SZEBENYI JÁNOS FUVOLAMŰVÉSZ-TANÁRNAK

POSZTUMUSZ ÉRDEMKERESZT KITÜNTETÉST ADOMÁNYOZOTT

BELVÁROS-LIPÓTVÁROS ÖNKORMÁNYZATA

Szebenyi János (1924. május 10. – Budapest, 2019. június 24.) Liszt Ferenc- és Bartók–Pásztory-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett fuvolaművész-tanár életútját posztumusz Érdemkereszt kitüntetéssel ismerte el Belváros-Liptóváros Budapest Főváros V. kerületi Önkormányzata.

Szebenyi János a tanulmányait 1942 és 1948 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte Dömötör Lajos és Thür István növendékeként. 1948-ban Genfben Marcel Moyse, 1964-ben Darmstadtban Severino Gazzelloni mesterkurzusán vett részt. 1945-től 1957-ig a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának szólófuvolása, 1957 és 1984 között a Magyar Állami Hangversenyzenekar első fuvolása. 1970-től 1990-ig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanára. Szólista pályafutását 1945-ben kezdte, hét önálló lemeze jelent meg. Hét fuvolaversenyt restaurált, ebből hat került nyomtatásba és négyet vett fel lemezre. Hosszú ideig volt a Parlando Szerkesztő Bizottságának megbecsült tagja.

A posztumusz Érdemkereszt adományozását nemcsak a kiváló fuvolaművész közelmúltbeli kettős évfordulója (100 éve született és 5 éve hunyt el) indokolta, hanem az is, hogy Szebenyi János és felesége, Kaplonyi Brigitta zongoraművész-tanár félévszázadon keresztül Budapest V. kerületében (Múzeum krt. 27.) lakott, de ebben a kerületben volt egyik fontos munkahelye (Magyar Állami Hangversenyzenekar) is.

A kegyelettel teli emlékezés szép példájáról Szebenyi János zongoraművész-tanár leánya, Szebenyi Júlia tájékoztatta a Parlandót. A díjat 2024. X. 23-án – ünnepélyes keretek között, Szebenyi János gazdag éledtútjának ismertetését követően – Szentgyörgyvölgyi Péter polgármester adta át a család képviselőjének. A Magyar Katolikus Rádió 2024. november 30.-i Kvaterka című műsorában Ruff Béla szerkesztő Szebenyi Júliával beszélgetett édesapjáról. A Szebenyi János felejthetetlen játékával illusztrált műsor még kb. négy 6 hónapig (2025.áprilisáig) elérhető az Magyar Katolikus Rádió honlapjáról.

FÜGGELÉK:

100 ÉVE SZÜLETETT Szebenyi János (1924. május 10. – 2019. június 24.) fuvolaművész, tanár. Zenekari munka – szólózás. Feuer Mária beszélgetése Szebenyi Jánossal (88 muzsikus műhelyében, Zeneélet, Zeneműkiadó Budapest, 1972)

(Parlando 2024/3.)

SZEBENYI JÁNOS

Bánfai Vilmos–Kovács Gábor VÁLOGATOTT etűdök FUVOLÁRA I-II-III.[1]

(Editio Musica, Budapest)

Válogatott etűdök fuvolára 1 Válogatott etűdök fuvolára 2 Válogatott etűdök fuvolára 3

A fuvola a XVIII. és XIX. század egyik legnépszerűbb hangszere volt. Behízelgő szép hangja, könnyű technikája és aránylag olcsó ára sokak számára tették elérhetővé. Ezek az előnyös tulajdonságok azonban sok hátrányát feledtették, melyek a régi építésű hangszert a klasszikus zene fejlődésével a többi hangszerrel szemben egyre inkább lemaradásra késztették. Hátrányos volt a régi fuvola hamis hangolása és gyenge intenzitású hangereje. Az elmúlt 200 év alatt sokan igyekeztek ezeken a fogyatékosságokon segíteni és egyre több billentyűt helyeztek a hangszerre a félhangok tisztasága érdekében. A fuvola népszerűségét tükrözi az a megszámlálhatatlan iskola és etűd, mely a technikai képességek fejlesztését célozta. Sokszor maguk a hangszer tökéletesítésével is foglalkozó fuvolaművészek írták a gyakorlatokat, hogy ezzel is bebizonyítsák és kipróbálják az általuk foganatosított újítások létjogosultságát. G. J. Tromlitz, G. Bricciardi, J. L. Tulou, M. Schwedler, Theobald Böhm korának nemcsak elismert fuvolaművésze volt, hanem érezvén az általuk annyira szeretett hangszer hiányosságait, szenvedélyesen kutatták annak megreformálását.

Hosszan tartó kísérletsorozat után a múlt század közepén Th. Böhm egy merőben új konstrukciójú fuvolát épített, a ma is használatos Böhm-fuvolát. A hangszer fejlődését végigkísérő megszámlálhatatlan etűd a mai fuvolások hangszeres fejlődését ugyanúgy segíti, mint annak idején. Ezeknek a gyakorlatoknak közös jellemvonása a dallamosság és a zenei formák megtartása, így a tanuló fuvolásnak a dallamos gyakorlatok okozta öröm mellett nem tűnnek fel és okoznak problémát a technikai nehézségek. Ilyen módon muzsikálva tesznek szert az egyre magasabb technikai szintre. Zeneiskoláink fuvola tanszakainak nagy segítséget nyújt Bánfai Vilmos és Kovács Gábor háromfüzetes összeállítása: Válogatott etűdök fuvolája. A szerzőpár a jól sikerült „Skálaiskola” után most dallamos gyakorlatokat ad a fiatalság kezébe. A Zeneműkiadó Vállalat hézagpótló munkát adott ezzel közre, mert e gyakorlatok külföldi kiadású kottái nehezen hozzáférhetőek a tanuló fiatalság számára. A három füzet összesen 176 etűdöt tartalmaz (25 szerzőtől), a fuvola barokk korszakától a XX. század magyar szerzőinek munkájáig, mindvégig szem előtt tartva a fokozatosság elvét. (Hangképzés, artikuláció, ujjtechnika fejlesztése.) Az összeállítás azonos technikai problémák leküzdésére, különböző stíluskorszakok szerzőitől közöl gyakorlatokat. Eddig nélkülözött kottát üdvözölünk tehát és ajánljuk zeneiskoláink tanárainak és növendékeinek. Egy ilyen összeállítás akaratlanul is megmozgatja a pedagógusok egyéni kezdeményező kedvét, hogy utánanézzenek azoknak az eredeti kiadványoknak, melyekből Bántai Vilmos és Kovács Gáborezt a válogatást összeállították. Sajnos a kotta nem nyújt lehetőséget a tanároknak, hogy kíváncsiságukat kiélhessék. Nem lett volna nagy áldozat a Zeneműkiadó részéről, ha a füzetek előszavaként megjelölték volna forrásmunkákat és a szerzőkről is rövid ismertetőt közöltek volna. (Így pl. megtudták volna az érdeklődők, hogy az első füzet 57. sz. gyakorlatának szerzője Bűvöse Adolf, Zeneművészeti Főiskolánk első fuvolatanára volt, és az ő nevéhez fűződik az első magyar nyelvű fuvolaiskola megjelenése is 1910-ben.) Jó lenne a következő kiadásokban ezeket a hiányosságokat pótolni és ezzel tökéletessé tenni a kiadványt.