Simon Géza Gábor [1]

A jazztanszak, ahol Szakcsi Lakatos Béla is tanult

Az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSzK) stúdiójának jazztanszaka

(1963. január–)[2]

Ezen fejezet abszolút novum a magyar jazztörténeti kutatásban. A helyszín egészen 2023. júniusáig „rejtőzködött”, pedig mindvégig itt volt a szemünk előtt. Felszínre bukkanását annak köszönheti, hogy az elmúlt esztendőkben több hatalmas kötegnyi jazzvonatkozású folyóiratot átadtam digitalizálásra az Arcanum Digitális Tudománytárnak. Közöttük volt a Szórakoztatózenészek tájékoztatója jónéhány példánya is. Keresőmben most pedig szép sorjában felbukkantak olyan információk, amelyek teljesen új megvilágításba helyezik a magyar zeneoktatás jazz részét, amely az 1960-as években kezdődött. (A korábbi évekről, az igazi kezdetekről már a Parlandoban is jelent meg cikk[3]). Ugyanis eddig a teljes elhallgatás övezte azt, hogy az Országos Szórakoztatózenei Központban már 1963 januárjától(!) komoly jazzoktatás volt. Ez azt jelenti, hogy az 1965-től, azaz a kezdettől hegemóniára törekvő Gonda-féle intézmény előtt már nem kevesebb mint két és fél évvel korábban(!) rendszeres, magas szintű jazzoktatás folyt szervezett stúdió keretek között! A másik forrás pedig Hölzer Tamás, az OSZK egykori munkatársa, aki igen fontos kiegészítéseket küldött – nem csak e cikkhez.

Az Országos Szórakoztatózenei Központ-ot (OSZK) annak fél évszázados fennállása alatt a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete működtette. Az OSzK volt Magyarország első olyan intézménye, ahol professzionális szinten képeztek könnyűzenei énekeseket és zenészeket. Minden énekesnek és zenésznek kategóriavizsgát kellett tennie, amely besorolta őket szakértelmük alapján. Az, hogy az énekes/zenész A, B, vagy C kategóriavizsgát tett, meghatározta, hogy hol léphetett fel. Az OSZK-vizsgát 2006-ban törölték. A döntést azzal indokolták, hogy az a szocializmus hagyatéka.

A jazz-szel kapcsolatos eddig feltalált dokumentumok:

„Az OSZK Művészeti Tanácsa a kiadott hivatalos napirendi pontok megtárgyalása után a jazz klubok működésével és a Stúdióban felállítandó jazz tanszak kérdésével foglalkozott.

Sok szó esett a KISZ fennhatósága alatt működő Jazz Klubról[4] is. Helyesléssel fogadták a hivatásos zenészek ezt a kezdeményezést, melynek folyományaként alakulnak országszerte jazz klubok[5]. Ezek célkitűzése alapjában más mint a mienk, mivel tagságuk döntő többségében fiatal jazz szerető amatőrökből áll. Nekünk kötelességünk biztosítani a fiatal hivatásos tánczenészek korszerű szakmai fejlődését. Ennek alapfeltétele a Stúdió jazz tanszakának felállítása és a tánczenészek klubja égisze alatt a Jazz Kör megszervezése.

„A vita során Bányai Lajos[6] a Stúdió dobtanszakának vezető tanára memorandummal fordult a Művészeti Tanácshoz.

Ebben a többi között elmondotta, hogy a Művészeti Tanács legutóbbi értekezletén elhangzott a szórakoztató zenészek jazz klubja létrehozásának szükségessége. »Ezt a napjainkban igenis nagyon fontos létesítményt több tárgyalással el is indítottuk, egészséges és tiszta ügynek látszott és csak a legutolsó összejövetelünknél derült ki, hogy míg mi a legjobb szándékkal szorgoskodtunk, addig egyesek azt kívánják elérni, hogy jazzszakértő álarcba bújt nem hivatásos zenészek csoportját szabadítsák az egész életüket zenében eltöltött jó szakemberek nyakára. Ügyesen és szinte logarléccel számítgató módszerük szerint bizonyos zenei főfoglalkozású ismert neveket szinte a szférák magasságába emelve, glóriával látnak el.«

Bányai Lajos a továbbiakban a következőket mondotta: »A jazz-mozgalom minden apró rezdülésére figyelve rájöttünk, hogy ébernek kell lennünk. Mi nem vagyunk szakmai soviniszták, ez távol is áll tőlünk, de egzisztenciális érdekünk megvédeni azt a szakmát, amelyért a szívünk dobog.«

Bányai Lajos ezek után felkérte a Művészeti Tanácsot, fogadja el azt az indítványt - szakmánk egységének további megóvása érdekében - hogy legyen Jazz Kör, de nem kiszélesített formában működjék, hanem saját hatáskörünkben és csakis a magunk részére. Ez a kör mint a Tánczenész Klub egyik szakköre működne.

