ÉRDI MÁRTA[1]
„NINCSENEK VÉLETLEN TALÁLKOZÁSOK”
Kocsis Zoltán és Érdi Tamás barátságának emlékére
(2019)
Érdi Tamás és Kocsis Zoltán
(www.erditamas.hu)
Érdi-Kocsis play Schubert:
Marche militaire (4:55)
F. Schubert: Katonainduló (Érdi Tamás és Kocsis Zoltán-zongora)
’Nincsenek véletlen találkozások. Minden véletlennek
hitt találkozás -kerültél oda, ahol éppen ő is volt. Éppen elérted a
buszt, nem jobbra fordultál, hanem balra, csokira vágytál, de nem volt a
kedvenced a boltban, így át kellett menned a másikba, stb…
Közben a másik ugyanilyen „véletlenek” sorozata által jut el ugyanoda, ahova
te.
Ezek azok a dolgok, amiket tudatod véletlennek hisz, ugyanakkor ezek
mind tudatalattink tökéletes tervének részei, ami által pont oda vezet, ahol
akkor éppen lenned kell.
Egyetlen találkozás sem véletlen: minden
szereplő okkal érkezik az életedbe, és marad ott mindaddig, míg szerepe
van, vagy közös feladatotok van. Lehet, hogy az egyik kapcsolat, csak elindít
egy úton, egy másik felhívja a figyelmedet egy tanulmányra, egy harmadik nyomán
épp megúszol egy balesetet, a negyediktől megtanulsz egy nagy igazságot,
ami miatt másnaptól másképp tekintesz az emberekre.
A kapcsolatok – többnyire – megszületnek, tanítanak –
a láng idején és a lila köd oszlásakor is – és végül valamilyen végpontra
jutnak.
Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet
akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt
hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend
és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem
előbb - csak, amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen
hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen
csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen
térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben,
amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.’
(Márai Sándor: Eszter hagyatéka)
*
Majdnem három évtized telt el azóta, amikor egyik
kedves tévéműsorom, a Fabula felvételének szünetében meséltem Zolinak
Tamás fura zenei érzékenységről, kezdeti klimpírozásáról, akkor még olyan
kicsi volt, hogy a billentyűket is alig érte fel, de már dallamokat
transzponált. Zoli figyelmeztetése, hogy ez nem játék –, óriási ajándék volt! –,
mert a tehetség fura dolog, és ha nem figyelnek rá, többet árt, mint használ,
De vajon miért éppen a Marseilles? –
tűnődött csodálkozva. – Azt tudod, hogy Goethe szerint nincs is
tehetség? Csak szorgalom? Szerintem is csak jelek vannak, hogy valakit mi
érdekel, arra meg a környezetnek kötelező figyelni és segíteni. - Másnapra
már megszerezte Becht Erika telefonszámát egy
különös, Radoséktól származó üzenettel: - Erikát
nemcsak Budapest, hanem Magyarország legjobb tanárának tartják, aki kicsikkel
foglalkozik -, mondta -, Radostól tudom, és ő nem téved! Hívd fel! – Erika
csodás lénye lassan beköltözött az életünkbe, és a szerepe meghatározta Tamás
sorsát. Még a pótanyaság is gyenge kifejezés ahhoz, amit egymás iránt éreznek.
Sehol sem lennénk nélküle!
Becht Erika és Érdi Tamás (kb. 1989)
(www.erditamas.hu)
Becht Erika, Kocsis Zoltán és Vásáry
Tamás Érdi-Harmos Réka és Érdi Tamás esküvői
szertartása utáni pillanatokban a Szent István Bazilikánál (2013)
(Gordon Eszter felvétele)
Kocsis Zoltán korai segítsége után, ez a három
évtizeddel későbbi New York-i találkozás újabb lényeges fordulatot hozott
Tamás életében. Pár nap múlva a Carnegie Hallban hallotta először, egy
olasz nemzetközi zongoraverseny győzteseinek koncertjén, ez a New York-i
fellépés ajándék volt: - Te voltál az egyetlen, akire érdemes volt odafigyelni
–, mondta Zoli a szünetben, amitől én levegő után kapkodtam –, olyan
volt a Mozart játékod, mint amikor egy német sörös hordóba beledobnak egy
igazán finom, francia bort. És ez a bor te voltál.” Hogy mekkora ajándék volt
ezt hallani, ahhoz nincsenek szavak! Folyamatos együtt muzsikálások követték
ezt a találkozást, a MÜPÁ-ban Mozart, Pécsett Chopin, Szegeden pedig Liszt
zongoraversenyekkel. De kamaráztak a Parlamentben,
Schubert négykezeseket játszottak, és az ő kérésére tanult meg egy
Beethoven szonátát, amivel ők indították el a Beethoven emléknapokat a
Várban.
Zoli figyelme és szeretete felbecsülhetetlen ajándék
volt.
Kocsis
Zoltán Érdi Tamás születésnapi koncertjén 2009 (29:24)
Mozart A-dúr K.488
zongoraversenyét játssza Érdi Tamás a Nemzeti Filharmonikusok Grazioso Kamarazenekarát Kocsis Zoltán vezényli, aki Tamás
születésnapja alkalmából egy kedves történetet is elmesélt. A riporter:
Petrányi Judit
Corvina Kiadó Kft. (2018)
Nagyon sajnálom, hogy a könyvem megjelenését – AKINEK
A MADARAK CHOPINT ÉNEKELNEK[2]
– már nem érte meg, de a róla szóló részleteket olvasta, és nevetve
rábólintott. Hirtelen halálát képtelenség feldolgozni. Tamás olyan
vigasztalhatatlan volt, hogy sokáig még a Müpát is
elkerültük, mert zenei élmények tucatjával számára az épület is Zolihoz
kapcsolódott. Egy évig minden koncertjén az emlékét idézte, és Neki ajánlotta
zongorajátékát. Aztán arra kért, hogy tegyem a fényképét a zongorára, mert
érezni akarja, hogy vele maradt.
(Az írás forrása: Facebook)