IRÁNYTŰNK A
MŰVÉSZI MINŐSÉG
GÓZON
ÁKOS ÖSSZEGZŐ INTERJÚJA
VASHEGYI GYÖRGGYEL, AZ MMA LEKÖSZÖNŐ ELNÖKÉVEL[1]
– Milyen ideál
lebegett a szeme előtt, amikor a Magyar Művészeti Akadémia (MMA)
elnöki tisztét hat évvel ezelőtt elvállalta
– Őszinte leszek: szerintem nincs ember,
aki előre tudná, pontosan milyen feladatra vállalkozik, amikor akadémiai
elnökké választják. Hiába akadémikus tagja valaki a Magyar Művészeti
Akadémiának, egészen más szinten látja az MMA-t egy tagozatból; én emellett
megválasztásomig az elnökség munkájában sem vettem még részt. Ha valaki
megbízást kap erre a tisztségre, biztosan időbe telik, míg föl tud
nőni a megtisztelő feladathoz.
Fekete György elnök úr 2011-ben óriási intézményvezetői és politikusi
tapasztalattal a háta mögött lett az MMA elnöke – tanulságos, hogy a '90-es
évek első felében politikusként hozott, a maga idejében sokszor vitatott
döntései mára mind mennyire értékállónak bizonyultak –, tehát jelentős
közéleti, kormányzati kapcsolatrendszerrel is rendelkezett. Vele szemben én
világéletemben független művész voltam.
Elnökként először azt is meg kellett
fogalmaznom, mi számomra a művészet definíciója általában. Válaszom
megtalálásához pontosítottam a kérdést: mitől érdekes számomra egy
műalkotás? Végül azt a meghatározást sikerült adnom – és nem várom el,
hogy ezzel bárki egyetértsen, csak éppen én nem találtam magamnak ennél jobbat
–, hogy engem addig érdekel egy műalkotás, amíg az emberről szól. Ha
már nem az ember áll a középpontjában, lehet bármilyen különleges, elveszítem a
kapcsolódási képességemet hozzá. Ez az emberközpontúság talán egyfajta
konstruktivitást is hozhat magával: ebben pedig a kortárs művészet mintha
hiányt szenvedne néha…
Karmester voltam és vagyok: ez a szakma
idővel menedzselési és irányítói képességet fejleszt ki az emberben. Sok
olyan elképzeléssel láttam itt munkához, melyeket aztán az élet több
szempontból – intézményvezetői új tapasztalatok, kormányzati együttműködés,
covid-járvány, a szomszédunkban zajló háború, az annak nyomán fellépő
energiaválság – erősen felülírt. Az ideálom mégis mindvégig változatlan
maradt: a magyar művészet egészének a sorsáért – múltjáért, jelenéért és
jövőjéért – felelősséget érző alkotmányos köztestületet kívántam
irányítani.
– Ha már a
karmesterség szóba került, ott az egyik legfontosabb vezetői feladat az
összehangolás: a különböző hangok, szólamok, hangszerek harmonizálása. Ezt
a tapasztalatot az MMA elnökeként is tudta hasznosítani?
– Igen: míg sok művészeti ág
képviselői magányos alkotók, addig nekünk, zenészeknek fegyelmezetteknek
kell lennünk, közösen kell dolgoznunk a művészi célok elérése, a siker
érdekében. Édesapám kiemelkedő villamosmérnök volt, édesanyám
textiltervező, az iparművészet világa tehát ismerős számomra.
Több kiváló építész is van a családomban; mindig nagyon érdekelt a magyar és
világirodalom, valamint a nyelvek – különböző művészeti ágakhoz
különféle kapcsolódási pontokkal rendelkeztem. Kifejezetten érdekes élményt
nyújtott számomra a többi művészi terület képviselőivel való
együttműködés. Ugyanakkor az MMA-elnöki tisztség a személyiségemet is
erősen formálta. A karmesterekre rá szokták sütni a bélyeget, hogy
„autokraták": s ez bizonyos mértékig igaz, mert valóban szükséges egy
erős központi akarat egy nagy létszámú zenekar és kórus hatékony
irányításához. Karmesterként mindig azt kértem és kérem zenész kollégáimtól,
hogy amikor instrukciót adok, azt százhúsz százalékosan hajtsák végre. Mert ha
csak félig csinálunk meg valamit, akkor sohasem tudjuk meg, hogy azért nem jó
az eredmény, mert eleve rossz volt az irány, vagy azért, mert „csak"
gyatra a megvalósítás. Ezt az elvet próbáltam követni az MMA elnökeként is.
