Kassai István [1]
Zeneszerző Széchényiek
I.
Szinte alig ismert, hogy a Széchényieknek bensőséges
kapcsolata volt a zenével. Az európai arisztokrata családok életéhez
hozzátartozott a zene, alapvető követelmény volt a zenei ismeretek legalább
alapfokú megszerzése, hiszen ez az általános műveltség része volt. Az újkor
klasszikus értelemben vett zenei élete a királyi, az arisztokrata, valamint a
főpapi rezidenciákon virágzott és teljesedett ki. A magyarországi udvartartások
közül az Esterházyaké Európa-szerte ismert volt Joseph Haydn révén, aki II.
Miklós alkalmazásában állt, Esterházy Pál Harmonia
caelestis gyűjteménye pedig a
magyar zenetörténet értékes darabja. Batthyány József érsek főpapi
rezindenciájának fényét Anton Zimmermann zeneszerző és karmester, a váradi
püspök Patachich Ádámét Michael Haydn, majd Carl Ditters von Dittersdorf, az
Erdődy grófokét Ignaz Pleyel emelte.
A Széchényiek zenei életéről a legutóbbi időkig csak igen
hiányos ismereteink voltak. Az 1965-ös Zenei Lexikon csupán két Széchényit említ, Imrét és Ödönt (az 1980-as évekbeli már őket sem). Széchenyi
István ükunokaöccsének, Széchényi Kálmánnak közelmúltban megjelent könyve[2] tárta fel a család 28 tagjának zenei kapcsolatait a 18.
század végétől napjainkig. Jelen írásban
annak a tizenegy családtagnak a műveit ismertetem e könyv alapján, akik
zeneszerzéssel is foglalkoztak. A kötet rengeteg hivatkozást tartalmaz, ezek
közlésétől eltekintek.
A Széchényi család zenével kapcsolatos, elsőként
dokumentált tevékenysége Széchényi György (1592–1695) hercegprímás nevéhez
fűződik, aki 1684-ben, még kalocsai érsekként Cassa musicorum néven alapítványt hozott létre, amely mintegy 150
évig lehetővé tette a győri, soproni és szombathelyi egyházi együttesek
javadalmazását.
Széchényi Ferenc
A Széchényi család zenei tehetségekben, művészetpártolókban
leggazdagabb ága a Nemzeti Könyvtár megalapítójától, Széchényi Ferenctől (1754–1820) ered. Élete,
munkássága közismert, kapcsolata a zenével viszont alig. Zenetanára Joseph
Bengraf bajor zeneszerző volt, aki 1784-től regens
chori volt Pesten. Magyar stílusú táncdarabjai a verbunkos legelső
nyomtatott emlékei közé tartoznak. Széchényi Ferenc kőszegi tartózkodása idején
zenekart tartott fenn, Kiscenken foglalkoztatott zenekarának karmestere a
fiatal Franz Anton Hoffmeister, a későbbi német zeneműkiadó-alapító volt, aki
neki ajánlotta op. 11-es Hat vonósnégyesét.
Ugyanott rövid ideig Luigi Tomasini, a hírneves hegedűs is alkalmazásban állt,
esterházai tartózkodása után. Maximilian Stadler abbé (Haydn és Mozart ismeretségi
köréből) Széchényinek ajánlotta az 50.
zsoltár általa komponált megzenésítését. Széchényi Ferenc szerzeményeiről
csak híradások maradtak fenn. Róla szóló könyvében Fraknói Vilmos arról ír,
hogy dalai széles körben elterjedtek, és gyakran énekelték is azokat. Egyik
levelében pedig Pálóczy Horváth Ádám
arról számolt be, hogy egy farsangi ünnepségen két énekesnő egy általa
komponált áriát énekelt.
Ferencnek öt gyermeke érte meg a felnőttkort, akik közül
egyedül Pálnak nem volt különösebb kötődése a zenéhez (leszármazottainak
viszont igen).
Széchényi István
Széchenyi István (1791–1860), Ferenc legkisebb gyermeke, a „legnagyobb
magyar”, nem szerzett zenét, de jól játszott csákányon, ami egy magyar népi
hangszerből fejlődött, asz hangolású,
lágy tónusú egyenesfuvola (botfuvola). Magyar eredetét bizonyítja német neve
is: Csakan. Döblingbe is magával vitte kedves hangszerét, és órákat töltött
azzal, hogy rögtönzött rajta. Ernest Krähmer Variations brillantes című, csákányra írt művét (op. 18) neki ajánlotta.
A téma Rossini Ermione operájából az
„Ah! Come nascondere la fiamma vorace”
szövegkezdetű cavatina, amit később a La
donna del lago című operába is beillesztett: Rossini ugyanis Széchenyi
kedvenc zeneszerzője volt. Ernest Krähmer (1795–1837) drezdai születésű
muzsikus, aki mind a négy klasszikus
fafúvós hangszeren játszott, 1822-ben Bécsbe házasodott. Intenzíven
foglalkozott a csákánnyal, amelyre számos művet komponált. A virtuóz előadó és
propagátor korai halálával a csákány divatja is elenyészett. Széchéenyi Istvánnak számos további zeneművet ajánlottak, halálára gyászzenék sokasága keletkezett,
legismertebb közülük Mosonyi Mihály szimfonikus költeménye.
