A zene – a hűség és a gyógyítás műfaja

Fischer Annie születésnapján

Petrőczi Éva írása és beszélgetése dr. Székely Györggyel

Petrőczi Éva, neves költőnőnk huszadik, legújabb verseskötete (Varázslat, Zsolnay-tányérral)a zenével, a művészettel és a múlt nagy alakjaival foglalkozik. Megjelenik benne többek kööztt Fischer Annie , aki az ő számára azért különleges, mert a 20. század egyik legnagyobb zongoraművésze egyben családjuk közeli barátja is volt. Jelen írása és interjúja az 1995-ben elhunyt művésznő születésnapja alkalmából íródott. Sz.Gy.

Nem lehet meghatódottság, sőt, megrendülés nélkül végigkísérni azt a hatalmas szakmai tudással megerősített elkötelezettséget, amellyel dr. Székely György gasztroenterológus főorvos, hegedű- és klasszikus gitárművész, s nem utolsósorban zenei szakíró Fischer Annie, a világ „leganticelebebb” zongoraművész-zsenije életművének adózik. Nem ad hoc, s nem egyszer-egyszer, hanem, bátran mondhatom, harmadik hivatásaként. Ez már 2002 óta nyilvánvaló számomra, amikor a Klasszikus és Jazz Kiadó óriási sikerű Fischer Annie című albumában rábukkantam az akkor még személyesen nem ismert orvos-muzsikus több írására, s egy archív fotóra, amelyen ifjú zenerajongó medikusként egy csokor virággal és „tisztelgő puszival” köszönti a művésznőt, orvos-újságíró szülei régi barátját.

Egy medikus virággal köszönti Fischer Annie-t egyetemi koncertjének végén. (Fotó: Kóródi Gabriella)

Abban a ma már 23 éves albumban bukkantam rá a Fischer Annie a medikusok között című írásra. Ennek szerzője a számomra ugyancsak ismerős Magyar Imre (1910–1984) belgyógyász professzor, számos szépirodalmi mű alkotója így írt 1977-ben az Egészségügyi Dolgozó májusi számában Fischer Annie az egyetemistáknak tartott zongoraestjéről: „Figyeltem közben a medikusok arcát. Soha egyetemi előadás ennyire nem képes megragadni a figyelmet, mint ez a zene és ez a zongorajáték.” – írta a professzor a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Zenei Klubjának estjéről.

Fischer Annie on screen – DVD és CD sorozat borítója

(Fotó: Vámos László)

Ennek a Fischer Annie-albumnak méltó folytatása volttavaly, 2022-ben, a Zeneakadémián ünnepélyes keretek között bemutatott két kiadvány: Annie Fischer on Screen („FischerAnnie a képernyőn”) ötrészes DVD kiadás, és egy hatlemezes CD sorozat: „Rarities” („Ritkaságok”) címmel. Először juthat hozzá e két kiadvány jóvoltából a közönség a művésznő valamennyimagyarországi TV-felvételének felújított, nagy gonddal és türelemmel megalkotott összkiadásához.

Pihenés Balatonaligán

(Fotó: Kotnyek Antal)

A fiatalember orvostanhallgatóként ismerte meg az 1970-es években Fischer Annie-t, aki édesanyja barátnőinek körébe tartozott.A közeli ismeretség a művésznő haláláig, húsz éven át tartott. Ezt követőenegyfajta missziónak érezte a világhírű előadóművész emlékének ápolását.”

Én tizenéves korom óta csatlakozhattam a Fischer Annie-t nagyrabecsülő zenebarátok táborához, pécsi lakosként, ahol Annie „néni” minden vendégjátékakor névre szóló tiszteletjegyek várták egész családunkat.

Zenebarát, gyakran zenei szövegeket, olykor tudományos muzikológiai előadásokat is fordító íróként, sok zenei témájú vers szerzőjeként nagy fájdalommal, s egy parányi „irígységgel” úgy érzem, hogy a muzsikusok egymás iránti szeretete, figyelme, a már eltávozottak életművének állandó felmutatása sokkal jellemzőbb e „testvérmúzsánkra”, mint a toll – és billenytűkoptatók folyvást-versengésre hangolt világára. Vagy tévednék? Én örülnék a legjobban, ha ez így lenne…

Én úgy gondolom, minden művészet területén jelen vannak azok a szakemberek, akik egyben rajongók is, és küldetésük fontos részének tekintik egy-egy kiemelkedő művész életművének megismertetését, gondozását. Csak az utóbbi időben hozzám eljutott könyvek közül emelném ki Jancsó Júlia Proust fordításait vagy Báthori Csaba Rilke összkiadását és tanulmányait.

Elképzelhető, hogy egy-egy irodalmi rendezvényen ne csupán jól-rosszul megzenésített versek, hanem klasszikus zenei közjátékok is elhangozzanak, s ezek ugyanúgy „neveljék”,sőt, akár egymáshoz hangolják a literatúra művelőit és befogadóit, mint az egykori, 1977-es medikusokat?

A zenei-irodalmi rendezvények szerencsére nem ritkák. Hadd említsem meg az egykori rádiós szerkesztő, Lázár Eszter sorozatait a Fészek Művész-klubban, vagy az évtizedek óta zajló előadás sorozatokat Pavlik Gábor, Banai János és Góth Miklós orvosprofesszorok lelkes irányításával.

Ha már az orvostanhallgatókat említem: léteznek ma még ilyen, kifejezetten számukra rendezett koncertek, esetleg alapfokú zenei tanfolyamok? Ez azért jutott eszembe, mert a Pécsi Orvostudományi Egyetemen – az ötvenes évek első felében – nagy sikere volt művészettörténész anyám előadásainak, az olasz reneszánsz festőiről.

