Dr. Liptákné Klement
Ágnes
Miért esett a választásom A didergő király c. meseoperára?
Az imént Szőnyi Erzsébet A didergő király c.
meseoperájából láttunk részletet a szegedi Rókusi Általános Iskola
előadásában. Tanári pályám utolsó negyedét Baricz
Zsoltné, Magdika utódjaként ebben az iskolában töltöttem ének-zene szakos
tanárként és karvezetőként.
A Rókusi Általános
Iskola a Szegedi Tankerületi Központ egyetlen olyan alapfokú intézménye, ahol
emelt szintű ének-zene oktatás folyik. Az első énekes osztály
1954-ben indult útjára[1],
és azóta is fontos részét képezi az intézmény oktató-nevelő
munkájának. Az ebbe az osztálytípusba
járó diákoknak heti 3 illetve 4 ének-zene órájuk van,
ez kiegészül 2 énekkari órával, és alsó tagozaton néptánc tanításban is
részesülnek.
Az ének-zene
tagozat tehetséges tanulói, lelkes pedagógusai, segítőkész
vezetősége, Rozgonyi Éva és Vass Irén tanárnők szakmai támogatása
tette lehetővé, hogy 2014-ben előadhassuk Szőnyi Erzsébet: A
didergő király c. meseoperáját. Az opera ötletét az a különleges alkalom
adta, hogy Szőnyi Erzsébet tanárnő 2014 áprilisában ünnepelte 90.
születésnapját. Iskolánk a Kardos Pál Alapítvánnyal, a Magyar Kodály Társaság
Csongrád Megyei Csoportjával és a Szent- Györgyi Albert Agórával
közösen szervezett hangversennyel köszöntötte a zeneszerzőt 2014. máj.
17-én. Ennek a hangversenynek a részeként adtuk elő a meseoperát. Zongorakíséretre
Erős Andreát, a Király-König Zeneiskola zongoratanárát kértük fel.
Hogy miért esett a
választásom A didergő király c. meseoperára? Szőnyi Erzsébet egy
csodaszép történetet dolgozott fel, amely a szeretetről, a jóságról szól.
A történet cselekménye változatos, sokféle érzelem fogalmazódik meg benne, remek
karakterek és humor is található a műben. A zeneszerző nagyon nagy szerepet
szán a kórusnak. Ez azért volt fontos szempont, mert az egész tanéven
átívelő felkészülés során így elegendő feladat hárult az egyes
kórustagokra. A mű kottáját tanulmányozva úgy láttam, hogy tanítványaim
zenei felkészültsége megfelelő ahhoz, hogy ez az összességében nehéz,
igényes, magas színvonalú muzsika úgy tudjon megszólalni, hogy a gyerekek
örömüket leljék benne.
Az operában
viszonylag kevés szólista szereplő van. A király szerepére Altorjay Tamást, a Szegedi Nemzeti Színház operaénekesét
kértük fel. Nagyon nagy élmény volt a gyerekek számára egy igazi operaénekessel
együtt dolgozni. A többi szólista szerepet azok a kórustagok kapták, akiknek
énekhangjuk, alkatuk, színészi képességeik, kisugárzásuk megfelelő volt az
adott karakter megformálására. A mesélő Kőszeghy
Kata/Magony Viktória, az orvos Kiss Dániel, udvari bolond Nagy Eszter, a
kislány Botár Flóra/Kopasz Helga voltak.
Az opera zenei
anyagának megtanulása előtt kórusunknak az alsó tagozat tanulói
előadták Móra Ferenc: A didergő király c. meséjét. Az előadás
után beszélgettünk a történetről, a szereplőkről,
jellemükről, a történet üzenetéről. Arról, hogy a jóság és a szeretet
tudja felmelegíteni a testet és a lelket, és a mese főszereplője nem
csupán a didergő király, hanem mi magunk is.
Ezután
elkezdődött az opera zenei anyagának elsajátítása. A műben vannak
olyan fülbemászó dallamok, melyeken a magyar gyermekjátékdalok hatása
érezhető. Ezek megtanulása nem jelentett gondot. A könnyebb dallamok
mellett viszont modernebb, nehezebb dallamokkal is meg kellett küzdenünk.
Hónapokig tartott, mire fejből, tiszta intonációval, kifejezően meg
tudtuk szólaltatni a meseopera zenei anyagát. Viszont a legnagyobb nehézséget
az jelentette, hogy a szép, kifejező éneklés most nem a munkák végcélja
volt, hanem csupán kiindulópontja, alapfeltétele a színpadi megjelenítésnek.