Széchényi Zsófia
Ferenc harmadik gyermeke, Széchényi Zsófia (1788–1865),
Zichy Ferdinánd (1783–1862) felesége, széphangú énekes volt, vallásos témájú
dalokat szerzett bátyja, Lajos verseire, amelyek elvesztek.
Széchényi
Franciska
Széchényi Franciska
(1783–1861), Ferenc idősebb leánya, az egyik első magyar zeneszerzőnő volt.
Batthyány Miklóshoz ment feleségül. Egyetlen gyermeke korán meghalt. Amint
édesapja, úgy ő is Hofbauer Szent Kelemen (Bécs apostola) körének egyik motorja
volt, felvette a vincés harmadrendet, és ezt a szellemiséget a gyakorlatban is
megélte. Férje halála után a pinkafői birtokot példásan gondozta,
gyümölcsösöket, halastavakat telepített, gyárakat alapított. Árvaházat,
iskolát, kolostort létesített, ahol vezette a kórust, énekelt és orgonált.
Kitűnően zongorázott, nyilvánosan is fellépett, és akvarelleket is festett.
Élete alkonyán örökfogadalmat tett, életet a betegek és öregek gondozásának
szentelte.
Művei:
Zongorára
6 Ländler. Kézirat [jelölése a továbbiakban: MS]
Dalok
Ave Maria. MS
Das geistliche Magd. (Anton Passy) in: Orgeltöne. 3te Heft.
Das Lied von kleinen Anna. MS (Friedrich
Ritter)
Es war der Abend. MS basszushangra
zongorakísérettel
Loblied des heiligen Franz von Assisi.
MS
Vallásos dalok Anton Passy verseire.
Elvesztek
Vallásos dalok Franz Joseph Weinzierl
verseire. Feltételezett művek
Duettek
Az emlény. MS (La pensée, fordítota
Mátray Gábor)
Gottseliger Spruch (Zacharias Werner)
in: Orgeltöne.
Rokonszenv. MS (Plaisir d'aimer,
fordította Mátray Gábor)
Kórusművek orgonakísérettel
14 religiöse Chöre. MS
Misék
Deutsche Messe. MS (SATB, vonósok, 2
kürt, orgona)
Latin mise. Elveszett, csak a címlapja
ismert
Graduale. Elveszett
Offertorium. MS
Utolsó műve,
„Die Mutter des Maccabeus” (Adolf
Frankenburg) elveszett, nem tudjuk műfaját.
Széchényi Lajos
Széchényi Lajos,
Ferenc elsőszülöttje (1781–1855), jelentős életpályát futott be. Jogászként a
pesti táblánál szolgált, Kőszegen császári megbízott, majd Budán kamarás. Részt
vett a győri csatában saját századával, meg is sebesült. Bécsben udvari titkos
tanácsos, 1824–1849 közt Zsófia főhercegnő főudvarmestere, aki Ferenc József és
Miksa, a későbbi két császár édesanyja volt. 1849-ben elvesztette pozícióját,
mivel Dénes nevű fia a honvédekkel harcolt. Visszavonult birtokára, amit
haláláig igazgatott. Sokoldalú, művelt férfi volt, amellett, hogy könyvet írt a
vadászjogról, német és francia nyelven verseket is írt (kettőt közülük Schubert
is megzenésített: Die abgeblühte Linde,
Der Flug der Zeit). Magyar
költeményeket ültetett át németre és megfordítva, jól zongorázott és énekelt.
Szerzeményei közt találunk zongoraműveket, dalokat, kamaraműveket és zenekari
darabokat, nagy részük sajnos elveszett. Magyar stílusú művei a korai
verbunkos-irodalom értékes darabjai. Haydn-nal, az ifjú Liszttel és Schuberttel
is kapcsolatban állt, utóbbi neki ajánlotta híres A halál és a leányka
című dalát. Benedikt Randhartinger – Schubert barátja, maga is jelentős
zeneszerző – hét évig volt Lajos magántitkára. Mátray Gábor (1797–1875), aki később a Széchényi család nevelője, majd
a Nemzeti Múzeum könyvtárának őre lett, neki ajánlotta 15 éves korában írt Czernyi
György című daljátékát, amelyet, mint
az első magyar operák egyikét tart számon a zenetörténet.
Művei:
Zongorára
Czigeinerisch. MS cca. 1800 Vázlat,
hegedűszólamhoz.
