MALMOS EDIT[1]
ZENE ÉS EGÉSZSÉG[2]
„Az
ember, aki legbelül zenétlen
S nem hat rá édes hangok egyezése,
Az kész az árulásra, taktikára,
S szelleme tompa, mint az éjszaka
S érzelme komor, mint Erebus:
Meg ne bízz benne. Hallgass a zenére.”
(Shakespeare:
A velencei kalmár. Vas István fordítása)
Az egészségvédelem
napjainkban igen komoly figyelmet kap, különös tekintettel prevenciós
jellegére.
Talán több szó
esik róla fizikai vonatkozásban és jóval kevesebb mentális értelemben. A lelki
egészség – jól tudjuk – számos későbbi testi betegség kialakulását
előzheti meg, illetve azok gyógyulását segítheti. Az egészséges életmódra
nevelést – egyre inkább az intézményes nevelés feladata lesz – fizikai,
mentális és szociális komplexitásban kell értelmezni.
A művészeti
nevelés szerepének jelentőségét évszázadok óta felismerték és az igazán jó
iskolákban alkalmazták is. Szomorú tény, hogy éppen akkor veszíti el
fontosságát és kerül ki az oktatásból, amikor az érzelmi intelligencia
jelentőségét már tudományosan is bizonyítják. Talán soha ennyire nem volt
még szükség az érzelmi nevelésre, mint napjainkban!
A zene a harmónia,
az ember egészségének, lelki egyensúlyának záloga, s
gyógyításának legősibb eszköze. Valamilyen formában egész életünket
betölti, át- és áthatja, tudatosan és külső, szándékunktól függetlenül
megjelenő hangforrásként egyaránt. Jóllehet fontosságával már eddig is
számos tanulmány, könyv foglalkozott, mégis úgy tűnik, napjainkban a leírt
és bizonyított eredmények ellenére egyre inkább háttérbe szorul az emberek
életében. Ez azért is igen szomorú, mert a közgondolkozás egyben a gyermekek
fejlődésére is hatással van, amennyiben pl. a zenei nevelés a megérdemeltnél jóval kisebb jelentőséget kap, s ez az
iskolai óraszámokra is hatással van.
Úgy tűnik, a
társadalom, illetve a közoktatás egyre kevésbé tartja fontosnak a gyerekek
zenei nevelését. Ha az iskolai költségvetést meg kell kurtítani, a zenei,
művészeti képzés az első, amely ennek áldozatul esik.
Elkedvetlenítő, hogy ezekre az alapvető készségekre, képességekre,
amelyek oly fontosak az élet minőségének
javítása szempontjából, általában, mint haszontalan ballasztra tekintenek a
jelenkor oktatás-irányítói. Mivel a gyerekeket megfosztják az igazi zene
élményétől, olyan tizenévesek válnak belőlük, akik fokozottan
igyekeznek behozni addigi lemaradásukat, és hatalmas mennyiségű pszichikai
energiát fektetnek a saját zenéjükbe, s ezáltal egy olyan szubkultúra foglyaivá
válnak, amely nem sok lehetőséget kínál a tudat komplexebbé tételére.
A híres és sokat
emlegetett kodályi gondolat (a zenei nevelést az anya születése előtt
kilenc hónappal kell kezdeni[3]
) immár tudományosan is bizonyítást nyert. A legutóbbi évtizedek során a
magzati korról kapott objektív adatok, konkrét tények forradalmian új
felismerésekhez vezették el a szakembereket.
