Daloló hÍdavatók

Az „Európai hidak” 2024. évi emblémája

Életképesnek bizonyult az „Európai hidak” projekt Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös vállalkozása: 2013 óta polgárjogot nyert az évadok széles közönségréteget megszólító rendezvényként. A virtuális híd kezdetben egy-egy országba ívelt, később városokban vert cölöpöt. Az idei „célpont” különleges, hiszen Brüsszel nemcsak egy olyan város, amelynek kulturális életéből múlt és jelen egyaránt megismerésre méltó, hanem egyszersmind „ország az országban” – és nem utolsó sorban az Európai Unió Tanácsának székhelye, csúcsértekezleteinek színhelye.

A Brüsszel-választásnak az adott aktualitást, hogy 2024. július óta Fischer Iván az Európai Unió Ifjúsági Zenekarának új zeneigazgatója. A két zenekar együttes szereplése két együttese közös projektjének, az Európai Zenekari Akadémiának budapesti nyitóhangversenye is egyben. Minden bizonnyal nagy élmény a BFZ művészeihez társulni a fiatalok muzsikusoknak, akik – egyébként 1978-ban alapított – együttesük hagyományain nevelkedtek.

Fischer Iván és Diana Tishchenko

2024. szeptember 20-án, 21-én és 22-én olyan műsort kínáltak a közönségnek, amelynek középpontjába magyarországi bemutatóként került Fischer Iván kompozíciója, Táncszvit hegedűre és zenekarra, J. S. Bach emlékére. A „Táncszvit” cím Bartók azonos című, népszerű művét is eszünkbe juttatja – és a nemzetközi ifjúsági együttessel való közös munka a „népek testvérré válásának” eszméjében is rokonítja, már az első hang felcsendülését megelőzően. A szvit, mint műfajmegjelölés, szerkezetileg tánctételek sorozatára utal (Bartóknál a „táncszvit” sajátos jellegét az adja, hogy nem névvel ellátott, „beazonosítható” stilizált táncok sorjáznak benne). J. S. Bach életművének ismert-kedvelt fejezetét jelenti a szerző szvit-termése, olyan táncokból, amelyek az ő korában mozgás-élmény helyett a hallgatnivalók sorába kerültek. Változnak az idők, módosul a múlt – erre is figyelmeztet Fischer Iván műve! A címből aligha sejthető, hogy milyen hallgatnivalót kapunk. A karmesteri felkonferálás viszont előkészíti a közönséget a tételcímek felsorolásával: Preludium, Bossa nova, Ragtime, Tango, Boogie woogie. A szólista-választás egyszersmind hegedűversenyt is ígér. Diana Tishchenko nem ismeretlen a Müpa-közönség számára, többször lépett fel nagy sikerrel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben és a Fesztiválszínházban is. Mostani fellépésével elkápráztatta a közönséget (NB., versenyműhöz illően, „természetesen” kotta nélkül játszotta a szólamát). A zenét hallgatva arra gondoltam: zenei kvízjátékok „sorsfordító” kérdése lehet bármely tétel alapján a szerző megneveztetése!). Vérbeli, virtuóz tánczene, különösképp a szólista számára „gyilkos” játszanivalóval. Erőpróba a javából, afféle maratoni távú öttusa, ami akkor hatásos, ha a kihívás csábító, a játéköröm pedig szinte feledteti, hogy mekkora munka árán jött létre a teljesítmény – bravúros épület, az állványok lebontása után.

Diana Tishchenko

Ismét megbizonyosodhattak a hallgatók: a zene legfőbb kritériuma korántsem műfaji (komoly, könnyű stb.), hanem minőségi jellegű. „Szakmailag” igényes kompozíció, fölényes biztonsággal (technikai tudással megalapozott, hangulatosan) megszólaltatva. Nem kétséges: közönséghódításra alkalmas mű született – annyiból viszont mindenképp a „magasművészet” kategóriájába sorolandó, hogy megszólaltatásához elengedhetetlen az előadók magas szintű felkészültsége.

Fischer Iván

A műsor nyitányaként Manuel de Falla La vida breve című operából hallottunk egy Spanyol táncot (a felkonferálásban utalás történt az EU következő soros elnökségére), majd a több nemzet által „magáénak vallott” világpolgár Liszt Ferenc 4. magyar rapszódiája következett olyan átiratban, amelyben jelentős szerep jut a cimbalomnak – Lisztes Jenő szólójával ez a mű a BFZ nemzetközi koncert-turnéinak egyik zajos tetszést kiváltó száma.

Lisztes Jenő, Fischer Iván és a BFZ

Leginkább a „népek testvérré válásának” eszméjével próbálhatjuk indokolni, hogy hogyan került erre a kulturális hídra Dvořák 7. szimfóniája – és természetesen azzal, hogy karmester és zenekar közös kedvenc szerzői sorában előkelő hely jut a cseh komponista műveinek. Köszönet illeti a program összeállítóit, amiért a 9. és a 8. mellett erre a „népszerűséget megérdemlő” kompozícióra ráirányították a figyelmet.

A 20-i, „hídavató” koncert további nagy élményeként a ráadásról számolhatok be. Minden bizonnyal emlékezetes marad a társ-zenekar fiatal hangszeresei számára is a lehetőség: közös énekléssel kifejezni az együttmuzsikálás örömét. Dacolva a „jóból is megárt a sok” vélekedéssel, a vasárnap délutáni előadást is meghallgattam. Szomorúan vettem tudomásul, hogy – a délutáni hangversenyek műsorvégi sms-válaszolós „ráadása” után – nem került sor a két zenekar közös éneklésére.

(Zenepedagógiai utószó, parafrazeálva Kodály 1956-os, sajnálatos módon mindmáig aktuális írásának címét: Hangszeres tanárok! Énekeltessétek a gyerekeket!)

Fittler Katalin

(A fotók forrása: BFZ Facebook)