3 magyar tántzok. MS ante 1805
Deutscher mit Coda. MS cca. 1800
10 Ländler und 1 Mazurka. MS 1812
Keringők. Ante 1810. Elvesztek
Dalok
Die Rose und die Liebe. MS (Széchényi
Lajos)
Gebet, Ergebung, Seelenmesse (szintén
saját verseire) elvesztek
Das Grab. MS (Johann Gaudenz von
Salis-Seewis)
Der Vergnügsame. MS (Johann Nikolaus
Götz)
Die Bitte. MS (ism)
Ich denke dein. MS (Friedrich von
Mathisson)
Der Käfig, MS (Georg Friedrich
Treitschke)
Lebenspflichten ((Heinrich Christoph Ludwig
Hölty)
Humoros dalok. 1847 előtt. Elvesztek
Templomi énekek. Elvesztek[3]
Kamarazene
Induló fúvós oktettre. MS (2Ob, 2Kl,
2Cor, 2 Fg)
Zenekari művek
6 Ländler.
MS (Picc, 2Ob, 2Cl, 2Cor, 2Clarino, 2Fg, Timp, 3Vl, Cb)
14 Ländler. MS (2Fl, 2Cl, 2Cor, Fg, 3Vl, Cb vagy Kfg) (sajnos
hegedű 1,2 nélkül)
Széchényi
Imre
Széchényi Imre
(1825–1898) – aki Lajos második házasságából született – volt a család egyik legtehetségesebb
zenésze. Húszéves korától diplomáciai szolgálatban állt Rómában, majd
Stockholmban, Berlinben, Szentpétervárott és Nápolyban, ahol megélte Garibaldi
seregeinek ostromát és a kapitulációt,[4] végül ismét Rómában. 1864-ben nem fogadta el a
szentpétervári és a koppenhágai akkreditációt, visszavonult birtokára és a
helyi politikában vállalt szerepet. 1879-ben III. Napóleon veresége után ismét
aktivizálták, berlini nagykövet lett, ahol a birodalom részéről ő írta alá a
Három császár szövetségét, amely hosszú időre meghatározta az európai
egyensúlyt. A Kongókonferenciát lezáró berlini egyezményt is ő szignálta.
Bismarck (a „Vaskancellár”) barátja volt. II. Vilmos császár 1893. szeptember
10-én meglátogatta Imrét családi birtokán, Horpácson. Szenvedélye a zene volt,
kitűnően zongorázott, és sokat komponált. A látszat szerint magát műkedvelő
zeneszerzőnek értékelte, és nem törekedett művei kinyomtatására, így éppen azok
a darabjai vesztek el, amelyek zeneszerzői szempontból a legérdekesebbek
lennének számunkra, például két vonósnégyese. Széchényi Kálmán összeállította a
műjegyzéket, amelyben már több, mint száz darab szerepel, túlnyomórészt
tánczene, amely viszont minden szempontból kiemelkedik a kor átlagterméséből. Színes, ötletes karakterdarabok,
amelyek a mélységet és a sötét árnyalatokat sem nélkülözik; ez utóbbi a bécsi
mintájú táncmuzsikának nem éppen sajátja. Szentpétervári diplomáciai szolgálata
alatt (1854–60) jelent meg a legtöbb, zongorára írt táncdarabja, amelyek közül
tizennyolcat meg is hangszerelt. Ifjabb Johann Strauss – akivel itt kötött
életre szóló barátságot –, szívesen tűzte műsorra saját zenekarával ezeket a
darabokat, amelyek nagyobb részét a mainzi Schott kiadó nyomtatásban is
megjelentette. Különösen értékesek számunkra ezek a művek, mert mintegy két
évtizeddel korábbiak, mint a közismert magyar operettiskola mestereinek azonos
stílusú darabjai. Széchényi Imre zeneszerzői életművének ma ismert
legjelentősebb műfaja a dal. Alapvetően lírai alkata itt bontakozhatott ki a
legszeretetreméltóbb formában: a kor dalirodalmának valódi gyöngyszemei
kerültek ki kezei alól. Zongoristaként rendszeresen fellépett nyilvánosan, nagy
sikerrel. A Széchényi családdal baráti kapcsolatban levő Liszt Ferenc kétszer
is ellátogatott Imre birtokára, Horpácsra, ahol a zenetörténeti kutatások
szerint összesen 72 napot töltött, muzsikált a családtagokkal, és komponált itt
egy melodrámát is Jókai Mór szövegére (Holt költő szerelme). Széchényi Imre egyik négykezes darabját, a Bevezetés
és magyar induló címűt, Liszt átírta zongorára, két kézre és négy kézre is.
