vezényel: Kemény Péter
SZÜNET
Rzewski: The People United Will Never Be Defeated!

Ittzés Péter

Ittzés Péter tegnapelőtt a Zeneakadémia Solti-termében diplomakoncertjén eljátszotta Rzewski: The People United Will Never Be Defeated! című egyórás zongoraművét. (Előtte volt egy Hummel-zongoraverseny is, de arról most ne essék szó, mert csak utolsó percét hallhattam, igaz, az eléggé fergeteges volt.) Aki ott volt e koncerten, semmihez sem hasonlító élményben volt része. Nemcsak több volt ez, mint egy koncert (bármelyik, a legnagyobbaktól hallott koncertélményhez fogható) – de más is. Jobban hasonlított egy űrutazásra, vagy valamiféle akármilyen, igen furcsa beavatásra valami nemtudoménmibe – a lét eddig ismeretlen dimenziójába (rettenetesen patetikusan hangzik, de kb. minden hallgatója, akikkel beszéltem utána, valami ilyesmit hebegett, a legenyhébb vélemény kb. az volt, hogy kozmikus élmény, vagy pedig épp csak tátogtak a hallgatók szavak nélkül utána) mintsem bármilyen koncertélményhez. (Eszembe sincs bármilyen szakmai jellegű észrevételt tenni.) Ezt a Rzewski-művet egyébként sose hallottam, hát szégyellem is eléggé. A darab hossza egy óra, de kibírtam volna utána még sok órát, vagy egy egész éjszakát is belőle - elröppent az idő, akárha egyetlen perc lett volna. Kedves posztolvasó, most be ne nyomjad bármiféle YouTube- felvételét e műnek bárkiféle jó zongoristával, mert akkor teljesen félremegy a dolog lényege, amit mondani akarok.

Ez olyan lenne, mint Glenn Gould valamelyik Goldberg-variációk felvétele után mindjárt valaki mással hallgatni a művet (nekem sokáig lehetetlennek is tűnt, aztán csak Kemenes András 1990-es évekbeli Goldberg-variációi után hittem el, hogy csak majdnem reménytelen.) – na szóval e Rzewskit innentől csak Ittzés Petivel szabad meghallgatni.

Menjen világkörüli turnéra vele, mondtam is neki a koncert után. (menedzserek, hol vagytok?) Ennek a posztnak az a szépséghibája, hogy alanya kamarazene diákom is volt az utóbbi tanévben. Menti a helyzetet, hogy bárhogy igyekeztem is (és ő is) de Petinek nagyjából semmit nem tudtam megtanítani, mert (mint a legtöbb különleges tehetség) talán nem is kell, majdhogynem taníthatatlan, mert amit tud, azt nem tudni honnan tudja, itt jönnének megint a ködös szavak. Tehát semmi közöm hozzá - ehhez a darabjához meg még a semminél is kevesebb, ...valószínűleg azért Kemenes Andrásnak, főtárgy tanarának több ennél, de ő is kicsit hasonlóakat habogott nekem a koncert után.

Nincs más megoldás tehát, játssza el újra Ittzés Péter sokszor e művet, és hallja a világ.

Csalog Gábor

(Facebook)