A méhen belüli
mozgás ritmikájának periodicitása meghatározó szerepet játszik a magzat
életében és alapja az egészséges fejlődésnek, magának a későbbi
testi-lelki egészségnek. „Bizonyítékok vannak arra, hogy a magzati izomtónusért
felelős egyensúly-érzékelő rendszerrel szoros összhangban
működik az elemi hallási érzékelés, az anyai szervezet méhűri
hangjainak akusztikus regisztrálása. A mozgás alapját képező izomtónus és
a hangzás tehát méhen belüli ikertestvérek. Ezek egyben arra is felhívják a
figyelmet, hogy a zeneiség alapjai a hallás, a mozgásossággal
és a mozgásérzékeléssel (kinesztézissel[4])
együtt méhen belüli hozományok. A zenei melódia, hangmagasság, szünetek,
intenzitás, valamint a beszélt nyelv prozódikus
tulajdonságai (mint pl. a hangsúly), mind jobb agyféltekéhez kötött funkciók,
idegrendszeri imprintingekben[5]
lenyomatolt korai szerzeményeink”.
Az érzékszervek
kiépülése és fejlődése teszi lehetővé az érzékenységet (emóciókat) a
méhen belüli fejlődésben. A fülek és a hallás (auditív szervrendszer), a
bőr és a tapintás/érintés (taktilis rendszer), az egyensúlyérzékelés
szervrendszere (vesztibuláris[6]
rendszer) a méhen belüli és kívüli ingereket közvetítik.
Az auditív
(hallási) rendszer az 5-6. magzati hónaptól létezik, a magzat az édesanya hasán
át kapott vibrációs-akusztikus ingerekre már a 24. héttől reagál.
A magzattal való
minél korábbi kapcsolatfelvétel, az édesanya hanglejtése, a beszéd és az
éneklés bizonyítottan meghatározó szereppel bír az érzelmi kötődés, a
biztonságérzet megteremtésében. A magzat számára az őt anyaméhen belül
érő akusztikus hatások erős hangeffektus esetén bántóak is lehetnek.
A magas decibelszám, egy váratlan hanghatás az intrauterin
állapotot is befolyásolja. „Ha magzati ultrahangvizsgálat alatt autódudát
szólaltattak meg, a babák egyharmadánál már a terhességi félidő előtt
félelmi reakciók mutatkoztak, noha az anya nem
reagált ijedelemmel.”[7]
Újszülött korban
nyugtató hatású az anyai szívhang észlelése. A rögtön mellre tett baba a
szülési stresszt követően újra azt a ritmust hallja, amelyre a méhen
belüli életéből emlékszik, légzése egyenletesebb lesz és abbahagyja a
sírást. Koraszülött csecsemők is gyorsabban fejlődnek az inkubátorban
magnóról hallott anyai szívhang segítségével. A megfigyelések szerint az ének-,
zene-stimuláció az idegsejtek közti kapcsolatok gyorsabb kifejlődését
segítik elő. A mozgásfejlődés stációit a hangokra történő spontán
figyeléssel lehet segíteni. A baba fejének kereső mozgásával igyekszik a
hangok forrását megtalálni. Alig találni olyan gyereket, akit ne lehetne
zenével aktivitásra serkenteni.
A méhen belül
fejlődő babáknak mesélő, éneklő édesanya elérheti, hogy
gyermekének hallási érzékenysége növekedjék, és beszédfejlődése
felgyorsuljon. Ezek a foglalkozások az érzelmi fejlődést is segítik, a
zenével, énekkel „táplált” kisbabák általában kiegyensúlyozottabbak, mint
társaik.
A különböző
hangok – elsősorban zörejek – fontosak a
kisgyermeknek, hiszen általuk ismerkedik a külvilággal. A zörejek, illetve a
ritmikusan ismétlődő hangjelenségek azért is fontosak
a gyermek egészséges fejlődésében, mivel általuk információt szerez az
őt körülvevő világról.
Az újszülött
számára elsősorban az édesanya hangja jelent emocionális biztonságot, az a
hang, amelyet méhen belül is hallott. A szülés után mellre tett baba az
édesanya már korábban intrauterin élményként átélt
szívritmusát is érzékeli, s ez által könnyebben megnyugszik.
