Kiss Ernő
IKERVERS
VADÁSZ JÁNOS VERSESKÖTETÉRŐL
(Parlando 2023/4.)
Vadász János neve
Szegeden 34 év óta jól ismert: 1989-ben alapította meg többezer társával a
Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetét,
melynek az élén három ízben vívott ki béremelést a szakszervezet által
képviselt kollégái, harmadszor – 2002-ben – már 632 ezer közalkalmazott
számára, s nem csekély mértékűt: 50 %-osat (vessük össze a mai, keserves
bérharcokkal). Országjáró szakszervezeti vezető volt, s miután a KKDSZ-nek komoly bázisa volt városunkban a ’90-es évek elején,
gyakorta fordult meg a Somogyi-könyvtárban, a Móra Ferenc Múzeumban és a Bálint
Sándor Művelődési Házban az elmúlt évtizedek során.
Vadász János (b) és Kiss
Ernő (j)
a KKDSZ irodán az Ikervers című kötet
bemutatásán 2023. szeptember 13-án
Alkotó típusú
személyiség, szembetűnő módon, s ez valóságos műalkotásokban is
követhető volt régóta: több színháznál is dolgozott dramaturgként már említett főállása mellett,
rendszeresen jelentek meg versei olyan folyóiratokban, mint az Agria, a Dunatükör, az Ezredvég, a Kaláka, a Parlando és a Zempléni Múzsa, s nem utolsósorban kilenc
antológiában is (Rondó a vadonban, Havakba égetett szavak, Világárnyék,
Pengeélen, Kedvesebb hazát, Felemás korlát, Újrahasznosított haza, Kaláka, Csák
Máté földjén). Nagyon komoly átgondolás, előkészítés után jutott el önálló
kötete megjelentetéséig; a jelen sorok írójának abban a szerencsében volt
része, hogy a kötetbe került versek egy részét már a formálódás közben is
olvashatta (itt kell leírnia, hogy Vadász János három évtizede megtisztelte
őt barátságával), majd a teljes kötetet is az elsők között láthatta.
A kötetet alkotó
60 vers 60 remekmű, formai és tartalmi szempontból egyaránt. Vadász minden
versformával, versműfajjal teljesen felkészülten, tökéletesen bánik,
legyen az tercina, vagy szonett (Séi Vénusz, Egy büsztre, Rombol és épít,
Hétköznapok fárosza, Birtalan Ferenc költő),
szabadversei fegyelmezett ritmusokból épülnek fel. Költeményeiben nincs
egyetlen felesleges, véletlenszerű szó, sőt szótag sem, olvasóinak
soha nem ad fel „rejtvényeket” (ez, mint tudjuk, sok költőnél
előfordul), mindig közérthető, de véletlenül sem didaktikus, mindig
szuggesztív, de nem erőből. A címadó vers – melyet Ady Endréhez
ajánlott, kit egyik mesterének tekint – valóban a kötet és utolsó előtti
fejezete címének magyarázata, egyben komplex, összefoglaló mű is, melyben
remekül integrálva egy Ady-kifejezés és egy Ady-mondat is szerepel, a kétrészes
vers első és második része fontos zárósoraiban: „a holnap hőse szemében/ a múlt halott”, „szívünkbe ég örök
parancsa / az élet él és élni akar / halhatatlanul”.
A kötet
önéletrajzi ihletettségű első fejezete, a
Lázadó ifjúság – melynek mintegy „előhangja” a Fotográfia c. vers – végigvezet bennünket, vagy konkrétan, vagy szimbolikusan
Vadász élete eddigi jelentős állomásain. A Kórházi levél 1966-ból a
költő valóságos ifjúkori szenvedéseiből indul ki: tizenötéves korában
súlyos gerincműtéten esett át, melyet hosszas kórházi kezelés követett, s
melynek következményei egész életén át kísérik, így szimbolikussá válik felemás
gyógyulása: „fáj de / soha meg nem hajlik gerincem”. Konkrét-szimbolikus az
Utcaseprők himnusza, melyet születése, első megjelenése idején még
betiltottak, mert rendszerellenesnek nyilvánították. Ez az egykori betiltás ma
már nehezen érthető: vajon kit és miért zavarhatott évtizedekkel
ezelőtt: „lendülünk / kutyakoponyabűzös / világból kezünkből /
vessző serken / nézünk / tavasz-feszülésben / termő almavirágként /
nyíltan / élünk / napakarattal / s meglásd friss erővé /szüljük / a jövőt”.
