Kutatás a magyar
zeneoktatásról:
fogjuk meg és vigyétek![1]
Kerekasztal
beszélgetés az Újmédia és zeneoktatás szakmai fórumon, Miskolcon
(Fotó:
Merényi Dániel / Telex)
A Magyar Zenei Tanács 2024. október 3. és november 9.
között kérdőíves kutatást végzett
a magyar alsó-, középső- és felsőfokú zenei oktatásban tanulók és
tanítók részvételével. A kutatás eredménye A kutatás eredményei itt érhetők el, de szakmai fórumok keretében, hat városban az érdeklődőknek is
bemutatják. Az első ilyen fórumon jártunk Miskolcon.
Az egy hónapig, online
elérhető kérdőívet összesen 929 fő töltötte ki, oktatók és
hallgatók, így reprezentatívnak fogadhatjuk el. A kilencvenöt(!) kérdés a
zeneoktatásban tapasztalható digitális médiafogyasztási és médiahasználati
szokásokra, illetve a zeneoktatásban dolgozók és tanulók helyzetére,
jövőképére, motivációira volt kíváncsi. A kutatásról a Magyar Zenei Tanács
(MZT) minden magyarországi, zeneoktatásban részt vevő intézményt
értesített, a november 9-én lezárult adatgyűjtés után pedig az eredményeket
nyilvános szakmai fórumokon mutatja be.
A kütyüzésről
2024. november 25-én,
Miskolcon, a Zenepalota kórustermében dr. Török Bernát, a Nemzeti Közszolgálati
Egyetem Eötvös József Kutatóközpontjának főigazgatója röviden ismertette a
kutatott csoport digitális eszközhasználatáról szóló megállapításokat: a
megkérdezettek közül szinte mindenki használja az internetet, az e-mailezés inkább az
idősebbekre jellemző, akik a munkájukhoz használják, míg a fiatalok
inkább csetelnek. Ami a közösségi médiát illeti, az
idősebbek a Facebookot, míg a fiatalok a
modernebb platformokat használják.
Új információként egyedül
annyi hangzott el, hogy a közösségi média-használat intenzitása nincs
befolyással a gyakorlással, munkával töltött időre, sőt, az
elhivatottsággal többnyire egyenes arányban van a digitális jelenlét. Továbbá a
mesterséges intelligencia jelenléte még átlagos mértéket mutat, illetve az
anyagi helyzettel nincs összefüggésben az eszközhasználat, magyarán okoseszköze
majdnem mindenkinek van már. Mellbevágó tények.
A továbbiakban Zsoldos Dávid,
a Magyar Zenei Tanács elnöke mutatta be az újmédia-fogyasztás trendjeit. A
megkérdezettek több mint fele naponta hallgat zenét, sőt a diákok 65,5
százaléka nyilatkozott így. A kutatás azt is feltárta, hogy ez valóban „minőségi”
zenehallgatás, hiszen a naponta zenét hallgatók nem valamilyen tevékenység
mellett, vagy háttérzajként teszik azt. A zenehallgatáshoz jellemzően az
okoseszközüket vagy laptopjukat használják, ami a streaming platformok
egyértelmű túlsúlyát mutatja a hagyományos hanghordozókkal, lejátszókkal
szemben.
Évtizedek óta
állandó pillanatkép
A kutatás zeneoktatással
foglalkozó részének eredményeit dr. Váradi Judit, a Debreceni Egyetem
Zeneművészeti Karának egyetemi tanára, a Magyar Zenei Tanács elnökségi
tagja ismertette, és nem volt könnyű dolga, hiszen a kutatás igyekezett a
zeneoktatás résztvevőiről a legtöbb információt megtudni. Az
elkészült értékelésben hetven (!) oldalt töltenek meg azok az adatok, amik
összességében egy magára hagyott szektor képét mutatják.
Az első rész a
zeneművészeti szakgimnáziumban tanulók pályaorientációjával foglalkozik.
Egyértelműsíti a szülői háttér és támogatás alapvető
fontosságát. Azt, hogy gyakran egy éppen tinédzserkorba érő fiatalnak
mekkora energiájába telik a szüleit meggyőzni pályaválasztásának
helyességéről, illetve azt is megmutatja, hogy a zenei hivatást választók
a kortársaikhoz képest sokkal hamarabb döntenek a pályájukról és ki is tartanak
mellette. Igaz, a képzési rendszer a későbbiekben már nem igazán biztosít
átjárhatóságot.
A képzésükkel túlnyomórészt
elégedettek, de szívesen vennének egy olyan ösztöndíjprogramot, ami elismeri a
befektetett munkájukat. Érdekes adat, hogy a diákok negyede gondolkodik
külföldi továbbtanulásban, míg harmaduk teljesen kizárja azt. Ezt az eltökéltséget
talán érdemes lenne honorálni.