Az anya-gyermek
kapcsolat korai szakasza rendkívül szoros testi kapcsolatot igényel. A
szeretet-élmény kialakulása is ehhez az időszakhoz kötődik. A gyakran
ölbe vett, ringatott csecsemők hamarabb nyugszanak
meg, miközben örömüket lelik az emberi hangban. A ringatás nemcsak a gyermek
ritmusérzékét (amelyre később igen nagy szüksége lesz!) fejleszti, hanem
idegrendszerét, vesztibuláris[8]
rendszerét is.
Az utóbbi
időben számos tanulmányban olvashatunk a kisgyermekek érintés iránti
igényéről (amit ősanyáink ösztönösen tudtak!), a fizikai
kapcsolatteremtés szeretet-nyelvének mással nem pótolható szerepéről.
Érzelmileg egészségesebbek azok a gyerekek, akiket sokat tartanak ölben,
gyakran ölelgetnek és puszilgatnak, mint azok, akiket ilyenformán
elhanyagolnak.
Bölcsődés
korú gyerekek
A bölcsődei
zenei nevelés tovább segíti a kisgyermek érzelmi fejlődését, a zenei
hallás, éneklési, illetve beszédkészség alakulását és meghatározó a gyermek
egészséges fejlődésében. Az énekelgető gondozónő derűs és
kiegyensúlyozott, hiszen idegesen, fáradtan nem lehet énekelni. Az éneklés a
gyermekre kedvezően hat, nyugalmat és örömet jelent, és a közös játék
megerősíti bensőséges kapcsolatát a gondozónővel. A mondókák,
énekes játékok állandó ismételgetése örömforrás, amely a gyermek
biztonságérzetét növeli. A játék, nevetés, tréfa átélése a kicsik számára
egyfajta „lelki vitamint” jelent, amely a személyiségfejlődéshez
nélkülözhetetlen.
A gyermekkor
legjellemzőbb tevékenysége, a játék, a gyermek fejlődésében
nélkülözhetetlen és sokáig a gyermek önkifejezésének legfontosabb eszköze. A
játszó gyermek általában derűs, ellazult, tevékenységét az átélésnek, az
önmagáért való cselekvésnek az öröme, a feszültség csökkenésének a
megkönnyebbülés-élménye jellemzi. A gyermeki játék örömforrásai – a
funkciógyakorlás és az utánzás, a mozgásritmus, az illúzió stb. – az érésnek, a
fejlődésnek, a gyermek érdeklődésének és tevékenységének a
feszültségeit vezetik le: a játékot jellemző öröm a feszültségcsökkentés
élménye.
A magukban
dúdolgató, halandzsázó gyerekek viselkedésükkel azt bizonyítják, hogy nyugodt,
jó légkörben élnek, biztonságban érzik magukat, kiegyensúlyozottak. A
bölcsődében a kisgyerekek egymással is szívesen „beszélgetnek”: egyikük gurgulázik, a társa pedig hasonló hanglejtéssel válaszol
neki. Ezt ismételgetik, és ez a játék örömet okoz nekik.
Az
óvodás életkor
Az óvodai nevelés
során kiemelt szerepet kap a gyermekek személyiségformálása, azon belül az
érzelmi nevelés. Ebben fokozott jelentőségű a ki 39 egyensúlyozott
óvónő, akinek személye a gyerekek érzelmi biztonságérzetét is alakíthatja.
Az érzelmi
indíttatású utánzás segít a különféle nevelési helyzetek kialakulásában, az
óvónővel való azonosulás, az óvodai környezet jó légköre, érzelmi
stabilitása meghatározza a gyerekek mindennapjait, sőt ellensúlyozhatja az
otthoni – esetleg negatív – élményeket.
Szerencsés a
kisgyerek, ha olyan, a jó zenét szerető és művelő óvó nénivel
töltheti napjait, aki elalvás előtt dúdol neki, rajzolás közben énekel, a
zenei foglalkozásokon előveszi kedvenc hangszerét és elegendő
időt és figyelmet biztosít a közös énekes játékokra. Még soha nem láttam
olyan kisgyereket, aki a zenére legalább rövid időre ne figyelt volna oda.