Ugyanakkor az utóbbi hat évben megtanultam azt is, miként lehet a nemes célok
érdekében megkeresni a jó kompromisszumokat. Számomra a Magyar Művészeti
Akadémia olyan szent ügyet jelent, amellyel kapcsolatban óriási
felelősséget érzek. Leköszönő elnökként az a célom, hogy ezt az ügyet
a lehető legjobb állapotban, minél biztosabb úton haladva adjam át az
utódomnak.
– Elnöki célkitűzései közül
melyek voltak azok a legfontosabb programpontok, amelyek megvalósultak?
– Sok minden olyat vittem tovább, amiért még
az elődöm vívott meg, de a gyakorlatba már nekem kellett átültetnem. Ezek
közé tartozik, s ezek közül az egyik legfontosabb az MMA hároméves
ösztöndíjrendszere. Ez 2018 szeptemberében indult – tehát szűk egy évvel
az elnöki ciklusom megkezdése után –, s Akadémiánk egyik legsikeresebb
feladatvállalása, amellyel jelentősen fejleszteni tudtuk az itthoni
művészeti támogatási rendszert, és nagyot léptünk előre egy életképes
művészi életpályamodell kialakításáért. Idén, 2023-ban a jelenlegi és
egykori ösztöndíjasaink létszáma már elérte a hatszázat: igyekszünk ezt a
közösséget egyben is tartani, hiszen ők a magyar művészet
„krémje", a jelenlegi és jövendőbeli elit tagjai, és nagyon
inspirálónak tartom, hogy ez az állandóan bővülő, magas
minőségű kör a Magyar Művészeti Akadémiához kötődik. Olyan
kapcsolati háló, olyan szellemi tőke jön így létre az ösztöndíjas
tevékenységek okos menedzselésével, amely komoly kultúrkincset
jelent. 2017-es és 2020-as elnöki programom két hívószava,
egyúttal alappillére az érték és a minőség volt. Ezt azóta is vallom:
iránytűnk nem lehet más, mint a legmagasabb művészi minőség.
Nagyon fontos eredmény a taglétszám-növekedés,
amely a Magyar Művészeti Akadémia számára – a parlament döntésének
köszönhetően – lehetségessé vált. Immár összesen háromszázhatvanöt
akadémikusunk lehet, létszámban mi is elértük a Magyar Tudományos Akadémia
maximális taglétszámát. Bevált az a rendszer is, amely a Nemzet Művésze
címet viselők számára megadja a rendes tagságra való közvetlen meghívás
lehetőségét. Ezzel nagy lépést tettünk előre annak érdekében, hogy
minél többen itt legyenek a Magyar Művészeti Akadémián azok közül, akik
művészetük minősége révén hivatottak erre.
Jelentős előrelépést hozott a Magyar
Tudományos Akadémiával (MTA) kialakított, a korábbinál sokkal szorosabb
együttműködés, amelynek érdekében 2022 decemberében Freund Tamás elnök úrral
együttműködési szándéknyilatkozatot írtunk alá. Az MTA-val való összefogás
mindenekelőtt nagyon ösztönzőleg hatott regionális fejlesztési
terveinkre: hiszen már évek óta kerestük a módját annak, hogy az MMA miként
szabadulhat ki abból a Budapest-centrikusságból, amellyel szinte minden
országos hatókörű, nagy magyar intézmény küzd. Az MMA 2022 őszi
közgyűlése erre azt a megoldást találta, hogy hét regionális központot
hoztunk létre, amelyek közül öt vidéki centrumunk infrastruktúrája az MTA
területi székházaira épít: ez is mutatja, hogy a két alkotmányos köztestület
együttműködésének szinte végtelenek a perspektívái! Óriási eredménynek
érzem, hogy a jövőben együtt tudunk fellépni bizonyos döntő
nemzetstratégiai kérdésekben: a közoktatásban, a szellemi – tudományos vagy
művészeti – hagyatékok megőrzésében, vagy éppen a művészet általi
nevelésnek az egész társadalom számára hihetetlen súllyal bíró ügyében.
