DR. SZÉKELY GYÖRGY
Veszélyes
játékok – Salzburgi Nyári Fesztivál[1]
2024
Szergej
Prokofjev: A játékos. Violeta Urmana – nagymama „Babulenka”,
Joseph Parrish – Babulenka
gondozója, Sean Panikkar – Alekszej, tanító.
(Fotó:
Ruth Walz)
Háború a világban és
háború a lelkekben… Talán ez lehetne az idei Salzburgi Nyári Fesztivál mottója.
Eközben nem feledkeztek meg azokról a nagy mesterekről sem, akiknek 150.
születési évfordulóját is megünnepelték. Arnold Schönberg (1874–1951), a XX.
századi zene egyik nagy megújítója teljes sorozatot kapott. Hugo von
Hofmannsthal (1874–1929) költő, drámaíró a fesztivál egyik alapítója, aki
a Dómtéren több, mint száz éve állandóan telt házzal játszott Jedermann („Akárki”) misztériumjáték
szerzője, és több Richard Strauss (másik alapító) opera zseniális
librettóját is ő készítette. A Jedermann-t
idén Robert Carsen, kanadai rendező helyezte
korunkba.
Régi hagyomány, hogy a
fesztivál nyitó beszédére egy jelentős személyiséget kér fel Salzburg.
Idén a választás Nina Khrushcheva-ra esett, aki nem
más, mint az egykori szovjet-orosz miniszterelnök New-Yorkban élő
dédunkája. Politológus-tudósként helyezte el a kultúrát, a zenét mai,
háborúktól hangos világunkba. „Talán a szépség megmenti a világot? Mi a
művészet szerepe a háború, válság, ellenségeskedés és megosztottság
jelenlegi politikai és kulturális közegében? A háborús propagandára mennyire
tud hatni a józan ész?” – tette fel a kérdéseket a professzorasszony. Biztos
válaszok ezidáig még nincsenek.
Dosztojevszkij
világszemlélete két opera tükrében
Valódi
operaritkaságnak számít mindkét mű, amely itt a fesztivál középpontjába
került. Az idióta Mieczysław
Weinberg (1919-1996) lengyel-orosz zeneszerző műve, akinek életútja
tragikusan indult. A második világháború alatt származása miatt el kellett
menekülnie Lengyelországból, családját elpusztították. Egyenesen Sztálin
„karjaiba” szaladt és orosz zeneszerzővé vált. Példaképe majd barátja,
mentora Dmitrij Sosztakovics lett, aki egyszer a
börtönből is kimentette őt. Zenei karrierje nem sikerült túl jól. Filmzenét,
sztálinista műveket is kellett írnia, majd a cannes-i nagydíjas Szállnak
a darvak című szovjet film
zeneszerzőjeként vált ismertté. Olyan művészek játszották végül
kamara- és versenyműveit, mint Leonyid Kogan,
Emil Gilelsz, majd Gidon Kremer. Azonban az igazi elismerést már csak halála után, a
XXI. században kapta meg. Két fő művét életében nem mutatták
be: Az idióta és a holocaust témát feldolgozó Utas azóta
bejárta a nemzetközi operavilágot.
Mieczysław
Weinberg: Az idióta. Ausrine Stundyte – Nasztaszja, Bogdan Volkov – Miskin herceg
(Fotó: Bernd Uhlig)
A Dosztojevszkij Félkegyelmű című
regényéből készült libretto egy furcsa
történetet dolgoz fel. A XIX. században történt, hogy
egy svájci szanatóriumból Oroszországba hazatérő, epilepsziás fiatalember,
Miskin herceg keresi a helyét az orosz társadalomban.
Naivitását, tiszta lelkét jutalmazták az „idióta” jelzővel, bár ő
kulturált, igen érzékeny, magas intellektusú ember – azaz a mindennapokban
érthetetlenül viselkedő „félkegyelmű”. Egy kitartott, rossz
hírű, de gyönyörű nő, Nasztaszja
bűvkörébe kerül, aki játszik vele, miközben saját sorsát és végzetét
jósolja meg, amely be is teljesedik, szeretője megöli őt. Egy fiatal
szépség is szerelmes Miskin hercegbe, azonban az
elutasítja őt, megoldás nem születik, csak egy reménytelen befejezés.
