GYURÁCZ-NÉMETH
ÁGNES[1]
ÚTON KOKAS KLÁRÁHOZ
Hét
évvel ezelőtt, mikor az ötödik gyermekünk is kirepült az otthont adó
fészekből és óvodába ment, el kellett gondolkodnom azon, hogy hogyan
tovább. Két dolog merült fel bennem: itthon maradok és egy évet „pihenek” vagy
beleugrok egy jónak tűnő új életbe: tanítani kezdek. 2017-et írtunk,
a diplomám kézhez vétele óta ekkor már eltelt 20 év. A kötelező
gyakorlatokon kívül semmi tapasztalatom nem volt, csak, amit az iskolás
gyerekeim mellett megéltem. Tudtam, hogy mit szeretnék és mit nem. Nem féltem
ugrani, mert, ha nem rugaszkodom el, sosem tudom meg, mi történhetett volna, és
az sem derül ki sosem, hogy mire vagyok képes.
Az ezt
követő évben megkaptam az új tanév tantárgyfelosztását. Egyértelműen
látszott, hogy magyaron kívül minden készségtárgyat én fogok tanítani. Sokan
lenézik ezeket a tárgyakat. Bennem inkább sok-sok lehetőség villant fel,
hogy mennyi minden jóra is lehet használni, megtámogatni, kiegészíteni a
fő tárgyakat, oldani a nap során a gyerekekben termelődött
fáradtságot, feszültséget. Mivel éneket
még sosem tanítottam, szerettem volna igazán jól csinálni. Itt bukkant fel a „KOKAS”.
Nem tudom, hogy kinél és hol olvastam, hogy Győrben indul egy képzés… És
belevágtam, majd elvégeztem a kezdő tanfolyamot[2]. A kurzus végén, a
záródolgozat írásánál jutott eszembe egy nagyon is élő hasonlat, egy kép.
Számomra az egész képzés olyan volt, mintha egy apró, szürke falucskából
vonatra pattantam volna és kezdetét venné egy varázslatos utazás. Az utazás
során sok mindent láttam és megtapasztaltam a vonatablakból. Minden kép beépült
valahova, több lettem általa.
A
vonaton egy fülkében utaztam a Zengőerdő csoport, egyszer pedig a
Gyurgyalag csoport tagjaival. És mint ahogy egy utazás során előfordul:
vannak hirtelen felbukkanó ismerősök és ismeretlenek. Együtt tapasztaltuk
meg a kokasi hagyaték szépségeit.
1. Állomás
Számomra
az első állomás Kokas Klára személyét ismertette meg velem. Hallottam a
Kokas módszerről, de valójában semmit nem tudtam megálmodójáról és a
folyamat mélységéről. A képzés során előbukkanó életrajzi írások, életműtöredékek
és filmek elkezdték sejtetni, körvonalazni pedagógiája lényegét. Így kerültem
lassan én is félfigyelemből, a teljes figyelem felé.
2. Állomás
Megmutatta
nekem a Kokas pedagógus lényét és személyiségét. Válaszokat kerestem a
következő kérdésekre: Mi a képzés célja számomra? Hogyan formáljam magam?
Ki vagyok valójában és kivé szeretnék válni?
A
kurzus minden egyes foglalkozása furcsa kettősséget adott. Kaptam egy
újabb megsegítést, támogatást a következő 2-3 hétre, hogy hogyan
csináljam. Ugyanakkor tükröt tartott elém, hogy mennyi mindent nem tudok, miben
kell fejlődnöm. Féltem, hogy csalódást okozok
magamnak, a gyerekeknek és mestereimnek. Kevés-e a zenei tudásom? Meg kellett ismernem, hogy milyen
tulajdonságok fontosak egy Kokas-pedagógusnak.
Az egyik legfontosabb tulajdonság: a tanítói
rugalmasság. A gyerekek ötletei, megoldásai kerüljenek beépítésre. Mindig
legyen friss ötletem, engedjem meg, hogy a gyerekek vigyenek magukkal az
órán/foglalkozáson és érzelmekkel tanítsam a zenét.
