Chorus Inside Nemzetközi Kórusverseny Rómában

Az Óbudai Árpád Gimnázium kórusa Rómában. Az első sor közepén az arany díplomával a kezében Kúnné Kocsis Erzsébet, a beszámoló írója

Az Óbudai Árpád Gimnázium kórusa 2023. december 8-13. között részt vett Chorus Inside Nemzetközi Kórusszervezet által rendezett kórusversenyen Rómában, és a rangos megmérettetésen arany minősítést nyert el.

Hadd kezdjem egy nagy csalódásommal! A római verseny, majd a pár napra rá következő zeneakadémiai közreműködésünk a lélekemelő estén, mellyel Kodály Zoltán születésének 141. évfordulójára emlékeztünk, számomra és kórusom számára is életre szóló élmény, közös történetünk csúcspontja volt. Vidám szívvel láttam hozzá a dokumentáláshoz, híradáshoz, amellyel a gyerekekhez vissza tudom áramoltatni a sok dicséretet, hogy kívülről is kapjanak minél több megerősítést abban, hogy az út, amelyen járnak, jó. Eközben, szinte véltlenül kattintottam egy szakmai portálon az új hírre, hogy a Zeneakadémia tanár szakot indít újra. És sajnos beleolvasva a kommentekbe döbbenten láttam a következő érvet: nincs értelme a tantárgynak sem, hiszen nincs rá igény semmilyen szinten, és már nyugaton sincs ilyen óra.

De hiszen éppen erről szól a munkánk. Megteremteni az igényt a széllel szemben is. Ezt tettem egy életen át rengeteg sikerrel és kudarccal. Mostanra tudom a titkot, amelyet szerintem valamennyien tudunk, akiknek van működő iskolai kórusa. Nem rajtam múlik ez a siker, hanem az intézményen. Ahol a vezetés nem csettintésre várja el a kórus létét, hanem hajlandó a feltételeket biztosítani, mert bízik a kolléga szakértelmében. Ahol a tantestület közös sikernek érzi a létező kórust, és a gyerekeket a kórusvezető háta mögött is megdicsérik egy-egy szereplés után. Ahol nem csak szóban, de tettekben is kifejezik elismerésüket a kollégák azáltal, hogy elfogadják a védett, órarendbe épített kórusidőt, mert e nélkül versenyhelyzetben esélye sincs ennek az elfoglaltságnak. Ugyanis nem szükségletet, igényt szolgál ki, hanem igényt teremt. Egy probléma megoldásának nem lehet az a módja, hogy vegyük el a lehetőséget mindenkitől. Ellenkezőleg. Biztosítsuk a lehetőséget központilag mindenkinek, és örüljünk, ha egy-egy iskola élni tud vele. Biztos vagyok benne, hogy a jó példa ragadós.

A covid alatti időszak olyan pozitív energiákat sűrített össze kórusunk életében, amely az offline időszakban szinte robbant. Mikor végre próbálhattunk, de a karácsonyi koncertet ismét le kellett mondanunk, egy hirtelen jött ötlettől vezérelve videóra vettük az egyik karácsonyra tanult darabunkat. A KÓTA által hirdetett online hangversenyre beküldtem azt a videót, ahol látott minket Rozgonyi Éva Liszt Ferenc- és Bartók–Pásztory-díjas karnagy. Ő javasolta, hogy induljunk a IX. Kodály Zoltán Magyar Kórusversenyen. Mivel az augusztusi kórustáborok idején soha nem voltak korlátozások, így szerencsére bele mertünk ebbe vágni. A 2022–23-as év sikeres hazai versenyei felvérteztek minket annyi önbizalommal, hogy az Éneklő Ifjúság utáni ünneplés közepette Éva néni ötletét a nemzetközi kórusverseny tekintetében a csapat kitörő örömmel fogadta. Ezen verseny után személyesen is megismerkedtem a Chorus Inside Nemzetközi Kórusszövetség honi képviselőjével, Krasznai Gáspárral, a Madách Gimnázium karnagyával, aki az első pillanattól fogva az út során végig hasznos tanácsokkal látott el bennünket. Minden felmerülő kérdésünkre azonnal válaszolt, és biztonságos kapocs volt a szervezet és köztünk.

A verseny maga remekül van felépítve. Több kategóriában is lehet indulni. A kórusokat különböző szállodákban szállásolják el, bőséges reggelivel. Lehetőség van egy közeli étteremben vacsorát rendelni azon estékre, amikor szeretnénk. A szervezők idegenvezetést biztosítanak a számunkra a városban, továbbá lehetőség van a négynapos utat megtoldani még eggyel. Igény esetén próbalehetőséget is szerveznek.