Prof. Dr. Váradi Judit, a Debreceni
Egyetem Zeneművészeti Karának egyetemi tanára
(Fotó:
Merényi Dániel / Telex)
A második részben dr. Váradi
Judit a felsőoktatás hallgatóinak pályaképét mutatta be a kutatás
eredményeire támaszkodva. Az adatok itt is a szülői támogatás fontosságát
húzták alá, hiszen elmondható, hogy a hazai zeneoktatási rendszerben a felsőoktatásba
kívülről is érkezhet valaki, tehát felkészülhet a felvételire
magántanárral vagy akár egyénileg is.
A hallgatók
pályaválasztásában tehát meghatározó, hogy milyen hamar találkoznak élő
zenével és hangszerekkel, és milyen minőségű ez a kapcsolat. 72
százalékuk maga választotta hangszerét és ki is tartott mellette. Mindez azt
jelenti, hogy az óvodai hangszerbemutatókat, de az alapfokú képzés fontosságát
végképp nem lehet eléggé hangsúlyozni.
A válaszokból kiderül, hogy
ez egyéni hangszeres órákat tartják legtöbbre a hallgatók, de a szakmai munka
mellett lenne igény a sportolásra, szórakozásra és ráférne a hangszeres
infrastruktúrára egy átfogó fejlesztés is.
Külföldi tapasztalatot oktatási intézményben körülbelül minden tizedik hallgató
szerzett és a megkérdezettek fele venne részt ilyen képzésben, ám ebben
jellemzően a szűkös anyagi lehetőségeik akadályozzák őket.
Az egyik legérdekesebb pont
azonban a mentális segítség igénye lelki egészségük megőrzése érdekében. A
területtel már csak azért is foglalkozni kell, mert a hallgatókból később
zenetanár lesz, akik az ott megszerzett tapasztalatot és tudást használni
fogják, és továbbadják majd a következő zenészgenerációknak.
Talán kimondható, hogy az
oktatási rendszerben példátlan az a szituáció, ami a zeneoktatásban megvalósul,
nevezetesen az, hogy hetente több alkalommal a pedagógus és növendék
négyszemközt, csak egymásra figyelve dolgozhat. A közös munka minőségét viszont
több tényező is alapvetően befolyásolja: a szülői attitűd
és a gyermek autonómiája, motivációi; a tanár képességei és felkészültsége,
motivációja és önértékelése. Nem mindegy tehát, hogy a pedagógus mennyire érzi
megbecsültnek magát, mennyire érzi magát a helyén, illetve, hogy mekkora
önállóságot biztosít számára a rendszer és rendelkezésére áll-e minden eszköz a
minőségi munkához.
A kutatás eredményeit
bemutató kiadvány fele a pedagógusok válaszait elemzi, a közel ötven oldal nem
tartalmaz egy felesleges vesszőt sem, így minden kiragadott adat önkényes
választás lenne. Mindenféleképpen érdemes az értő tanulmányozásra.
Ezután három
iskolavezető (Komár Lívia, a Kisvárdai Weiner Leó Alapfokú Művészeti
Iskola igazgatója, Bárány Zoltán, a Bartók Béla Zene- és Táncművészeti
Szakgimnázium igazgatója, és Kerek Gábor Közeledő, a Kazincbarcikai Kodály
Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója) kerekasztal-beszélgetése
kezdődött, amelynek egyik témája az iskolákban begyűjtendő
telefonok kérdése volt. Felmerült, hogy a zene- és táncművészeti képzésben
szinte kikerülhetetlen, hogy a YouTube-on a növendékek a mesterükkel együtt
megnézzenek pár videót (koreográfiák, hangszereseknél egy új mű
létező előadásai, ujjrendek, dinamikák, tempó stb.). A reklámok miatt
célszerű volt előfizetni a YouTube prémiumra, alapítványi
pénzből, hiszen fel sem merült, hogy értelme lenne a tankerülethez
fordulni ilyen kéréssel.
Elhangzott, hogy a
visszavonuló, vagy pályaelhagyó zenetanárok pótlása sokszor nem egyszerű,
bár megfigyelhető tendencia, hogy korábbi hallgatók térnek vissza diploma
után tanítani. Minden zeneoktatással foglalkozó fórumon felmerül a szolfézsoktatás
kérdése, ami igazi forró krumpli. Ez most sem volt másként, a képzési rendszer
reformra, újragondolásra szoruló részei közül talán az első ez.
Minek kell jönnie
ezután?
Kérdésemre a Magyar Zenei Tanács
elnöke, Zsoldos Dávid elmondta, hogy a kutatás eredményei garantáltan eljutnak
majd a döntéshozók asztalára, és a Tanács mindent megtesz majd annak érdekében,
hogy a széles közönség is megismerhesse azokat.
A tartalmas két óra után
számomra a fő kérdés az maradt, hogy a nyilvánvalóan fáziskésésben
lévő magyar zeneoktatásban egyértelműen reformokra szoruló
területekkel végre kezdünk-e foglalkozni. Jelenleg az ott tanítóktól és
tanulóktól elhivatottságukban magukra hagyva várjuk el azt, hogy Magyarország
zenében kivívott rangját megtartsák.
