BIERNACZKY SZILÁRD[1]

KODÁLY. HARANGSZÓ

(Kórusmű)

Bimm-bamm. Ging-galang.

Zúg az estharang. Csendül a kórus.

Álmodom. Játékok fénylő derűje ég.

Falusi templom toronykék magasából az ég

foltos csücskébe kapaszkodom.

Góbé-tréfák a százéves falon,

szénnel vésett szívek,

s vén falépcső nyikorog.

Hallgató mord padok

hanyag csendjében átsuhog egy-egy galamb,

új időknek új híreivel döcög

át az álmos orgonasípok között.

Bimm-bamm. Ging-galang.

Zúg az estharang. Csendül a kórus.

Fájdalom dobban,

s a harangszó emlék moraját döngi:

Hunyadi. Fölénk magasodik.

Országmentő szeretet izzik arcán,

majd láncinges semmivé szakad

a képzelet delejes, kavargó fényei között.

Bimm-bamm. Ging-galang.

Zúg az estharang. Csendül a kórus.

Csendül a szó is. Álmodik.

Versből tákolt kis ladik

úszik a hangok tengerén. Gyáván reszket.

Hátha csak ácsolatlan, tákolt csónak,

fél, hogy széthull mélyén a tónak,

fél, mit látott, nem igaz.

Mégis pendül, hangvirágos énekkertet

hord magában, hullám hátán is dalol.

Bomm-bamm. Bomm-bamm. Ging-galang.

Kis galamb repül fölöttünk.

Döng az estharag. Szívünkbe ágyuz,

mint fény zuhan ránk, és csendül a kórus.

(Újpest, 1962. december 7-8.)

---

[1] Biernaczky Szilárd (1944) zeneszerző, italianista, Kós Károly-díjas néprajzkutató és könyvkiadó, afrikanista, költő, műfordító, a néprajztudomány kandidátusa, az MTA Köztestületi tagja.