Mi a C4-es, szakrális zenei ifjúsági kórus kategóriában indultunk. Műsorunk a következő volt: Liszt O Roma nobilis, Scheidt In dulci jubilo, Kodály Adventi ének, Hassler Verbum caro factum est. A zsűri két olasz és egy lengyel professzorból állt.

Repülőgéppel érkeztünk pénteken kora reggel, és a városnézést aznap délutánra kértük, mert tudtam, hogy a gyerekek kíváncsiságát kell legelőször kielégíteni. A verseny megnyitójára szombaton, a versenyre vasárnap, a nap délutáni felében került sor, ezért a délelőttökre próbát kértem.

Ennek kapcsán volt egy kisebb kellemetlen tapasztalat, amely végül nagyon pozitív élményhez vezetett. Már megérkezésünkkor döbbenten tapasztaltam, hogy a próbaterem, melyet a két délelőtti időpontban nekünk szántak, alkalmatlan, hiszen nyolcvan fős kórusunk nem fér be oda. Mikor a problémát jeleztük, úgy tűnt, nincs megoldás. A kérdés, hogy talán nem próbáltunk otthon, vagy a felvetés, miszerint próbáljunk két részletben, nem nyugtatott meg. Végig gondolva azt, hogy mennyi embernek milyen sok erőfeszítése kellett ahhoz, hogy ott lehessünk, arra jutottam, nem várhatok arra, hátha történik valami. Felhívtam a nagykövetséget, ami nem volt számomra egyértelmű, de csoda dolgok-találkozások kísérték végig az utunkat. Egy ilyen találkozás következménye volt ez az ötlet is. Egy adventi csoda. A másik ezután jött. Őszintén szólva akkor nem jutott eszembe, csak utólag, hogy mit is vártam én naivan, ki fogja érteni a problémámat, amit soha más nem szokott érteni. Jávor Mátyás attasé úr azonban értesülve kétségbeesésünkről rövid időn belül megnyugtató választ adott, és a Római Magyar Akadémián próbatermet biztosított számukra azokban az időpontokban, amikor nekünk arra szükségük volt, ráadásul a verseny helyszínének közelében. Az utolsó nap meglátogatott minket a próbán, és a versenyt is meghallgatta. Intézkedése kényelmes feltételeket biztosított a versenyt közvetlenül megelőző időszakban. Emberséges hozzáállása megnyugtatott, és erőt adott az izgalmak közepette. Azt éreztük, hogy nem vagyunk egyedül idegen földön.

Nagyon nagy élmény volt számunkra a megnyitó és a verseny napján is végighallgatni az összes kórust a San’ Andrea della Valle templomban. Nagy öröm volt látni a gyerekeket, milyen lelkesen tapsoltak más kórusoknak, ha azok elnyerték a tetszésüket. Jó érzéssel töltött el, ahogy más kórusok résztvevői, gyerekek s felnőttek egyaránt, odajöttek gratulálni a mieinkhez. Ez a családias hangulat uralkodott végig a verseny folyamán, ahol a résztvevők csak azért versenyeztek, hogy a saját legjobb formájukat tudják nyújtani, és örültek egymás jól sikerült előadásainak. Új tapasztalat volt számunkra a nagydíjas lengyel női kar programja, amely a kórusmű tökéletes megszólalása mellett mozgás- és látványelemeket is tartalmazott.

Miután a díjkiosztón sorakozó arany-, ezüst- és bronzkupák közül megkaptuk az egyik aranyserleget, tomboló örömmel és énekléssel hömpölyögtünk haza az egyórás úton. Róma utcái tőlünk voltak hangosak: a járókelők és az autósok integettek, dudáltak nekünk.

Másnap bevettük magunkat a Vatikáni Múzeumba, és töltekeztünk a kultúrával. Nem maradt el a szokásos utcazene sem. A Pantheon megcsodálása után az előtte levő tér lépcsőin adventi és karácsonyi carolokat énekeltünk a turisták lelkes videózása közepette. Ezek az alkalmak nem csupán életre szóló élmények, hanem hatalmas közösségmegtartó erejük is van. Az osztálytársak szemében pedig egyre inkább látható, hogy kezdik megérteni azt a fajta elköteleződést, amit ők eddig nem igazán tudtak mivel magyarázni.

Remélem, sikerült kedvet csinálni más gimnáziumi kórusoknak is a római megmérettetéshez. Bár az iskola részéről nagy toleranciát igényel a decemberi időpont, a kórus szempontjából azért nagyon kedvező mégis, mert ez az időpont még alkalmas a végzősöknek is, s így szép búcsúzás az érettségiző kórustagok számára.

Kúnné Kocsis Erzsébet,

az Óbudai Árpád Gimnázium ének-zenetanár, karnagy