Másik fontos tulajdonság: az átváltozás képessége. A
tanító személyisége olyan, mint egy zenebohócé. Nem a sok hangszeren való
játszásra gondolok, hanem az állandó megújulásra, átlényegülésre. Ha kell
pótanya, ha kell bíró, ügyvéd, rendőr, csodadoktor…ettől szép és
színes az életünk.
A
Kokas-vonaton való utazáson az állomások jelentették a biztos pontokat,
mérföldköveket. Az állomások között érezhető volt, hogy a két állomás
között terjedő időben sok impulzus, illetve sok-sok zavaró
tényező terelte a figyelmemet, fárasztotta a testemet, lelkemet,
szellememet. A varázserő fáradt. És ekkor jött mindig egy újabb fenntartó
alkalom, ami újabb lendületet adott nekem, hogy folytassam. Viszont az
állomások közötti időben az óráimon ki tudtam próbálni az addig
tanultakat, tapasztaltakat.
3. Állomás
A
harmadik állomáson megállva letisztult, milyen építőkövei vannak egy
Kokas-foglalkozásnak és miért?
4. Állomás
Megtanultam
hogyan lehet befogadni a zenét. A
zenedarab tartalmát, eszközeit, üzenetét mindenki a maga módján fedezi fel. A
zenei anyaggal való ismerkedés ad jó alapot az optimális tanuláshoz. (amit
saját magunk fedezünk fel maradandóbb)
A saját, önálló tapasztalás vagy tanulás mélyebb
érzetet kelt az emberben, jobban bevésődik, saját élménnyé válik. Ha ezt a
tanítás oldaláról közelítjük, a szavak nem tanítanak, csak a tettek.
5. Állomás
A
Kokas-foglalkozás fontos eleme, mikor az ismert zenére alkotás születik.
Fontos, hogy a zenebefogadás folyamatában minél többször hallgassák meg a
gyerekek a zeneművet. A képzés során fedeztem fel, hogy milyen sokat is
adhat a zenére alkotás. De mi történik a gyerekekben? Nincs siettetett, rögtönzött nevelés. Ízlésüket a
tapasztalat alakítja. Akkor győzhet az igazi, ha örömszerzés is kísérte.
6. Állomás
Végállomás,
kiszállás?
Ahogy
a kurzus záróalkalmához értünk, már tudtam és biztos voltam benne, hogy lehet,
hogy a Félfigyelemből, teljes figyelembe utazás végére értünk, de a
Kokas-vonat más irányú utazásait is szeretném megismerni. A világ folyton
változik körülöttem. Más utastársak jönnek, más tájakon zakatolunk. Folytatnom
kell, amit elkezdtem. Be kell vállalnom, amitől féltem. Be kell tartanom
az ígéretemet, amit magamnak tettem, hogy mindig több és inspirálóbb legyek
magamnak, a gyerekeknek és a környezetemnek.
Hálás
vagyok az utazás során kapott tudásért, tapasztalásért. Minden része egy
mozaikdarab, aminek keresem a helyét és egyszer része lesz a nagy EGÉSZ-nek.
Újabb
utazások – Haladó tanfolyam
Az
utazás és úti beszámolóm 2021. szeptemberében folytatódtak. Visszatekintve
a bennem keletkezett változásokra, rá kellett jönnöm, hogy a haladó tanfolyamba
belekezdve közlekedési eszközt kellett váltanom. A kezdő kurzusnál
szükségem volt a merev keretekre, biztonságot adó sínekre, melyek végig a
pályán tartottak és nem engedtek kisiklani, de ahhoz,
hogy a Kokas-pedagógiát és annak gyakorlati tudnivalóit elsajátítsam el kell
hagynom a szárazföldet és néha távolabbról, néha a magasból kell figyelnem. Így
történt, hogy 2022.februárjában hajóra szálltam, egy régi-új legénységgel
biztonságot adó kapitányunkkal (Farnadi Tamara! Ő
Kapitány, Kapitányom!) és elhajóztam távolabbi vizekre. Hajónk neve Zengőerdő maradt. Ha
nem fújt elég erős szél, a tüdőnkből és szívünkből áradó
énekünk adta a lendületes fuvallatot a vitorlánkba.
