Humanisztikus5

MAROSSY ÉVA*

HUMANISZTIKUS ZENEPEDAGÓGIA

A személyiség stabilizálása

„Legyen a zene mindenkié!”

Kodály Zoltán

Vekerdy Tamás ötévesen szüleivel, 1940-ben.

Forrás: Arcanum adatbázis. Fotó: 168 óra, 1993. június 15. / 24.szám / Arcanum

Beiratkozás

Szép, napsütéses idő volt. Vártuk a beiratkozásra érkező gyerekeket. Jöttek is, családtagjaik kíséretében. Jó napot. Mit szeretnének tanulni? –Igazából nem tudjuk még. Elhoztam a kisunokámat. Szeretném beíratni valamilyen hangszerre. Hátha az iskola jót tesz neki. Talán itt mások a gyerekek, jobb a közösség. És a zene is jót tesz. – A félénk kislány szorosan a nagymamája mellett állt, lehajtott fejjel a földet nézte. Néha felpillantott, riadt tekintettel nézett körül. Látszott, hogy bizonytalanul érzi magát az új környezetben. Kisgyerekeknél ez gyakori. Mondtam, hogy jöjjenek velem. A teremben, ahol tanítottam, mindig voltak léggömbök. Szép, színes léggömbök. A gyerek, mikor látta, önfeledten játszani kezdett velük. Megmutattam a hangszeres mozgás-előkészítés legegyszerűbb és legfontosabb alapmozgásaiból 2-3 gyakorlatot. Miközben a gyerek a léggömbökkel játszott, elmondtam a nagymamának, hogy mi a szerepe a hangszeres tanulásban ezeknek a gyakorlatoknak: a hangszeres játékhoz szükséges alap mozgáskészségeket tanítja meg a hangszeren kívül. Szabad karhasználat, az ujjak függetlenítése, kézfüggetlenítés. Az iskolai tanuláshoz szükséges részképességeket is fejleszti. [1] Nem csak, kéz- és karmozgásokat tanulunk, mert az a gyakorlat, ami a lábat ügyesíti, az a kezet is. A másik fontos feladata ezeknek a gyakorlatoknak, hogy a hangszeres játékból adódó terhelést ellensúlyozzák. A mozgásedzés gondozza a látást és a hallást is. Egészségvédő szerepe van, oldja a fáradtságot és pihentet. [2] Beiratkoztak.

Vekerdy Tamás gyermekeivel otthonában.

Forrás: Arcanum adatbázis

Fotó: 168 óra, 1993. június 15. / 24.szám / Arcanum

Az első év

Szeptemberben elkezdtük az előkészítést. Kiemelten fontosnak tartom, hogy az órán derűs, nyugodt, biztonságos legyen a légkör. Ebben a szituációban a gyerekek maguktól is beszélnek a problémáikról, örömeikről, vagy ami éppen fontos nekik. Ez a gyerek nem beszélt. Egykedvűen ült a zongoránál. Ha valami kevésbé sikerült, összerezzent, és riadt tekintettel nézett rám. Ezért az elsődleges feladatomnak azt tartottam, hogy ezen az állapoton javítsunk. Úgy válogattam össze az anyagot, a mozgást és a zenét, hogy ezt segítse. Mivel a mozgás volt az a tevékenység, amikor nem volt félénk, mert a gyakorlatokra figyelt, a 30 percből 20 percet töltöttük hangszeres mozgással, 10 percet zongoráztunk, két részre osztva. Eleinte két- három hangból álló kis zongoradarabokat, gyermekdalokat játszott. Már ekkor megmutatkozott az improvizációs készsége. A tanult darabok mintájára összhangzattanilag, ritmikailag és formatanilag szabályos kis periódusokat komponált. Ez a második olyan tevékenység volt, amikor felszabadultan tudott játszani. Szépen fejlődött a mozgáskészsége, és a hangszeres tudása. Nem túl gyorsan, de fejlődött. Ha ezt a fejlődést siettettem volna, az további szorongást váltott volna ki, így viszont egyre felszabadultabb lett, és fokozatosan múlt el a félénksége. Hónapok múlva már bátrabb volt. Ha kérdezett, vagy mondandója volt, bátran rám nézett. Szép tartással ült a hangszernél. Már nem volt olyan egykedvű. A hangversenyen a gyermekdalok mellett a saját improvizációját is előadta.

Családi vállalkozás

A következő évben a nagymama is beiratkozott. Már régóta szeretett volna zongorát tanulni. Együtt kezdték az első osztályt. Mindenki másban volt ügyes. A gyereknek a mozgáskészsége volt jobb, a nagymama sok magyar népdalt, és gyerekdalt ismert, így tudtak egymástól tanulni, tudták egymást segíteni. A népdalok egy részéhez írtam zongorakíséretet, amit négykezes formában is megtanultak.

