JÁRDÁNYI PÁL 105

„Hallgasd az előadóművészet mestereit a hangversenyteremben

és hallgasd népzenénk remekeit a falun…”

(Járdányi 1959: 12.14)

Járdányi Pál (Budapest, 1920. január 30. – Budapest, 1966. július 29.) Erkel- és Kossuth-díjas zeneszerző, zenepedagógus, néprajzkutató, a 20. század egyik legjelentősebb népzenekutatója volt.

Nagyapja Paulovics József kántor-tanító, iskolaigazgató, apja Járdányi Paulovics István régészprofesszor. Maga Járdányi is Paulovics Pál néven született, 18 éves korában változtatta nevét Járdányira. Zenei tehetségére hamar fény derült, hegedűtanulmányait 1928-ban Rómában kezdte (apja egy évig ott volt régészeti tanulmányúton). Hazatérve Budapestre, Votisky Ilonánál folytatta a hegedülést, majd elkezdett zongorázni is. 1933-tól zeneszerzést tanult Bárdos Lajosnál. Gyermekkorától rajongott Bartók Béla és Kodály Zoltán műveiért. 1930-ban a ciszterciek Szent Imre Gimnáziumába járt, ahol tanára volt többek között Rajeczky Benjamin, a híres ciszterci pap és zenetudós, a későbbi kolléga. 1936-ban (16 évesen) felvételt nyert a Zeneművészeti Főiskolára, ahol Zathureczky Ede (hegedű) tanítványa lett, később Kodály Zoltántól zeneszerzést, Kósa Györgytől zongorát tanult. 1938-ban érettségizett, és – zeneakadémiai tanulmányai folytatása mellett beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem néprajz szakára. Néprajzból 1942-ben diplomázott, egy évvel később pedig doktorált A kidei magyarság világi zenéje című disszertációjával. Ugyanebben az évben diplomázott a Zeneakadémián is.

Jelentős zeneszerzői és kritikusi, valamint tanári munkássága is. Zenekari és kórusműveiben gyakran használ fel népdalokat. Bartókot követi, amkor olyan műveket komponál, amelyekben már nem fedezhetjük fel az eredeti népi melódiát, de a darab hangulatából árad annak magyar volta. Érdemes megjegyezni, hogy főként kórusművei közül jónéhány hever még kéziratban, nemrégiben megjelent néhány közülük. (F.A.)

JÁRDÁNYI PÁL ÉLETMŰVE DR. FEHÉR ANIKÓ[1] MUNKÁIBAN:

MMA MMKI, Budapest, 2018

Járdányi Pál a XX. századi magyar népzenekutatás egyik meghatározó alakja. Kodály tanítványaként megalkotta a népzene rendszerezésének azt a módszerét, amely ma is alapja a magyar népdalok összkiadásának. Bár rövid alkotói pálya adatott neki, Járdányi Pál szakíróként, zeneszerzőként és zenepedagógusként jelenetős életművet hagyott hátra. A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete 2016-ban indította útjára a Fundamenta profunda című sorozatot. A kilencedik kötet teljes képet ad Járdányi Pál népzenével kapcsolatos tevékenységéről: bemutatja munkásságának, népzenegyűjtéseinek fontosabb állomásait és a Járdányi-rend kialakulásának folyamatát, majd Járdányi eddig nem publikált népdalgyűjtéseit adja közre.

Járdányi Pál népzenekutató munkássága és kidei gyűjteménye

feheraniko.hu

https://www.feheraniko.hu ›

Fehér Anikó: „Kis Kidéből nékem el kell menni...".  Járdányi Pál, a népzenekutató (220 népdallal) (Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete Fundamenta profunda /9. Szerk.: Kucsera Tamás Gergely és Kocsis Miklós) / Részletek dr. Fehér Anikó könyvéből (pdf)

(Parlando 2019/1.)

Dr. Fehér Anikó: „… amit a tanár úr csinál, az a legszebb!” Járdányi Pál (1920-1966) halálának 50. évfordulójára

(Parlando 2016/4.)

Dr. Fehér Anikó: Bátya népzenei monográfiája

Doktori disszertáció (LFZE, 2007)

	disszertacio.pdf	2888 Kb
	tezis_en.pdf	290 Kb
	tezis_hu.pdf	364 Kb

---

[1] „Fehér Anikó karnagy, népzenekutató vagyok. Célom a magyar népzene szépségeinek kutatása, és ezek megmutatása. Szeretném mindenkinek elmondani, hogy ennek a letűnni készülő kultúrának van mondanivalója a ma embere számára is. Honlapom segítséget nyújt a népzenében való elmélyedéshez, ötleteket ad a kutatáshoz. Biztos vagyok abban, hogy az itt felsejlő világ, ez a kultúra segítséget nyújthat jelenünk megértéséhez is.
Tanulmányaimat a Zeneakadémián végeztem. Itt doktoráltam, később habilitáltam.
Később, hogy kérdéseimre választ kapjak, elvégeztem a Sapientia Főiskolát is. Munkásságom leglényegesebb részét azok a dokumentumfilmek, televíziós alkotások és rádióműsorok képezik, melyeket a Duna Televízióban és a Magyar Rádióban készítettem. Ennek mintegy következménye a sok színpadi jelenlét, örömmel konferálok zenei eseményeken. Több egyetemen is tanítottam (ELTE, LFZE, KRE, PTE), és több távoli országba is elvittem a magyar népdal üzenetét.”