Ez már nem olyan egyértelmű.Az orvostanhallgatók művészeti és zenei képzésére, nevelésére az egyetemen már nincs se idő se alkalom,eltekintve egy-egy üdítő kivételtől. Ilyen kivétel például a Semmelweis egyetem két orvoszenekara, a senior és a junior együttes. Ők missziónak tartják a klasszikus zene megismertetését a fiatalokkal. Itt ki kell emelnem Tardy László karnagy több évtizedes kitartó munkáját és a nagy tehetség, DubóczkyGergely karmester ambiciózus és sikeres működését.

Elképzelhetőnek tartja, hogy a gyógyítói és a zenei világ egymáshoz való közeledése sokszor megkönnyíthetné a vizsgálatokat és a kezeléseket, s talán a gyógyulást is felgyorsíthatná? Emlékszem bizony olyan fogászati kezelésekre, amikor a harsány popzene nemhogy enyhítette rossz közérzetemet, hanem még fokozta is…Ugyanakkor, lírai tenor sebész nagybátyámtól lábadozó műtöttjei gyakran „kikönyörögtek” egy csak nekik szóló, halk mini-hangversenyt; gyakran meglepő javulást hozva.

Az biztos, hogy a zene és általában a művészetek jóval nyitottabbá és érzékenyebbé teszik az embereket. Ha van valami közös a muzsikusok és az orvosok között, hát éppen az érzékenységük az. A zeneterápia a gyógyító tudományoknak speciális területe, amit külföldön már egyetemeken oktatnak. Bizonyítható, hogy a zene oldja a feszültségeket, és többféle agyi funkcióra is pozitívan hat. Az aktív zenélés például a memóriától a finommotorikáig sok mindent fejleszt. A zeneterápiát főleg a pszichiátriában alkalmazzák, de bármelyik orvosi területen hasznos lehet.

Az 50. születésnapi tablón a SOTE Kamarazenekar (2019)

(Az első sorban jobbról balra haladva a 4.¨Tardy László, aki több mint fél évszázada segíti az alkotóműhelyi munkát.

A hazai és nemzetközi zenei világban – hiszen Ön a salzburgi fesztivál magyar „nagykövete” és monográfiába alkotója is, – közismert, hogy civil hivatása a gyógyítás. De mi a helyzet ennek fordítottjával: az Önhöz forduló betegek (vagy legalábbis egy részük) tud muzsikusi hivatásáról, akár még úgy is, hogy kifejezetten ennek tudatában keresik fel éppen Önt?

A zene esetenként szóba kerül a rendelőmben, mivel sokan tudják rólam, hogy zenélek, vagy éppen a könyveimet is ismerik. Ha kérdeznek róla, hamar kiderül, hogy a páciens miként viszonyul a zenéhez. Ha valaki kéri, hogy javasoljak neki meghallgatni valamit, adok tanácsot. De én magam nem foglalkozom zeneterápiával, s a kórházban, a rendelőben a fókusz nyilván nem a zene!

Az orvosi énje miként hat a zenélésre? Orvosi szemmel is vizsgálja a zeneműveket?

Előfordul, hogy neves muzsikusok betegségeiről is beszélgetünk barátaimmal, vagy arról, hogy a szerző milyen testi, lelki állapotban komponálhatta a művét. Sokszor jól nyomon követhető egy-egy darabban az alkotó fizikai, mentális állapota. Például Schubert zenéjében is tetten érhetők a kétségbeesés, a depresszió és mániás fázisok váltakozásai. Ugyanakkor az ilyen „diagnosztizálásoktól” minden műalkotás estében el kell vonatkoztatni. A zene művészi értékét ezek nem befolyásolhatják.

A Semmelweis Egyetem Medikus Zenekara 2008-ban alakult. Tagjai elsősorban az egyetem hallgatói, de több hazai felsőoktatási intézmény diákja is játszik a zenekarban. A javarészt szimfonikus felállásban működő együttes amellett, hogy az egyetemi rendezvények rendszeres résztvevője, többek között már Bayreuthban, Svájcban és a Zenekadémián is nagy sikerű koncerteket adott.  Dubóczky Gergely 2009 óta  a zenekar művészeti vezetője és karmestere.A fotón a SE Medikus Zenekara jótékonycélú koncertet ad a Zeneakadémián (2022).

Botorság volna a „crossover carrier”-ben, azaz többszörös elkötelezettségben élők munkásságának különböző területeit rangsorolni. Hallottam azonban olyan, Önnel készült riportot, amelyben arról vallott, hogy – talán éppen Salzburgból – egyszer villámgyorsan hazaautóott, mert itthon, a János Kórházban szükség volt Önre?

Volt ilyen helyzet, de szerencsére ritkán. Az viszont természetes, hogy telefonom mindig nyitva van, hiszen bármikor jöhet „riasztás”, s jön is. Egy alkalommal az Orvosegyetem zenekara adott koncertet, amelynek szünetében koncertmesterünk édesapja összeesett és szívmegállás következett be nála. Az odaszaladt két kardiológus főorvos, történetesen mindketten a cselló szólamból, azonnal reanimálni tudta őt. Az időközben megérkező mentősöknek valósággal leesett az álla a meglepetéstől. Ők csak annyit láttak, hogy két szmokingos zenész igen hozzáértően látja el és stabilizálja a beteget. Az édesapa később gyógyultan távozott a kórházból.

Szívből köszönöm a beszélgetést, éljen a gyógyítás és minden olyan művészet, amely gyógyítani képes!

A SE Medikus Zenekarának jótékonycélú koncertje a Zeneakadémián (2022)