Óriási lehetőség van az óvodapedagógus kezében: a zene varázsának
megéreztetése, a gyermekek mindennapjait átható éneklésnek, mint a
személyiség-fejlődéshez nélkülözhetetlen örömforrásnak megszerettetése
olyan feladat, amelynek fontosságáról nem lehet eleget beszélni.
Az otthonról
óvodába kerülő kisgyerek számára megnyugtatóak azok a mondókák, dalok,
amelyekhez ölbeli játékok tartoznak. Arcsimogató, ujjasdi,
tenyeresdi, tapsoltató, láblóbáló, csiklandozó, höcögtető, lovagoltató, táncoltató – mennyi
lehetőség a testi érintésre, a testközelség élményére! Az édesanyjától
elválasztott kisóvodás biztonságérzetét, nyugalmát segíti a személyes
kontaktus, amelyhez az óvónő kellemes hangja, nyugodt személyisége is
hozzájárul.
Az énekes játékok,
mondókák hangoztatása során a gyerekek az együttes játék, a testközelség
örömét, illetve a hallás-látás-tapintás játékos élményét élik át. A zene, mint
alapvető közvetítő közeg, segíti az érzelmi stabilitás kialakulását,
a játék rítusa, mint örömforrás megteremti a gyermek biztonságérzetét. A népi
játékok nem csak lélektani szerepük miatt fontosak,
hanem mert az éneklés és a mozgás a gyerekek fizikai fejlődését is segíti,
megalapozza a jó testi kondíciót. A járás és beszéd játékos gyakorlása szorosan
összefügg az első hét életév mind a két agyféltekét harmonikusan
fejlesztő nevelési feladataival.
A kisgyermek
életében szinte állandóan észrevehető a zene jelenléte, megfigyelhető
annak szerepe, személyiségfejlesztő hatása.
A manipuláció
közben történő spontán éneklés, dúdolgatás általában harmonikus pszichés
állapotot takar, jelzi a tevékenység feletti örömet, nyugalmat és biztonságot,
a gyakorlott pedagógus számára információt nyújt a gyermek érzelemvilágáról,
élményeiről, esetleges szorongásainak okáról. A 40 „kiéneklés” azokat a
gondolatokat is közli, amelyeket a gyermek nem tud, vagy nem akar szavakban
kifejezni.
A gyerekek
társas-, mozgásos játékai a nevelési folyamat elszakíthatatlan részét képezik.
A játékigény a növekedésben lévő gyermek biológiai és szellemi
szükséglete. A mozgásigény korlátozása agresszióhoz, depresszióhoz, gátlásossághoz és egyéb zavarokhoz vezethet.
Iskoláskor
Az iskolába
kerülő gyermek számára az új környezet, az idegen arcok, új és szokatlan
elvárások, a tanórákon elvárt nyugodt viselkedés mind-mind komoly terhet
jelent. Ebben a helyzetben kapaszkodó lehet a régi, ismerős szituációk
átélése. A sok újdonság mellett a már ismert jelenségek fokozzák a kisiskolás
biztonságérzetét. Micsoda öröm! „Ezt tanultuk az óvodában!” De jó újra
játszani, a régi kedves élményeket felidézni!
A pedagógus
kezében óriási lehetőség van: az első osztályos gyerekek különösen
fogékonyak a szép zenére, elbűvölve figyelik a nekik éneklő tanító
nénit, aki a dalok kifejező előadásával a gyermeki rácsodálkozás szép
pillanatait teremtheti meg és az érdeklődés felkeltésével a gyermekeket
utánzásra, vagyis a dalok, játékok megtanulására késztetheti. Éneklésre
természetesen a többi órán is sor kerülhet, frissítő hatása minden
területen jótékonyan fog érvényesülni.
