Laczó Zoltán Vince 60
Laczó
Zoltán Vince szerzői estje és „Számvetés” című könyvének bemutatója
az Országos Idegennyelvű Könyvtárban, 2024. október 25-én
Laczó Zoltán Vince zeneszerző hatvanadik születésnapjára egy önéletrajzi
könyvvel[1] és egy remek koncerttel
lepete meg közönségét. A gazdag életmű hozadéka volt az a két lemez is,
amely az Országos Idegennyelvű Könyvtárban megrendezett szerzői
hangverseny után átvehető-megvásárolható volt a szerző önéletrajzi
kötetével együtt.
Jómagam először a
könyv anyagával találkoztam, Laczó Zoltán Vince ugyanis néhány éve átküldte
nekem az akkor még kéziratban levő szöveganyag egy részét. A tulajdonképpen
önálló glosszák, novellák, rövid történetek és elmélkedések csak a későbbi
könyvben álltak össze egységes szöveggé, amelyet alapos szerkesztői munka
rendezett öneletírássá. A rendkívül fegyelmezett,
maníroktól mentes rövid írások a zeneszerző, az ember fontos
élményeiről, nemegyszer sorsfordító felismeréseiről számolnak be. A
„Hihetetlen dolog” –
amely elsőként született meg a novellafüzérből – arról
beszél, hogyan fordulhat meg a világ, miként változhat meg az ember
többiekről alkotott képe egy látszólag hétköznapi esemény során. A
„Találkozásom Fanni asszonnyal” időutazás, amelyben a zenész Radnóti
Miklós özvegyével teázik a századelő díszletei között, a „Kiruccanás
Sydney-be” és a „La Citta Eterna”
hangulatos útinaplók, nem nélkülözve a cselekményben megbújó tanulságokat sem.
A könyv második felében a szerző volt tanárainak, szeretett
ismerőseinek állít emléket egy memoár-csokorban. Az utolsó rész a Laczó
Zoltán Vince munkásságát méltató írásokat tartalmazza: e sorok írója örömmel
fedezte fel közöttük két saját, korábbi publikációját, amelyekkel „quasi társszezővé”
avatódott, legalábbis Laczó Zoltán Vince némi túlzással így konferált fel a
hangverseny elején, amikor említődött a Romanika
kiadó gondozásában megjelent, külalakjában sem érdemtelen kiadvány.
A koncert a
„Triószonáta” c. opussal nyitott, amely egyfajta zanza-képét
mutatta a szerző sajátos eklekticizmusának. Asztalos Rita zongorán, Kanyó
Dávid fuvolán, Kiss-Domonkos Judit csellón játszott. A darabot a szerző –
a kotta tanúsága szerint – Chick Corea
emlékének ajánlotta. Az első, néhol jazz-harmonizálású,
filmzene-szerűen poentírozott tételt szépen ívelő, magányos
cselló-szólóból kibontatokozó második tétel követte,
a hatvanharmadik ütemben váratlanul ható, de gondosan előkészített
modulációval.
Ezután két duó következett, először a fuvolára és zongorára írt
„Népdalszvit”, majd az „Etűd” páratlan ritmusban”, amely csellón
és zongorán szólalt meg.
A műsor szerkesztése remek volt, kiválóan tagolták a zeneszámokat szöveges
epizódok. Lázár Csaba színművész előadásában ugyanis Laczó-prózák
színesítették a koncert programját – természetesen friss könyvének részletei.
A következő, immár zenés darabban új szereplő lépett színpadra:
Kovács Péter tubaművész. Az „Iniciálék” című, rajzos-színes darabot
Asztalos Rita kísérte zongorán.
A szerző koncertjeinek egyik visszatérő, kellemes és számomra is
kedves darabja a „Koncertetűd”, szaxofonra és zongorára. A szólót a
„szaxofon-professzor”, Puskás Levente játszotta: a Budapest Saxophone
Quartettel világhírűvé vált, háromszoros
Artisjus-díjas művész Asztalos Ritával kiegészülve a koncert
legrövidebb, de annál felejthetetlenebb produkcióját nyújtotta.
A záró kompozíció nem
is lehetett más, mint a „Szaxofon kvartett”. Az előadó a NOVUS Saxofon Quartet volt, eredeti
felállásban: Mohl Andrea, Nagy Viktor, Szitás Tamás
– és természetesen egykori tanáruk, Puskás Levente.
Izgalmas zárás! Az első, helyenként fátyolosan melankolikus és a második,
izgatott-szabálytalan tétel kontrasztjától máris különleges lendületet vesz a
finálé. Újabb, megejtő szépségű lassú tétel következik, majd a nem
mindennapi negyedik: ez a szigorú geometriába foglalt optimizmus egyszerre
hangok mértana, ugyanakkor izgatott életigenléstől és kíváncsiságtól
átfűtött muzsika is. Igazán izgalmassá talán 5/8-os lüktetésétől
válik. A zárótételben visszaköszön a szerző jazz-zenész múltja: egy
majdnem szabályos szvinget hallunk sétáló basszussal, jellegzetesen „New-Oreans-i” dallammal, a harmonizálás viszont korszerű,
ami izgalmas fűszere a tételnek.
A koncertet dedikálás
követte: a nyomdából frissen kikerült könyv és egy szerzői
cd megvásárolható volt a helyszínen.
Csepregi György