Az érzelmi intelligencia a mindennapi együttlétek során bontakozik ki: először a családban, majd az iskolákban, a művészetekben fejleszthető. [3] Ez így, ebben a helyzetben nagyon szépen össze is jött: a család egy része egy művészeti iskolában töltött minőségi időt. Amíg a gyerek szolfézs órán volt, a nagyszülő zongorázott, de mindig volt egy olyan része az órának, mikor mind a ketten jelen voltak. Beszélgettünk, vagy megmutatták egymásnak, hogy ki mit tanult. Az azelőtt egykedvű, szótlan gyerek most vidáman jött, és tudott figyelni az órán. Közben a gyerek közismereti iskolát váltott. Ekkor derült ki, hogy az előző iskolájában nem volt túl jó az osztályközösség, nem voltak barátai, az új iskolában viszont már voltak. A tanszakon is volt egy jó kis közösség. Még a második osztályban is több időt töltöttünk hangszeres mozgással. Részben azért, mert az első két évben kicsit le volt maradva a tanulással. Másik részről azért, mert a mozgás jót tett neki. Először a viselkedése változott jó irányba. A következő évben a lemaradást is behozta, és kitűnő lett a bizonyítványa.

Pedagógiai célok, feladatok

Miért kellene nekem azzal foglalkoznom, hogy a gyerek általában hogy érzi magát – kérdezhetné sok pedagógus – és még azt is hozzáfűzhetné, hogy – az én feladatom az, hogy az osztályának megfelelő tananyagot megtanítsam. Valóban, a tanárképző iskolákban a lényeg a tananyagon és a szakmai módszereken van. Ez régebben még megállta a helyét, mert nem volt ennyi problémás gyerek. Napjainkban azonban szükség van a pedagógiai eszköztár bővítésére. A reformpedagógiai iskolák nem csak a tananyag elsajátítását tekintik teljesítménynek. Teljesítménynek tekintik az érzelmi intelligencia fejlődését. Teljesítménynek tekintik a kommunikációs készség fejlesztését. Fontos szerepe van a művészeti nevelésnek-nem a művelődési anyag elsajátításának, hanem a nevelésnek- a személyiség fejlődésében. A szaktárgyi tudást nem mennyiségben méri, hanem viszonylag kis példaként szolgáló tananyagon a rendszerezést, logika képességét fejleszti ki. Ez sokkal jobb eredményeket hoz a felnőttkorban, mint a nagy mennyiségű tananyag megtanulása. A reformpedagógiai iskolákban fontos szerepe van a diákokkal való beszélgetéseknek, amely a pedagógiai program része. A modern pedagógiai rendszerek oktatási programja differenciált és integratív. A gyerek sajátosságaihoz szabja a tananyagot és a követelményeket- differenciál- és a gyerek beilleszkedését segíti a sajátosságainak megfelelően- integrál. [4] A reformpedagógiai képzések a gyerekről tanítanak. Aztán választanak tantárgyat. A reformpedagógia cél- és feladatrendszere már nem csak a tananyagot és a módszert tanítja, hanem a gyerek élettani sajátosságait, alapvető szükségleteit tanítja, pszichológiai, pedagógiai, orvosi, antropológiai, szociológiai tantárgyak keretében.

Kovács- módszer, személyiség, zene

A pedagógiai tervezésben fontos szerepe van azoknak a nevelő hatásoknak, amelyek a személyiséget stabilizálják. A Kovács-Módszer ezt a fizikai oldalról közelíti meg. A mozgás tanulásra gyakorolt fejlesztő hatása közismert a pedagógiai gyakorlatban. A mozgásszabályozásban és a mozgásirányításban résztvevő agyterületek az egész agyterülethez képest igen nagy helyet foglalnak el. A mozgató magokhoz, a piramis-és az extrapiramidális pályákhoz csatlakoznak még a kiegészítő motoros mezők, ahonnan direkt ingerlésre mozgásválaszok nyerhetők. Ezért a mozgással egybekötött tanulás gyorsabb, mint az elszigetelt intellektuális bevésés.

Az már kevésbé ismert, hogy a szakszerűen összeállított mozgásedzés a személyiséget is stabilizálja. [5] A mozgató központok több agyterülettel is kapcsolódnak, többek között a limbikus rendszerrel, amely a viselkedés idegrendszeri központja. Ezáltal a szakszerű mozgás idegrendszeri problémát is képes helyrehozni. Az oxigén és a tápanyag ellátottság az egész személyiséget befolyásoló tényező. A légzés, keringés, tápanyagforgalom normalizálása kedvezően állítja be a hormonális és idegi szabályozást. Optimális belső környezetet teremt a tanuláshoz. A szigorú kompozíciós sorrend szerint felépített mozgásedzés, melyben mindig megtalálhatók az alapmozgások, helyreállítják a légzést és a keringést. Ezáltal stabilizálják az idegrendszert. A zene, a hangszeres játék fejleszti a tanulást, ezáltal a személyiséget is. A hangszeres mozgások fejlesztik az idegrendszert. A tanulás az egész személyiség tevékenysége. Ezért fontos jól válogatni a darabot, hogy motivált legyen a gyerek.