Művei:
Zongorára
két kézre
Polkák
Bliktri Polka. Schott 1856
Caprice Polka. Leibrock 1858
Datscha Polka. Leibrock 1856
Edelweiss Polka. Haslinger 1854
Erwartungspolka. Leibrock 1858
Felicetta Polka. Schott 1857
Georginen Polka. Schott 1853
Herbst Polka. Leibrock 1858
Hetz Polka. Leibrock 1858
Leopoldinen Polka. Leibrock 1852
Nymphen Polka. Haslinger (1854?) elveszett
Polka Hongroise. Leibrock 1858
Pretschistinka Polka op. 27. Leibrock
1856
Schnee Polka. Schott 1854
Tommy Polka. Schott 1852
Une polka prétentieuse op. 20. Schott
1857
Velloni Polka. Schott 1854
Wiesbaden Polka. Schott 1853
Zither Polka. Leibrock 1854
Mazurkák
Le Marguerite Mazurka, Schott 1854
La Tulipe Mazurka, Schott 1855
Polka-mazurkák
La Brigantine Polka-Mazurka. Leibrock 1856
Les Vagues Polka-Mazurka. Schott 1854
L'Éventail Polka-Mazurka op. 21. Schott
1857
Polka-Mazurka op. 9. Leibrock 1853
Polka-Mazurka Fantasie op. 25. Leibrock
1857
Valdine op. 16. Leibrock 1856
Galopp
Palais Galopp. André 1853
Keringők
Le Châteuau de Celles. Schott 1854
Wintermärchen Walzer op. 28. Leibrock
1858
Csárdás
Csárdás Hongrois pour le piano. Leibrock
1858
Indulók
Bevezetés és magyar induló. (Liszt
Ferenc átirata) 1873 – Rózsavölgyi 1878
Ungarischer Marsch. Bachó István átirata a Lovasjáték c. kiadványban. Rózsavölgyi 1902. A négykezes darab
rövidített formája, szerintem ez a posztumusz átirat nem Széchényi Imre
munkája.
Ungarischer
Festmarsch. Joseph Weiß átdolgozása (?).
Elhangzott Berlinben 1891 áprilisában. Ismeretlen mű.
Zongorára
négy kézre
Keringők
Drei Walzer für das Pianoforte zu vier
Händen. Paez 1889
a.
C-dúr;
b.
F-dúr;
c.
G-dúr.
Geburtstag Walzer. MS 1888
Unser letzter Walzer in Sommer 1894 MS
Walzer Suite. (elveszett)
Walzer vierhändig I. (elveszett)
Walzer vierhändig II. MS ante 1873
Indulók
Bevezetés és
magyar induló. (Liszt Ferenc átirata,
Gobbi Henrik négykezes átdolgozásában, feltételezésem szerint Liszt által
javítva) Rózsavölgyi 1878
Ungarischer Marsch
vierhändig. MS. A Lovasjáték kiadványban megjelent darab eredeti, négykezes
változata.
Ungarischer Marsch
für Pianoforte zu vier Händen. MS ante
1873. Liszt átiratainak alapja
Egyéb zongoradarabok négy kézre
An Mariette. MS 1874 (szimfóniatétel zongorakivonatának tűnik,
Mihalovich Ödön stílusával rokon)
Drei Stücke für Pianoforte zu vier Händen.
Paez 1889
a. Ungarischer Marsch;
b. Ungarischer Fantasie;
c. Ungarischer Tanz. (Csárdás)
Művek zongorára nyolc kézre. 1876
(elvesztek)
Serenade für
Klavier zu vier Händen. MS. A Serenade für Violine, Violoncello und
Pianoforte című darab négykezes kivonata, lásd a kamaraműveknél.
Dalok
zongorakísérettel
Acht Lieder. MS
a. Seit ich ihn
gesehen (aus Frauenliebe und Leben)
(Adalbert Chamisso);
b. Nachtgruss (Franz Theodor Kugler);
c. Wehmut ((Joseph von Eichendorff);
d. Komm, o Nacht ( (Julius Sturm);
e. Vorbei (Joseph von Eichendorff);
f. Schilflied (Nikolaus Lenau);
g. Der schwere Abend (Nikolaus Lenau);
h.
Das Mädchens Frage ((Robert Eduard
Prutz).
Der träumende See ((Julius Mosen). MS
Bölcsődal (Eőry Béla). Walzel 1845
Drei Lieder. MS
a. Erster Schnee, erstes Weh! (Moritz
Hartmann);
b. Das Blatt im Buche
(Anastasius Grün = Anton Alexander Graf von Auersperg);
c. Je ne veux pas (Quand tu me parles du gloire) (V.ictor Hugo).
Der Gefangene (Christian Friedrich
Daniel Schubart). MS post 1849
Die Lerchen (Ludwig Uhland). MS
Il ritrovo in mare (ism). Mechetti 1845
Ja, Winter war's (ism). Paez 1889
Là bas (Victor Cherbuliez).
Apollo 1872
Liebesglück (ism).MS (elveszett)
O komm' in mein Schifflein (August
Kopisch). MS
Sechs Lieder. Breitkopf 1892
a. Das Mädchens Frage (Robert Eduard
Prutz); vö. Acht Lieder no. 8
b. Sprache der Liebe (Kitzer)
c. Wehmut (Joseph von Eichendorff); vö, Acht Lieder no. 3.
d. O du, vor dem die Stürme schweigen
(Emanuel Geibel)
e. Heitere Liebe (Széchényi Imre);
dalkeringő
f. Die drei Zigeuner (Nikolaus Lenau).
