DOBSZAY LÁSZLÓ 90

(Szeged, 1935. február 2. – Budapest, 2011. augusztus 26.)

Széchenyi-díjas magyar zenetörténész, népzenekutató, karnagy, egyetemi tanár.

Zenetörténész, népzenekutató, egyházzenész, a Schola Hungarica gregorián kórus társkarnagya és pedagógus. 1976-tól a Zenetudományi Intézet Dallamtörténeti, illetve Régi Zenetörténet Osztályának, 1990-től a Népzenei Osztály vezetője, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszékének újraalapítója (1990). Kezdeményezésére alakult meg a múlt század nyolcvanas éveinek elején a Nemzetközi Zenetudományi Társaság (International Musicological Society) Cantus Planus munkacsoportja, amely 1984-től 2004-ig Magyarországon tartotta tudományos konferenciáit.

Tudományos munkásságát népzenekutatóként kezdte: 1975-ben a magyar népzene siratóstílusáról írt disszertációjával szerzett kandidátusi fokozatot, majd Szendrei Jankával közösen kialakította a magyar népzene régi rétegének stílusok szerinti típusrendjét.

Rajeczky Benjaminnal és Szendrei Jankával együtt megalapozta és nemzetközi színvonalú tudományos diszciplína rangjára emelte a magyarországi gregoriánkutatást, hosszú időre kijelölve annak fő csapásait, fogódzópontjait és gondolati-módszertani arculatát. A tudományos munka mellett szem előtt tartotta az ismeretek, eredmények átadását, hangzó megjelenítését: egyszerre volt kutató, gyakorló zenész és szenvedélyes tanító. Munkatársaival és tanítványaival számos kiemelkedő kutatási tervet bocsátott útjára és vitt véghez: rendszerbe foglalta a magyar középkor liturgikus-zenei forrásait (System of the Hungarian Plainsong Sources, Studia Musicologica 1984) , létrehozta a magyarországi zsolozsmakódexek antifóna- és responzóriumanyagának zenei típusrendjét, részt vett össziadásuk előkészítésében (Monumenta Monodica Medii Aevi V Antiphonen, 1999; Responsories, 2013), megalkotta a közép-európai egyházmegyék középkori zsolozsmakészletének nagyszabású áttekintő és összehasonlító rendszerét (Corpus Antiphonalium Officii-Ecclesiarum Centralis Europae, melynek internetes felületen továbbfejlesztett változata mára a kutatás nélkülözhetetlen segédeszközévé vált. Utolsó önálló műve (Corpus Antiphonarum − Európai örökség és hazai alakítás, 2003) a magyarországi zsolozsmaforrások antifónakészletét foglalja össze a hazai rítusterületek és dallamhagyományok szerint, s helyezi el az európai cantus planus összefüggésrendjében.

(https://zti.hu/hu/regizene/tortenet/dobszay-laszlo)

Emlékezések:

Wilheim András: Dobszay László In memoriam

(HOLMI, 2011. november)
http://www.holmi.org/2011/11/wilheim-andras-dobszay-laszlo-in-memoriam

Jeney Zoltán: Dobszay László halálára

(Élet és Irodalom LV. évfolyam 36. szám, 2011. szeptember 9.)
http://www.es.hu/jeney_zoltan;dobszay_laszlo_halalara;2011-09-07.html

Erőd Iván: Dobszay László emlékezete

(Parlando, 2011/5.)

Dobszay László előadásai, írásai

Dobszay László: Zenészképzés és műelemzés

(Parlando 1972/3.)

Dr. Dobszay László: Az egyházzene egyetemessége (1994)

(Parlando 2020/2.)

Mire való a zene?

(Magyar Egyházzene X (2002/2003) 3-6)

PAPP KÁROLYNÉ[1]

(Javított kiadás, szerkesztette: Stachó László)

https://www.kotta.info/hu/product/20023/DOBSZAY-LASZLO-Utmutato-A-hangok-vilaga-tanitasahoz-I-VI

Tanári pályánk során megszoktuk, hogy Dobszay László A hangok világa tankönyvsorozatához kötetenként csatlakozott a tanárok számára készült Útmutató. Most ezek reprezentatív kiadásban, egy kötetbe gyűjtve jelentek meg az Editio Musica Budapest Zeneműkiadó gondozásában.

A praktikus érvek aláhúzzák az Útmutatók egy kötetbe foglalását, hiszen így mindig minden tankönyv tanításánál kéznél van a „segítség”. Nem tudom, mennyien vannak köztünk, akik mind a hat Útmutatót elolvasták. Tapasztalatom szerint inkább csak azok az Útmutató kötetek kerültek tanulmányozásra, amely évfolyamokat a tanár éppen tanította. Ezért e megjelentetés értékét (örömét) igazán az jelenti, hogy így, egyben olvasva, jobban kiemelkedik, világosabbá válik mindannyiunk számára Dobszay László nagyívű, átgondolt tanítási koncepciója, mellyel megalkotta tankönyv sorozatát.

A szolfézstanításban – immáron több mint 50 éve – ez a tankönyvsorozat új alapokat teremtett. Dobszay Tanár Úr az addigi technikai gyakorlatok szemléletét átlépve, a tanítás középpontjába a zenei értésre nevelést, a zenei élmény megismerését állította.

Ahogyan a szerkesztő fogalmaz: a növendékek „valós idejű zenei átérzési képességén” és ennek motiváló megtanulásán, megtanításán keresztül kívánja a tanulóknak átadni azt a „kulcs- alapképességet”, mellyel kreatív, intelligens és érzékeny módon tudnak majd a zene teljességével foglalkozni.

Az Útmutatók segítségével érthetők meg igazán a tankönyvsorozat szerzőjének elképzelései, pedagógiai megoldásai és az elérendő cél megvalósításának módja. E kötetek együttes kiadásában fokozatosan kibontásra kerül egy ma már Dobszay módszernek nevezhető folyamat, mely megadja az általa elképzelt és a tankönyveiben kidolgozott szolfézstanítás teljes felépített metodikáját.

E módszertan lényegét mutatja be az új Útmutató kötet: az építkezés első pillanatától a végső eredményekig. Sokszor maguk a tankönyvsorozatot tanító tanárok is meglepődnek bizonyos összefüggések felismerésekor: az ismeretek, élmények előkészítésén, azon, hogy mi mivel függ össze, egy-egy pedagógiai mozzanat hogyan teljesedik ki, - végső soron hogyan valósul meg a zenei értékek megismerése „a zenei átérzések” során, hogyan alakulhat ki a gyermekekben a zenei élmény. Ezek az összefüggések nem merevek, a kisgyermek képességfejlődési logikáját követik, azt, ahogy a gyermek az anyanyelvet is megtanulta. A zenei fejlődés kibontakoztatását is így építi fel ez a tankönyvsorozat. Egyszerre egy körbe, egy stílusba, egy zenei világba vezet be, de annak megmutatja egyfajta teljességét.

A zenei jelenségek e metodika szerint először csak „feltűnnek”, majd fokozatosan beépülnek a fogalmak rendjébe. Végül az azonos stílusjelenségek a felismerés, megismerés örömével rögzítésre kerülnek a növendékek kialakuló, kiteljesedő stílusismeretei körében.

Stachó László – a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karának oktatója – szerkesztői munkájával megőrizte az Útmutatók zenei és módszertani értékeit. Végigkövethető és érezhető az a törekvése, hogy a mai társadalmi, nevelési és információs körülmények között biztos pontokat keressen és adjon a zenetanárok számára: a Dobszay által bemutatott és megvalósított – „végső soron az általa közvetített odafigyeléssel és szorgalommal mindannyiunk számára elérhető zenészi és pedagógusi formának a lényegét”. Munkájában kiemeli a tanár szerepét: ami a szolfézs órán történik, annak zenei élménynek kell lennie, ez a tanár legfőbb feladata.

Ez az egyértelmű megfogalmazás kiemelkedően fontos, hiszen ma is találkozunk még „betanító, „technicista” szemléletű pedagógiai eljárásokkal.

Ezzel a megállapítással talán a szolfézstanítás szerepe és feladata is a helyére kerülhet: nem a hangszeres tanítás kiszolgálását határozza meg, hanem Dobszay Tanár Úr módszerével a zenei élmény megvalósításának szolgálatát vállalja, vagyis a zenei érzetek megragadásán és tanításán keresztül ad élményt és stílusismeretet. Lehet-e ennél nagyobb segítség a hangszeres oktatás számára?

A Dobszay-útmutatókban foglaltakon túl Stachó László rendkívül gazdag gondolatokat fűz a módszerhez: az azóta kikristályosodott gyakorlati tapasztalatokkal, valamint széles látókörű tanácsokkal, kották forrásainak elérhetőségével, a zenehallgatási anyag részletes ismertetésével (stb.) segíti a tanári munkát. Lábjegyzeteiben kibővíti még ezeket Dobszay László későbbi munkásságának eredményeivel – az elsősorban tanításhoz is kapcsolódó ismeretek bemutatásával (pl. ajánlja Dobszay László A klasszikus periódus c. könyvének és más munkáinak tanulmányozását).

Adott helyeken felhívja a figyelmet az első kiadás óta megjelent fontos szakmai és pedagógiai művekre, kompozíciókra: ezek megemlítésével, a tanítás anyagába történő bevonás lehetőségével – vagy a tanár zenei műveltségének, módszertani kultúrájának gyarapítási szándékával – frissíti az Útmutató egykötetes, összefoglaló javított változatát.

Köszönet illeti az Editio Musica Budapest kiadót e kötet megjelentetéséért. Minden szolfézstanár számára ajánlatos e kiadvány újra olvasása, tanulmányozása, alkalmazása.

Az Editio Musica Budapest méltóan őrzi és gondozza Dobszay László Tanár Úr pedagógiai munkásságát. Reméljük, hogy – tervei szerint– gondoskodik a tankönyvek évek óta várt megújításáról is!

BETEKINTÉS AZ ÚTMUTATÓBA

DOBSZAY LÁSZLÓ HUNGAROTON FELVÉTELEIBŐL

Teljes lejátszási lista megtekintése 41 felvétel)
℗ 1999 HUNGAROTON RECORDS LTD.

Teljes lejátszási lista megtekintése (35 felvétel)

℗ 2000 HUNGAROTON RECORDS LTD.

Teljes lejátszási lista megtekintése (31 felvétel)
℗ 2004 HUNGAROTON RECORDS LTD.

Teljes lejátszási lista megtekintése (30 felvétel)

℗ 1990 HUNGAROTON RECORDS LTD.