110 ÉVE SZÜLETETT TAKÁCS PAULA OPERAÉNEKES[1]
(Palermo, 1913. december 10. – Budapest, 2003. augusztus
27.)
Eredeti neve: Ermelinda Maria
Paula Bernal-Scarpa
Az Erkel Színházban új
szereposztásban bemutatták Puccini: Tosca című operáját.
A képen: Takács Paula.
MTI Fotó: Várkonyi László
(Budapest, 1953. október 2.)
Tanulmányait 1931 és 1936 között a budapesti
Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola opera szakán
Maleczky Bianca, Unger
Ernő és Hoór-Tempis Erzsébet növendékeként
végezte. 1941-től 1947-ig a Kolozsvári Nemzeti Színház, 1948–1968 között a
Magyar Állami Operaház magánénekese. Legjelentősebb sikereit, Mozart,
Beethoven, Verdi, Wagner, Puccini, Mascagni, Erkel operáinak nagy szopránszerepeiben
aratta. Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas, érdemes művész. Budapesten hunyt
el 2003. augusztus 27-én.
*
Milyen kár, hogy a
hatvanas évek elején nem hívták meg szegedi vendégszereplésre! A Tisza-parti
város Nemzeti Színházának színpadán elénekelhette
volna A szicíliai vecsernye Elena hercegnőjét; abban az operában tehát,
amelynek Palermo a színhelye - Takács Paula ugyanis ott született, olasz
szülőktől.
A XX. század
hangnagybirtokos magyar drámai szopránja, így, mondhatni, sejtjeiben
hozta-hordozta azoknak az elsősorban olasz operáknak nőalakjait,
amelyek az ő hangján és temperamentumával a papíron nyugvó, hangtalan
kottafejekből oly szuggesztíven keltek életre az operaszínpadon.
Azért is jut eszünkbe ez
az elkerültszerep, mert Giuseppe Verdi korai műveinek nőalakjaihoz -
Elenához is - drámai, lírai és koloratúr-készség egyaránt kell. És hogy Takács
Paula mind a hármat birtokolta, az nyomban debütálásakor, 1941-ben Kolozsvárott
bizonyossá vált, a Bánk bán Melindájával. Későbbi nagyszerű igazolása
a másik monumentális Erkel-figura, a Hunyadi Lászlóban az azóta fölül nem múlt
Szilágyi Erzsébet.
Halálának hírét halván
először mégis arra gondoltunk, hogy 1948-ban Turandotként mutatkozott be a
Magyar Állami Operaház színpadán; azonmód a talán
legnehezebb és legigényesebb szólamot, Puccininak ezt az utolsó, fejedelmi
ajándékát szólaltatta meg.
Turandot
Takács Paula a mi
abszolút Turandotunk volt két évtizeden át, a joggal hanggyilkosnak nevezett
szerep magas céinek fáradhatatlanul
gyönyörűséges megszólaltatója. Kilencven nyolcszor
énekelte el a kínai császár leányát. (A szívtelen szűkkeblűség sajnos
megakadályozta, hogy száz Turandottal szerepeljen a magyar opera
krónikájában...) Szerencse, hogy annak idején a Rádió külön hangszalagra
rögzítette a teljes operát, Aidáját ugyancsak mind a kettőben Simándy József volt a tenoristája.
Ez a nagyszerű
partnerség az Andrássy úti Ybl-palotában kezdődött és teljesedett ki, az
említett két operán kívül például Ambadorban is, Az
álarcosbálban is. Kettejük párhuzamos pályafutásának különleges állomása: Fricsay Ferenc vezényletével együtt léptek 1957
decemberében a müncheni közönség elé Az álarcosbál előadásain; a két
magyar művész németül énekelte az olasz operát...
S ha már a németeknél
tartunk: Takács Paula lenyűgöző Erzsébet volt a Tannhäuserben,
megrázó hősies asszony a Fidelióban, szikrázó szemű szerelmes Elvira
a Don Giovanniban. Mindegyik szerepben a gazdag áradású hang bámulatos
kiegyenlítettségével, a személyiség vitathatatlan hitelével, prózai színészeket
is megszégyenítő játékával. Nagyívű, széles dallamformálására
gondolva szinte újra halljuk, ahogyan a Sába királynőjében énekel...
Giulietta Simionato, a világhírű
mezzoszoprán 1962. áprilisában másodszor vendégszerepelt nálunk, A trubadúrban Azucenát énekelte, Takács Paula volt Leonóra, Svéd Sándor
Luna gróf, Simándy József pedig Manrico.
Feledhetetlen tenoristánk a Bánk bán elmondja... című önéletrajzi
könyvében így emlékezik: „Gyönyörű előadás volt. Nemcsak Giulietta Simionatóra emlékszem
vissza, de Takács Paulára is. Milyen jó Leonóra volt, mennyire szerettem vele
énekelni! Milyen gyönyörűen énekelte a záróképben: »Semhogy élve bírjon
más, inkább érted meghalok...« Nagyon nagy művész!”
Visszavonulása
előtt érdekes kísérletnek lehettünk szem- és fültanúi, néhányszor
megszólaltatta a Don Carlosban Eboli szerepét. Takács
Paula mezzoszopránul is tudott...
Úgy hisszük, örökké
hiányérzetünk marad, hogy nem lehetett Izolda.
Miután 1969-ben
visszavonult a színpadi szerepléstől, magántanítványokban adta tovább
tapasztalatait. Kiváló énekpedagógusnak bizonyult.
A már nem fiatal
operalátogatók, akik még az Operaházban és az Erkel Színházban hallhatták és
láthatták Takács Paulát, a Kerepesi temető szóróparcellájában búcsúzva
tőle, megrendültén gondolhattak arra is: ez a nagy művészasszony
viszont látta-e, s ha igen – hányszor, szülővárosát?! Amely A szicíliai
vecsernye című opera „O tu, Palermo”
kezdetű áriájában a „terra adorata”, az „imádott
föld” ...
D. L.
TAKÁCS PAULA
FELVÉTELEIBŐL
A trubadúr / Il Trovatore - Leonóra áriája: Tacea la notte - Takács Paula (4:16)
Il Trovatore,
Act 4: Leonora’s aria (4:21)
Takács Puula (ének),
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György
℗ 2010 HUNGAROTON RECORDS LTD.
A trubadúr - Miserere a IV. felvonásból
Takács Paula és Simándy
József
A trubadúr - Leonora és Luna
kettőse a IV. felvonásból
(5.24)
Takács Paula és Svéd Sándor
Vezényel: Pless László
Aida: Takács Paula, Amonasro:
Svéd Sándor
Verdi: Aida - Aida-Amonasro duet (Paula Takács,
Sándor Svéd) (7:34)
Verdi: Aida – Aida és Amonasro
kettőse (III. felv.)
Aida: Takács Paula, Amonasro:
Svéd Sándor
Vezényel: Francesco Molinari-Pradelli
(1956)
Turandot - Turandot áriája
a II. felvonásból (5:16)
Takács Paula és Simándy
József (ének), Magyar Állami Operaház Zenekara,
vezényel: Lukács Miklós
℗ 1960 HUNGAROTON RECORDS LTD.
TAKÁCS PAULA SZEREPEI –
FOTÓKKAL[2]
Szilágyi Erzsébet szerepében egy 1954-es Színház és Mozi címlapján
Joviczky Józseffel az Aidában
A
Aida jelmezében
Erzsébetként a Tannhäuserben
Az Igor herceg Jaroszlavnájaként Jámbor
Lászlóval
Toscaként
Sába királynőjeként