Az alsó tagozatos iskolai énekórákon fontos szerepet kapnak a
korosztály életkori sajátosságának leginkább megfelelő mozgásos játékok. A
növekedésben lévő gyerekek játékigénye mind fizikai, mind érzelmi
vonatkozásban óriási, ennek kielégítésére azonban kevés idő és
lehetőség adódik, pedig ebben az életkorban a mozgásfejlesztésnek
kiemelten jelentős szerepe van.
A körben járás,
tapsolás, dobbantás, tánclépések fejlesztik a gyermekek ritmusérzékét,
mozgáskoordinációját, a kismozgásokat, a fizikai aktivitást, a teljes testi
fejlődést. Az egyes korosztályoknak szakmai szempontból is jól
kiválasztott játékok olyan élményekhez juttatják a gyerekeket, amelyek
napjainkban szinte teljesen hiányoznak az életükből, de amelyekre az
egészséges személyiségfejlődéshez szükségük lenne.
Természetesen
sokszor mindez terem- és helyfüggő, de ügyes szervezéssel megoldható, és
nem szabad, hogy emiatt kimaradjon az órából, vagy akár az óraközi
szünetekből, udvari szabad foglalkozásból. Hadd írjam ide személyes
élményeimet: idős rokonaim beszélgetése közben a gyermekkori közös játékok
felidézésére s a régi élmények emlegetésére került sor, egy nép 41 rajzos is
bizonyára örömmel hallotta volna a közel hatvan év távlatából is pontos
dallamokat és szövegeket. A mai gyerekeknek, akik otthonról már nem kapnak
efféle „hozományt”, vajon lesz-e mire visszaemlékezniük?
Éneklés. Igen
rossz felé megy a világ, ha azt az ősi, minden emberben meglévő
ösztönös késztetést, amit az éneklés, muzsikálás jelent, elnyomja és [9]degradálja.
Lassan már az alsó tagozaton is „ciki” énekelni!
Az éneklés
közvetlenül segíti a testfunkciókat, hatásmechanizmusa jóval összetettebb, mint
gondolnánk. Éneklés közben optimális esetben az ún. „mélylégzést” használjuk,
amely nem csak az ének-, illetve beszédhang kialakításában fontos, hanem a
mindennapi életfunkciókhoz is nélkülözhetetlen. A hangadásban részt vevő
szervek használata az egész szervezetet befolyásolja, a helyes fiziológiás
légzés közben annak hatékony működését is nagymértékben segíti. A teljes vitálkapacitás[10]
kihasználása folyamán az agy oxigénellátása is erőteljesen megnő.
Közismertek Kokas Klára antropometriai vizsgálatainak
eredményei, amelyek az énekes-ritmikus képzés légzőfunkció-javító szerepét
igazolták.
Kodály így ír
erről: „Az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségből
kigyógyít, koncentrál, testi-lelki diszpozíciót javít, munkára kedvet csinál,
alkalmasabbá tesz, figyelemre, fegyelemre szoktat…”[11]
A muzsikáló ember
szinte megfeledkezik a világról, miközben zenél. Az aktív tevékenység folyamán
a létrehozott hangzás élménye összekapcsolódik az alkotás örömével, kialakul
egy olyan önfeledt állapot, amikor csakis a cselekvésre koncentrálunk, s
kerülünk ezáltal harmonikusabb lelkiállapotba. A zenével ismerkedő gyermek
számára a hangzások reprodukálása mindenekelőtt működési élmény,
illetve örömet okozó tevékenység. Ezt az élményt élik át a gyerekek, amikor
hangszert vesznek a kezükbe és megszólaltatják. Az iskolai énekórákon a
ritmushangszerek használatával a gyerekek ősi zajkeltő ösztönének
kielégítése mellett az alkotás örömét és a művészeti tevékenységben való
aktív részvétel élményét is biztosítjuk. Bármennyire kezdetleges is zenei szempontból
az előadott darab, az önkifejezés és a kreativitás fejlesztését egyaránt
lehetővé teszi, a „valamit létrehoztam” élmény pedig pozitív hatással van
a teljes személyiségre.
