MECZNER VERA[1]
Komolyzenei
menedzsment képzés Magyarországon
A művészeti menedzsment, mint
fogalom és mint önálló diszciplína az 1960-as években jelent meg a
művészeti és kulturális szektorban.[2] A művészeti menedzser az a
szakember, aki a művészeti iparágban lévő állami vagy
magánszervezetek, intézmények cégek munkatársaként segíti a művészeti
produkciók, projektek létrejöttét, illetve az előadóművészek
munkáját. Az ő munkájuk – és ebből következően a képzésük – éppoly nélkülözhetetlen, akár az
alkotó- és előadóművészeké. A művészeti menedzserek tervezik,
szervezik, irányítják, kommunikálják és felügyelik a kulturális és
művészeti intézményeket, fesztiválokat és eseményeket. A komolyzenei menedzser, akire jelen
cikk fókuszál, a művészeti menedzserek azon szűk szegmense, mely a
komolyzenei világban végzi tevékenységét.
A professzionális zenei menedzsment
oktatása viszonylag új keletű terület Magyarországon, ennek következtében
a formális képzések hagyománya is csekély múltra tekint vissza. Strém Kálmán[3] volt az, aki
először felismerte, hogy a rendszerváltás után az állami monopóliumra
épülő zenei intézményrendszer (Nemzetközi Koncert Igazgatóság, Interkoncert, Országos Filharmónia, Magyar Hanglemezgyártó
Vállalat) megszűnésével a zeneipar szereplői számára
elengedhetetlenné vált a professzionális menedzsmentismeretek elsajátítása.
1991-ben Soproni József, a Zeneakadémia rektora őt és Klenjánszky
Tamást[4] kérte fel a
menedzserképző szak megszervezésére, elindítására. A tanszak irányításával
Kroó Györgyöt[5] bízták meg. A
posztgraduális képzésre csak zenei diplomával lehetett jelentkezni, a képzés
végén öt hallgató kapott diplomát. Ez volt Magyarországon az első zenei
menedzserképzés, amely azonban sajnos három év után meg is szűnt. [6]
2008-ban Retkes Attila[7] vezetésével a
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén indult el ismét a zenei
menedzserképzés, ezúttal szabadon választható tantárgyként. E képzés
célkitűzése jelentős mértékben eltér a korábban említett programétól:
míg az előző a kulturális menedzserek képzésére irányult, ez a két
szemeszteres kurzus a jövő muzsikusainak adott iránymutatást és
tájékozottságot a pályájukhoz aktívan kapcsolódó önmenedzsment témájában.[8] Sajnos
2015-ben ez is megszűnt, és a komolyzenei menedzsment azóta csak egy-egy
előadás, egy-egy workshop erejéig jelent meg a Zeneakadémián nagy ritkán. Retkes egy 2017-es interjúban úgy nyilatkozott, hogy a
pályakezdő diplomás zeneművészek többsége „még most, 27
évvel a rendszerváltás után sincs tisztában a saját „karrierépítési”
lehetőségeivel és korlátaival, a zenei menedzsment alapvető
feladataival és egyes részterületeivel.”[9]
2017-ben a Werk
Akadémia[10]
indított komolyzenei menedzserképzést, ennek szakmai irányítására engem kértek
fel. Az egyes tantárgyak oktatására sikerült megnyerni a terület
kiemelkedő gyakorlati szakembereit[11], akik
elkötelezetten támogatták a programot, mivel számukra is elsődleges
fontosságú volt az új szakemberek képzése. A kurzus eredményességét
jelzi, hogy a végzett hallgatók közül sokan sikeresen helyezkedtek el a hazai
klasszikus zenei élet menedzsment oldalán.[12]
2024-ben továbbra is kevés olyan
felsőoktatási intézmény,[13] illetve
magániskola[14]
van, amely, ha nem is kimondottan komolyzenei, de legalább kulturális vagy
előadó-művészeti menedzsment képzéseket, kurzusokat hirdet meg.
Az oktatás terén tapasztalható
hiányosságok a művészek képzésében is megjelennek, annak ellenére, hogy
Magyarországon jelenleg hat egyetemi rangú művészeti felsőoktatási
intézmény kínál alap-, mester-, valamint doktori zeneművészeti képzést.[15]
Észak-Amerikában és Nyugat-Európában magától értetődőnek számít, hogy
a művészeti képzések tantervében kötelezően szerepelnek menedzsment,
illetve alapvető közgazdaságtani és vállalkozói ismeretek. Ezzel szemben
Magyarországon még a legjelentősebb intézmények is csupán most kezdik
bevezetni az ilyen jellegű ismeretek oktatását – döntően szabadon
választható kurzusok formájában. Egy korábbi ügyfelem beszámolt arról, hogy a
londoni Royal College of Music operaszakos hallgatójaként az éneklés tanulása
mellett tíz évvel ezelőtt hallgatott olyan kiegészítő tantárgyakat
is, amelyek jelentős mértékben hozzájárultak későbbi karrierje
megalapozásához. Ilyen volt az önmenedzsment ismeretek elsajátítása, vagy az
etikett, azaz például a koncert utáni társasági eseményeken, vacsorákon való
helyes viselkedés, amely során hangsúlyozták, hogyan lehet fenntartani a
kulturált társalgást a résztvevőkkel, miközben az étkezési etikettet is
betartják. Ezen felül profi sminkmesterek is közreműködtek, többek között
a L’Oréal szakértői, akik nem a színpadi smink technikáit oktatták, hanem
a formális eseményeken alkalmazható, protokolláris megjelenés fortélyait
mutatták meg. Emellett specifikus tanácsokat kaptak különböző
bőrtípusokkal rendelkező hallgatók – így az ázsiai és a fekete
bőrű diákok – a számukra előnyös technikák alkalmazásáról.
Mindeközben Magyarországon a zenei felsőoktatásból frissen kilépő
diplomások számára gyakran még egy egyszerű számla kiállítása is kihívást
jelent, és a pályakezdő művészek nagy részének fogalma sincs arról,
hogyan kezeljék a médiával való kapcsolatot, illetve miként építsék és
menedzseljék saját közösségi média felületeiket hatékonyan.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a kevés rendelkezésre álló képzés sem az előadó-művészeti felsőoktatási
iskolákban található. Személy szerint bízom benne, hogy a zenei
menedzser-képzés egyszer megint önálló tanszak lehet a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Egyetemen, így a közös alma mater hosszú távon is elmélyült
bizalmi kapcsolatok alapjául szolgálhatna művészek és menedzserek között.
Az oktatási programok és kulturális
intézmények közötti együttműködés is hatékony módszer lehet a képzési
célok megvalósítására. Ennek kiváló példája a Liverpooli Egyetem és a Liverpooli
Filharmonikusok partnerkapcsolata, amely innovatív mesterképzési programot
kínál. A képzés első szemeszterében a Liverpooli Filharmonikusok
ügyvezető igazgatója és szakmai csapata vendégelőadásokat tart, a
második szemeszterben pedig a hallgatók szakmai gyakorlatot végeznek a
zenekarnál. E tapasztalat révén mélyreható ismereteket szerezhetnek egy
professzionális szimfonikus zenekar működéséről,
menedzsmentjéről és fejlődési folyamatairól.[16]
Összegzésül tehát elmondható, hogy
hiába hangoztatjuk – joggal – hogy a magyar zeneművészeti oktatás
világszínvonalú, ha az iparági menedzsmentképzés továbbra is alulfejlett, ami
pedig komoly hátrányt jelent az egész szakma számára.