NAGY MÁRTA[1]
Emlékülés
Szőnyi Erzsébet születésének 100., halálának 5.
évfordulója alkalmából Szegeden
szőnyi
Erzsébet
Szeged nemcsak a
magyar tudományos élet egyik centruma, hanem az ország jelentős kulturális
központja is. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a Magyar Kodály Társaság
Csongrád-Csanád vármegyei csoportja és a Gál Ferenc Egyetem Vántus
István Zeneművészeti Szakgimnáziuma emlékülést rendezett Szőnyi Erzsébet Kossuth-díjas zeneszerző,
zenepedagógus, a Nemzet Művésze kettős évfordulója alkalmából 2024.
november 9-én. A Bartók Rádió a rendezvény szervezőjével, Rozgonyi Éva tanárnővel folytatott
interjúval adott hírt a konferenciáról, s a Délmagyarország
című napilap is említést tett róla. (https://www.delmagyar.hu/helyi-kultura/2024/11/szonyi-erzsebet-zeneszerzo-emlek-szeged)
Az eseménynek a
város nemrégiben átadott épülete, a katolikus egyház által gyönyörűen
felújított ún. Tóth Péter palota nyújtott otthont. Újvári István intézményvezető köszöntője után a
konferencia ötletadója, Szőnyi Erzsébet egyik volt tanítványa, Rozgonyi
Éva Liszt Ferenc-, Bartók–Pásztory- és KÓTA-díjas karnagy mutatta be az
előadókat.
Elsőként dr. Mindszenty Zsuzsánna, Liszt Ferenc-,
Artisjus- és KÓTA-díjas karnagyot, zenetanárt, a KÓTA volt elnökét, jelenlegi
társelnökét hallhattuk, aki igen nehéz feladatra vállalkozott: 25 percben vázolta
fel Szőnyi tanárnő életútját. Az ELTE nyugalmazott docense személyes
hangú életrajzi beszámolót tartott Lámpást
adott kezembe az Úr címmel, vetítéssel egybekötve ismertette Szőnyi
Erzsébet pályafutásának fontosabb eseményeit. A nagyszámú
hallgatóság képet kapott többek között zenei tanulmányairól, párizsi
tanulmányútjáról, Kodály Zoltánhoz fűződő szakmai kapcsolatáról,
de betekintést nyerhettünk a zeneakadémiai karvezetés tanszak mindennapi
életébe is, mivel az előadó 5 évig a középiskolai énektanár- és
karvezetőképző tanszak hallgatója, s így Szőnyi Erzsébet
tanítványa volt – aki 1960-tól két évtizeden át vezette a tanszéket. Beszámolt
Szőnyi tanárnő óráiról, tanítási módszeréről, sokoldalú közéleti
tevékenységéről, nemzetközi kapcsolatairól, zeneírói munkásságáról, művei
bemutatóiról, alkotói sikereiről, s közben a Színek c. zongoraciklus Pepita
tételét szólaltatta meg e sorok írója. Mindszenty Zsuzsánna megnevezte azokat a
jelentősebb szakmai szervezeteket, amelyeknek Szőnyi Erzsébet vezetője,
elnöke vagy tagja volt: az ISME, a Nemzetközi és a Magyar Kodály Társaság, a
Bárdos Lajos Társaság, a Magyar Zenei Kamara, a Magyar Muzsikus Fórum, a Magyar
Művészeti Akadémia, a hartfordi (USA) Kodály Musical
Training Institute, a francia Kodály Társaság, a KÓTA
tiszteletbeli elnöke, a varsói Chopin Társaság tiszteletbeli tagja. Végül
megnézhettük a Magyar Művészeti Akadémia által készített portréműsor
rövid változatát. (https://www.youtube.com/watch?v=87noF2CfnjE)
Következő előadóként
dr. Sárosi-Szabó
Márta ny. egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának
tanszékvezető tanára lépett színpadra, aki a Zeneakadémián Szőnyi
tanárnő utolsó osztályának volt tagja. Az előadó KÓTA-díjjal
kitüntetett tanárképző tevékenysége mellett számos alkalommal tartott előadást
és vezetett tanfolyamot határainkon belül és kívül, s a tengeren túl is a magyar módszerről, melyekről
rendszeresen beszámolt egykori tanárának. A mostani konferencián szólt
Szőnyi Erzsébet rendkívüli aktivitásáról, elkötelezett zenepedagógiai
tevékenységéről, így a Dunakanyar Művészeti Nyári Egyetem zenei
tanfolyamainak létrehozásáról (Esztergom, 1967–2005), valamint aktív
szerepvállalásáról a Győri Zenei Nevelési Konferenciákon (1968-tól
1983-ig, majd 2010 után ismét, három alkalommal).
