ELHUNYT ABONYI KATALIN

klarinétművész-tanár

/ 1953-2023/

Sztálinvárosban született egy egyszerű 3 gyerekes családban. Már kiskorában, játékos formában kiemelkedett zenei érdeklődése, adottsága. A balett és néptánc órákról kiemelve korán kezdett furulyázni, majd klarinétozni. Ebben szülei támogatták, később, mint „csodagyerek”-re felfigyelve Meizl Ferenc klarinéttanár úr, az akkori Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanára tanította . Érettségi után visszakerült a szülővárosába, ahol már tanítania kellett a család megélhetéséért. Innen felvételizett a Pécsi Zeneművészeti Főiskolára, ahol kiváló eredménnyel végzett. Kimagasló klarinét-zeneelméleti-zongora tudás birtokában később a fúvószenekari karmesteri kiegészítő szakot is elvégezte, így fúvószenekari vezetést is vállalt. Akkor már Dunaújvárosban – ahol tanított is – majd a fővárosban is. Több kerületben próbálta megtalálni a helyét, de leginkább férje. Kristóf Tibor mellett –, a jogosan „szinkronkirálynak” nevezett színész feleségeként. Nagyon sokat tanult a színpad törvényeiről, akusztikailag, viselkedésileg, megjelenésben, melyeket nagyszerűen alkalmazott a tanításában. Számtalan növendéke indult kerületi, megyei, országos versenyeken – szép eredményekkel végezve. Néhányan a zenei pályát választva nagyszerűen megállták helyüket. Ő nemcsak a hangszeres alapokra figyelt, hanem az elmélet, gyakorlat zenei megoldásokban kereste a harmóniát, a produkciók megoldását. Az építő kritikákat mindig igényelte, melyekből sokat tanult.

Férje halála után a Pécsi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán művésztanári diplomát szerzett, Paláncz Tamás egyetemi tanár segítségével.

Ő maga nyitott volt különböző zenei irányzatokra, stílusokra, a klasszikus irodalom mellett nagy érdeklődéssel kezdett jazz tanulmányokba, de nem esett nehezére a könnyűzenei irányzat sem.

Sokoldalú nyitottság jellemezte pályafutását. Temperamentumát, őszinteségét, segítőszándékát sokáig őrizzük.

Több, mint 50 éves barátságunk tört ketté, alig hihető gyorsasággal, váratlanul, mély fájdalommal.

/Herczegh Mária, Vető Ágnes/