Six Romances. Kugler 1865
a. La cendrillon (Etienne);
b. Si j'étais petit oiseau ((Pierre Jean de
Béranger);
c. Aubade
(Vladimir Sollogub);
d. S'il avait su! (Marcelin Desbordes
Valmore);
e. Maudit printemps (Pierre Jean de
Béranger);
f. À une femme (Si j'étais roi)
(Victor Hugo).
Waldeinsamkeit ((Wolfgang Müller von Königswinter). Paez 1889
Dalok két hangszer kíséretével, duettek
Dalok cselló- és
zongorakísérettel. 1886, elvesztek
Le rosier (de Leyre). MS dal csákány és
zongorakísérettel
Es fällt ein Stern herunter. MS
(Heinrich Heine) Duett
Kamarazene
Andantino für violoncello und Fortepiano.
– töredék 1869
Berceuse
für Violoncello und Pianoforte. Paez 1887
Duette für Cello und Horn. 1877
elvesztek
Serenade für
Violine, Violoncello und Pianoforte.
Elveszett. Négykezes zongorakivonatban, lásd feljebb
Vonósnégyes no. 1. Elveszett. 1871
Vonósnégyes no. 2. Elveszett. 1871
Walzerzyklus zu vier Händen mit obligaten Flöten und
Streichquartettenbegleitung. Elveszett.
1870
Walzer für Flöte mit Klavierbegleitung.
Elveszett. 1877
Zenekari
művek
Air. Elveszett. 1879
Csárdás MS (a zongoramű hangszerelése)
Drei Tänze. Schott 1853 (szólamanyag)
a. Leopoldinen Polka;
b. Tommy Polka;
c. Polka Mazurka.
Drei Tänze. Schott 1854 (szólamanyag)
a. Zither Polka;
b.
Veloni Polka;
c. La Marguerite Mazurka.
Drei Tänze. Schott 1855 (szólamanyag)
a. Die Tulipe Mazurka;
b. Schnee Polka;
c. Die Wellen Polka-Mazurka.
Drei Tänze. Schott 1856 (szólamanyag)
a. Bliktri Polka;
b. Datscha Polka;
c. Waldine Polka-Mazurka.
Drei Tänze. Schott 1857 (szólamanyag)
a. Polka prétentieuse;
b. Felicetta Polka;
c. L'Éventail Polka-Mazurka.
Drei Tänze. MS csak partitúra
a. Pretschistinka Polka. 1856
b. Polka Hongroise. 1857
c. Polka-Mazurka Fantasie. 1859
Grösseres Opus mit Orchesterbegleitung. Elveszett. 1867
Marche hongroise. Elveszett. 1872
Reishymne für Singstimme und verschiedene
Instrumente. Elveszett. 1863
Walzer mit Orchesterbegleitung.
Elveszett. 1876
Walzer mit Orchesterbegleitung
(mehrere). Elveszett. 1878
Walzer Suite. Elveszett. 1886
Széchényi Felícia
Széchényi Felícia, szül.
Szentgyörgyi Horváth Félicie (1838–1920) Ferenc unokájának, Gábornak
(1828–1921) a felesége volt. Leánya csak 35 éves korában, házasságkötése után
14 évvel született meg, valószínűleg ekkor keletkezett négy szellemes,
zongorára írt táncdarabja.
Herzblatt Polka-Mazur Op. 1. Eberle,
Wien
7 Uhr früh Polka schnell Op. 3. Eberle,
Wien
Dorette Polka française Op. 4. Eberle,
Wien
Immer lustig Polka
française. Aichwalder Wien 1914.
Széchényi Ödön
Széchényi Ödön (1839–1922),
István ifjabbik fia sokoldalú közéleti tevékenységet folytatott. Londoni
tanulmányai után megalapította – harmadikként Európában – a pesti hivatásos
tűzoltóságot, majd Erkellel a Pesti Sakk-kört. Részt vett a magyarországi
hajósélet fellendítésében, többek közt 1867-ben az erre a célra kifejlesztett
folyami járművén Pestről Párizsba hajózott, ahol a Világkiállításon aranyérmet
nyert, ennek emlékét őrzi a Hableány
polka. Ferenc József kívánságára Abdul
Aziz szultán uralkodása alatt Isztambulban is megszervezte a hivatásos tűzoltóságot, a katonai egység
vezetőjeként pedig megkapta a pasa
rangot. Több kitűnő táncdarabot komponált zongorára, egy dala is fennmaradt.
Tűzoltózenekarra írt művei sajnos elvesztek. Ez az élet gyöngyélet
csárdásának stílusa és minősége alapján feltételezem, hogy zeneszerzés leckéket
vett Mosonyi Mihálytól, aki a magyar műzenei
stílus megújításának vezéregyénisége volt abban az időben.
Művei:
Zongorára
Ez az élet gyöngyélet – csilli csárdás.