A zenei nevelés
egyik feladata a zenehallgatási szokások megalapozása is, amely a technika
fejlődésével az iskolai nevelésben is egyre nagyobb teret kap. A
pedagógus, illetve az iskola felelőssége, hogy a gyerekeket olyan igényes
és jó zenékkel megismertesse, amelyek az egyébként őket körülvevő
zajos és rendezetlen hangi környezet ellensúlyozására alkalmasak,
érdeklődésüket felkeltse, és valódi élményt nyújtson.
A zenehallgatás
kezdetben elsősorban érzékszervi élmény. Az ember a hangoknak azon
tulajdonságaira reagál, amelyek idegrendszerébe valószínűleg genetikusan
kódolt fizikai reakciókat váltanak ki. A zene hatása élettani szempontból is
sokféle. Izom ellazulást, az érfal kitágulását,
egyenletes, lassú szívverést, így a vérnyomás csökkenését is képes kiváltani.
Máskor az izmok megfeszülését, a légzés és a szívritmus felgyorsulását, a
vérnyomás emelkedését okozza.
Minél kisebb a
gyerek, annál fontosabb számára az élő előadás. Az „itt és most”
megszülető muzsika varázsa legalább néhány pillanatra minden gyereket
elbűvöl. Az élő előadásnál a gyermek a hang forrását is
láthatja, ami jobban leköti figyelmét, mintha ún. gépi zenét hallgatna. Az
előadó és hallgató közötti kontaktus lehetőségének megcsillanása
csodálatos, gyakran örökre emlékezetes pillanat marad.
A játék és a mozgás szerepe a gyerekkorban kiemelt fontosságú, komplexitásuk
áttételes hatása a teljes személyiséget formálja. Egyre többet tudunk a
gyermekjátékok képesség- és készségfejlesztő szerepéről, s a
tanulással való konkrét összefüggéseiről is.
A tanulási
zavarok, amelyek az iskolai eredményekben jelentkeznek, illetve a későbbi
teljesítményekben is megnyilvánulhatnak, a teljes személyiség fejlődésére
is hatással lehetnek. A tanulási zavarok korrigálását hatékonyan segítik a
minél korábban megkezdett fejlesztő foglalkozások, amelyek között igen
jelentős helyet foglal el a zenei eszközök bevonásával és megfelelő
alkalmazásával történő fejlesztés.
A zenei nevelés képesség-, készség- és
személyiségfejlesztő hatása régóta közismert, még ha nem is
kellőképpen hangsúlyozott. A zenepedagógia tapasztalatai, illetve a
zenepszichológiai kutatások eredményei alapján valószínűnek látszik, hogy
még sokkal több olyan, eddig kiaknázatlan lehetőséget is magában rejt,
amelyről kevésbé van tudomásunk vagy gyakorlati tapasztalatunk.
A gyereket
körülvevő hangok világa azonban nem mindig csodálatos, olyan hangzásoknak
is ki vannak téve, amelyek elől nem menekülhetnek és amelyek – sokszor
mindenféle szándékosság vagy tudatosság nélkül – kimondottan károsak lehetnek
számukra. A nagyvárosi gyerekek erősen megnövekedett zajszinten élik
mindennapjaikat, szinte már nem lehet úgy belépni egy üzletbe, hogy ne ordítson
valami, otthon is egész nap szól a rádió és 43 újabban az iskolai szünetekben
(hadd érezze jól magát a gyerek!) a hangszórók ontják a legújabb slágereket. A
kommunikáció, elmélyült figyelem vagy a pihenés szinte lehetetlen az állandó
zajban. A csendet nagyjából el is felejtheti a gyerek, hacsak meg nem tanulja a
Csendkirály című játékot. Az erős zajhatások amellett, hogy
halláskárosodást okoznak, az idegrendszert is károsítják. Természetes jelenség,
hogy váratlan zaj hatására megijedünk, megváltozik a légzés és a
szívműködés is. Az állandó zajban való tartózkodás pedig idegessé,
nyugtalanná teszi az embert. A zaj szinte már egészségünk egyik fő
ellensége, és számlájára számos betegség írható.
