OROMSZEGI OTTÓ[1]
PEDAGÓGUSKÖSZÖNTŐ
SCHWEITZER KATALIN TANÁRNŐHÖZ
Schweitzer Katalin és egyik
tanítványa, Csalog Gábor (2007)
Minden tanító
olyan termést arat, amilyen módon veti annak magvait.
A tehetség pl.: a mag, – a közös
akarat: a termőerő. Csak az
egyakarat nem hoz átütő termést.
A parthenogenesis (szűznemzés) lehetősége
ne is adassék meg a zeneművészetben! Örömteli a
bizonyíték, hogy Bach mily rengeteg Vivaldi-művet másolt.
Tiszteletből is tanulta korának stílusát. Ma az ifjú tehetségek
lemezről hallgatnak példaképeket. Tanulják a hagyományt, az egyéniség
ismérveit. Az összehasonlítás a nemesítés művelete, melynek hatására pl.
növekszik és érik a kristály is, mely idővel „felveszi” alakját, színét,
fajsúlyát, nevét, értékét.
A Mester, mint
külön-különféle génteli-, termékenyítő pollen, meghatározott születés elé
állítja a nemesedőt. Válogasson is az a végtelenből. Érdemes
mindenféle „aranyló” pollennel megkötődni. Az igazi egyéniség nem irigy,
nem féltékeny, hanem: végtelenül adakozó
és befogadó. Mint erjesztő
kovász tenné: átgyúrja magában a lehetséges, érdemes mondandót, az ezer színt,
a dinamikai végleteket, az értelmességet. Morális jutalmát az érzékeny
hallgatóban és a transzcendensben keresi.
Végül is: a
szerzővel – egyéni módon – egyenrangúnak lenni a legnagyobb eredmény,
jutalom, mennyei kitüntetés. Szinte emberi mindenhatóság árad a congenialis zenei interpretátor
szelleméből, hisz függvénye Ő a Teremtőnek. A kincs nem a
kezeiben van! Azokon keresztül csak „bekapcsol” a művész – és
kikapcsolhatja az adót. De a kapcsoló végül is élményt teremt és szüntethet.
Márványba faragásának is ezért van jogosultsága.
Az okos, hálás
növendék – igazi tanárának minden (hittel és tudással teli) szavát is –
képzeletbeli – márványban őrzi! Itt a márvány az időtlen nemességet
jelenti.) Ez marad meg alapnak, amelyre tornyozhat.
E köszöntő
középpontjában – kedves Schweitzer Katalin révén – az a pedagógus áll, akinek
látványos diadalút-állomás e tanév végén összegezésre
kerülnek közöttünk. Köszönetink nem
formális. – Igazi!
Kezdeményezésére
történt, hogy évekkel ezelőtt, egy nagyon aggasztó jelen- és
jövőfelmérés keményen a lelkünkbe vágott. És léptünk mi, szülők, és
tanítványa egyaránt. Tudtuk, hogy helyes a cél: az univerzális művész
univerzális ember is legyen!
A fiúnkkal,
Bencével való ismerkedés számos konfliktushelyzetet eredményezett, de nem
zárható ki, hogy kezdetben kissé félreismerhető egy tizenéves
művészpalánta is. Figyelemzavarok, céltalanság, szorgalmatlanság,
passzivitás, bizony, egykor létezett negatív hajtások, melyeket mi, pedagógus
szülők évtizedek óta szintén nyesegetünk mások gyermekeinél. – De ismét csak hálát mondhatunk! –
„Föl kell nőnöd
magadhoz!” Jókor jött tanári figyelmeztetés. És fiúnk lassanként igyekezett
gyűjtögetni a „jópontokat”. –
Önálló lépésekre is kapott lehetőséget tanára belátása és türelme
által. Feszültség sohasem volt az órákon, hisz a harag csak rongál; nem javítja
az eredményt.
