MENTÉS MÁSKÉNT – DE MIT ÉS HOGYAN?

KONFERENCIA MŰVÉSZETI ÖRÖKSÉGÜNK DIGITALIZÁCIÓJÁRÓL

A Magyar Művészeti Akadémia nagy fába vágta a fejszéjét, amikor útnak indította tagjai életútját és alkotásait digitalizáló projektjét. A készülő adatbázis a nagyközönség számára is hozzáférhető a szervezet honlapján, az eddig összegyűlt tapasztalatok megvitatására pedig három kerekasztal-beszélgetésből álló konferenciát tartottak 2023. szeptember 27-én a Pesti Vigadóban.

A konferencia résztvevőit köszöntő beszédében Richly Gábor, az MMA főtitkára elmondta: az Akadémia egyik fő feladata a műalkotások megszületésének segítése, illetve a művek és életutak dokumentálása. E feladatot portréfilmekkel, dokumentumvideókkal, immár több mint 200 megjelent kötettel segíti az MMA Kiadó. Az elhunyt akadémikusok életművének feldolgozását és közzétételét a Hagyatékból örökség elnevezésű program szolgálja. E sokrétű tevékenység azonban még mindig csak csepp a tengerben. Utat tör magának az új technológia, a 3D alapú feldolgozás, a mesterséges intelligencia – ezért alakult meg, majd került a hatékonyság növelése érdekében az MMA Titkárságának berkein belülre a Digitalizációs Központ. A siker érdekében fontos az intézményközi kapcsolattartás, melynek révén a különféle adatbázisok összekapcsolhatók, az így létrejövő hálózat összművészeti kutatásokra, az összefüggések bemutatására is lehetőséget teremt. Minden művész kapcsolatban áll számos alkotóval, minden életműnek vannak kapcsolódási pontjai – ezeket kell szakszerűen és felhasználóbarát eszközökkel bemutatni.

 dr. Richly Gábor

Nyitó előadásában Turi Attila, az MMA alelnöke kifejtette: találónak ítéli a Mentés másként címet, hiszen egy új világ kapujában állunk, amikor az értékek megőrzése más módszereket követel meg. Vajon mi használjuk a digitális világot, vagy a digitális világ használ most már minket? – tette fel a kérdést. Nem szűkül-e be az alkotó elme fantáziája, ha a képeket, ötleteket panelekként kínálja a digitális világ? Az igazság két módon fedhető el: az elhallgatás vagy a túlbeszélés révén – vajon a digitalizált világ végtelennek tűnő adatmennyisége nem ez utóbbihoz sorolható? A világhálón ma egy Nobel-díjas publikáció és a legostobább összeesküvés-elmélet ugyanolyan betűtípussal, ugyanolyan platformon található meg – ki dönti el, melyik az igaz? A modern kor egyik legfontosabb szellemi hivatása ezért a könyvtárosé, aki meg tudja állapítani, mi értékes és mi talmi. Előadásának részeként Turi Attila bemutatta az Országos Széchényi Könyvtár újonnan elkészült, általa tervezett Archivális Tárának épületét, ahol a legkülönfélébb kiadványok köteles- és vaspéldányait tárolják, sokszorosan biztosított körülmények között.

 Turi Attila

A konferencia szervezőjeként Csete Örs, az MMA főosztályvezetője elmondta: az idővel küzdünk mindannyian, és a művészi örökség továbbadása is ebben a kontextusban értelmezhető leginkább. A most kiépülő digitális platformnak sokszempontúnak kell lennie, mert az Akadémia is kilenc tagozatba szerveződik, s az ezek között létrejövő hálózati kapcsolatok adják az alkotmányos köztestület erejét, értékét. Szintén alapvető rendező elv a kronologikus feldolgozás, ami történetté rendez egy-egy művészi pályát. Az életművek között képalapú megközelítésben kell felmutatni a nyilvánvaló és a rejtett kapcsolatokat, hogy a feldolgozás a mai kor felhasználói számára vonzó legyen. Előadása részeként Csete Örs bemutatta az MMA digitális archívumának applikációját. Az egyelőre alfa változatában létező, mobil eszközökre optimalizált adatbázis azért fontos, mert az MMA online kereséseinek négyötöde már ma is mobil platformról érkezik.