Humanisztikus pszichológia és pedagógia

A humanisztikus pszichológia szerint a pozitív, egészséges növekedés lehetősége mindenkiben megvan, ha ezt nem gátolják. [6] Ez a személyiség fejlődésére is igaz. A humanisztikus pedagógia is az emberi lehetőségek, a humán potenciál kibontakoztatásában segíti az egyént. [7] A pedagógus is akkor tudja a gyerek kibontakoztatását lehetővé tenni, saját útján fejleszteni, ha megismeri, elfogadja, tiszteletben tartja a szükségleteit.

A személyiség stabilizálásához nem kell feltétlenül mentálhigiénés szakembernek lenni. Viszont nélkülözhetetlen az ehhez szükséges pedagógiai eszközöket, és a gyereket ismerni. Elsődleges feladatunk, hogy a növendékünket a lehetőségeihez képest megtanítsuk szépen játszani a hangszeren, érteni és szeretni a zenét. Azonban, ha felmerül valamilyen probléma, a zenepedagógiának alkalmazkodnia kell a gyerek állapotához.

A pedagógiának nem feladata a terápia. A prevenció viszont annál inkább, mert a pedagógiának nagyon sok prevenciós lehetősége van. Ahhoz, hogy ezt a feladatot el tudja látni, komplex képzésre van szükség a felsőoktatásban, amely megtanítja a pedagógust észrevenni és helyrehozni az ilyen problémákat. Öröm nélkül, élmény nélkül nincs hatékony tanulás. Azt mondják, az iskola az életre nevel. Az önbizalom hiányával, vagy többletével, önismeret nélkül, szociális és kommunikációs készségek nélkül nem tudunk az életben helytállni. Ha a pedagógus biztonságos légkörben, a gyerek szükségletének megfelelően a neki való tananyagot tanítja, azzal önmagában hozzájárul az egészséges személyiség fejlődéséhez.

Felhasznált irodalom

[1] Négyesi Anna: Frissítő és fejlesztő mozgások óvodásoknak Kovács Módszer Stúdió Budapest, (2016), ISBN 978- 615- 80551- 1 6

[2] Dr. Kovács Géza- Dr. Pásztor Zsuzsa: Zenei mozgás előkészítés hangszer nélkül Muzsikáló Egészség Alapítvány, továbbképzési anyaga, Debrecen, (1998)

[3] Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság, Mit kell (ene) tudnunk a gyerekekről és magunkról Kulcslyuk Kiadó, Budapest, (2011) ISBN 978-963-82026-9-6

[4] Vekerdy Tamás: Belső szabadság, Elég jó szülő-elég jó gyerek, Kulcslyuk Kiadó, Budapest, (2017) ISBN 978-615- 5281-28-0

[5] Dr. Kovács Géza – Négyesiné Pásztor Zsuzsa: Az idegrendszer zenei foglalkozási ártalmai. Fővárosi Pedagógiai Intézet. Budapest, (1990)

[6] Charles S.Carver- Michael F Scheier: Személyiségpszichológia, Osiris kiadó, Budapest, (2006), ISBN 0205375766

[7] Bagdy Emőke- Telkes József: Személyiségfejlesztő módszerek az iskolában, Tankönyvkiadó, Budapest, (1990) ISBN 963 08 2626 0

*Tanulmányok: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, Miskolc (1995) zenetanár, zongora; Eötvös Lóránd Tudományegyetem, PPK (2005) pedagógus szakvizsga, zenei munkaképesség-gondozás; Miskolci Egyetem, BBZI (2015) zongoratanár mesterfokozat 1992-től 2021-ig a kazincbarcikai Kodály Zoltán AMI tanára. Jelenleg a hátrányos helyzetű gyerekeket segíti a zenével Kazincbarcikán.

MAROSSY ÉVA PARLANDÓBAN KORÁBBAN MEGJELENT ÍRÁSAI

Marossy Éva: Az érzelmi és lelki tényezők jelentősége a zenepedagógiai gyakorlatban (Zongora-portfólió) (Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet, 2015) (pdf)

(Parlando, 2021/5.)

Marossy Éva: A zeneoktatás változása a társadalmi mozgások tükrében. Zenei értékrendünk és gyakorlatunk Kodálytól napjainkig (pdf)

(Parlando, 2022/2.)

Marossy Éva: Humanisztikus zenepedagógia. Az elfogadás

(Parlando, 2022/3.)

Marossy Éva: Az asszertív kommunikáció szerepe a zenepedagógiában. Az agresszió megelőzése a zenei neveléssel (pdf)

(Parlando, 2022/4.)

Marossy Éva: Mentális betegségek megelőzése. Kovács módszer (pdf)

(Parlando, 2022/6.)

Marossy Éva: Mentális betegségek megelőzése. Zeneiskolai mentálhigiéné (pdf)