A kisgyerek
számára a nem neki való hangok özöne fárasztó, nyugtalanná, nyűgössé
válik. A hangos zene mellett mindenki hangosabban beszél, így tovább emelkedik
a zajszint. A nagyobb gyerekek (persze a felnőttek is, tipikus pedagógusi
probléma ez!) kénytelenek „túlbeszélni” az alapzajt, az állandó erőltetett
igénybevétel miatt hangszalagjaik hamarabb elfáradnak és kialakul a rekedtség,
vagy más hangképzőszervi diszfunkció.
Összefüggés van a
zajos környezet és a gyerekek agresszivitása között is. Zajos környezetben
hamarabb elfáradunk, megnő a reakcióidő, ingerlékenyebbé válunk az
idegrendszer túlterhelése miatt. Igazolódott, hogy a zajhatások izgalmi
állapotba hozzák a központi és a szimpatikus idegrendszert. Az egyre
népszerűbbé váló walkman azért különösen veszélyes, mert a hallójáratba
simuló fülhallgatókon át közvetlenül a dobhártyára zúdítja a hangos zenét,
amely ily módon idegi típusú halláscsökkentést is okozhat.
A technika
fejlődése lehetővé teszi az emberek számára, hogy bármikor
hozzáférjenek a zenéhez. Az ún. konzervzene (CD, DVD, magnó, rádió) könnyen
alapzajt növelő háttérzenévé válhat, ami szándékunktól függetlenül,
alattomosan befolyásolja és károsítja egész testi, lelki és idegi
szervezetünket.
A
falakon áthatoló, idegtépő modern zenék hatásmechanizmusa az
ütőhangszerek kiemelt szerepében rejlik. A monoton dobeffektusok az
ősi kultúrák extázisba ejtő varázslására emlékeztetnek, szinte kábító
a hatásuk.
Az agykutatás és a
pszichológiai vizsgálatok legújabb eredményei alapján azt feltételeznénk, hogy
az oktatást irányító szakemberek ismerik azokat, és figyelembe veszik az
iskolai tanórák szervezésekor is. A zenei nevelésnek egyenértékűnek
kellene lennie az egyéb, ún. közismereti tárgyakkal a köztudatban is, de
főleg azon szakemberek számára, akik a jövő nemzedékének testi-lelki
egészségéért felelősek. Hogy egyelőre nem itt tartunk, mindenki
tudja. 44
Végezetül álljon
itt néhány, dr. Hámori József agykutató 2002-ben „Hang és lélek” címmel
megrendezett konferencián elhangzott előadásának záró gondolatai közül:
„…az ének-zene, a
muzikalitás épp olyan alapvető eleme a teljesebb emberi személyiség
kialakulásának, mint a beszédhez, íráshoz köthető ’közismereti’ tárgyak –
mint általában is az emberi beszéd. A jobb félteke kommunikációja, nyelve a
muzsika, amelynek a születéskor kapott adottságokra alapozó kifejlesztése épp
olyan fontos (lenne), mint a verbalitás, illetve más – matematikai stb. –
képességek (jó-rossz) kialakítása. Ez pedig az iskolai oktatás
milyenségétől függ: sajnos, a mai közoktatásból hiányzik, vagy csak nagyon
érintőlegesen van jelen a jobb félteke képességeit is fejlesztő
program, így az ének-zene oktatás. Pedig hogy erre
milyen szükség van, szeretném a világ ma talán legjelentősebb
közgazdász-bankárának, Alan Greenspannak, az USA ’Reserve’ Bank elnökének erre vonatkozó
figyelemfelkeltő megjegyzéseit idézni, amelyet az oktatással kapcsolatban
mondott egy előadásában:
„A modern gazdaság