Rózsavölgyi 1863 (Mosonyi magyaros hatása igencsak érződik rajta)
Hajós egyleti polka. Rózsavölgyi 1866
Hableány polka. Rózsavölgyi 1867
Marien Polka. MS
Pull-on Galopp. Rózsavölgyi 1868
Viszontlátási öröm hangok. Keringő (Felsővidéki Ödön álnéven). Rózsavölgyi 1863
Regatta négyes. Rózsavölgyi 1867
Dal
Canzone Barcarola (Conte Nigra). MS
Széchényi Andor
Széchényi Andor (1865–1907), Ödön fia, a család fenegyereke, forróvérű
fiatalember volt. Egy katasztrofálisan sikerült házasságot, négy pisztoly- és
hét kardpárbajt élt túl, érettebb fejjel azonban részt vállalt egy
párbajellenes mozgalomban és nem nősült másodszor. Világutazóként írta
tudósításait, amelyek nyomtatásban is megjelentek az Osztrák Földrajzi Társaság
közleményeiben. Kísérletezett a kormányozható léghajóval: 1904-ben Párizsból
Frankfurtba repült salzburgi megszakítással és egy felhőszakadás miatti
kényszerleszállással a Cseh-erdőben. Négy zeneművéről tudunk, két sajátos humorú
és egy bensőséges-lírai táncdarabról.
Művei
zongorára: Gedanken Walzer. Engelmann 1889
Lebensmüde Walzer. Wetzler 1889
(elveszett)
Ein Marsch mehr! Engelmann 1889
Tritsch-Tratsch Polka. Engelmann 1889
Gisa Széchényi
Gisa Széchényi, azaz Gisella Haas von Teichen bárónő (1890–1945) a
tengerésztiszt Széchényi Gyula (1878–1956)[5] felesége volt. Férjének több műszaki szabadalma volt a
motorok fejlesztése terén. Gisa zenét írt édesapja, Philipp Haas Abendsonne
című drámájához, amit 1917-ben megfilmesítettek, s amelynek egy része meg is
tekinthető az osztrák elektronikus filmarchívumban. A némafilm előadásain Gisa
öt évvel korábban nyomtatásban megjelent melodráma-zenéjét játszották, így
valószínűleg ő volt az első női
filmzeneszerző.
Műve
(zongorakivonatban):
Abendsonne – melodráma két felvonásban (részben hegedűszólóval).
Magánkiadás
Széchényi Dénes (1917–1945) a Zeneakadémián tanult zeneszerzést,
karmesterséget és zongorát. Zenei tanulmányaival párhuzamosan öt szemeszteren
keresztül bölcsészhallgató is volt a Pázmány Egyetemen. 23 éves korától a
Magyar Királyi Operaház tagja volt korrepetitorként és karmesterként, koncertezett,
mint zongorista, és a Rádióban is fellépett. Felvételeit a Rádió műsorra tűzte
ugyan a 80-as években, de azóta nem tudunk hollétükről. 1945 tavaszán, 28
évesen, egy kidőlt fa alatt megbúvó akna vetett véget életének a budavári
romeltakarításkor. Egyetlen művéről maradt fenn híradás: Zongoranégyesét a szerző játszotta zongorán, Albert Ferenc, Lukács
Pál és Magyar Gábor társaságában a Zeneakadémián.
Széchényi Dénesné
Sallay Stefánia (1913–2002) a
Zeneakadémián éneket, zongorát és zeneszerzést tanult, utóbbit Siklós
Albertnél. Kodálynál népzenét hallgatott. Férjével a Zeneakadémián ismerkedett
meg, egymás műveit kölcsönösen játszották, ott voltak majdnem minden
operaelőadáson a kakasülőn. Miután férje meghalt, többé nem lépett be az
Operaházba. Kivételes zenei memóriája volt, így a zeneirodalomban impozáns
tudásanyagra tett szert, amit a Rádióban hasznosított, ahol zenetörténeti
előadások sorát vezette. A fordulat éve után elbocsátották, később
kitelepítették; 1954-től Pest megyében népdalokat gyűjtött, majd
szolfézstanításból élt. Egyetlen művéről maradt fenn híradás, egy Zongorástrióról, amit férje, Széchényi
Dénes, , Bálint Dezső és Magyar Gábor mutatott be.
A Széchenyiek által komponált – jelenleg még kéziratos
formában levő – művek kiadását megkezdte a Marktoberdorf-i Schlossberg kiadó,
eleddig zömmel Széchényi Imre és Franciska műveivel foglalkoztak. (https://www.seubert-verlag.de/)
II.
SZÉCHÉNYI IMRE MŰVEI HANGHORDOZÓKON
TELJES LEJÁTSZÁSI LISTA MEGTEKINTÉSE (18
felvétel)
Sárvár-felsővidéki
gróf Széchényi Imre 1825-ben született Bécsben. Édesapja, Lajos, Zsófia
főhercegnő főudvarmestere volt. Apja hivatásából kifolyólag Széchényi Imre a
bécsi udvarban együtt nőtt fel Ferenc Józseffel és Maximiliannal, a későbbi
osztrák és mexikói császárokkal. Magántanárok oktatták, öt nyelven beszélt,
zongorázott és komponált.