A jazz zene támogatása érdekében Bányai Lajos a következőket mondotta: »Igenis szükségünk van a jazz zene favorizálására. Nagyon is egyetértünk és támogatunk minden olyan egészséges megnyilvánulást, amely arra törekszik, hogy a jó jazz zene nálunk is létjogosultságot nyerjen. Azonban senki sem megy a patikába tepertőt vásárolni. Mi sem engedhetjük, hogy dilettáns jazz magyarázók a hivatásos zenész szakmát irányítsák, legtöbbször saját népszerűségük emelése érdekében. Vannak erre kiváló képességű szakembereink, akik eddigi működésük során is komoly eredményeket mutathatnak fel. Segítségükkel meg tudjuk oldani a Jazz Kör ügyét úgy, hogy ez a szórakoztató zenészek továbbfejlődését szolgálja.«

Bányai Lajos memoranduma befejezéseként azt javasolta, hogy az OSZK Stúdiójában a legrövidebb időn belül állítsák fel a jazz tanszéket, hogy korszerű tematikával és a helyzet adta lehetőséggel élve Magyarországon először taníthassuk a jazz zenét, így hivatásos zenészeink a saját tanintézetünkben foglalkozhatnak ezzel a korszerű problémával. »Ezzel a ténykedéssel szeretett szakmánk korszerűsítése és fejlődése saját hatáskörünkben emelkedhet és fejlődhet« – fejezte be Bányai Lajos felszólalását.

A Művészeti Tanács megvitatva az elhangzottakat, egyetértett Bányai Lajos javaslatával.

A Művészeti Tanácson elhangzottak figyelembevételével a Stúdió igazgatósága elhatározta, hogy 1963. év januárjától a Stúdió hallgatóinak szakmai továbbképzése érdekében jazz tanszakot létesít.”[7] .

Fenti cikk hírértékét nagyban növeli, hogy a Szórakoztatózenészek tájékoztatója ugyanezen számában Pál Sándor terjedelmes, elemző cikket írt a swing jazzről[8]. Ez egy hosszabb cikksorozat darabjaként született.

És hogy mennyire „a levegőben volt” a jazz, mint téma, azt az is jelzi, hogy a lapban volt egy harmadik jazzcikk is, a Komoly szó a komolytalan jazzről, amely a Magyar Nemzet cikkének[9] újraközlése volt[10].

A lap ezen számát egyébként nyugodtan lehetne „jazz szám”-ként is aposztrofálni, hiszen Jazz hangverseny a Zenész Clubban címmel arról is írtak, hogy

„Az OSZK Stúdiójának 20 tagú jazz-zenekara, valamint 20 tagú Afro-Cuban zenekara hangversenyt adott a zenészek Nagymező utcai clubjában.”[11]

Feltehetően e koncert hatására is döntött úgy az egy szem állami hanglemezgyár, hogy az elkövetkező hónapokban az OSZK Tánczenekarával összesen hat hangfelvételt készít, mégpedig jazzfelvételeket, illetve a nemzetközi szlengben jazzrokonnak nevezett stílusban. A zenekar hangszerelője és karmestere Papp Tivadar volt. Ezek azután kislemezeken kiadásra is kerültek és amelyeket hosszú ideig forgalmaztak.

A korszak hazai vezető big bandje a Magyar Rádió Tánczenekara (MRTZ) volt, amely szintén igen széles skálán készített hangfelvételeket, sok jazzt is. Összehasonlítva az MRTZ és az OSZK Tánczenekara által készített hangfelvételeket, megállapíthatjuk, hogy az OSZK ifjoncai e nemes versenyben nem maradtak alul!

Ez is azt bizonyítja, hogy az OSzK stúdió igen magas szintű munkát végzett, hiszen folyamatosan tudtak olyan hanglemez felvételeket készíteni, amelyek magas szintű egyéni hangszeres tudást, nem utolsósorban pedig komoly együttmunkálkodást kívántak. S tegyük hozzá, hogy adott esetben igen színvonalas hangszeres szólókat is hallgathatunk az immár több mint fél évszázados felvételeken.