A lengyel
rendezőnek, Krysztof Warlikowskinak
már nem ez az első nagy sikere Salzburgban, valóban izgalmas, szuggesztív
előadást hozott létre. Weinberg zenéje ugyan mutat Sosztakovics, Prokofjev
hatásokat, azonban mégis teljesen egyéni, különleges hanghatásokkal, karakteres
effektusokkal. Döbbenetes, amikor Weinberg a színpadon a főhős
epilepsziás rohamát jeleníti meg zenéjében.
A jelenkor zenetudósai
szerint igazából Prokofjevvel, Sosztakoviccsal egyenrangú életművet
alkotott. A siker részesei a kiváló énekesek, (Bogdan
Volkov a címszerepben, Ausrine
Stundyte a végzet asszonyaként) és a Bécsi
Filharmonikusok voltak, akik szeretettel fogadták a fiatal litván
karmesternőt, Mirga Gražinytė-Tyla-t.
Szergej Prokofjev
operája, A játékos ugyan már hosszabb ideje van műsoron,
mégis a ritkán játszott operák közé tartozik. Nem csoda, hiszen Dosztojevszkij
regénye, a sok párbeszéd és a bonyolult lelkű szereplők miatt, nehéz feladat
elé állította a zeneszerzőt. A darab egy elképzelt városban Roulettenburgban játszódik, ahol a főhős,
Alekszej Ivanovics, a Generális gyermekeinek házitanítója. Itt is megjelenik a
végzet asszonya, Polina, aki lázadó, zűrzavaros élete során most
találkozik először egy tiszta emberrel (ld. Az idióta), bele is
szeret, de hiába nyeri meg ruletten Alekszej a pénzt, ami Polina adósságát
törlesztené, Polina úgy érzi, tönkre fogja tenni Alekszejt. Visszamegy
szeretőjéhez a bizonytalan, romlott világba. A pénzéhség és hatalomvágy
által elvakított szereplők és a két főszereplő (Sean Pannikar, Asmik Grigorian) izgalmas
előadást hozott létre, amelyben a Bécsi Operaház kórusa is remekelt. A
nagymama – akinek örökségét lesi a család – szerepében Violeta
Urmana aratott nagy sikert. A „Bécsieket” a 31 éves
orosz Timur Zangiev karmester vezényelte, aki Valerij Gergiev, a nemzetközi
porondon tiltólistára került karmester helyére ugrott be számtalan helyen nagy
sikerrel. A rendező nem kisebb híresség, mint az amerikai Peter Sellars volt, aki szerint a darab aktuálisabb, mint valaha:
„ez a darab azt mutatja, ami a mi valóságunk, nevezetesen, hogy a mai életünk
nem éppen egy happy end felé halad…”
Egy nagy rendezői
bukás, sztárkoncertek és végre egy kis humor…
Jacques
Offenbach Hoffmann meséi operája a közönség egyik kedvence,
mindig kasszasiker. Így gondolta Salzburg is, ám a rendező kiválasztása
majdnem katasztrófát okozott. Mariame Clément, fiatal francia rendezőnő azt gondolta,
hogy egy nagyon egyéni megoldást hoz létre, mégpedig az egész darabot egy
filmforgatás keretjátékába illeszti. Az sajnos nem jutott tudomására, hogy már
tavaly is volt egy pont ilyen rendezés. Verdi Falstaffja akkorát bukott emiatt,
amelyre nem nagyon volt még példa. Hoffmann, a költő, jelenleg
filmrendezővé vált, aki hisztériázott, zaklatta a szereplőket – már
megint a me-too! – és ezt mind a jobb sorsra
érdemes, kiváló francia tenornak, Benjamin Bernheimnek
kellett eljátszania, ami erőteljesen igénybe vette énekteljesítményét
is. Kathryn Lewek
népszerű amerikai énekesnő hármas női főszerepe hangilag kifogástalan, rendezőileg ízléstelen volt. A
„búú” orkán nem maradt el, az elsőosztályú
énekesgárda ellenére. A Bécsi Filharmonikusok teljesítménye is kifogásolható
volt, mivel Marc Minkowski, a régi zenében évtizedek
óta sikerrel működő karmester, úgy tűnik, csak saját
együttesével képes jó produkciókat létrehozni. A zenekari tagok valósággal
szenvedtek a karmester szabad szemmel is jól látható indiszpozíciójától.
