HARSÁNYI LÁSZLÓ[1]
BIBÓ OLGA ÉS
SEBŐK STEFI ÉNEKESEK
1939-ben, az első két zsidótörvényt
követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési
Egyesület) a Pesti Izraelita Hitközséggel (PIH) szoros együttműködésben
létrehozta a Művészakciót a fellépési lehetőségeiktől,
kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára. Ebben a
nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 534 színész, énekes,
zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott bemutatkozási
lehetőséghez és így szó szerint éltető levegőhöz. E hasábokon
időről-időre bemutatok egy kis részletet a Művészakció
létrejöttéről, szervezetéről, műsoraiból, írok másfajta
segítő intézményekről és továbbra is szerepel majd egy-egy
művész (vagy szervező) az akkor és ott fellépők, kiállítók
közül.
Az OMIKE Művészakció küldetése
alapvetően az volt, hogy minél több pályájáról eltiltott zsidó
művésznek adjon (átmeneti) menedéket. Voltak közöttük olyanok, akik éveken
keresztül, nagyon sokszor léptek a Goldmark-terem színpadjára és olyanok is,
akik – különböző okokból – csak néhány szereplésre kaptak
lehetőséget. Rovatomban ez utóbbi körbe tartozó színészekről,
zenészekről szívesen írok, hogy nevük ne hulljon alá a felejtésbe.
Bibó Olga énekesnő életének megismerése részben
sikertelen volt számomra. Sem a születésének, sem a halálának idejéről,
sem valódi nevéről – mivel a Bibó Olga felvett, művésznév – nem
tudtam adatokat szerezni. Róla az újságok többnyire, mint rádió-és
hangversenyénekesről írtak, amely meghatározás nagyrészt meg is felelt a
valóságnak. Ennek ellentmondani csak az látszik, hogy az első róla
megtalált újsághír a Pesti Napló 1935.
november 8-i számában éppen másról szólt: „Új primadonnát avatnak [Bécsben]. Az
énekesnő neve Bibó Olga, akit a bécsi Stadttheater
szerződtetett két operett reprízre. […] Bibó Olga budapesti úriasszony,
egy budapesti gyáros felesége, aki ezen a művészi álnéven kezdi meg
színházi szereplését.”
Ezt követően újabb szerepléséről 1938
októberében látott napvilágot egy hír. Ekkor az Esti Kurír azt az értesítést adta közre, hogy az
énekesnőt – aki addig a Moulin Rouge-ban lépett fel estéről-estére –,
„az egyik pesti színházban” egy felújítandó operettprimadonna szerepére
szerződtették. Majd rövidke hír jelent meg egy 1939-es fellépésről a
Fészekben. Azután 1940-1941-ben már az OMIKE Művészakció következett. Négy
kabaré esten, valamint operaszerepekben énekelt a Goldmark-teremben. Egy hónap
múlva részt vett az OMIKE jótékonysági estjén, Miskolcon. 1945 augusztusában
tűnik fel a neve újból, a kitűnő Gonda László táncos revüjének
egyik szereplőjeként.
A Világ 1945
szeptemberében adott hírt arról, hogy a rádió énekesnője lett.
„Bibó Olgát a fiatal énekesnőt nemrég a
Rádió fedezte fel, ahol ma, pénteken lép fel ismét a mikrofon elé. … Színházi
és kritikusi körökben szeretnék a tehetséges új énekesnőt nagyobb színpadi
szerepekben látni, amire – értesülésünk szerint – hamarosan sor kerül.” (Az
értesülés sajnos hamis volt.)
Rádió szereplései változó gyakorisággal (és
változó partnerekkel) 1951-ig megmaradtak. Az utolsó hírt róla a Színház és Mozi adta közre 1952
januárjában, amikor is a Vígszínház egyik előadásáról szóló ismertetésben
egy rövidke énekesszerepben tüntették fel.
Sebők Stefi operaénekesnő 1903-ban született Budapesten
és 1981-ben hunyt el ugyancsak a fővárosban. 1929-ben végzett a
Zeneakadémia opera tanszakon, ahol az utolsó két évben teljes tandíjmentességet
élvezett. Akadémistaként 1926-ban lépett fel először a Vigadóban egy
szerzői esten. Így számolt be erről a Budapesti Hírlap decemberben: „Az előadás keretében
kellemesen feltűnt egy fiatal zeneakadémiai növendék, Sebők Stefi.”
1929-ben a Városi Színház szerződtette a
tagjai sorába. Ezt üdvözölve a lapok, – közöttük a 8 Órai Újság – nagy énektudása mellett Sebők Stefi
színésznői tehetségét emelték ki. A Magyar Asszonyok Lexikonjában olvasható ez a mondat a
kezdetekről: „1930. március hóban egy emlékezetes beugrással tette nevét
ismertté, mikor is Galli Curci
helyett, ki az előadást az utolsó percben lemondta, a Sevillai borbély
Rozina szerepét énekelte.”
Az első művészi éveitől kezdve
számtalanszor fellépett a rádióban, állatkerti, margitszigeti szabadtéri
hangversenyeken és jótékonycélú előadásokon. Sokszor tett eleget zsidó
szervezetek, közöttük a Múlt és
Jövő folyóirat meghívásainak.
1930. szeptembertől Szegedre
szerződött. Ott folyamatosan színpadon volt, nagyon jelentős
szerepekben játszott. Másfél év múlva azonban újra a Városi Színház
művésznőjeként hirdették a fellépését. 1932 elején európai turnéra
indult. Hazajövetele után a Király Színház szerződtette le. 1939 után más
társaihoz hasonlóhoz, kiszorult a kőszínházak színpadjáról: vidéki városok
szórakozó helyeinek hirdetéseiben volt olvasható a neve hol Kecskeméten, hol
Nyíregyházán, hol Ungváron.
Az OMIKE Művészakcióban viszont
operaszerepeket kapott 1941 és 1943 között. Játszott például a Szulamitban és a
Bajazzokban. 1945 után még egy felvillanása volt az Operaház színpadán. Verdi Álarcosbáljában Oszkár fontos szerepét
énekelte 1946 májusában és fellépéséről nagyon rossz kritikákat kapott.
1947-ben B-listázták, azaz elbocsátották az Operaházból.
Ezt követően néhány évig még hallhatók
maradtak a rádió Sebők Stefivel készült korábbi felvételei. További
személyes sorsáról azonban nincs információm.
Képek:
1.) Színházi Élet, 1935. 52.
2.) Kossuth Népe 1945. 7.
3.) Szivárvány 1947. 1.
4.) Sebők Stefi. Magyar
Rádió Újság, 1929. 1.
5.) Színházi Élet, 1932. 11.
6.) Magyar Nap, 1948. 12.