Szőnyi Erzsébet 1986
óta 30 éven át szinte minden évben megtisztelte jelenlétével a Szesztay Zsolt által létrehozott debreceni Bárdos
Szimpóziumot, melynek szervezését az utóbbi évtizedekben S. Szabó Márta vette
át. Rendszeresen tartott előadásokat, vezetett kerekasztalbeszélgetéseket
e fórumon, s természetesen művei is megszólaltak a szimpózium
hangversenyein. Szőnyi Erzsébet Bárdos
Lajos és Kodály Zoltán címmel tartott előadást 1994-ben.[2] Kiemelte,
hogy a két szerző feltűnően keveset nyilatkozott egymásról,
melyet minden személyes jellegű megnyilatkozástól tartózkodó
egyéniségüknek tulajdonított. Annál gazdagabb viszont a Kodály életművével
foglalkozó Bárdos írások száma és tartalma, melyekről az előadó
beszámolt és melyeket a jelenlévő szakemberek figyelmébe ajánlott. A
Szőnyi-művek közül emlékezetes maradt a Sárkányfogak ciklus 29 darabjának 2011-es debreceni előadása,
melyben Szepesi Attila verseit a
komponista, Szőnyi Erzsébet olvasta fel, a miniatűröket e sorok írója
szólaltatta meg zongorán, s közben Gerzson
Pál rajzai kerültek kivetítésre.
Harmadikként Kertész Attila Liszt Ferenc- és
Artisjus-díjas karnagyot köszönthettük. 1968 óta a Kodály Zoltán Gimnázium ének-zene
tagozatos osztályainak tanára, majd 2010-től a Pécsi Tudományegyetem Zenei
Intézetének címzetes egyetemi docense. A Bartók Leánykarral, valamint a Kodály
Zoltán Ifjúsági Vegyeskarral Európa majdnem minden országában felléptek,
szereplésüket számtalan versenydíjjal, nagydíjjal jutalmazta a nemzetközi
zsűri. Kertész Attila volt a Magyar Kodály Társaság elnöke 2018-tól négy
évig. Előadásának címe: Hit a kodályi
eszmék örökkévalóságában – Szőnyi Erzsébet a Magyar Kodály Társaság élén.
Közismert tény, hogy Kodály Zoltán koncepciójának első számú nemzetközi
misszionáriusa Szőnyi Erzsébet: Kodály
katonájának nevezte önmagát. Zászlóvivője volt a Kecskeméten 1978-ban
megalakult Magyar Kodály Társaságnak, melynek 2007 és 2012 között elnöki
tisztét is betöltötte. Aktív szerepet vállalt a Nemzetközi Kodály Társaság
életében is. Öt földrészen hirdette Kodály eszméit, zenei nevelési koncepcióját,
előadásokat, bemutató órákat tartott. A magyarországi kórusélet egyik
központi szereplője, kórusversenyek gyakori zsűrielnöke is volt. A
zenei nevelés színvonalának megtartása, emelése, érdekében életének szinte
utolsó napjáig próbált tenni: tanácsaival segítette a hozzá forduló kollégáit, volt
tanítványait, vagy az épp hivatalban regnáló államtitkárokat. Hitét nem ingatta
meg a zeneoktatás területén egyre inkább tapasztalható színvonal csökkenés sem,
inkább cselekvésre buzdította fiatalabb kollégáit.
A
Nemzet Művésze díjjal kitüntetett Szőnyi
Erzsébet Kossuth-, Liszt Ferenc- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző,
karvezető, zenepedagógus, kiváló művész budapesti otthonában
2015-ben.
Fotó:
Czimbal Gyula / MTI
Az életmű
Kecskeméten megtalálható dokumentumairól Csányiné
Koós Ildikó könyvtárvezető –
aki 40 éve kórustag is! – beszélt. A
Kodály Intézet Zenepedagógiai Archívuma felbecsülhetetlen értékű
gyűjteménnyel gazdagodott az utóbbi három évtized alatt. Szőnyi
Erzsébet 1992-ben írásban rögzítette szándékát: az Intézetnek ajándékozza a
birtokában lévő magyar és külföldi könyveket, kottákat, albumokat,
jegyzeteket, leveleket, fotókat, saját szerzeményeinek kéziratait, vázlatait
stb. A kezdeti 297 tételcsoport fokozatosan, közel 1200 dokumentummal
bővült: az ünnepélyes átadóra 2017. március 30-án került sor,
kiállítással, rövid hangversennyel és beszélgetéssel egybekötve. A Tanárnő
hagyatékát unokája, Gémes Alma gondozta, illetve juttatta el az Intézetnek.