„Koncepciózusan gyakorolj!” S e
felszólítás mikéntjét mindig megbeszélték. Az okokat kereste, ha „megállt a
tudomány.” S a minőséget helyezte előtérbe, nem a mennyiséget. Soha
nem kertelt, ha értékelnie kellett, hanem jól
célzott. A rivalizálást (mely elfajulhat) nem tűrte. Menedzselési
tevékenységének alapja: érdemes-e a növendék a kivételes figyelemre. (Mily
sokan nem kaphatnak pódiumot!) Ezerszeres köszönet a meg-megindításokért!
Tudjuk, hogy
látja: kiből lesz valaki!? S e tudásához végtelen nagy tapintat is járul.
Áldozatkészen kivárja, míg be nem érik a magvetés – az irányítása függvényében.
Valószínű, hogy a tanítás (a tudásátadás) nagyobb kedveléséért feláldozta
szólista jövőjét is. Magatartása egy anyáéval ér fel. A saját gyermekét
sem védhette, óvhatta volna jobban erkölcsi és szakmai tévelygésektől. A
régi és új növendékek egymás iránti kapcsolatait szeretetteljesen és humánusan
koordinálja. Családias összejöveteleinek összetartó hatása van. Élvezetes
anekdotázásairól szintén tudunk.
Tiszteli a
tehetséget és produktumait. A sikert nem tulajdonítja csak a magáénak – s személyének
ettől nagyobb a művészi és emberi értéke. – Mily szerencsénk, hogy fiúnk képességeit ily
sokoldalú egyéniség bontogatta. Betegen is mindig első volt a
hivatása. Szabadnapjain is tanított az eredmény érdekében.
A fentiek
ismeretében világgá kellene kürtölnünk, hogy Bence sorozatosan oly termékeny
zongoratanulmányi éveket kaphatott, s ritka megfigyelésünk, hogy fiúnk –
tényként – minden évben szinte más-más
Mestert is kapott a Tanárnő gazdag egyénisége, sokoldalúsága által. Isten áldása kísérje tetteit!
Emlékezetünkben és
szívünkben megőrizzük érdemteli alakját –
szeretettel és tisztelettel:
Bp. 1989. VI. 2. – Oromszegi Ottó és O. Márta
SCHWEITZER KATALIN ÉLETÚTJA
Schweitzer Katalin
1937 január 30-án született, Budapesten.
1946 őszén magán-úton Vásárhelyi Magda tanította.
1948-ban Zeneakadémia: rendkívüli tehetségek
előkészítője. Tanár: Szegedi Ernő.
1949 szept. (a „zenei reform” megszüntette a Zeneakadémián
ezt a képzési formát) ekkor alakult meg a Zenekonzervatórium. Tanára:
Vásárhelyi Magda.
1955 Liszt F. Zeneművészeti Főiskola. Tanár:
Solymos Péter, Molnár Antal, Sándor Frigyes.
1960 zongora művész-tanári diploma (kitűnő
minősítéssel).
1960-tól 1970-ig szóló és zenekari koncertek az Országos
Filharmónia rendezésében.
1960-tól 1990-ig szóló koncertek a Magyar Rádióban.
1966-ban mesterkurzuson való részvétel Salzburgi Mozarteumban (Magda Tagliaferro-nál).
1960–1971-ig
tanítás a Lórántffy Zsuzsanna úti Ének-zenei
általános iskolában.
1969-től 2000-ig zongora-főtárgy tanítás és
gyakorlati tanár-képzés a Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskolában, és
egyidejűleg 1979– 81-ig tanítás a Liszt F. Zeneművészeti Főiskola kivételes
tehetségek osztályán
1981–1987-ig
tanszak-vezetés a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában.
1994–1997-ig
tanítás a székesfehérvári Hermann L. Zeneművészeti Szakközépiskolában.
Számtalan tanári továbbképzés tartása, zsűrizések
Budapesten és az ország különféle városaiban.
2000 szeptembertől nyugdíjas.