110 ÉVE SZÜLETTT FORRAI MIKLÓS
Forrai
Miklós a Magyar Rádió 1. stúdiójában (1973)
.
Énektanár, karmester, karnagy, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1913. október 19-én született Magyarszéken. 1923–1931 között a Debreceni Zenedében, 1931-től 1937-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyházkarnagyi és középiskolai énektanári szakán tanult (1934-ben karnagyi, 1935-ben tanári, 1937-ben művészi oklevelet kapott). 1935–1941 között Budapesten középiskolai énektanárként működik. 1941-től a Zeneakadémia tanára, 1957–1963 között az énektanszak vezetője. 1934-től 1948-ig a Forrai Kórus vezetője, 1948–1978 között a Budapesti Kórus karigazgatója. Utóbbi kórusnak örökös karnagya. A Liszt Ferenc Társaságnak újjáalakulása (1973) óta főtitkára, a Kórusok Országos Tanácsának alelnöke, számos külföldi Liszt-társaság vezetőségi tagja. Fontos pedagógiai és kórusművek (Bertalotti-solfeggiók, Liszt-férfikarok) közreadója, antológiák szerkesztője (Ezer év kórusa, Öt évszázad kórusa), külföldi és hazai művek ősbemutatójának dirigense. Több hanglemezfelvétele nemzetközi díjat nyert. Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész, a Munka Érdemrend arany fokozatának kétszeres kitüntetettje. Budapesten hunyt el 1998-én.
FORRAI MIKLÓS[1]
Liszt
Ferenc és Szekszárd
Szekszárdon, a Liszt Ferenc téren, az Augusz ház melletti sétakertben
áll, és a zeneiskola erkélyéről is látni Borsos Miklós alkotását.
A Liszt Társaság elnöksége és
mintegy ezer tagja nevében tisztelettel hajtunk feje e szép tavaszelői
ünnepen Tolna megye és Szekszárd város vezetői és lakói előtt. Itt, e
parkban, e városban, melyet Liszt Ferenc valóságos menedékének tekintett, igazi
nyugalmat, testi, lelki felfrissülést talált, itt, ahol hódolattal és
szeretettel vette őt körül a nép, a vendégvonzó mágnes, az Augusz-ház és
családja. Emlékezzünk. Idézzük a lángészt, idézzük az embert. E ház és park
akkori gazdája Augusz Antal. Bejárja egész Európát, több nyelven tökéletesen ír
és beszél. Szociális intézmények látogatója, a mezőgazdaság és ipar beható
tanulmányozója volt, a művészet pártolója és e területen messzire
tekintő. Lisztnél négy évvel idősebb, akinek francia szavait
nyilvánosan először Pesten, a díszfkard átadása során tolmácsolta. Ez az
igazi tolmács-barátság Liszt és a magyar nép közt négy évtizeden át
őszinte volt egészen Augusz haláláig. Az ő érdeme, hogy Szekszárdot
feledhetetlen kapcsolatba hozta Liszttel, hogy döntő szerepet kezdeményezett
Liszt hazatérésében, s nyílt színvallásra és hazája iránti közvetlen
hűségre nyerte meg őt. Harmincöt éves a mester, amikor először
látogatja meg a családot, e parkot, e várost. Ebben a nevezetes
esztendőben készül el róla mindmáig a legjellemzőbb festmény, Barabás
Miklós talán leghívebb Liszt-portréja. Ez évben hallja először magyarul
Egressy Gábor gyújtó szavával Vörösmarty ódáját Liszt Ferenchez: Állj közénk! A
pesti-budai Lánchíd építését is ekkor mutatja be neki Széchenyi István. És
szinte hihetetlen, hangversenyező diadalútjának is ez a legmozgalmasabb
éve. Néhány kiragadott állomás: Weimar, Bécs, Pest, Pécs, Zágráb, Temesvár,
Nagyenyed, Kolozsvár, Nagyszeben — ez egyébként Borsos Miklósszülővárosa.
Közben Szekszárd, ahol születésnapját, október 22-ét is ünneplik. Itt
rendkívüli hangversenyidőben, délben 12 órakor ad koncertet a megyeháza
üléstermében, sőt a kintrekedtek részére még aznap este meg is ismétli
ugyanott. Ekkortájt éri őt egy szerencsés kimenetelű baleset is.
Hőgyészről, Apponyi György meglátogatása után visszafelé jövet
hintójuk egy árokba borult. Az Életképek című újság így végzi az esemény
leírását: Egy közellevő molnár rázóskocsiján döcögtették be Szekszárdra a
világ legdrágább lisztjét”.