Csete Örs

Örökségek őrzése

Magyarországon körülbelül tízezer alkotóművész van, akik közül évente átlagosan kétszázan halnak meg – ennyi hagyatékról kell tehát megfelelő módon gondoskodniuk az arra jogosultaknak, ami korántsem egyszerű feladat. A rendezvény első kerekasztal-beszélgetésének résztvevői ehhez igyekeztek fogódzókat adni, hiszen egyértelmű, hogy a szaktudás sokszor hiányzik az örökösöknél: sem az anyag megfelelő szelekcióját, sem konzerválását, sem nyilvánosság elé tárását nem tudják profi módon megoldani.

Kardos Sándor filmrendező a nevéhez fűződő Horus Archívumot mutatta be. Az amatőr fotókból álló gyűjtemény anyagát hetven év alatt gyűjtötte össze, a sok százezer tételt számláló kollekció katalogizálása azonban már meghaladja erejét – a képek leírása, megőrzése és közzététele különleges szaktudást és persze jelentős erőforrást igényelne.

A Kunkovács László fotóművész alkotásait őrző archívum gondozója, Gelegonya Gyöngyvér arról számolt be, hogy édesapja gyűjteménye, amely nemcsak művészi, hanem jelentős etnográfiai tudományos értékkel is bír, jelenleg körülbelül tíz százalékban férhető hozzá digitálisan, időpont, téma és helyszín szerinti elrendezésben.

Intézményi szinten kiemelkedő jelentőségű az a digitalizációs munka, ami a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetben folyik. Tóth Károly osztályvezető elmondása szerint az általuk épített adatbázis a legrangosabb gyűjtemények, köztük a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria kollekciójának részletes feldolgozását és adatbázisba rendezését végzi. A gondjukra bízott anyag már a méretét tekintve is imponáló: közel három és félmillió dokumentumról van szó, kétezer levéltári folyóméteren. Ráadásul az anyag állandóan bővül vásárlás, az alkotók ajándékozása és az örökösök adományozása révén egyaránt. Mély föltárásának gigászi munkáján az intézetben tizennégy szakember dolgozik, de természetesen ez aligha elegendő mindenre, nem is beszélve a rendelkezésre álló anyagi forrásokról – munkájukban ezért fontos szerepe van a válogatásnak: mi és milyen sorrendben kerüljön digitalizálásra.

Makláry Kálmán galerista a külföldön keletkező és sajnos legtöbbször szétszóródó művészi hagyatékok jelentőségére hívta fel a figyelmet. Fontosságukat nem csupán a hátra hagyott műalkotások adják, hanem azok az iratanyagok is, amelyek manapság különösen a hálózatelmélet fényében értékelődtek fel. Ezek vonatkozásában nincs más út, csak a digitalizáció, amennyiben meg akarjuk őrizni, illetve kutathatóvá akarjuk tenni őket. A hagyatékokban ránk maradt dokumentumok sorsa akkor a legszerencsésebb, ha nyilvános adatbázisokba kerülnek – hangsúlyozta a szakértő.

A szerzői jogi összefüggésekről, illetve az örökösök lehetőségeiről Grad-Gyenge Anikó összefoglalójából kapott képet a hallgatóság. A BME egyetemi docensének szavai szerint a magyar embereknek mindössze tíz százaléka készít végrendeletet, ráadásul ennek a kilencven százaléka sem felel meg a szabályoknak, így érvénytelen. Ebből pedig óriási viták és perek keletkeznek, főleg az értékesebb hagyatékok esetében. A legjobb megoldás ezek elkerülésére mindenképpen az, ha a művész még életében világosan és részletekbe menően rendelkezik a művek, illetve a dokumentumok sorsáról. Különösen akkor van erre szükség, ha a szokásos öröklési rend nyomán olyan kezekbe kerülne az anyag, amelyek nem tudnák kompetens és felelős módon gondozni azt. Mert a jogi szabályozás értelmében az örököst gyakorlatilag semmi sem köti, minden az ő szándékán múlik – úgy a nyilvánosságra hozatal, mint a tiltás vagy az értékesítés.

 Kardos Sándor

Digitális Noé bárkája

A művészeti értékek megmentésének, tovább örökítésének és közoktatásban való megjelenítésének lehetőségeiről szóló kerekasztal-beszélgetés résztvevői fontos eredményekről számolhattak be.