Húsz éves korában
diplomáciai szolgálatba lépett, először Rómában, 1848-ban Stockholmban, 1850-51
között Frankfurtban (itt kötött barátságot Bismarckkal, a későbbi német
kancellárral), 1852-ben Brüsszelben és Párizsban. 1854 közepétől
Szentpétervárra helyezték, ahol Johann Strauß-szal ismerkedett meg, akivel
élete végéig barátságban állt. 1860-ban nápolyi követté nevezték ki, 1878-ban
az Osztrák-Magyar-Monarchia berlini nagykövete lett. Széchényi Imre rendkívül
kényes politikai helyzetben képviselte a Monarchiát. Osztrák részről ő vezette
azokat a tárgyalásokat, amelyek 1881-ben a három európai császár közötti
egyezményhez vezettek („Dreikaiservertrag”), ő írta alá Ferenc József nevében
1885-ben a Berlini Egyezményt („Kongo-Konferenz”) és a Monarchia csatlakozását
a Földközitengeri Szerződéshez („Mittelmeerabkommen”). Érdemei elismeréseképpen
Ferenc József császár Széchényi Imrét aranygyapjas renddel, II. Vilmos császár
pedig a legmagasabb porosz renddel, a „Fekete Sas”-sal tüntette ki.
A diplomáciai
szolgálattal párhozamosan futott zeneszerzői pályája. Már 1845-ben megjelent
nyomtatásban a „Bölcsődal”, Eőry Béla versére és egy olasz dal (Il Ritrovo). Az
50-es években 34 zongorára írt indulót és táncot (polkákat, mazurkákat,
keringőket, galoppot, csárdást) adott közre, tizennyolcat meg is hangszerelt
nagyzenekarra. Széchényi táncai ebben az időben már elterjedtek és kedveltek
voltak. Példaképpen említem, hogy 1856-ban, Bad Kreuznachban a fürdőhelyi
zenekar meglepte Imre öccsét, Dénest, Széchényi-polkák előadásával. Erről az
eseményről maga Dénes így számol be: „1856 június 17. Bad Kreuznach, Hotel
Oranienhof. Az első nap, reggeli előtt a zenekar polkákat játszott Imrétől.
Mindjárt a második napon egy szerenádot kaptam. Kiderült, hogy a karmester azt
hitte, én vagyok a polkák szerzője. Amikor felvilágosítottam őt, hogy én csak a
zeneszerző öccse vagyok, csalódott lett és megsértődött.”
Barátja, ifjabb
Johann Strauß, akivel gondtalan agglegényéveket töltött el Szentpétervárott,
többször adott elő koncertjein Széchényi-műveket, egy kompozícióját
pedig neki ajánlotta (Op. 215 „Gedankenflug-Walzer”. Strauß, mint ahogy később
maga elmesélte, egy szerelmi kalandja után Széchényi segítségével menekült
Szentpétervárról.
1864 tavaszán
Rómában barátkozott meg Liszt Ferenccel. 1872-ben és 1874-ben Liszt hosszabb
ideig vendégeskedett Horpácson, Széchényi kastélyában. Liszt feldolgozta
Széchényi egyik kompozícióját, amely művet neki ajánlott és 1873-ban Budapesten
„Bevezetés és magyar induló” címmel bemutatott.
Széchényi Imre
kitűnően zongorázott, ennek híre a bécsi udvarig is eljutott. Amikor Erzsébet
királyné 1869. április 3.-án Pesten tartózkodott, meghívta Széchényit ebédre,
és utána virtuóz zongorázását élvezte.
Széchényi saját
műveiből szalonokban rendezett hangversenyeket meghívott vendégek számára.
Széchényi művei a
következő kiadóknál jelentek meg: Musée Musical Szent Pétervárott, Schott
Mainzban, Kugler Pesten, Mechetti és Lewy Bécsben, Carl Paez Berlinben és
Breitkopf & Härtel Lipcsében. Sok műve nem jelent meg nyomtatásban,
ezek vagy kéziratban maradtak ránk, vagy elvesztek.
Széchényi Imre
1898-ban halt meg Budapesten.
