HARSÁNYI LÁSZLÓ [1]
„Négykezeseztünk, improvizáltunk, tréfálkoztunk.”
Adler Tibor
jazz-zongoraművész, zeneszerző
(Budapest, 1905. július 26.– Hrenovoje, Szovjetunió, 1943.
február 15-16.)
(Forrás: A Magyar Muzsika Könyve,
1936.)
1939-ben, az első két zsidótörvényt követően
az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) a Pesti
Izraelita Hitközséggel (PIH) szoros együttműködésben létrehozta a
Művészakciót a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől
megfosztott zsidó művészek számára. Ebben a nagysikerű
kezdeményezésben 1944. március 19-ig 534 színész, énekes, zenész, táncos,
festő, szobrász, író jutott bemutatkozási lehetőséghez és így szó
szerint éltető levegőhöz. E hasábokon időről-időre
bemutatok egy kis részletet a Művészakció létrejöttéről,
szervezetéről, műsoraiból, írok másfajta segítő
intézményekről és továbbra is szerepel majd egy-egy művész (vagy
szervező) az akkor és ott fellépők, kiállítók közül.
///
A Goldmark-terem falán lévő márványtáblák egyike felsorolja az OMIKE Művészakció mártírhalált halt művészeinek nevét. (Ezt kiegészítette egy-két évvel ezelőtt egy hasonló tábla, amelyen a kutatásaim nyomán megismert áldozatok nevei találhatók.) A korábbi táblán az első név: Adler Tiboré. Ő szerepelt is a könyvemben (A fényből a sötétbe, Napvilág Kiadó, 2019). A valóság ezzel szemben az, hogy Adler Tibor nem lépett fel a Művészakcióban, tehát ez bizony téves közlés. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy írok egy kis ismertetést erről a művészről, hiszen a felejtést ő sem érdemelte meg.
a
Adler Tibor zongoraművész, zeneszerző Budapesten született 1905. július 26-án. A szörnyű
20. század, benne a gyilkos magyar politika nem adott neki hosszú életet,
munkaszolgálatosként veszítette el azt 1943 februárjában.
Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián
végezte Thomán István növendékeként. Zenei pályája az
1920-as évek első felében indult. Vezényelt és zongorázott különböző,
nem túl rangos rendezvényeken, esteken. Neve először 1921 decemberében
tűnt fel a lapokban, amikor egy finn énekesnő búcsúhangversenyén
lépett fel, természetesen egy Sibelius darabbal. Majd olyan fellépések
következtek, mint például a Városi Bank művészestje, a La Fontaine
Társaság matinéja, a Kereskedelmi Akadémia rendezvénye.
Vizsgaelőadására így emlékezett vissza Pál Sándor a Szórakoztató
Zenész 1979. évi második számában:
„A zongoraművész-képző egyik növendékének
vizsgakoncertje lesz az Operaházban, Kerner karnagy vezényletével. Műsoron:
Beethoven Esz-dúr zongoraverseny, Csajkovszkij b-moll zongoraverseny, Liszt:
Haláltánc. A vizsgázó neve: Adler Tibor … A későbbi Adler-Fejér
zongora-duó egyik tagja. Ugye nem árt, ha valaki megtanulja akár a legmagasabb
fokon a hangszerét.”
A magyar muzsika könyve szerint – amely 1936-ban jelent meg – 1926-tól karmesterként
működött a bécsi Hotel Edenben és a berlini Casanovában, illetve a
magdeburgi kabaré zenei igazgatója volt.
1932 márciusában tűnt fel a neve abban a hirdetésben,
amely szerint az akkor megnyíló Negresco kávéházban a
zenét Adler Tibor és partnere szolgáltatta. Néhány hónappal később a
hirdetések, így például a 8 Órai Újságban azt közölték, hogy
„prolongáltuk Adler Tibort a ragyogó zongoristát és partnerét”. Októberi hír
volt, hogy a Terézkörúti Színpadon egy „néger revü-primadonna”
kisérőjeként lépett fel. Zeneszerzőként is feltűnt, a New-York
„bár-revü” jeleneteinél. „A pattogó zenét Adler Tibor állította össze, ügyesen”
– írta a 8 Órai Újság 1933 márciusában. (A műsort, benne Adler egy
szerzeményét közvetítette a rádió is.) Ezután az Elysée
kávéházban játszott, majd a Pesti Színház revü premierjében tűnt fel a
neve, egy kétzongorás jazzduó tagjaként. (Ekkor Bródy Tamás volt a partnere.)
