„FAGOTTISSIMO 2006”

A fenti címmel tartottunk a Szt. István Király Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézményben egy fesztivál jellegű háziversenyt, az alapfokon tanuló fagottosoknak és fagottinosoknak, 2006. március 3-án. 
 Az eseményre úgy kerülhetett sor, hogy az iskolában az utóbbi 2 évben „demográfiai robbanás” történt a fagott tanszakon. A fagottino bevezetésével, a korábbi gyakorlattól eltérően, nem rábeszélni, hanem inkább lebeszélni kellett egyeseket a fagott tanulásról. Soha ilyen mértékű érdeklődést nem tapasztaltam.
    A fagottino, mint a fagott előtanító hangszere, ma már a több mint kétéves tapasztalat alapján állíthatom, megváltoztatja a fagott tanítás korábbi gyakorlatát. A korábban megjelent, „A világ új csodája; a fagottino” c. cikkemben (Metronom, 2004. decemberi szám) leírt lelkesedésem továbbra is megmaradt, sőt, ha lehet, tovább fokozódott! Minden növendék, aki fagottinon tanul, a fagottozás alapjait pontosan ugyanolyan módon sajátítja el, ahogyan a nagyobb (korban és fizikai értelemben értem) növendékek a fagotton. 
    A fagottino tanítás megváltoztatta a gyerekek életét, akik fagottozni szeretnének. Minden nagyobb erőfeszítés nélkül, egy könnyű, méretre a gyerekek kezéhez igazított hangszeren tudnak játszani az első időkben, hasonlóan a kis vonósokhoz. Úgy lehet felfogni, hogy a fagottino a nyolcados, negyedes, háromnegyedes vonós hangszerekhez hasonlatos kis hangszer. A hátitáska formájú hangszertok a szállítást is megkönnyíti. Most már nem okoz gondot a szülőknek, hogy a gyermekük hangszerének szállítását megoldja a család, amíg fizikailag nem várható el saját erejükből az iskolatáska, és esetleg a sportfelszerelés mellett.
    A címben említett rendezvény igazi fagottos örömünnep volt. Végre, sikerült megvalósítani korábbi vágyamat, tudni illik, hogy egy fagott együttes játsszon. A műsor úgy vette kezdetét, hogy a növendékek közösen előadták Marc-Antoine Charpentier: Te Deum-ának átiratát. Öt fagottino, 13 fagott és egy kontrafagott a színpadon! Pár évvel ezelőtt, még én sem tudtam volna elképzelni. És most valóság volt! Ennyi fagott valódi orgona élményt tud nyújtani! Ez nem elfogultság, valóban így van! Aki tudja, próbálja ki! (Szívesen összehozom egyszer a nálam jelentkező tanárok növendékeit, és talán egyszer egy még nagyobb létszámú együttessel is elő tudjuk adni!)
    Háromtagú zsűri (Jeszenszkyné Dunavölgyi Mária, Hartenstein István és Cziegler Katalin) díjazta, és főleg értékelte a fagottosok teljesítményét. 
    A gyerekek még nagyobb erőbedobással gyakorolnak azóta is! A szülőket is meg tudtuk győzni, hogy azért a fagott sem olyan „egzotikus” hangszer. Ezen az instrumentumon is lehet élményszerű produkciókban részt venni. Szponzorunk, az And & And fúvós hangszer műhely volt; segítségükkel hasznos díjakat tudtunk növendékeinknek juttatni.  Meg szeretném említeni két kollégámat is, akik a „fagottos örömünnep” sikeréhez hozzájárultak a növendékeik felkészítésével. Rajnai Klára és Hartenstein István lelkes támogatása nélkül nem tudtunk volna ilyen változatos műsort összehozni.
    A fagottinot ajándéknak tekintem. Remélem, hogy néhány év múlva egyre több kollégámnak adatik meg, hogy a zenei előképző után felvételt nyert növendékét máris fagottos növendékként taníthatja a fagott előtanító hangszerén, a fagottino megfelelő méretű változatán!