A Nemzeti Örökség Intézete a magyar múlt épített lenyomatának megőrzésén dolgozik, a digitalizáció révén pedig bárhol, bármikor és bárki számára hozzáférhetővé teszi ezt a földrajzilag rendkívül széttagolt elhelyezkedésű anyagot, hiszen nemcsak Magyarországon, illetve a Kárpát-medence többi országában találhatók magyar vonatkozású emlékhelyek, hanem – kis túlzással – a nagyvilág minden közelebbi és távolabbi szegletében. Az intézetet vezető Móczár Gábor három célkitűzést fogalmazott meg maga és kollégái számára: egyrészt digitális eszközökkel láthatóvá akarják tenni ezt a fantasztikus örökséget a nagyközönség számára, másrészt gyakorlati segítséget szeretnének nyújtani azoknak, akik a valóságban is felkeresnék a múlt jeles emlékeit, harmadrészt pedig lehetőséget kívánnak biztosítani a helyi közösségeknek arra, hogy a számukra fontos épített emlékeket regisztrálhassák a nemzeti örökségnek ebben a sajátos értéktárában.

Móczár Gábor a Nemzeti Névtér munkálatairól is beszámolt. A több intézmény összefogásával megvalósult és folyamatosan fejlesztett projekt ma már 370 ezernél több személynevet tartalmaz, magába foglal egy százezres földrajzinév-gyűjteményt, illetve egy hatvanezer tételes testületi névtárt. A digitalizáció lényege és értelme ebben az összefüggésben a főigazgató szerint az adatbázisok összekapcsolhatóságának és kereshetőségének biztosítása, amit egyetlen szóval a használhatóság kifejezéssel összegzett.

Bedő Dániel digitalizálási specialista a legfontosabb és egyben legnehezebb feladatnak nevezte annak eldöntését, hogy mit és hogyan akarunk megőrizni az utókornak. Az anyag szortírozása ennek megfelelően sokszor több ideig tart, mint maga a digitalizáció. A válogatás praktikus szempontjai közül kiemelte egyrészt az adott dokumentum állapotát, hogy még időben sor kerüljön a feldolgozásra, másrészt a kutatói elvárásokat, hogy mi az, amire aktuálisan igényük van a potenciális felhasználóknak.

A népi kultúra szellemi alkotásainak sajátos digitalizációs problémáiról beszélt Pávai István akadémikus. A hangban rögzített dalok, illetve mozgóképen megőrzött táncok feldolgozása és kereshetővé tétele ugyanis nem akármilyen kihívást jelent a szakembereknek. Az elvégzendő munka ütemezésének tekintetében a hordozó állapota mellett a rajta szereplő anyag ritkaságát is fontos szempontnak nevezte az etnomuzikológus.

A levéltárakban őrzött anyagok vonatkozásában Hegedűs István arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben folyamatosan nő az érdeklődés irántuk, az ma már elsősorban nem a kutatótermekben, hanem a digitális felületeken csapódik le. A Magyar Nemzeti Levéltár osztályvezetője a mesterséges intelligencia használatában rejlő lehetőségekről is szót ejtett, különösen az emberi erőforrás szűkösségével összefüggésben. Példaként említette, hogy az oroszországi hadi levéltárakból Magyarországra került 680 ezernél is több, cirill betűs személyi karton feldolgozása gyakorlatilag lehetetlen lett volna az AI használata nélkül, ami a maga fejlett algoritmusainak köszönhetően 75 százalékban volt képes az elé kerülő szövegek felismerésére. A pozitív tapasztalatok nyomán egyébként a levéltár máris tervezi az állami anyakönyvek teljes körű digitális feldolgozását ugyanezzel a módszerrel.

Mentés, másként

Az analóg művészet, a magyar művészet és a Magyar Művészeti Akadémia digitális térben való megjelenésének lehetőségeit tekintették át a Sulyok Miklós művészettörténész, akadémikus által vezetett záró kerekasztal-beszélgetés résztvevői, különös tekintettel a leginkább „anyagtalannak" tekinthető előadóművészetek lehetőségeire, illetve természetes korlátaira.

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem valószínűleg páratlan digitalizációs projektjéről számolt be az intézmény rektorhelyettese. Koós Pál szavai szerint hosszú távú céljuk az, hogy ne csupán a diplomamunkák, hanem minden olyan dokumentum, illetve tárgy bekerüljön a „felhőbe", ami az adott hallgató egyetemi pályafutásához kapcsolódik. Ha ez megvalósul, eddig elképzelhetetlen lehetőségek nyílnak majd meg a kutatók előtt egy-egy életmű ívének, illetve összefüggéseinek feltárására, hiszen az első szemináriumi dolgozattól kezdve akár a doktori disszertációig minden dokumentum a rendelkezésükre fog állni.

