A zeneszerző, akinek nem neve, hanem hangzásvilága „áruvédjegy”

(Warner Classics 5054197942334)

Teljes lejátszási lista megtekintése (34 felvétel)

John Williams zenéjét az is felismeri, aki akár csak egyetlen olyan filmet látott, amelynek zenéjét megannyi díj „dobogósa” jegyzi. Márpedig nem kell mozirajongónak lenni ahhoz, hogy találkozzunk valamely telitalálat értékű munkájával: több mint másfélszáz film zenéje fűződik nevéhez.

John Williams mindössze 16 éves volt (ekkortájt kezdte zeneszerzés-tanulmányait Los Angelesben Mario Castelnuovo-Tedescónál), amikor Lajtha László előadást tartott a BBC-ben a filmzenéről. A filmesztétikai ars poeticának is tekinthető gondolataiból bőségesen idéz Fejezetek Lajtha Lászlóról című könyvében Breuer János. Ezek között szép számmal találunk olyan megállapításokat, amelyek mindmáig érvényesek. Ezek közé tartozik, hogy „ne várjuk, hogy a zene pontosan ugyanazt fejezze ki, amit a kép vagy megfordítva!”, majd nem sokkal később: „az is fölösleges, hogy a zene a kép minden apró részletét kövesse. Hadd felejtsük el az úgynevezett drámai háttérzenét. A muzsika maradjon az, ami, és sokkal megindítóbb lesz, mint ama ’illusztratív’ hangfestmények”. Leszögezte, hogy „a filmzene, ha méltó erre az elnevezésre, minden külső körülménytől, megfontolástól és előfeltételtől független jó zene kell, hogy legyen. Ez csak úgy lehetséges, ha a zene megáll a saját lábán, vagyis a film nélkül is; éppúgy, amint a történetnek is jónak kell lennie, ’fotogén’ kvalitásaitól függetlenül.”

Nos, John Williams világszerte népszerű filmzenéje maximálisan eleget tesz az ilyesfajta elvárásoknak. Nem alapfeltétel a film ismerete ahhoz, hogy bármely filmzenéje élvezetet jelentsen.

És miként Lajtha III. szimfóniájának anyaga a Gyilkosság a katedrálisban című film zenéjéből származik (és a Kísértések című zenekari variációké is), hasonlóképp önálló életet él John Wiliams filmzenéjének számos részlete. Akár áthangszerelve, átirat formájában is, miként a közelmúltban megjelent album anyaga tanúsítja.

A Reimagined koncepciója Robert Townsontól származik, aki világméretben listavezető a filmzene-producerek között (nem véletlen, hogy az album kísérőfüzetében róla és a három hangszereselőadóművészről olvashatunk ismertetőt!). Két és háromnegyed óra hallgatnivaló – két korongon. A trió tagjai: Sara Andon fuvolán (és rokon hangszereken), Cécilia Tsan gordonkán és Simone Pedroni zongorán (Steinway Artist). Az utóbbi részt vállalt az átírás munkálataiból, az átiratok egy része a zeneszerzőtől való.

Kamarazene – felsőfokon! A váltóhangszereknek köszönhetően gazdag a hangszínskála – a hallgatnivaló megunhatatlan. Éppen ez az, amit érdemes lenne kiaknázni, a „komolyzenének” toborozva további érdeklődő hallgatóságot. És ideális anyag lenne (alsófokú) zeneiskolai elméleti órákon, képességfejlesztésre és elméleti ismeretekhez egyaránt. Mert az ismerős, könnyen megjegyezhető dallamok kiválóak memoriternek – és a megtanultakat, megkönnyítve az emlékezést, érdemes lejegyeztetni (rendhagyó dallamdiktálás hallás után). És mindezt nem a „komoly” és „könnyű” – egyébként tartalmuk-vesztett sematikus kategóriák – ütköztetéséért, hanem azért, hogy a növendékek aktivitása (élmény-szintű részesedése) növekedjék. Hogy mielőbb magukévá tegyék azt a szemléletmódot, amely kizárólag minőségi kategóriák alapján különböztet meg bármely korból származó, különböző műfajú kompozíciókat (habár a kritikával, az ítéletekkel érdemes csínján bánni – értékes zenészek megbukott zenekritikái is figyelmeztetnek erre). Kihasználatlan öröm- (és sikerélmény) forrás vált könnyen hozzáférhetővé e felvétellel – aki pedig anyagi áldozatoktól sem riad vissza, beszerezheti a kottákat is (a kísérőfüzet információinak köszönhetően).

A hallgatnivaló élvezetességében minden bizonnyal jelentős része van annak, hogy maguk az előadók is rajongói John Williams zenéjének: kedvvel, élvezettel játsszák szólamaikat, örömzenélést produkálva. Ez a zeneszeretet remélhetőleg ragályos, és a hangszeres hallgatókat arra inspirálja, hogy saját életükben maguk is keressenek lehetőséget hasonló örömteli megnyilvánulásokhoz. Akár házimuzsikálás keretében.

Fittler Katalin