Feldolgozása – a hatalmas anyag nagysága és a
könyvtár költözése miatt – hosszú időt vesz igénybe. A professzor asszony
már 14 éves (!) korától ún. nyilvántartási
könyveket vezetett. Ezekben a mappákban rendszerezte a hangzó anyagokat,
meghívókat, újságkivágásokat, kritikákat, a zeneszerzői, zenepedagógiai
munkásságával kapcsolatos emlékeit, a konferenciákon és tanfolyamokon
elhangzott beszédeit, oktatási anyagait és azok töredékeit. Külön tematikus
gyűjteményt képeznek a szakmai szervezetekben végzett tevékenységének
dokumentumai, fotói, valamint kiterjedt szakmai levelezése magyar, német,
francia és angol nyelven.
2018-ban átmeneti
helyre, a kecskeméti Református Ókollégiumba
költözött az Intézet könyvtára. Itt kezdődött el a dobozok kibontása,
tartalmának csoportosítása, listázása. Az Archívum máig nem költözhetett vissza
az Intézet kolostorépületébe, ennek ellenére elindult a dokumentumok
digitalizálása, szkennelése. A hagyaték gondozója előadása
végén pár témát felvetett abban a reményben, hogy a jövő kutatói
feldolgozzák ezt a páratlan értékű gyűjteményt.
A délelőtti
előadásokat dr. Ordasi Péter Liszt Ferenc-, Artisjus- és
KÓTA-díjas ny. főiskolai tanár személyes élménybeszámolója zárta. Általa
tanúi lehettünk egy új mű születésének. A Zeneakadémia középiskolai
énektanár és karvezetés szakos hallgatói diplomájuk megszerzésének 40.
évfordulóján, 2014. június 26. találkozót szerveztek, s erre meghívták
tanszakvezetőjüket, Szőnyi tanárnőt is. Egymás után idézték fel zeneakadémista koruk
jelentős élményeit, derűs pillanatait, a főiskolai évek
emlékképeit. Ordasi Péter ezeknek az emlékeknek
hatására, hirtelen ötlettől vezérelve elmondta Weöres Sándor Öröklét című versét, mire
Szőnyi Erzsébet a fülébe súgta: Péter, ebből zene lesz! Fél évvel
később az ígéret – Ordasi Péter legnagyobb meglepetésére – megérkezett egy
nagy borítékban. Az ősbemutatón a szegedi Bartók Béla Nőikar és a
Debreceni Zeneművészeti Kar Bárdos Lajos Leánykara
közösen énekelte a kórusművet a debreceni Bárdos Szimpóziumon, 2015. május
2-án a szerző jelenlétében, Ordasi Péter
vezényletével. A Bartók Béla Nőikar még abban az évben hangfelvételt is
készített róla. A szegedi konferencián ezután meghallgathattuk Weöres Öröklét c. költeményét az előadó
ihletett tolmácsolásában.
A délutáni program
két előadása Szőnyi Erzsébet szegedi kapcsolatainak, bemutatóinak
sorából két gyermekoperájának előadását, illetve az Ima alkonyi harangszóra című kórusmű ősbemutatóját emelte
ki. A makrancos királylány és a
Szeged város felkérésére komponált kórusmű bemutatójáról dr. Baricz Zsoltné,
A didergő király gyermekoperáról
pedig dr. Liptákné Klement Ágnes
beszélt. Mindkét mű a Rókusi Általános Iskola diákjainak produkciójaként
szólalt meg. Ez az iskola a Szegedi Tankerületi Központ egyetlen olyan alapfokú
intézménye, ahol emelt szintű ének-zene oktatás folyik – immár 70 éve. Az
emlékező kollégák, akik a bemutatók motorjai voltak, végigvezettek
bennünket az ötlettől a megvalósításig, kiemelve annak legfontosabb
mozzanatait. Az előkészítés, a betanulás, a rendezés az egész iskolát
megmozgatta, összefogta. A Móra Ferenc
meséiből készült darabok színpadra állításában – több hónapig tartó közös
munkával – sok diák, tanár és szülő vett részt, ki-ki a saját
lehetőségeivel, ötleteivel. Az 1955-ben íródott A makrancos királylány szegedi bemutatójának előkészületei
2004-ben kezdődtek: a szereplők kiválasztása, a jelmezek
megtervezése, beszerzése, a díszletek tervezése, az előadás helyszínének
kiválasztása, zongorakísérő felkérése, az énekes szereplők egyéni
próbáinak megtervezése, valamint a prózai részek és a színészi játék betanítása.