1933 második felében kezdődött együttműködése Fejér
György zeneszerzővel és zongoristával az Elysée
kávéházban (majd folytatódott a Royal Apolloban és a Dunacorso-bárban)
és alakult meg ily módon az Adler-Fejér kétzongorás jazzegyüttes. Találkozásukról
így emlékezett Fejér György, a Film Színház Muzsika 1984. májusi
számában:
„… egyik este betévedtem az Elysée
Kávéházba, s ott találkoztam Adler Tiborral, a híres bárzongorista
művészbarátommal, és örömünkben ott a helyszínen nekiestünk a hangszernek,
négykezeseztünk, improvizáltunk, tréfálkoztunk, a
közönség pedig akkora tapssal fogadta váratlan előadásunkat, hogy a
kávéház vezetője rögtön meghívott engem is.”
A lapok rövid hírekben számoltak be szerepléseikről. Így
1934 januárjában a Pesti Hírlap írt egy hangversenyükről:
„Két kitűnő művész és zeneszerző Fejér
György és Adler Tibor, vasárnap délután hangversenyt adnak a Dunacorso kávéházban. Ennek a hangversenynek
jövedelméből szombaton 30 pengőt küldtek be a Magyar Országos
Tudósítóhoz, hogy ezt az összeget a szerkesztőség juttassa Czifra Gyurihoz
(tanulmányai folytatásához – H. L.).”
Ugyancsak ebben a lapban adtak hírt márciusban a két
művész Franciaországban és Spanyolországban kezdődő
szerepléséről.
„Fejér György és Adler Tibor
játékát végighallgatta Budapesten több külföldi
impresszárió, akik közül egy francia a két magyar fiatalembert
szerződtette Párizs számára, ahol az egyik revüszínpadon léptetik fel
őket és utána mindkettőjüket riviérai turnéra viszik.”
1934 őszétől újból Budapesten léptek fel, többek
között az Operettszínház Music Hall című produkciójában, amely a párizsi
revüszínházak hangulatát idézte fel, benne az Adler-Fejér duó „briliáns
játékával”. Sok fellépésük volt, és folyamatos volt jelenlétük a rádió zenei
műsoraiban. Ez utóbbiról írta a Magyarország 1935 júliusában:
„Ez a két kitűnő – külön-külön is elsőrangú –
zongorista tréfás kedvvel, ördöngösen kedves groteszkséggel, briliáns
technikával és fölényes ritmusérzékkel tolmácsolja a jazz-melódiák
kincseskamrájának legfrissebb darabjait.”
Vous Presente ce
Disque Souvenir 1. Adler -
Fejér zongora duó
(3:05)
Vous Presente ce
Disque Souvenir 1. Adler -
Fejér zongora duó (3:06)
Adler Tibor - Fejér György zongorázik
1936-ban zeneszerzőként is felkérték a Vígszínház egyik
bemutatandó darabjához, valamint sokszor írtak a lapok - a rádió műsorát
közölve - a Guttenberg-Adler jazz-zenekarról.
Működött folyamatosan az Adler-Fejér duó is. A szokásos helyek
(főként a Dunacorso) mellett például felléptek
az 1938. februári nagy jazz-matinén a Városi Színházban, szerepeltek
Rotterdamban és Párizsban, ahol előadásukat a rádió is közvetítette.
1939-ben Adler újra itthon volt, hogy pénzhez jusson, hirdetésben korrepetálást
vállalni igyekezett, majd egy új zongoraduó megalakításáról jött hír, amelyben Malcsiner Béla volt a partnere.
A háború kitörésekor Párizsban volt az Adler-Fejér duó. Fejér
György úgy emlékezett 1984-ben a Szórakoztató Zenészek 4. számában, hogy
akkor maradhattak volna, ha beállnak katonának. Inkább hazajöttek, ahol Fejér
betegen ugyan, de túlélte a gyilkos időket.
Az 1940-es évek első felében, a ritkuló hírekből az
olvasható ki, hogy hol egyedül zongorázott valamelyik bárban (pl. Dunapark,
1941.), hol kísérletezett egy-egy újabb zongoraduóval (Solymossy
Lulu, Balázs Dodo, 1942.), illetve vállalt
korrepetálást is.
Ezt követően életéből már nem sok maradt hátra:
munkaszolgálat és halál 1943-ban. Ennek tükrében igazi dráma az a hirdetés,
amely az Igaz Szó 1945. szeptemberi számában volt olvasható:
„Adler Tibor
zongoraművész, felesége értesíti, hogy jól van.”