Miben
volt más a haladó tanfolyam?
Nem
tudom elégszer hangsúlyozni, hogy milyen rengeteget kaptam a szóló táncokból:
saját önismereti utazásomat. Megfejteni évek óta eltemetett és elfojtott
érzéseimet, nőiségemet. A zene és a tánc együttese segített önmagamra
ébredni. Felvállalni olyan dolgokat önmagamból, ami részem, egy darab
belőlem, amit azelőtt szégyelltem volna, hogy mit szól a világ…
Többször
beszéltünk róla, hogy a szóló táncokat átélve jöttünk rá, hogy a kezdő
tanfolyamon mit kellett volna éreznünk. A múlton nem lehet változtatni. Nem
szeretem a Mi lett volna, ha…? kérdéseket. Mert azok már elmúltak. Azért kell
hálásnak lennünk, hogy a haladó tanfolyam során volt alkalmunk és
lehetőségünk kipróbálni, megélni, átélni ezeket a tenger alól felbukkanó
hullámokat.
Minden
egyes hétvégén táncoltam. Sosem hittem volna, hogy számomra addig ismeretlen
emberek előtt, gátlás nélkül képes leszek megnyílni és megmutatni, ami a
zene hatására megszületik bennem. Csoda volt.
A
legfurcsább bennük az volt, hogy sokszor olyan érzések bukkantak elő a
mélyből, amiről nem is gondoltam, hogy foglalkoztat…
Kiselőadások
A
kiselőadások Kokas Klára írásban megmaradt hagyatékát volt hivatott
elővenni és feldolgozni. A kiselőadásom címe: „A tanító szabad lelke”
volt. Itt volt alkalmam újra és újra végig gondolnom, hogy ki is vagyok és
mennyire fontos, hogy szabad lélekkel éljek és tanítsak.
Mikrótanítás
A mikrótanításokból
tanultam talán a legtöbbet. Sok tanulságot és élményt adott. Jó volt
kívülről, de ugyanakkor belülről látni a műhelytitkokat.
A
kurzus zárónapja
Ez a
nap külön fejezetet kap. Mert itt közlekedési eszközt váltottunk. Léghajóra
szálltunk, mindannyian belefértünk. Minden segítő, aki lehetővé
tette, hogy a kurzuson részt vehessünk. Ez az utolsó nap volt a korona a haladó
kurzuson. Olyan mélységeket és magasságokat élhettünk meg, mintha a
levegőben szálltunk volna. És a magasból látszott a teljes időszak,
amit együtt töltöttünk.
Érdekes
kettősség volt bennem egész nap. A búcsúé, de ugyanakkor egy soha meg nem
szűnő kapocs kezdete is.
Azóta
negyedik osztályban tanítok. Az idei évtől havi egy alkalommal tartok
foglalkozást a saját osztályomban. Óvatosan lépegetek. Még kezdőnek érzem
magam továbbra is. Sok készülést igényel, ezért nem hetente tartom, mert a
többi tantárgyi előkészülethez is sok idő kell. A gyerekek nagyon
szeretik a névéneklést és örömmel alkotnak zenére. Minden alkalommal
Hálát
adok a teljes kurzus minden pillanatáért, a találkozásokért. Minden találkozás
üzenetet hozott. Nem azt érzem, hogy befejeződött, hanem hogy valami most
kezdődött el. A tanfolyam elvégzésével küldetésem van a világban.
Szentjánosbogár lámpásaként hírét vinni Kokas Klárának. Így fogok tudni
zenéből fényeket látni és láttatni.