Mozart operabemutató
idén nem volt, két korábbi produkció hangzott el: a Don Giovanni és
a Titusz kegyelme. Mindkettőről részletesen írtunk
korábban, itt: https://old.gramofon.hu/archivum/salzburg-ovatosan-unnepel
A „Bécsiek” zenekari
sorozatukban valósággal remekeltek. A 97 éves karmester, Herbert Blomstedt Mendelssohn Dicsőítő ének oratóriumának
előadásával ugyanolyan varázslatot hozott létre, mint Mahler 9. és
Bruckner 8. szimfóniájában Andris Nelsons és Riccardo Muti. Az operák egy
része (Richard Strauss: Capriccio, Ambroise
Thomas Hamlet, valamint négy kortárs-20. századi opera) koncert
előadásban szólaltak meg, a közönség nagy megelégedésére. Christian Thielemann fenti Richard Strauss interpretációja egyik csúcspontja
volt a fesztiválnak. Világhírű vendégzenekarok és énekes- hangszeres
szólisták egész sora a 27 éves zongorista, Alexandre Kantorowtól
az énekes világsztárokig (Elīna Garanča, Juan Diego Florez)
mind teltházas, nagysikerű produkciókat hozott létre. A Schönberg-sorozat
(amelyről Fittler Katalin számol be
magazinunkban), valamint a sok kamaraest, és a hagyományos Mozart matinék
tovább színezték a palettát.
Az egyházi művek
külön fejezetet képviseltek Overture Spirituelle gyűjtőnéven, amelyek során Jordi Savall két koncertje
hangzott el, John Eliot-Gardiner Händel: Izrael
egyiptomban oratóriumát, Teodor Currentzis Bach Máté passióját adta
elő. A Daniel Barenboim által alapított
izraeli-palesztin West-Eastern Divan
zenekar idén ünnepli 25 éves fennállását és ők is a Salzburgi Fesztivál
kedvencei. Barenboim vezetésével megszólalt
Brahms D-dúr hegedűversenye Anne-Sophie Mutter
előadásában. A művésznő egy kis beszédet is intézett a
közönséghez: a mai világban, háborús környezetben példamutató az ilyen
együttműködés, és némi reményt ébreszt a jövőre nézve. A szünetben a
zenekar két klarinét szólistája – egy izraeli és egy palesztin
muzsikus, Schubert: nagy C-dúr szimfóniájának egyik
témáját gyakorolta. Azt a részt, amely Beethoven Örömódáját idézi:
„Testvér lészen minden ember” írta egykor Friedrich
Schiller. Nem mindennapi aktualitás ez, a jelenet pedig jelképes és megható
volt. Barenboim pedig a Schubert mű elhangzása
után még Mendelssohn Scherzoját is előadta a Szentivánéji
álom szvitből, amely csupa öröm és vidámság…
Ugyanaznap este Schiff
András is úgy gondolta, hogy korunk feszült hangulatát humorral
kellene oldani. Szólóestjén a közönséget is bevonta a „mókába”: hol a
köhögő hallgatótól kért bocsánatot, hogy biztosan zavarja őt a
zongorajátéka. Máskor a későn jövő számára – aki képtelen volt
bejutni a helyére, s egy egész sort akart felállítani – felajánlott a pódiumon
egy széket. „Javaslom, tanuljanak meg németül! figyelmeztette
később az angol nyelvterületről jött hallgatókat, mivel Schubert
dalirodalma teljesen elzárva marad előttük.
Ugyanis második koncertjén a Szép molnárlány dalciklus is
elhangzott Schiff és Julian Pregardien remek
előadásában. Itt korabeli Brodmann
zongorán, míg szólóestjén a XIX. századi különleges Blüthner
hangszeren muzsikált. Bachtól Schumannig tartott kétórás szólóestjének „zenei
utazását”, amelyet kommentárok és zenetörténeti utalások színeztek, a közönség
hangos nevetéssel, kitörő tapsokkal és lelkes ovációval fogadta.
A másnapi kritika csak annyit írt: „Schiff Andrást nem csak
csodáljuk fantasztikus játékáért, de folyamatosan tanulunk is tőle.”
Schiff
András és Julian Pregardien – Schubert: A
szép molnárlány – dalciklus
(A
szerző felvétele)
Az idei salzburgi
nyári fesztiválon sírva-vigadva élvezte a közönség a csodás előadásokat,
és még a bukásokat is! 44 nap alatt 172 előadás 15 helyszínen… Legjobb, ha
időben beszerezzük a legolcsóbb jegyeket, és lefoglaljuk a nem drága közeli
falusi szállásokat, és irány Salzburg!