– Melyek azok a
feladatok, amelyeket folyamatban lévő kiemelt ügyként ad át leendő
utódjának?
– Egyes területeken még nagy feladatok állnak
köztestületünk előtt. Olyan céljaink is vannak – ilyen például a
kulturális és művészeti hagyatékok gondozásának imént említett kérdésköre
–, amelyeket egyedül biztosan nem tudunk elérni, csak az MTA-val és a
mindenkori kormányzattal szoros együttműködésben, nemzeti léptékben lehet
megoldást találni rájuk. Ugyanakkor örvendetes, hogy például az akadémikusi
életművek szakszerű feldolgozása, digitalizációja terén saját
erőnkből is szépen haladtunk előre. A hagyatékok megmentése,
biztonságba helyezése, az utókor számára való megőrzése azonban már olyan össznemzeti léptékű kérdés, amely messze meghaladja a
Magyar Művészeti Akadémia kompetenciáit. Ugyanakkor örömmel kidolgozzuk
megoldási javaslatainkat.
Továbbra is nélkülözhetetlennek tartom a
magyar magas művészet nemzetközi megjelenésének professzionális
koordinálását. E téren jó irányt tudunk mutatni azzal, hogy – kormányzati
támogatással – jelentős szerepet vállalunk a külföldi magyar kulturális
intézetek számára készülő, magas minőségi művészeti programok
finanszírozásában. Az MMA nemzetközi jelenlétének erősítése fontos részét
képezte elnöki programomnak, s ennek megvalósításban nagy szerepet játszik dr. Richly Gábor
főtitkár úr, aki komoly nemzetközi tapasztalattal rendelkezik e téren is.
– Megítélése szerint
milyen szerepet töltött be a hazai szellemi élet egészében az MMA az utóbbi
kétszer három esztendőben?
– Az MMA elmúlt évekbeli kulturális
szerepvállalásával kapcsolatban fontos tanulságokkal szolgált a
koronavírus-járvány időszaka. A covid-pandémia váratlanul érkezett, nem
volt fölkészülve rá a nyugati civilizáció, sőt, talán senki a világon. E
nehéz helyzetben a magyar kulturális szféra talpon tudott maradni.
Bebizonyosodott, hogy a hatalmas, számomra korábban néha már túlzónak
tűnő állami jelenlét a kulturális infrastruktúrában komoly
előnyt jelenthet egy váratlan, nehéz helyzetben. Meggyőződésem:
az MMA fontos szerepet játszott abban, hogy nem omlott össze a magyar
kulturális és művészeti infrastruktúra. Megtiszteltetés számomra, hogy –
amellett, hogy a kormányzat sokszor kikérte a véleményemet – miniszterelnök úr
2020 tavaszán a Nemzeti Kulturális Tanács elnökévé is felkért: ez lényegében
egybeesett az első covid-válság kialakulásával. A kormányzattal
együttműködve igyekeztünk segíteni, hogy oda jussanak el a források, ahol
azok nélkül sokkal nagyobb lehetett volna a baj. A váratlanul érkezett
kihívásokkal szemben az MMA saját intézményhálózata is képesnek bizonyult
biztonsággal talpon maradni. Ennek az intézményhálózatnak a fenntartása, e
tevékenységek összehangolása a köztestülettel, az akadémikusokkal és a
tagozatokkal rendkívül komplex és izgalmas kihívás. A hatékonyság növelése
tekintetében ezen a téren is sokat léptünk előre, amiben óriási segítséget
jelentett nekem, hogy kiváló elnökséggel dolgozhattam együtt.
Hatalmas megtiszteltetés volt tehát számomra
két cikluson keresztül e köztestület elnökének lenni. Rengeteget tanultam
belőle, és igyekeztem hasznos lenni: minden erőmmel azon voltam, hogy
méltónak bizonyuljak a kihíváshoz.