Káel Csaba kormánybiztos mind a film, mind az előadóművészetek szempontjából vizsgálta a digitalizáció lehetőségeit. A mozgókép vonatkozásában egyrészt megállapította, hogy ma már nincs manipulálatlan kép, még ha a filmet klasszikus nyersanyagra forgatják is, az utómunka digitális történik. Másrészt viszont ugyanez a modern technika van a szakemberek segítségére akkor, ha a régi, rossz állapotú filmek felújításáról van szó. Slusszpoénként hozzátehetjük azt is, hogy a frissen készülő digitális alkotásokat olykor épp azért írják át celluloidszalagra, mert arról már bebizonyosodott, hogy száz évet jó eséllyel kibír, a digitális hordozók esetében pedig még nem rendelkezünk hasonló időtávú tapasztalattal. A Müpa vezérigazgatójaként is dolgozó szakember az előadóművészetekkel kapcsolatban utalt arra, hogy a technika ma már képes eredetileg monóban fölvett hanganyagokat az algoritmusok révén „sztereósítani", növelve ezzel a befogadói élményt. Maga a Müpa pedig immár jó ideje nem csupán saját célra archiválja, hanem különböző módokon és felületeken hozzáférhetővé is teszi a falai között zajló előadásokat.

Káel Csaba

Szurcsik József festőművész úgy fogalmazott: örül annak, hogy az analóg és a digitális világot egyaránt ismerheti. Véleménye szerint a modern technológia ma már megkerülhetetlen a képzőművészeti oktatásban is. Az alkotások tervezése legtöbbször számítógép segítségével történik, és ez komoly időmegtakarítást jelent a hallgatóknak.

Szurcsik József

A mesterséges intelligenciának az előadóművészetekre gyakorolt hatásáról osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel Rost Andrea operaénekes. Bizonyos tekintetben az AI ijesztő – fogalmazott az akadémikus –, mert látszólag feleslegessé teszi a művészt. Ugyanakkor az algoritmusok által generált „előadás" soha nem lesz olyan élő és érzelmekkel telített, mint amikor valaki fizikai valójában áll a színpadon. Rost Andrea szerint a társadalom mentális állapotára is rossz hatással lenne a mesterséges intelligencia ilyetén térhódítása, mivel az igazi előadóművészet a különböző érzelmek átélésének és kezelésének lehetőségét biztosítja, illetve tanítja a közönségnek.

Rost Andrea

Solymosi-Tari Emőke, az MMA Művészetelméleti Tagozatának vezetője hasonlóképpen a digitalizáció okozta mentális fenyegetések súlyosságáról beszélt. Az emberek nincsenek felkészítve arra, hogy a végtelen adatbőség és az okoseszközöktől való függőség kezelése hogyan lehetséges a mindennapi életben. A technika előreszaladt, az ember viszont lemaradt – fogalmazott az akadémikus. A zenei élmény digitalizálhatóságával kapcsolatban a tagozatvezető – Rost Andreához hasonlóan – szkeptikus álláspontot képviselt, elismerve ugyanakkor, hogy a koronvírus-járvány idején nagy szolgálatot tettek az interneten megtalálható különböző közösségi, illetve intézményi platformok.

Dr. Solymosi-Tari Emőke

Hiteles hely

A kerekasztal-beszélgetések után Csete Örs vonta le a konferencia legfontosabb tanulságait. Az MMA főosztályvezetője hangsúlyozta: a digitalizáció immár szerves része mindannyiunk életének nemtől, kortól, helytől, anyagi és társadalmi helyzettől, kulturális hovatartozástól függetlenül. Ebben az „új világban" a mesterséges intelligenciának is megvan a maga helye, ugyanakkor fontos, hogy azt arra használjuk, amire való, nem pedig a művészetek, az alkotás folyamatának helyettesítésére. Szükség van az emberek digitális ismereteinek fejlesztésére társadalmi méretekben, mert csak ez garantálhatja, hogy nem vesznek el az adatdömpingben. A Magyar Művészeti Akadémiának pedig az a feladata, hogy olyan digitális tudástárat építsen ki, amely hiteles hellyé, azaz megbízható és könnyen hozzáférhető információforrássá teszi azt mindenki számára, aki nemzeti kultúránk iránt érdeklődik – zárta gondolatait és jelölte ki az elérendő célt a konferencia házigazdája.