A lap egyik következő, 1963/3-4. számában a jazzoktatás kapcsán ismét Bányai Lajos került előtérbe:

„Bányai Lajos dobtanszakos tanár fiatalos lendülettel perdül be a szobába, mozgásában még érződik az imént abbahagyott jazz ritmusa. Senki sem tételezné fel ezt az embert látva, hogy ő napi 16-18 órát dolgozik, a Stúdióban, otthon és másutt, s mindezt a jazz és annak kedvelői érdekében teszi. Amit a jazzről mond, az látszik rajta, hogy hiszi és vallja. Bányai Lajos többek között a jazz múltjáról beszél, elmondja, hogy nálunk sokan amerikai-kozmopolita zenének tartják a jazzt, pedig ez nem igaz, hisz ott üldözték a legjobban, mert néger zenének tartották. Részleteket mond el, amire itt nincs hely. Büszkén mondja, hogy most már létezik jazz tanszak az OSZK Stúdióján belül és ez komoly eredmény. Bányai Lajos optimista módon néz a jövőbe, még magasabb szintet, még jobb eredményt akar elérni.”[12]

Érdemes néhány évet ugrani s megnézni, hogy a magyar zenei élet, s ezen belül a jazzélet kikkel gazdagodott 1965. júliusáig. Ismét idézem a Szórakoztatózenészek tájékoztató-ját:

„A Stúdió az 1964/65-ös tanév lezárásával ötödik tanévét fejezte be. Az elmúlt öt év munkáját értékelve megállapítható, hogy a tanulmányi eredmények évről-évre javultak. Az elmúlt öt év alatt sok olyan fiatal zenészt és énekest neveltünk, akik a magyar szórakoztatózenész utánpótlást jelentik. Ezek a fiatalok nemcsak a vendéglátóiparban, hanem más területen is megállják helyüket úgy bel- mint külföldön. Példaképen néhányat megemlítünk közülük:

Bergendi István, Söptei Géza, Dudás Lajos, Sasvári Attila, szaxofonosok;

[Szakcsi] Lakatos Béla, Latzin Norbert, Lovas Ferenc, Gogutz György, zongoristák;

Szudi János, Tasnádi Tamás, Tarkői Viktor, dobosok;

Tomsits Rudolf, Pete László, Mátéffy Ferenc rézfúvósok”[13]

Azt hiszem, hogy fenti, az OSZK által megadott névsort olvasva nyugodt szívvel megállapíthatjuk, hogy az elmúlt immár több mint fél évszázadban a magyar és az európai jazz- és könnyűzenei élet igazolta a tanárokat: többek között sok-sok hanglemezfelvétel igazolja, hogy tehetséges diákjaik nemzetközi szinten is megállták a helyüket.

Íme három, a mikrólemezeken kiadott hangfelvételek közül:

Broadway 3:23 (Qualiton SPS 211)

https://www.youtube.com/watch?v=7CjlbRK1tRo

Bossa Nova 3:14 (Qualiton SP 270 & EP 27364)

https://www.youtube.com/watch?v=kuDfWGHdPwk

Kubai dal 2:09 (Qualiton EP 7359)

https://www.youtube.com/watch?v=4bIa0PeKWJk

[1] Simon Géza Gábor (beceneve: SGG) zene- és hanglemeztörténész, zenei újságíró és producer, zenei könyvtáros, elismert diszkográfus.

[4] Ez a Jazz Klub a manapság csak Dália Jazzklub néven említett, első hivatalos budapesti jazzklub, amely az V. kerületben működött.

[5] Ezen vidéki jazzklubokról, a működésükről alig-alig maradt ránk adat. A pécsi jazzklubnak például nem kevesebb mint 167 tagja volt: Komornik Ferenc: A pécsi „mecénások”. Magyar Ifjúság, Budapest, 1964. február 29.

Az egyik legérdekesebb a szegedi jazzklub volt, amelyik saját jazzlapot is kiadott: Jazzhíradó. A Szegedi Ifjúsági Jazzklub Híradója, Szeged, 1964. március-április (2 szám).

[6] Bányay/Bányai Lajos (1921-?) jazz-ütős, zenetanár. Alapművei: Jazzdobiskola. A táncdobolás alapismeretei. Zeneműkiadó, Budapest, 1962 & Ritmusvilág. Jazzdobiskola haladók számára. Zeneműkiadó, Budapest, 1971. [mindkettőnek számtalan újabb kiadása létezik]

[7] Harmat László (H. L.): Beszéljünk a jazz-ről. Szórakoztatózenészek tájékoztatója, Budapest, 1963/1-2., p.13-14

[8] Pál Sándor: A jazz zene. A swing korszak. Szórakoztatózenészek tájékoztatója, Budapest, 1963/1-2., p. 19-23

[9] Pernye András: Komoly szó a „komolytalan” jazzről. Magyar Nemzet, Budapest, 1962. november 4., p. 8

[10] Komoly szó a komolytalan jazzről. Szórakoztatózenészek tájékoztatója, Budapest, 1963/1-2., p. 23-27

[11] N.N.: Jazz hangverseny a Zenész Clubban. Szórakoztatózenészek tájékoztatója, Budapest, 1963/1-2., p. 38

[12] Dobi István: Vizsga előtti gondok. Szórakoztatózenészek tájékoztatója, Budapest, 1963/3-4., p.6.

[13] Thaler Gyula: A Stúdió 1965/66-os tanévéről. Szórakoztatózenészek tájékoztatója, Budapest, 1965. július, p. 9