KODÁLY ZOLTÁN ÉS SZLOVÁKIA
Kodály Zoltán nem származott a Felvidékről, mégis Galántát tartotta
szülőföldjének. „Félig- meddig galántai vagyok magam is: ott töltöttem
gyermekkorom legboldogabb hét esztendejét” – olvashatjuk Kodály Zoltán
hátrahagyott írásaiban. Kodály három évesen került a Pozsony megyei Galántára,
ahol 1888 szeptemberében a népiskola tanulója lett. Nagy hatást gyakoroltak rá
az itt töltött évek. Mindenekelőtt iskolatársai, a „mezítelen pajtások”,
akiknek a Bicinia Hungaricát ajánlotta 1977-ben.
A Kodály család hét évet
töltött Galántán. 1892-ben költöztek Nagyszombatba, mai nevén Trnavára. A
nagyszombati Érseki Főgimnázium diákjaként folytatta tanulmányait, ahol
barátságot kötött Mikuláš Schneider – Trnavskýval, a kiváló szlovák
zeneszerzővel. Itt kezdte meg zenei tanulmányait is, nagyrészt
önművelőként és itt születtek meg Kodály első kompozíciói is,
mint pld. a D-moll nyitány, az Ave Maria szóló énekhangra,
orgonára, vagy a Stabat Mater. Érdekes megemlíteni, hogy Kodály Galántán
és Nagyszombatban szlovákul nem tanult meg. Osztálytársai magyarul beszéltek és
magyar oktatásban vett részt. Népzenegyűjtéskor tanulta meg a szlovák
nyelvet könyvből és a falusi emberek között.
Kodály a mai Szlovákia
területén jelentős népdalgyűjtő munkát folytatott. Felvidéki
népzenegyűjtéseit 1905-ben kezdte Pozsony-megyében és folytatta 1920-ig
Nyitra, Komárom, Bars, Hont, Gömör-megyében. A 15 év alatt megközelítőleg
2000 magyar és 140 szlovák népdalt gyűjtött. A felvidéki gyűjtés
hatására megjelent három írása az Etnographia c. folyóiratban (Mátyusföldi gyűjtés, Zoborvidéki
népszokások, Pótlék a Zoborvidéki népszokásokhoz) és doktori
disszertációjában is merített
a felvidéki gyűjtésből. Az összegyűjtött népdalok hatással
voltak zeneszerzői munkájára is. 1933- ban fejezte be Kodály a „híres
galántai cigánybanda és Mihók prímás”
hatására írt Galántai táncokat.
A Szlovákiában gyűjtött népdalok jelentős részét Kodály vokális
műveiben dolgozta fel, mint pld. a Mátrai képekben, Zoborvidéki
népdalban, Magyar népdalokban,
Köszöntőben, Gömöri dalban, Három gömöri népdalban.
A 1930-as évektől az akkori
Csehszlovákia magyarlakta területein Kodály kórusművészete nagy
elismerésnek örvendett. Németh István László, későbbi nevén Štefan
Németh-Šamorínsky teremtett élő kóruskultúrát, nagyrészt Kodály
kórusműveire, részben Bartók műveire alapozva. Kodály zenei üzenete
Szlovákiában viszont a mai napig él. A 2007-es jubiláló évről számos
szlovákiai városban különböző rendezvények keretén belül emlékeznek meg. E
szempontot figyelembe véve a Szlovákiai Magyar Társadalmi és
Közművelődési Szövetség – Csemadok, a Szlovákiai Magyar Zenebarátok
Társasága, a lévai Művészeti Alapiskola és Léva város Önkormányzata közös
szervezésében 2007. november 23-24-én Léván
megrendezték a Kadosa Zongoraverseny VIII. évfolyamát. A szervezők tisztelettel emlékeztek meg Kodály Zoltán
születésének 125. és halálának 40. évfordulójáról. Ebből az
alkalomból a hagyományos Kadosa Zongoraversenyt idén Kadosa – Kodály Zongoraversenyként
hirdették meg Léván, Kadosa Pál szülővárosában. A repertoár átfogta a
zongorairodalom egyes stíluskorszakait (barokk, klasszika, romantika, 20.
századi zene, szlovák zongorairodalom és kötelező Kadosa vagy Kodály
mű).
E rendezvénynek több fontos küldetése van Szlovákiában. Egyrészt
feltérképezi és támogatja a szlovákiai zenei
tehetségeket, lehetőséget nyújt a hazai pedagógusok szakmai
találkozására, közelebb hozza egymáshoz a szlovákiai magyar és szlovák zongoratanárokat
és fiatal zenésztehetségeket nemzetiségre való tekintet nélkül. Ezt
hangsúlyozta Mgr. Darina Tóthová, a lévai MAI
igazgatónője és Mgr. Beata Vrábelová, Léva alpolgármestere ünnepi
nyitóbeszédében. Mindezen szempontokat megerősítette és elismerően
kiemelte dr. Ábrahám Mariann, a zsűri elnöke, Dr. Duka Zólyomi-Emese a
SZMZT elnöke és Balogh Gábor, a CSEMADOK OT alelnöke a zongoraverseny
ünnepélyes díjkiosztásán és záró aktusán. Tisztelettel köszönjük minden kedves
résztvevő, versenyző, pedagógus kitartó munkáját, a zsűri
szakmai bírálatát, a támogatók anyagi és erkölcsi segítségét és nem utolsó
sorban a szervezők önfeláldozó munkáját.
Dr. Csehi Ágota