növekedése nagyon fontossá teszi az absztrakt gondolkodásra való képesség
fejlesztését. Ehhez pedig elengedhetetlen – többek között – a zenére és
művészetekre történő nevelés fokozottabb részvétele az iskolai
munkában (…). A legtöbb nagy felfedezés, koncepció ugyanis csak ilyen,
interdiszciplináris talajon jöhetett létre. Nem véletlen, hogy Mozart d-moll
zongoraversenyének hallgatása szinte azonos élvezetet jelent egy nehéz
matematikai probléma megoldásával. (…). A XXI. századi oktatásnak vigyáznia
kell azért arra, hogy az egyébként szükséges technikai és természettudományi
képzés mellett a művészetekre, muzikalitásra való nevelés ne szoruljon
háttérbe.”[12]
Felhasznált
irodalom:
Bagdy Emőke: Hangzás, mozgás,
ritmus: a muzikalitás lelki szerveződésének méhen belüli gyökerei – „Hang
és lélek” zenei nevelési konferencia, 2002 Budapest, Magyar Zenei Tanács.
Csíkszentmihályi Mihály: Flow –
Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémia Kiadó, Budapest, 1997.
Falvay Károly: Huszonhét magyar
népi játék. Unió Lap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft, 1995.
Forrai Katalin: Ének a
bölcsődében. Editio Musica
Budapest, 1994.
Hámori József: Az emberi agy és
a zene. In: „Hang és lélek” zenei nevelési konferencia, 2002. Budapest, Magyar
Zenei Tanács.
Kodály Zoltán: Visszatekintés I.
Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok. Közreadja Bónis Ferenc.
Zeneműkiadó Vállalat, Bp. 1964.
[1] Malmos Edit a Józsefvárosi Zeneiskola Alapfokú
Művészeti Iskola igazgatója, szolfézs tanár. 1994–2005 között az
ELTE Tanító-és Óvóképző Főiskolai Karának Ének-zenei Tanszékén
főiskolai adjunktusként, majd docensként dolgozott. Az ének-zene
tanítással kapcsolatos több publikációja is megjelent.
[2] AZ ELTE
Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karának Tudományos közleményei XXV. Ének-Zene-Nevelés
(Trezor Kiadó Budapest, 2004. Szerkesztette: Döbrössy
János, lektorálta: Hartyányi Judit.
[3] 1 Kodály Zoltán: Visszatekintés I.
Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok; közreadja Bónis Ferenc.
Zeneműkiadó Vállalat, Bp. 1964. 304. p.
2 Bagdy Emőke: Hangzás, mozgás, ritmus: a muzikalitás
lelki szerveződésének méhen belüli gyökerei — „Hang és lélek” zenei
nevelési konferencia, 2002. Budapest. 44. o. 37
[4] Kinesztézia,
kinesztetikus érzék. Görög eredetű orvosi kifejezés. Mozgásérzés; a saját
mozgás érzékelése.
[5] Imprinting angol biológiai kifejezés: bevésődés. A
fejlődésének meghatározott nagyon korai szakaszban végbemenő tanulási
folyamat.
[6] Veszturbiális orvosi kifejezés: egyensúlyérző szerv. A
belső fülben elhelyezkedő és az egyensúly fenntartásában fontos
szerepet játszó belső szerv.
[7] Bagdy, 47. o. 38
[8] Vesztibuláris készülék (orvostudományi kifejezés) egyensúlyérzékelő
szerv; a belső fülben elhelyezkedő és az egyensúly fenntartásában
fontos szerepet betöltő szerv.
[9] Az antropometria az emberi test mérésével
kapcsolatos tudományág. foglalkozó
[10] Vitális
(latin kifejezés) az élet jelenségeivel kapcsolatos, az élettel
összefüggő, létfontosságú.