Simon Géza Gábor[1]
1956. október 23. A Honvágy
dal felvétele a Magyar Rádióban
A hangzó anyagok nyomait kutatva – természetesen – sokszor nem
várt kincsekre bukkanunk. Ilyen volt, amikor 1998-ban elhunyt zenészbarátom,
Zoller Attila nyomait kutattam a napokban. Mert, hogy nem elégedtem meg a róla
írott eddigi három kötetemmel s azóta is „babusgatom” Attilát – hátha egyszer
még összejön egy újabb kötetre való anyag. Az esély ugyanis egyre nagyobb.
Ennek egyik letéteményese a budapesti Arcanum Digitális Tudománytár.
Otthoni gépemen idén augusztusban kora hajnalban az ADT-n a
„minél régebbi, annál jobb” jelszóval, éppen a sok évtizedekkel ezelőtti
augusztusi lapszámokat lapozgattam a világ minden tájáról, amikor egy Buenos
Aires-i magyar nyelvű lap, Délamerikai
MagyarságZollerrel is kapcsolatos cikkére bukkantam.
Nem ő volt a főszereplő, viszont magával hozta azt az itthoni zenei körökben
kevésbé ismert sztorit, hogyan is született 1956. október 23-án a Honvágy dal magyar felvétele:„Légrády
Tamás, akit Budapesten Tassy Tamás[2] néven is jól ismertek, ma a montreáli zenei világ népszerű
alakja. […]
Szóba kerültek a nagyvilágban szétszórt magyar zenészek,
akikről néha-néha hír érkezik. Légrády Tamás elmondja, hogy két fiatal magyar
gitáros — Szabó Gábor és Zoller Attila (a visegrádi cukrászok fia) —
szárnybontogatásainál egyaránt jelen volt. Mindkét ifjúval játszott és örül,
hogy most amerikai jazz--karrier előtt állnak. […]
A pesti rádió hangfelvételt írt ki a Nyugaton divatossá vált
honvágydal változatára. A dal zenéjét Légrády Tamás dolgozta át a felvételhez,
a magyar szöveget Gommermann írta, a dalt Boros Ida énekelte a
Földényi-kórussal.
Visszaemlékezés közben a legapróbb részletek is
megelevenedtek: a felvétel előtt Légrádyék lakásán volt a próba és egy
biztosíték ki égett, Földényi javította ki a háztetőn. A hangfelvétel ideje
1956 október 23-án délután volt.
Délelőtt a város nyüzsgő hangyabollyá változott át és senki
nem tudta, hogy mit hoznak a következő órák, de a hangfelvétel szereplői
pontosan megjelentek a Bródy Sándor utcában. Az utcán már forradalmi hangok
hallatszottak, de a felvétel megkezdődött. A stúdió udvarán fegyveres ÁVH-sok
készülődtek, amikor az egyik teremben felcsendült a honvágydal. Mindenki sírt,
az énekesnő is, a zongoránál ülő Légrády is.
Felvétel után sietni kellett. Már csak az épület hátsó
kijáratán át távozhattak. Légrády Tamás nem sokkal utóbb Nyugatra menekült,
miként Boros Ida, Gommermann és oly sokan mások. A hangfelvételre nem gondoltak
többé. Légrády már Kanadában volt, amikor a budapesti hanglemezgyártó vállalat
kiadta az 1956.október 23-án felvett magyar honvágy dalt.
Boros Ida: Honvágy(4:26)
A hanglemezt néhány hét után visszavonták a boltokból, és
bezúzták. Néhány darab azonban eljutott külföldre, és az emigráns kolóniákon
népszerű lett, olyannyira, hogy Ohioban újra ki is adták mikrolemezen.
A világ minden részébe eljutottak és eladták. Még Légrády is
vett belőle, miként bizonyára Boros Ida is, aki most talán éppen Nyugat-Németországban
van, ahol Gommermann szülei élnek a sváb kitelepítések óta. Az énekesnő,
muzsika, szövegíró egyaránt vándorútra kelt, csak a dal, a könnyes október 23-i
hang maradt otthon s vele az emlékezés és a vágy.”[3]
HONVÁGY
Emberezrek
élnek a nagyvilágon szerte, kik örök lázadással jobb sorsot keresve sodródtak
el hazájuktól messze. Az egyik gazdag lett, a másik szegény maradt, van, aki
palotában lakik, van, aki a hidak alatt. De még ha szebbet is jobbat is nyújt
nekik az új idegen ismeretlen ország, mégis mindig hazavágynak, hazahív a
honvágy. A hazai szó, szép emlék, szemükbe könnyeket csal, szívük mélyén fáj,
vágyó himnusz lesz ez a dal:
Oly távol, messze van hazám,
Csak még, még egyszer láthatnám,
Az égbolt, felhők, vén hold, szellők,
Mind róla mond mesét csupán.
A sorsom jó vagy rossz nekem,
Itt minden, minden idegen,
Más föld, más ég, más táj, más nép,
Óh bár csak otthon lehetnék.
Holdfényes májusok, muskátlis ablakok,
Hozzátok száll minden álmom,
Ott ahol él anyám, ott van az én hazám,
S ott lennék boldog csupán.
A sorsom jó vagy rossz nekem,
Itt minden, minden idegen,
Más föld, más ég, más táj, más nép,
Óh, bár csak otthon lehetnék.
Holdfényes májusok, muskátlis ablakok,
Hozzátok száll minden álmom,
Ott ahol él anyám, ott van az én hazám,
S ott lennék boldog csupán.
Oly távol, messze van hazám,
Csak még, még egyszer láthatnám,
Az égbolt, felhők, vén hold, szellők,
Mind róla mond mesét csupán.
Oly távol, messze van hazám.
Boross Idáról,
a fent emlegetett hangfelvétel énekesnőjéről 2021. október 22-án hosszabb,
fényképekkel bőven illusztrált cikk jelent meg Harsányi László tollából:
https://www.youtube.com/watch?v=1KmrQV8S-CA