Az operát Tamás
Ildikó tánc- és drámapedagógus kolléganőm állította színpadra. A színpadi
próbákat péntek délutánonként, az iskola tornatermében, plusz próbák keretében
valósítottuk meg. A munkának ebben a fázisában már nagyon sokfelé kellett
figyelniük a szereplőknek: a saját szólamukra, a többi szólamra, a
szólistákra, a zongorakíséretre, a színészi játékra, a mozgásokra. Rendkívül
összetett feladatot jelentett ez a kórusdobogókon egyhelyben állva való
énekléshez és karvezetéshez szokott gyerekek számára. Tamás Ildikó
kolléganőm újszerű megoldásokat választott az opera színpadra
vitelében. A kórustagok különböző alakzatokat felvéve, illetve
különböző mozgásokat végezve jelenítették meg a történet egyes
helyszíneit, díszleteit: pl. az erdőt, a csörgő patakot, a házakat, a
háromszor fellobbanó pusztító tüzet. Így nem egy statikus színpadképet
láthattunk, hanem mindvégig egy nagyon mozgalmas, eleven képsort. A kórustagok
színpadi díszletként való jelenléte biztosította a gyors színváltásokat, amely
gördülékennyé tette az előadást.
A színpadkép
megteremtésében a díszlet és a jelmezek is meghatározóak. Herédiné Szűcs
Ildikó és Perényiné Borsi Anikó, iskolánk rajz és technika szakos tanárai a
gyerekekkel közösen álmodták meg ezeket az eszközöket, melyek elkészítése
heteken át tartott délutáni kézműves foglalkozások keretében. Elképzelésük
az volt, hogy a színpad vizuális élménye ne a király lelkének hidegségét
tükrözze, hanem a szeretni tudó lélek melegségét. A szereplők különféle
színű pamut pólókban voltak, amelyek jól illettek az apró virágos
néptáncos szoknyákhoz. A gyerekek mozgás, forgás közben, mint egy virágos
mező jelentek meg, üdeséggel töltötték meg a színpadot. A díszlet a
királyi palotát jelenítette meg a háttérben.
A díszletek
készítésével, az eszközök, ruhák beszerzésével párhuzamosan folytak, csak
folytak a színpadi próbák. Hónapokon keresztül nagyon keményen dolgoztunk. A
próbákon jó ideig ha szépen meg tudtuk szólaltatni az
opera zenéjét, akkor a színpadi mozgás esett szét. Ha a színészi munka jól
sikerült, akkor az énekkari hangzás vált erőtlenné, kifejezéstelenné.
Voltak mélypontjaink, néha könnycseppeket is lehetett látni a szemekben. De
szép lassan minden kezdett a helyére kerülni. Azt vettük észre, hogy a szereplők
nem csupán egymás mellett, hanem egymással kezdenek játszani. Majd
észrevétlenül elevenné vált a zene és a színpadi játék is.
Elérkezett a nagy
nap, 2014. máj. 17-e. A gyerekek ott álltak a szegedi Agóra
színpadán. Egy operaelőadás díszletei közül
néztek le a nézőtérre, ahol ott voltak a családtagjaik, barátaik, tanáraik
és a 90 évesen is fiatalos, energikus, derűs Szőnyi Erzsébet
tanárnő is. Nagy sikert arattunk.
Nehéz és szép utat
jártunk be közösen a gyerekekkel. Ennek a nehéz és hosszú útnak az igazi értéke
a készülés folyamatában volt. Sokat megtudtunk önmagunkról és egymásról is.
Volt olyan kórustag, aki azt mondta, hogy a szereplés után magabiztosabbá vált,
más tantárgyi órákon feleléskor bátrabban tud kiállni az osztálya és a tanára
elé. Volt, aki azt mondta el, hogy mindeddig nem tudta önmagáról, hogy jó
színészi adottságai vannak. Másik nagy hozadéka a közös munkának az volt, hogy
kórusunk érezhetően összetartóbb közösséggé vált. Ez megmutatkozott az
énekórákon, a kóruspróbákon, az újabb szereplésekre való felkészülés során.
Az opera sikerét
igazolta, hogy Szőnyi Erzsébet születésnapi köszöntése után még számos
felkérést kaptunk A didergő király bemutatására. 2014 októberében ezzel az
előadással ünnepeltük a Rókusi Általános iskola 60. évfordulóját.
Ugyanebben az évben Szeged város felkérésére a Vántus
István Kortárszenei Napokon is felcsendült az opera. Majd 2015 februárjában „Fiatalok
énekelnek fiataloknak” c. projekt keretében került előadásra a Nemzeti
Kulturális Alap támogatásával. Végül szintén 2015-ben a XXII. Éneklő Ifjúság
Szakmai Napok Nyitóhangversenyén adtuk elő a Magyar Kórusok és Zenekarok
Szövetségének felkérésére.
Tanári pályám
legösszetettebb feladata volt Szőnyi Erzsébet A didergő király c.
operájának betanítása. Ez a hatalmas munka a diákok, a kollégák, az
iskolavezetés és a szülők támogatása nélkül nem sikerülhetett volna. Biztos
vagyok benne, hogy az operában részt vevő gyerekek és felnőttek, – mint
ahogyan én is, – egész életükre magukkal vitték a közös munka emlékét és Szőnyi Erzsébet zenéjét.