1852-ben jelent meg
a Leopoldinen Polka, Tommy Polka és a Polka-Mazurka zongorára, egy évvel később
ezek nagyzenekari változata a Schott kiadónál. 1854 februárjában publikálta ugyanott
a Margaurite Mazurkát, Velloni Polkát und Zither Polkát decemberben pedig a Hó
polkát, a Hullámpolkát és a Tulipán polkát. Ezeket tehát egész biztosan
szentpétervári ideje előtt komponálta, tehát még mielőtt Strauß-t személyesen
megismerte. Minden további polkát és zenekari változatait 1855 és 1859 között
jelentette meg a szentpétervári Musée Musical és a mainzi Schott és a bécsi
Lewy kiadóknál. Csupán a Pretschistinka Polka, a Magyar polka és a
Polka-Mazurka-Fantázia hangszerelt változata maradt kiadatlanul. Néhány polka
zongoraváltozatát ajánlással is ellátta. A Leopoldine-polkát Széchényi Imre
Leopoldine von Thun-Hohenstein-nek ajánlotta, akinek fia, Franz Anton von
Thun-Hohenstein, később osztrák miniszterelnök lett. A Pretschistinka polka
Helene Kotschoubey hercegnőnek lett ajánlva, aki cári udvarhölgy és
főudvarmester volt, és az akkori időkben híres orosz szépségek számított.
1856-ban az Osztrák követség nagy bált adott Moszkvában 2. Sándor cár
koronázása alkalmával, ahol Széchényi Pretschistinka polkája is elhangzott. II.
Sándor cár ugyan már 1855 márciusától kezdve uralkodott, de a krimi háború
miatt csak 1856 augusztusban koronázták meg. A Hó polkát Metzler-Lutterot
úrasszonynak, die Polka-Mazurkát pedig diplomatakollégájának báró Adolf von Brenner-nek
ajánlotta. A L’Eventail Polka-Mazurkát komponista barátjának Charles Lévy-nek
ajánlotta. Lévy, akit Széchényi Szentpéterváron ismert meg, gyakran
meglátogatta Széchényit Horpácson, ahol vele és sógornőjével, Mariette Hoyos
grófnővel sokat muzsikált. A polkák és Mazurkák zenekari változatai az első
három kivételével mind Szentpéterváron készültek.
Széchényi Kálmán[6]
A felvett 18
táncból 15 szólamanyagként nyomtatásban is megjelent a mainzi Schott cégnél
hármas ciklusokba rendezve, abban a sorrendben, ahogy azok a CD műsorán
szerepelnek. A ciklusok két karaktertáncot és fináléként egy-egy koncertdarabot
tartalmaznak. A CD-t záró három darab szintén ciklust alkot, de e partitúrák
tudomásunk szerint nem jelentek meg nyomtatásban.
A táncok a korban szokásos
zenei formákban íródtak, lejegyzésük a játszóanyagban nem mindig egyértelmű.
Szerencsére mindegyik darab zongorára írt műalakjának a kottája rendelkezésre
állt, így a darabok előadása az ismétlések és visszatérések rendjének
tekintetében is megfelel a szerző szándékának.
A táncok
hangszerelése a fúvósok használatát illetően ciklusoként más és más. Teljes
fúvóskart csak a 6. ciklusban használ a szerző. Oboát szinte sosem hallunk
dallamhangszerként, a legtöbb darabban csak egy szerepel, sőt némelyikben egy
sem. Meglepőnek tűnhet, hogy Széchényi zenekarában nincs cintányér (piatti), de
ezt azokban az években Strauss sem használta mindig. Kiadói bejegyzés szerint
az első és a harmadik ciklust (1-3 és 7-9. track) nyolc szólamban, azaz oktett
formában is elő lehet adni. A világelső felvétel a szerző összes zenekari
polka-mazurkáit tartalmazza.
Kassai István
Mint Karl
Österreicher tanítványa, életem során sokat foglalkoztam bécsi tánczenével.
Ezért különösképpen örülök, hogy a MÁV Szimfonikus Zenekarral bemutathatom az
arisztokrata diplomata Széchényi Imre Szentpéterváron komponált remek
táncdarabjait, amelyek minősége messze meghaladja a kor átlagát. A finom,
kisebb karaktermazurkák, polkák, és a nagyívű, széles, romantikus
dallamvilággal megrajzolt Polka Mazurkák sok humort és mély érzelmeket
tükröznek, hangszerelésük szellemes és színes. Orosz hatásra utalhatnak a bécsi
tánczenében ritkán megjelenő sötétebb tónusok és karakterek. Tapasztalatom
szerint Széchényi táncmuzsikáját Johann Strauss legjobb műveivel együtt is
sikerrel műsorra tűzhetjük, ahogy ezt maga Strauss is megtette. Hálás darabjai
lehetnek hivatásos és műkedvelő együtteseknek egyaránt.
Csányi Valéria
III.
SZÉCHÉNYI IMRE MŰVEI TOVÁBBI HANGHORDÓZÓKON
TELJES LEJÁTSZÁSI LISTA MEGTEKINTÉSE (22 felvétel)
TELJES LEJÁTSZÁSI LISTA MEGTEKINTÉSE (22 felvétel)
TELJES LEJÁTSZÁSI LISTA MEGTEKINTÉSE (13
felvétel)
. 
TELJES LEJÁTSZÁSI LISTA MEGTEKINTÉSE (19 felvétel)
TELJES LEJÁTSZÁSI LISTA MEGTEKINTÉSE (22 dal)
