IN memoriam †Bartos Balázs

(Budapest, 1957. augusztus 5. – Budapest, 2024. december 16.)

Bartos Balázs

Mély fájdalommal búcsúzunk Bartos Balázstól, aki 2024. december 16-án hagyott itt bennünket. Egy kivételes zenész és tanár, szerető társ, édesapa, nagyapa és lelkes sakkozó távozott közülünk.

Balázs Budapesten született 1957. augusztus 5-én. Életét a zene és a művészet iránti elkötelezettség határozta meg. Tanulmányait a Bartók Konzervatóriumban kezdte és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végezte, ahol előbb brácsa kamaraművészi, majd középiskolai zenetanári diplomát szerzett. Tanárai Székács János és Lukács Pál voltak, akikhez mélyen kötődött.

Zenei pályafutása kiemelkedő és sokszínű volt. Karrierje kezdetén ösztöndíjas brácsásként csatlakozott a Magyar Rádió Zenekarához, majd egy rendkívüli évet töltött Mexikóban, ahol a Mexikói Ifjúsági Zenekar szólóbrácsásaként tevékenykedett. Ez az időszak különösen közel állt a szívéhez.

Hazatérése után a Bartók és a Weiner Konzervatóriumokban kezdte tanári pályáját, melyhez utolsó éveiben újra visszatért. Emellett, 1983-tól közel 25 éven át a Postás Zenekar – ami később Matáv, majd Telekom Zenekar lett – szólóbrácsásaként Magyarország ikonikus szimfonikus együttesében játszott, és számtalan koncerten és külföldi turnén szerepelt. Kedves emlékeket szerzett és meghatározó előadásokon szerepelt egy színpadon olyan világhírű művészekkel, mint José Carreras, Ennio Morricone és Bobby McFerrin. Alapító tagja volt az Art6-ok összművészeti csoportnak is feleségével †Bartos Ildikóval (1957– 2007) Számos különleges kiállítás, és megnyitó esemény volt közös munkájuk gyümölcse.

2007-től szabadúszóként rendszeres fellépései során az Alba Regia Zenekarban, az Egri Szimfonikus Zenekarban és más együttesekben is játszott és hosszú éveken keresztül minden télen Kínában turnézott a Strauss Legacy Zenekarral.

Balázs nemcsak a zenei életben, hanem a sakkozás világában is kitűnt: mesterjelölt minősítésű versenyzőként a Sirály SE-ben és sakkoktatóként a sakktáblánál is maradandót alkotott. Több évig általános iskolai sakkszakköröket tartott, ezzel az apró sakkozók nagy szeretetét is kivívta.

Utolsó, kedves munkahelye a törökbálinti Szőnyi Erzsébet Zeneiskola, ahol hegedűtanárként dolgozott és szeretetteljes, családias légkör vette körül őt és tanítványait is. A tanár és a művész egyszerre volt jelen személyiségében, tapasztalatát és tudását mindig melegszívű odaadással adta át.

Különleges, szelíd kedvessége, türelme és egyszerű életszeretete áthatotta mindennapjait és sokaknak ajándékozott is ezekből az értékekből élete során.

Emlékét szívünkben őrizzük, és szeretettel gondolunk rá. Gyászolja párja, lánya és családja, testvére és családja, barátai, kollégái és tanítványai.

Bartos Viktória