A
Liszt Ferenc Társaság kezdeményezésére állították a szobrot a zeneiskola
épülete mellé, társadalmi összefogással, közadakozásból. Ifj. Bartók Béla volt
az első adakozó.
Ekkortájt, itt Szekszárdon
vázolja fel a VIII. magyar rapszódiát, az úgynevezett szekszárdit, a Káka tövén
költ a ruca dallamára, s ekkor írja le néhány nap múlva, már Temesvárról,
nevezetes sorait: „Vezércsillagom az legyen,hogy egykor Magyarország büszkén
mutathasson rám”. Később, 1872-ben egy impresszárió egymillió dollárért
amerikai körútra csábította. Így válaszolt neki: „Ön nagyon téved, ha azt
hiszi, hogy nekem a millió imponál. Mit csináltak én azzal? Hisz végre mi kell
nekem? Jó zongora, csomó hangjegypapír, napjában néhány vágott szivar, pár
pohár bordái, napfény, két, három jó tanítvány, néhány jó barát, akivel szót
értek, s néha olyanok társasága, akik vidáman tudnak nevetni. Nem az ön
milliói”. Sejtjük, Szekszárdra, a menedékhelyre célzott. Közismert, hogy nagy
mesterünk négy ízben volt vendége Szekszárdnak. Az utolsó találkozás
hatvanötödik születésnapján történt, 1876-ban. Ekkor már egy éve működik a
Zeneakadémia elnökeként, Augusz Antal fáradhatatlan, kitartó előkészítése
eredményeként. Ebben az évben nyílik meg Bayreuthban a Wagner Festspielhaus,
Liszt hathatós anyagi támogatásával. Wagner a megnyitó előadást
követő díszvacsorán pohárköszöntőjében lelkesen fogalmazott: „Itt van
az a férfi, aki legelsőnek állott mellém, aki nélkül önök talán soha
egyetlen hangnyi zenémet se hallották volna, azén drága barátom, Liszt Ferenc”.
Két évre rá, 1878-ban örökre elnémult a hűséges, önzetlen barát, a tolmács
Augusz Antal, akinek fia, Imre, apjának méltó utódja, fiatalon, huszonöt
évesen, Liszt halála évében, 1886-ban hunyt el. Teljes vagyonát, fejedelmi
örökséget, 400 000 forintot, nemes célra, egy felekezet nélküli szeretetházra
hagyta. Befejezésként hálával tartozunk sokaknak a magyar zenetörténet mai
emlékezetes napjáért. Köszönet Kossuth-díjas szobrászunknak, Borsos Miklósnak,
a zene szerelmesének, hogy első köztéri Liszt-szobrát megálmodta és
bronzba mintázta. Köszönet az alapkő, az alap bronzplakett
letéteményesének, mesterének, a szekszárdi Farkas Pálnak, köszönet a megye, a
város áldozatkész vezetőinek, köszönet annak a csendes szavú, szerény
művésznek és lelkes szervezőnek, Husek Rezsőnek, akinek
fáradhatatlan szívóssága nélkül ma szegényebbek lennénk e kedves park
emlékművével. E házban egykor Liszt géniusza gyújtotta lángra a fáklyát,
Szekszárd zeneszeretetét, virágzó zenekultúráját. A Liszt-i harmónia azóta itt
él, itt, ahol mától e bronzszobor jelenlétében többé nemcsak szeretett és
tisztelt vendég lesz Liszt Ferenc, hanem e háznak, e városnak, e megyének
végleges, állandó lakosa.
Liszt - Psalms of King David +
Presentation (József Réti - Century's recording : Miklós Forrai) (55:03)
Réti József
(tenor), Jámbor László (bariton), Lelkes Anna (hárfa), Margittay Sándor
(orgona), Budapesti Kórus, Honvéd Férfikar, Magyar Állami Hangverseny Zenekar
vezényel: FORRAI
Miklós
A felvétel
1967-ben készült
23,13,18,125,129
zsoltárok
Psalm
No.23 R.491 Mein Gott, der ist mein Hirt (00:00)
Psalm
No.13 R.489 Herr, wie lange willst du meiner so gar vergessen? (10:01)
Psalm
No.18 R.490 Die Himmel erzählen die Ehre Gottes (35:16)
Psalm
No.125 R.492 Qui serinant in lacrimis (43:20)
Psalm
No.129 R.492 De Profundis (46:01)