Az iskola tanulóiból kiválasztott szólistákkal, kórussal és tanári
zongorakísérettel megszólaltatott művek igazi színházi élményt jelentettek
a gyermekek számára. Dr. Baricz Zsoltné vezetésével 2005
áprilisában került sor a bemutatóra a Bartók Béla Művelődési
Központban, a jelen lévő szerző nagy örömére. A mű két
szereposztásban kétszer szólalt meg, s mindkét előadás osztatlan sikert
aratott.
A másik, az
1959-ben komponált meseopera, A
didergő király bemutatásának ötletét az a különleges alkalom adta,
hogy Szőnyi Erzsébet 90. születésnapját 2014 áprilisában ünnepeltük. A
Rókusi Iskola a Kardos Pál Alapítvánnyal, a Magyar Kodály Társaság Csongrád
Megyei Csoportjával és a Szent-Györgyi Albert Agórával
közösen szervezett hangversennyel köszöntötte a zeneszerzőt 2014. május
17-én. A mű egy csodaszép történet a szeretetről és a jóságról, cselekménye
változatos, sokféle érzelem fogalmazódik meg benne. Remek karakterek és humor
is található a műben. A gyermekoperában viszonylag kevés a szólista
szereplő, viszont a zeneszerző jelentős szerepet szánt a
kórusnak. A címszerepet Altorjay Tamás operaénekes alakította, az
előadást pedig dr. Liptákné Klement Ágnes, Tamás Ildikó, Herédiné
Szűcs Ildikó és Perényiné Borsi
Anikó állították színpadra Rozgonyi
Éva és Vass Irén tanárnők szakmai támogatásával. A nagysikerű
bemutatót több felkérés, illetve előadás követte. Dr. Liptákné Klement
Ágnes visszaemlékező beszámolója fényképekkel és videófelvételekkel hozta
közelebb a konferencia résztvevőihez a szereplők és az ünnepelt zeneszerző
számára is emlékezetes eseményt.
A didergő király c. gyermekopera a Rókusi
Általános Iskola Kórusának előadásában (11.13)
A méltó
megemlékezést egy rövid hangverseny zárta, melyet Szőnyi Erzsébet szerzeményeiből
válogatva állítottak össze. Elhangzott az Ima
alkonyi harangszóra című kórusmű a Vántus
István Zeneművészeti Szakgimnázium Leány kamarakórusának nagyszerű előadásában,
Erdős Kinga vezényletével. Ezt
követte a Két valcer szóló zongorára,
majd válogatás hangzott el a már említett Sárkányfogak
című sorozatból: Utcai zenészek,
ABC, Lovak, Posztmodern, Hangyaboly, Kolostorkert, Málinkó, Parányok és Vízimalom. A verseket Popovicsné Molnár
Andrea olvasta fel, s a felhangzó rövid karakterdarabokat e sorok írója
játszotta el.
Majd a Rókusi
Általános Iskola népviseletbe öltözött 3. és 4. osztályos tanulói Szőnyi
Erzsébet Lukin László szövegére írt Ausztrál
biciniumai közül a Körbe-körbe lányok!, Maranoa bölcsődal és Látom a holdat címűt
énekelték–játszották. A kis énekesek: Mészáros
Petra, Nagy Csenge Antónia, Boldog Júlia Boróka, Horváth Réka, Lakatos Fanni
Alexa, Tóth Zorka és felkészítő tanáruk, Berényiné
Ale Krisztina és a koreográfus Tamás Ildikó előadása nagy sikert
aratott.
A Kosztolányi
Dezső Kedves című versére
készült Szőnyi dalt Somogyvári Tímea
Zita (szoprán) énekelte Tóthné Cseh
Erika zongorakíséretével. Zárószámként pedig az 1948-ban Párizsban született
Öt magyar népdal hegedűre és
zongorára című műve csendült fel Szecsődi Ferenc (hegedű) és Nagy Márta (zongora) előadásában. Ez a darab a szerző
halála után, 2020-ban jelent meg nyomtatásban a német Certosa
Kiadó gondozásában.
A nap folyamán
megvásárolhatók voltak a Szőnyi Erzsébettel kapcsolatos kiadványok. Többek
között a dr. Márkusné Natter-Nád Klára által
összeállított, 2020-ban megjelent kötet, amelyben személyes kapcsolatukról
írnak a volt tanítványok, kollégák.
szerzői kiadás | 2020 |
Az
emlékkonferencia végén úgy éreztük, hogy Szőnyi Erzsébet velünk van a mai
napig, s az ő szellemében visszük tovább a lángot.