Tíz remekszabott miniatűrt tartalmaz Az idő szerkezete. E
miniatűrök mindegyike bravúros; valódi mikrokozmoszt alkotnak; egymásra
épülésük, összetartozásuk különösen plasztikusan nyilatkozott meg, amikor a
könyv szegedi bemutatóján felolvasásra kerültek. Talán az egyik legszebb
darabja e sorozatnak az egyetlen egysoros:
Teremtés kettétört gyöngyök himnusza
A 34 éve a sors és
kollégái akarata következtében élethivatássá vált érdekvédői munkásság a
lehető legszebben mutatkozik meg A mélyből című kétrészes
versben. Már a címválasztás is különleges: a De profundis
clamavi ad te domine – A mélységből kiáltok
Uram, Hozzád kezdetű zsoltárt idézi. Beszédes az ajánlás is: annak Kiss
Péternek szól, aki politikusként, majd miniszterként a legjobban pártfogolta
Vadász célkitűzéseit, köztük a legnagyobbat: a közszolgálati reformot,
mely, mint tudjuk, mindeddig nem valósult meg, különféle – nem munkavállalói – ellentétes
és szűklátókörű érdekek miatt. Ez az invokáció több helyen lényegül
át imává; izgalmas nyelvi megoldás a csaknem anagramma kínt és kint ütköztetése.
Szépséges képekkel indul, apokaliptikus látomással folytatódik, amit a
feloldozás és az ima követ, egyben zárva a verset, szentírási utalásokkal: „ám ha mi nem engedjük /a sunyi kint uralmát /tovább sokasodni / tiszta jó
erőnk a mélyből / újrateremt felszabadít / s kezdhetünk mindent előlről” E vers a kötet két szférája felé is
mutat: az imák (Fohász a teljességért, Zsoltár, Remény, Intelem egy
rózsabokortól, Halotti beszédek, Sírfelirat) és az invokációk-ajánlások felé,
melyekre történt már utalás, s melyeket teljesen áthat a Szeretet.
A Groteszk c.
fejezetben költőnk ízelítőt ad, mennyire otthonosan és virtuózan
mozog a legmagasabbrendű humor–irónia–szatíra
világában. Feltétlenül figyelmeznünk kell a társadalomkutató, társadalomformáló
üzeneteire. Felismerhettük már az üzenetet az Utcaseprők himnuszában és A
mélyből soraiban is, de az igazi, korunknak szóló vádirat a Koldus, a
Nincs bocsánat és a Számvetés c. verseken keresztül szól lelkiismeretünknek;
ehelyütt most csak a Számvetés nyitó/záró sorait idézzük: „a kort, amelyben
élünk/megvetem”. Végül: a legnagyobb, egész történelmünket és évezredes, ma is
eleven sebeinket összefoglaló költemények közé tartozik a Hazám c. óda, mely
olyannyira nem tagadja József Attila azonos című nagy versével való
testvérségét, hogy befejező soraival zseniálisan megfordítja J. A. híres
mondatát: „ne fogadj szívedbe – benned vagyok / rettenthetetlen ólomkatona”.
Vadász János méltó
társszerzőjévé vált e kötettel Kodolányi István, a Keszthelyen élő
„halk szavú poeta doctus”
(az idézet Sinkó Istvántól való), aki 20 nagyszerű grafikával „az e könyv
számára készült, morálisan, szellemileg elkötelezett, a kötet verseivel együtt
lélegző, önálló alkotásokkal” (ahogyan a könyv végén lévő jegyzetek
közt olvashatjuk a K. I.-ról szóló szócikkben) tette
igazán teljessé e remekbe szabott verskötetet, mely a L’ Harmattan Kiadó
gondozásában jelent meg, s amelyet szívből ajánlunk a szegedi olvasóknak,
kik közül sokakkal tett jót Vadász János, hogy most verseivel adjon, akár napi
útmutatást.
A köttet Kodolányi
István grafikái díszítik:
