Dombi Józsefné
Szendrei Imre
gondolatai a zongorapedagógiáról[1]
A két Szendrei:
Idösb. Szendrei Imre
orgonaművész, karnagy és ifj. Szendrei Imre zongoraművész-tanár
Szendrei Imre
kétszeres Liszt Ferenc- és Chopin-díjas zongoraművész. A Zeneakadémián
Szegedi Ernő, Kodály Zoltán, Weiner Leó tanítványa volt. Kutatási területe
a modern zongorapedagógia művészi és mechanikai problémái.
Előadóművészként számos hazai és nemzetközi zenei versenyen vett
részt és nyert első díjat. Hangversenyműsorán a magyar
zeneszerzők alkotásai mellett (Liszt, Bartók, Kodály, Lendvay Kamilló, Geszler György, Gárdonyi Zoltán, Járdányi Pál, Avasi Béla,
Frank Oszkár), Bach-Busoni, Beethoven, Chopin,
Smetana, Csajkovszkij, Rachmaninov és kortárs európai szerzők műveit játszotta.
Szendrei Imre
életrajzát e sorok írója kutatta (Dombiné Kemény, 1999). Szendrei Imre 1926.
július 6-án született Kalocsán. Édesapja idősb Szendrei Imre
orgonaművész, 1920–1955-ig a Kalocsai Tanítóképző Intézet ének-zene tanára,
számos orgonamű szerzője.
Idösb. Szendrei
Imre szaktanári és karnagyi diplomát Regensburgban kapott. Generációk sorát
nevelte a zene szeretetére. Édesanyja Kleiner Jolán,
aki fő feladatának gyermekei nevelését tartotta.
Jolán, Valéria,
Imre zenei környezetben nőttek fel. Szendrei Imre első zongoratanára
édesapja volt, majd a Hollandiából érkező Wilhelmus
Henrik oktatta. A család mindig nagy gondot fordított arra, hogy Imre
rendszeresen gyakoroljon, így 14 éves korára komoly repertoárra tett szert.
Ekkor játszotta már Chopin A-dúr polonézét és Liszt
E-dúr Paganini etűdjét.
A Zeneakadémián
Szegedi Ernő növendéke volt. A Liszt Ferenc Társaság által meghirdetett
pályázaton 1948. december elsején I. helyezést ért el. Műsorán Liszt
Petrarca szonettje és Verdi-Liszt Rigoletto parafrázisa hangzott el.
Nagyigényű műsorokkal lépett pódiumra. Példaként említhetjük még a
következő hangversenyt: (az 1958. május 10-i zeneakadémiai koncert
műsora)
Liszt: B–A–C–H
fantázia és fúga
Csajkovszkij:
Téma variációkkal
Chopin:
h-moll Scherzo
Smetana: Két
tánc
Rachmaninov:
Esz-dúr etűd
Szkrjabin: Desz-dúr
etűd
Balakirev:
Keleti fantázia
1949-ben a Varsói
Chopin Nemzetközi Zongoraverseny díjazottja volt, a legszebben megszólaltatott
Fisz-dúr Impromptu előadásáért. Egykori
zeneakadémiai tanára, Szegedi Ernő visszaemlékezése szerint
„Elsősorban Lisztnek volt hivatott tolmácsolója, de ugyanakkor a
Chopin-kultusz őrzője, ébresztője, emellett érdeklődött
Bartók, Kodály művészete iránt is.”
A szegedi
Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszékén 1955–1969-ig tanított
adjunktusi beosztásban. Utazó tanár volt. Minden héten 2 napot tartózkodott a
főiskolán. Óráit pénteken és szombaton tartotta. Mindig nagy
megbecsülésben részesült. A tanítás mellett is napi 6 órát gyakorolt. A
zongoraóráira „A modern zongoraoktatás jellemzői” című kéziratából
vonunk le következtetéseket.
Szendrei Imre
zongorapedagógiai módszereit az előzetes gyakorlati tapasztalatait
összegezve alakította ki. „Mai szemmel is igen elismerem első tanáromnak a
tanítási módszerét elsősorban abban – amint akkori kottáimba
visszalapozgatva látom –, hogy gondosan beírt igen kitűnő ujjrenddel
segítette elő a darabok megtanulását, amely a legmagasabb fokon is
használatos, és egyben legfontosabb előfeltétele a szép billentésnek.
Továbbá javasolta a helyes pedálhasználatot, amely ritka esetben megy simán a
2-3 éve tanulónak.
Wilhelmus Henrik
zeneiskolájában példás közösségi szellemet honosított meg, amely az évenként
kétszeri vizsgaelőadásokon is megmutatkozott. A gyermekkori pódiumi
szerepeltetések egyébként nem mellőzhetők a tovább
fejlődőre, mert már itt kell megszoknia a közönség előtti
magatartást, s már ekkor kell a lélekbe vésődni, hogy őt sokan
hallgatják, tehát nyújtania kell valamit, ami egyúttal a szorgalmat is a
legnemesebb eszközzel fokozza. Wilhelmus tanítási
módszerének még igen dicséretes pontja – amit általában vidéken sajnos el
szoktak hanyagolni – a gyakorlati tanítás mellett az elméleti oktatás. Bár
ő sem minden esetben forszírozta, de a tehetségesebbek előrehaladását
ez igen előnyösen növelte. Ebből következik, ami igen nagy
fontosságú, hogy már a kezdő fokon lévő zongorázó ne csak az ujjait
mozgassa, hanem gondolkozzék is mellette” (Szendrei, 1949). „A modern pedagógia
szempontjából fontosnak tartom, hogy a növendéket már idejekorán ráneveljük
arra a felelősségérzetre, amivel adottságai folytán a köznek tartozik. Fel
kell világosítani a növendéket afelől, hogy nemcsak magának, de a köznek
is árt, ha nem teljesíti tehetsége maximumát. Ennek az elvnek a megvalósítására
korlátlan lehetőség nyílik az intézményes tanításnál.” (Szendrei, 1949) „Ez
úgy lehet célravezető, ha körültekintő tantervet készítünk. Erre
vonatkozólag úgy válogatjuk össze a darabokat, hogy ne csak a pillanatnyi
technikai és művészi fejlettségnek feleljen meg, hanem minél szélesebb
körű irodalomismerettel szolgáljon, ami egyben a stílusérzéket is
mindenkor a legjobban fejleszti.” (Szendrei, 1949) Szendrei Imre
zongorapedagógiai módszere ma is figyelemreméltó.
Összegezve
megállapíthatjuk, hogy fontosnak tartotta a zenei kifejezés legjobb
megoldásaira való törekvést, a helyes ujjrend kialakítását, a darabok elméleti
hátterének megvilágítását, a szereplésre való felkészítést, a stressz mentes
zongoraórákat. A zenei és a technikai hiányosságok csiszolását, melyet
véleménye szerint legeredményesebben Liszt, Chopin, Bartók műveinek helyes
tolmácsolásán keresztül érhetünk el. Fontosnak tartotta a hallgatók általános
műveltségének gyarapítását, egymás előtti játékának ösztönzését. A
tanítványok felelősségérzetének kialakítását.
Szendrei Imre
aktívan bekapcsolódott Szeged zenei életébe. A megjelent meghívók, kritikák
alapján gyűjtöttük össze az erre való utalásokat. Hangversenyeit a
következők szerint csoportosíthatjuk: főiskolai hangversenyek,
filharmóniai hangversenyek, ünnepi alkalmakhoz, megemlékezéshez kapcsolódó
fellépések, jótékonysági hangversenyek, bizonyos témakörökhöz kapcsolódó
hangversenyek. Repertoárja felölelte a zongorairodalom legnagyobb alkotásait.
Nevéhez fűződik Bartók II. zongoraversenyének, Liszt Esz-dúr zongoraversenyének, Csajkovszkij b-moll
zongoraverseny előadása.
Megállapíthatjuk,
hogy Szendrei Imre a Pedagógiai Főiskolán eltöltött évei alatt a
főiskolán rendkívül gazdag hangversenyélet volt. A zenés szerdák sorozat
arra utal, hogy a hangversenyek időpontja konkrét naphoz kötődött.
Egyszerű, de igényes meghívókat készítettek, ahonnan évek múltán is
tanulmányoztattunk néhány programot. Felleltünk egy négy nyelvű meghívót,
amely a szervezés igényességére vall. Különböző tematikákhoz kapcsolódóan
is rendeztek hangversenyt. Az újságban megjelent kritikák azt tanúsítják, hogy
a koncerteket érdeklődés övezte és nagy sikerük volt.
Szendrei Imre
1983. december 5-én halt meg Münsterben. Halála után dr. Huszka Lászlóné
Szendrei Valéria Alapítványt hozott létre a tehetséges gyerekek segítésére. A
Szendrei Imre Alapítvány a Kalocsai Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti
Intézménnyel közösen évenként megszervezi a Bács-Kiskun Vármegyei Zongoristák
Találkozóját. Az itt díjat nyert fellépők közül többen a zenei pályát
választották. Továbbá Szendrei Imre emlékét őrzi a főiskola 8001
tantermének falán látható dombormű (Barta András alkotása), melyet
2005-ben dr. Huszka László főiskolai tanár ajándékozott az Ének-zene
Tanszéknek.
A két Szendreire emlékeztek – koszorú
került a szülőház falára
(2:22)
Kalocsán,
a Rákóczi utcában idősebb Szendrei Imre zeneszerző és
főszékesegyházi karnagy, illetve ifjabb Szendrei Imre zongoraművész-tanár
nevét őrzi egy emléktábla. 1991 óta minden év novemberében
összegyűlnek itt a Kalocsai Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola
tanárai és megtartják a hagyományossá vált megemlékezést és koszorúzást.
Irodalomjegyzék:
Dombiné
Kemény Erzsébet: A két Szendrei emlékkönyve Szendrei Alapítvány Szeged, 1999.
Dombi
Józsefné: Az SZTE JGYPK Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék történetének
neves pedagógusai: dr. Szeghy Endre, Szendrei Imre, dr. Mihálka
György. In: Karlovitz János Tibor (szerk.2016.):
Tanulás és fejlődés, ISBN 978-80-89691-31 312-314
https://acta.bibl.u-szeged.hu/74286/1/enek_zene_tanszek_2017_139-146.pdf